Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kinek Észak, kinek Dél (9.)
Boldogok hajója (részlet)
Balázs Attila
Josip Broz Tito végül a belgrádi Dedinjén lelt majdnem háborítatlan örök nyugalomra.
Belgrád kimagasló villanegyedében, szó szerint: az Öregember dombján, mert hogy etimológiailag a név ebből ered. Az Öreg v. Apó v. Öregapó dombján (helységnévként: Nagyapádon), a Virágházban. Mivel a temetés utolsó aktusát, a koporsó elhelyezését a kamerák nem mutatták, később lábra kapott, hogy Titót valószínűleg „nem is ott temették el”. Az ezt követő időkben utóbb többek fejében megfordult, hogy meg kellene nézni, mi ebből az igaz: ott van-e tényleg? És ha ott van még belőle valami, szemétre kéne vágni az egészet. Annak az embernek a maradványait, aki a horvátoknak nem volt eléggé horvát, a szerbeknek meg túlságosan az volt. Enyhébb változatban: csontjait legurítani a domboldalon.
Megjegyzendő: ez idáig, 2007 szeptemberének méla napsugarú haváig erre – mindenek ellenére – ténylegesen mégsem került sor, azonban ahogy Sztálingrád se többé Sztálingrád, úgy például többé nem Titográd Titográd, hanem Podgorica a harcos múltjára kivételesen büszke Montenegróban (Crna Gora). Nem beszélve mindarról a sok Tito marsall után elkeresztelt intézményről, kultúrházról, kaszárnyáról, térről, útról, sugárútról, óvodáról, iskoláról stb., amelynek „Titoszlávia” megszűnésével nevében nyoma veszett. Az Elnököt azelőtt mindig tapsviharral, virágesővel, szenvedélyes csókkal és ájult kitárulkozással fogadó Újvidéken is. Ahol Josip Broz arcképe eltűnt még a török/albán/macedón cukrászdákból, pékségekből is. Márpedig úgy nézett ki, hogy onnan nem veszhet ki soha, de soha.
&&& Josip Broz halála után évekig minden május negyedikén pontosan három óra öt perckor Jugoszlávia minden pontján megszólaltak a szirénák, az utcákon megállt a forgalom, mindenütt megállt mindenki, hogy a felejthetetlen elnökre emlékezzen – legalább az idő töredékéig. Sokáig így volt, aztán ez is kiment a divatból. A hálózaton látható grandiózus temetés kommentárjai ma már eléggé széles skálán mozognak a szélsőséges pontok között, azonban a hozzászólók zöme – úgy látszik, eléggé sokan jártasak a számítógépes szörfölésben a már nem éppen ifjak között is – pozitívan ítéli meg Tito Jugoszláviájának múlt évtizedeit. Sokan még ma is sírnak utána, és letűnt aranykorról beszélnek, közben nehéz lenne megmondani, hányan vannak, akik ezzel együtt valójában fiatalságuk édes madarát siratják el. Vannak még élő, egykor harcos matuzsálemek, akiknek a Tito-imádata egyértelmű, ám hogy érdekesebb legyen, bálványozói között akad olyan is, aki bevallottan 1980 után született, s Jugoszláviáról olyan is szépeket tud mondani, aki aligha emlékezhet rá. Ezekkel szemben áll itt az a kisebbség, amely Jugoszláviát pusztán délibábnak tartja, félreértésnek, amolyan lapszusnak a történelem színpadán, hazug tákolmánynak, elnökét pedig nem csak túl nagy lábon élőnek és tékozlónak*, egyenest csalónak, banditának, hovatovább gonosz lelkű torzszülöttnek, akit mindenkorra minél előbb el kéne felejteni. Vagy ha nem, akkor hát azért, hogy tudjunk vigyázni, rögvest a legmélyebb szurdokba hajítani azt a csecsemőt, amely picit is emlékeztet rá. Jugoszlávia pedig ne ismétlődjön meg soha!
Ezekre a véleményekre, meg egyáltalában a Tito utáni időkre célozva emlegeti fel egy női csettelő, hogy Jugoszláviában milyen jókat lehetett enni, ő például akkor ebédelt legjobbakat, majd hozzáfűzi (Brozról):
– Hogy mekkora zseni volt, az is bizonyítja, hogy ekkora állatseregletet, ennyi barmot féken tudott tartani. Szép volt, és szívből köszönjük neked: drága Józsefünk.
Más valaki:
– Köszönjük akkori útlevelünket is, amely ma már csak annyit ér, amennyit a papír, melyre nyomtatták. Bumáskaként fabatkát. Seggpapír.
*Katonaként a nyolcvanas évek elején szerény krónikásuk maga is ott strázsált Tito (állítólag) hetvenvalahány rezidenciája közül az egyiknél, mégpedig Szlovéniában, a kranji dombon. Jugoszlávia elnöke azonban már nem volt ott, hacsak nem a jókora épület egyik pincéjében hantolták el csonkolt testét, ahogy azt a kaszárnyában pusmogták. De ott azt is susogták a lombok, hogy Broz valójában orosz ember volt, orosz bátyuskáinak kémkedett szerte a világban, a többi csak megrendezett színjáték, amelyet a világ bekajált. Így miután kilehelte átkozott/nemes lelkét, földi maradványait bebalzsamozták, a Szovjetunióba szállították, és Broz most ott nyugszik első felesége, az omszki Pelagia Belouszova mellett orosz földben. Ott, ahonnan valaha titkos missziójára elindult. (Joszif bá’ testét muszka kukacok eszik...Vagy már ahogy eredetileg hívták.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >