2020. december 2. Szerda
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Köszönet Bibi elnöknek

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Hiába, a nemzetközi terrorizmus útjai kiszámíthatatlanok. Mint ahogyan a szerb elnök elmefuttatásai is.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

(…) Elsősorban fáradhatatlan miniszterelnökünket nem győzzük csodálni. Emlékszünk még arra a kijelentésére, hogy napi 19 órát tölt a munkahelyén? Nos, a többit valószínűleg az új létesítmények átadásával tölti, de hogy mikor alszik, azt senki sem tudja! Sőt, még vasárnap sem pihen, mint arról a vranjei avatás kapcsán megbizonyosodhattunk, szintén a saját szemünkkel.

A felsorakoztatott lelkes munkásnők előtt elmondta, hogy a korábbi kormányok egytől egyig elhanyagolták az országnak ezt a részét, de most változik a helyzet. Ők ide is elhozzák a fejlődést meg a külföldi befektetőket. Egyelőre az olasz cipőipar képviselőit, akik majd felvirágoztatják Dél-Szerbiát. Jó, nem ingyen teszik, mert a kormány 150 millió euróval járul hozzá a beruházáshoz, enélkül a smucig olaszoknak eszük ágába se jutott volna idejönni. Mindegy, fontos, hogy munkát kapjanak az emberek, és elkészüljenek a divatos olasz cipők. Előbb-utóbb mi is megvásárolhatjuk, ha ilyen ütemben fejlődünk.

Micsoda nagyszerű teljesítmény volt a belgrádi vasúti pályaudvar befejezése is! Ezt a múlt héten adta át kormányfőnk. Egy kicsit hiányoltam, hogy a rohammunkát végző melósok közül senki sem volt a díszemelvényen, talán nem fértek el a kormánytagoktól. Pedig legalább annyira megérdemelték volna, hogy lássuk őket, mint a lüszter öltönyös politikusok. De az is lehet, hogy még volt némi befejezni valójuk a környéken, a rosszmájú kormányellenes tudósítók ugyanis megírták, hogy igencsak elsiették az átadást, merthogy egyáltalán nem épültek meg a kísérő létesítmények. A korábbi közlekedésügyi miniszter, a kegyvesztett szocialista Mrkonjić pedig azzal a kijelentéssel borzolta a kedélyeket, hogy Vučićék csak átfestették a Prokop megállót az avatáshoz, mivel hogy azt már 1996-ban átadták rendeltetésének.

Nemcsak mi tapasztalhatjuk, hogy milyen kiváló gazdaságpolitikai eredményeket ér el a kormány, hanem a boszniai Szerb Köztársaság polgárai is. A hétvégén avatták fel egy Šamac melletti faluban azt az új iskolát, amelynek építéséhez félmillió euróval járultunk hozzá. Természetesen ott is AV vágta el az avató szalagot (hogy tudott oda is eljutni, rejtély), megörvendeztetve a megjelent elöljárókat M. Dodikkal az élen, hogy lesz még több hasonló projektum is, mert idén még nagyobb összeget fordítunk a Drinán túli testvérek megsegítésére. Ha már ilyen örvendetesen és határtalanul fejlődünk.

Először azt hittem, hogy gazdaságunk felvirágzásával és általános csodálatot kiváltó pénzügyi eredményeinkkel függ össze az is, hogy az elnök a múlt héten kíséretével együtt Addis Abebába utazott, hogy részt vegyen az Afrikai Unió csúcsértekezletén. Egyedüli európaiként. Gondoltam, azért utazott el, mert ezt is megengedhetjük magunknak, ha már ilyen jól megy nekünk. De tévedtem.

A mindent kritizáló ellenzék, persze, rögtön előrukkolt a kifogásokkal, hogy mit keres Szerbia elnöke az afrikai államok találkozóján? Hogy tiszta pénzkidobás az egész, és sokkal tehetősebb államok sem engedhetik meg maguknak az ilyen fényűzést.

Miért, válaszolták sértődötten a haladópártiak, az örökös elnök beutazhatta a világot, méghozzá egy luxusjacht fedélzetén? Ahol csak a szakácsok és a fodrászok voltak vagy húszan. A mostani utazás is meghozza gyümölcsét, bővülnek a kapcsolataink és az együttműködés, már emiatt is megérte az útiköltséget meg a delegáció tagjainak devizanapidíját.

Amint hírügynökségünk beszámolt róla, az elnök már első nap találkozott több afrikai vezetővel és más rangos vendéggel, köztük Bibi Ameenah Firdaus Gurib-Fakim mauritiusi elnökkel, ha ugyan jól jegyeztem meg a nevét. Nem tudom, hogy ezzel az Indiai-óceáni szigetállammal miként alakul együttműködésünk és külkereskedelmünk, de mostantól bizonyára fel fog lendülni, már alig várom, hogy megjelenjen boltjainkban a mauritiusi kókuszdió. Mint ahogy azt sem tudni, hogy Bibivel miről tárgyaltak, a hivatalos közlemény csak arra tér ki, hogy T. Nikolić elnök köszönetet mondott neki, amiért országa nem ismerte el Koszovó függetlenségét.

Az örök kétkedők erre is felkapták a fejüket, mondván: ha már ennyire hálásak vagyunk Bibi elnöknek, nem lett volna elég egy udvarias táviratban megköszönni támogatását? És akkor megspórolhattuk volna az útiköltséget. De ilyesmit csak egy végsőkig laikus ellenzéki hánytorgathat fel az államfőnek.

Ám végül is kiderült, hogy korántsem volt indokolatlan a látogatás, ahogyan a kritizálók beállították. T. Nikolić felvilágosította tárgyalópartnereit, hogy a Belgrád-Pristina párbeszéd igen összetett szakaszba került. Jó, lehet, hogy ez nem érintette annyira a rengeteg más gonddal küszködő afrikaiakat, de volt egyéb üzenete is a vendéglátóknak. Arra figyelmeztetett, amire eddig valószínűleg senki sem gondolt nemcsak az afrikaiak, hanem még a legfifikásabb nemzetközi elemzők közül sem: hogy szoros összefüggés van Koszovó és az Iszlám Köztársaság nevű terrorszervezet között!

Hogy milyen értelemben, azt a Capitol c. etiópiai lapnak adott nyilatkozatában fejtette ki bővebben: „a terror eszközével teremtett úgynevezett Koszovó Köztársaság példaként szolgált az úgynevezett Iszlám Köztársaság megteremtéséhez”, figyelmeztetett Nikolić. Majd óva intette az afrikaiakat Koszovó elismerésétől, mert ennek az lehet a következménye, hogy előbb-utóbb a terrorista IÁ-t is el fogják ismerni.

Gondolta volna valaki, hogy a rettegett iszlámisták a koszovói albán szeparatisták példáját követve hozták létre ún. Iszlám Köztársaságukat? Hogy a dzsihadisták Pristinára vetik vigyázó szemüket, és a Koha Ditore vezércikkéből merítenek inspirációt?!

Hiába, a nemzetközi terrorizmus útjai kiszámíthatatlanok. Mint ahogyan a szerb elnök elmefuttatásai is.

2016. február 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább