2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A vajdasági vasember

Kasza József (1945-2016)

Bódis Gábor
Bódis Gábor

El is búcsúztam, jobbulást, sok szerencsét kívántam. Egyedül is kitaláltam. Végigborsózott a hátam a kutya ugatásától. Pedig már nem is miattam ugatott.

Szabadka, Halasi út 7.

Két héttel Kasza József  halála előtt ketten ültünk a nappalija félhomályában. Minden arra utalt, hogy egyedül él. Egyik üzlettársa várt meg, hogy beengedjen, majd rövidesen távozott. A kutya, hátul bezárva, vészjóslóan morgott. Nem bánt, csak az idegent – nyugtatgat.

Egy kényelmes fotelben ül, előtte járóka. Gerincműtéten esett át és nemrég olyan szerencsétlenül billent a járókával, hogy hanyatt esett, és két bordája is eltört. Látni, hogy fájdalmai vannak. Másnap készült a kórházba, kivizsgálásra. Nemcsak az lett belőle.

Sok hónapos hallgatást tört meg és két interjút is adott. Nem kímélte egykori párttársait a Vajdasági Magyar Szövetségben.

Telefonon már egyeztettünk, azért jöttem, hogy megírjuk az emlékiratait. Elmondtam, hogyan képzeltem el. Örült neki, hogy csatlakozom a csapathoz. Amint kijön a kórházból összejövünk, és belekezdünk.

Régóta ismertük egymást. Igazi politikus-újságíró kapcsolat volt. Nem mindig felhőtlen. Haragos természete folytán, többször megorrolt, majd minden különösebb ok nélkül ki is engesztelődött. Ezeknek a „hullámvölgyeknek” nem volt soha politikai töltete. Legutóbb, évekkel ezelőtt, azért húzta fel az orrát, mert egy másik étteremből jelentkeztem (osztálytalálkozó volt) és nem az „ő” Népköréből.

Mert utoljára a szabadkai Népkör éttermét irányította, utána meg lapigazgató (Subotičke novine) lett, betegségei miatt nem sokáig. De ez már a vége felé volt.

„Megóvtam a várost az etnikai zavargásoktól” – mondta nem kis büszkeséggel ezen a januári délelőttön, a Halasi úti nappaliban. És tényleg, ebben az egyszerű kijelentő mondatban sűrűsödik 12 éves polgármesterségének lényege. A kilencvenes évek legsötétebb korszakában, Szabadkán nem estek egymásnak a magyarok, szerbek, horvátok, albánok. Pedig körülöttük véres háború folyt, amelyben magyar fiatalok is elestek, megsebesültek. Sokszor a frontvonal mindkét oldalán. Kasza akkor volt a helyzet magaslatán.

És igen, leült tárgyalni, Slobodan Miloševićtyel is. Mert ugyan kivel lehetett volna akkor érdemben tárgyalni? Ezt most sokan a szemére vetik. Azok az egykori pártfogoltjai, akik szembefordultak vele. Már soha nem tudjuk meg a részleteket, hogy miről is volt szó azon a találkozón. De Szabadkán nem volt vérontás. Sőt, később még a NATO-bombák is csak mutatóban estek a városra. És még nagyon sokáig magyar polgármestere volt a városnak (Kasza után is). Ehhez persze, a helyi Milošević-féle párt támogatása is szükségeltetett. Országos és tartományi szinten azonban a VMSZ nem lépett koalícióra a szocialistákkal. Bezzeg a mostani pártvezetés már nem ennyire finnyás.

Kasza polgármestersége idején aktívan részt vett a pártéletben is. A Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (az őspárt) zentai kongresszusán (1994) pártszakadás történt. Talán nem ideológiai okokból elsősorban, hanem mert eltűnt vagy másfél millió német márka értékű budapesti apanázs. Azóta is keresik.

Akkor vált ki a VMDK-ból a VMSZ, méghozzá Kasza és Csubela Ferenc vezetésével. Csubela tragikus halála után Kasza lett az elnöke az új pártnak, amely hamarosan megszerezte Belgrád és Budapest támogatását is. Ehhez is kellett politikai szimat. Ágoston Andrásék VMDK-ja mehetett a politikai süllyesztőbe, ahol még évekig elvegetált a Fidesz köldökzsinórján.

Szóba hoztam a nappali félhomályában a legújabb anyaországi apanázst, az 50 milliárd forintost is. Kasza csak legyintett és elmesélte az egyik élményét még az ezredforduló tájékáról. Egy akkori anyaországi vezető egy budapesti összejövetelen félrehívta a VMSZ akkori elnökét és felajánlotta: kérjen a pártnak és magának, amennyit akar. Egy feltétellel: a felét készpénzben utalják vissza. Visszautasítottam – mesélte.

Beszélgetésünk során többször könnybe lábadt a szeme és elcsuklott a hangja. Mindannyiszor amikor az apjáról beszélt, akinek szabóüzlete volt a belvárosi Rudics utcában. A Bódis cukrászda tőszomszédságában.

Sokáig volt polgármester és pártelnök, ezért hát, sok mendemonda, városi legenda is fűződik a nevéhez. Jutalompénzekről, százalékokról. Csak annyit fűzhetek ezekhez hozzá, hogy polgármesterként ő szólt a családnak, hogy másfél évtized után visszaszerezheti a cukrászdát, mert az akkori bérlő csődöt jelentett. Akkor megkérdeztem, hogy mivel viszonozhatnánk, mire azt válaszolta: „Lépj be a pártba!” Ezt mind a ketten jól tudtuk, nem gondolta komolyan.

Sok keserűség is felgyülemlett benne. A járókára szegezve tekintetét meséli, hogy még pártelnökként javasolt egy listát a párt köztársasági parlamenti jelöltjeiről. És a fiatalítás jegyében, többek között, Varga Lászlót is javasolta (Varga nemrégen még a VMSZ alelnöke volt, parlamenti képviselő, de leváltotta a Pásztor István-féle pártvezetés, mert a szakadár Magyar Mozgalom alapító tagja). Az ülés után, a folyosón, az idősebb Pásztor félrevonta Kaszát és kérdőre vonta, hogy a fiát Bálintot miért nem tette fel a listára, hiszen ő is van olyan tehetséges, mint Varga. Kasza eleget tett - az akkor még közeli - munkatársa kérésének. A hála csak később érte utol, amikor átadta a párt stafétabotját Pásztornak, aki előbb tiszteletbeli elnöknek tette meg, majd néhány évre rá, igazi kirakatper után, kizárta a pártból.

Az egykori nagyhatalmú elnök/polgármester végleg kegyvesztetté vált. Helyzetét súlyosbította, hogy a jelenlegi szerb hatalom egyik látványos  „korrupcióellenes” rendőrségi akciója során Kaszát is letartóztatták, sőt két hónapig vizsgálati fogságban is volt a súlyos cukorbeteg ember.

Egy belgrádi banknak volt a szabadkai igazgatója és azzal vádolták, hogy egy hitelt hagyott jóvá, pedig tudni való volt, hogy a kedvezményezett nem fog törleszteni. Szakértők szerint ilyen milliós hitelt csak a belgrádi központ engedélyezhetett. Kiengedték, de nem hagyhatta el az országot. Egykori cellatársa, a dúsgazdag Mišković azóta is vidáman utazgat.

Megcsörren a telefon. A fia, Csongor hívta, hogy egyeztessenek a másnapi kórházba szállításról. Akkor vettem észre, hogy már vagy két órája beszélgetünk. El is búcsúztam, jobbulást, sok szerencsét kívántam. Egyedül is kitaláltam. Végigborsózott a hátam a kutya ugatásától. Pedig már nem is miattam ugatott.

 

A száraz tények:

1989 májusa és 2001 januárja között Szabadka polgármestere volt.

1990 és 2003 között a szerbiai köztársasági parlament tagja.

1991-től a Reformerők tagja, 1992-től a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) tagja. 1994-től a VMSZ tagja. 1995-ben megválasztották a párt elnökévé.

2000-től a jugoszláv parlament tagja és miniszterelnök-helyettes egészen 2003 decemberéig, Zoran Đinđić kabinetjében.

2007. március 10-én bejelentette visszavonulását a VMSZ éléről, Pásztor István lett az utóda. Kaszát tiszteletbeli elnöknek választották.

2010 februárjában a VMSZ fegyelmi eljárás után kizárta, mert bírálta, hogy a párt szembefordult a kormányzó Demokrata Párttal.

2012. november 20-án a rendőrség előállította és kihallgatta az Agrobank-ügyben. Több mint két és fél hónapot töltött vizsgálati fogságban. Bírósági tárgyalásra nem került sor.

 

2016. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább