2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Színészvér

Gerold László
Gerold László

„Így találkozik és válik el, lesz egész szerep és színésznő.” Gerold László (Vajdaság Ma):

A mostani jegyzet címét, mivel a magyar irodalom ismerőit úgy sem lehet, s nem is akarom félrevezetni, közlöm, Bródy Sándor azonos című regényétől kölcsönöztem. Egyszerűen azért, mert ennél jobb, találóbb nem jutott eszembe. S nem is juthatott, hiszen feltett szándékom szerint színészekről szeretnék írni. Nem úgy általában, bár ez is kétségtelenül kimeríthetetlen, hálás téma lenne, hanem egészen és nagyon pontosan azokról a szerepformálásokról, melyeket vajdasági magyar színészekről láttam az utóbbi hetekben, napokban az újvidéki és a két szabadkai teátrumban, ahol egymás orrába értek a bemutatók, ami persze ilyentájt év végén egészen logikus.

A figyelmet keltő és ébresztő alakítások sorát a Guppi újvidéki és az Édes Anna népszínházi előadása nyitotta meg. Abban, amint erről már egyik előbbi Portékámban hírt adtam, a háromszereplős előadás mindhárom színésze, Crnkovity Gabriella, Pongó Gábor és Balázs Áron, joggal érdemelte meg a közönség lelkes tapsát, de az igazi élmény, azt hiszem, ez senki számára sem kétséges, aki látta az előadást, Crnkovity Gabriella vágyait mélyen magába rejtő, de ugyanakkor emberként és nőként élni vágyó guppija volt. Ehhez nyújtott két társa kiváló partneri segítséget. Így, ettől lett komplett a színház. A jó adaptálási koncepció mellett az Édes Anna előadása is a színészekről szól. Elsősorban a Vizinét alakító Vicei Natáliáról és G. Erdélyi Hermina Édes Annáról. Míg a méltóságos asszonyt a gátlástalan szenvedély, addig a neki kiszolgáltatott cselédlányt az egyre nehezebben elviselhető szenvedés jellemzi. Vicei Natália egész lényét kifejező gesztusaival, arcának apró rezdüléseivel, tekintetével fejezi ki a cseléd iránti rögeszméjének megannyi árnyalatát. Arcán, míg nem hallja Anna beleegyező válaszát, hogy vállalja a szolgálatot, a bizonytalanságból fakadó szenvedés jelei mutatkoznak, miután pedig Anna igent mond, előbb nyájas, kedveskedő, majd őrmesteri szigorral közli az új cselédre váró munkafeladatokat. Hol megnyerő, nem sokáig, hol hisztérikusan szenvedő, gyakran, hol pedig fölényes, legtöbbször. Mindig olyan, amilyennek a pillanatnyi helyzet és saját önös érdekei kívánják. Pontosan kidolgozott, de soha sem kimódolt alakítás. Ezzel a gazdag emberábrázoló eszköztárral szemben G. Erdélyi Hermina a teljesen visszafogott szerepformálás eszköztelenségével él, s nyújtja a cselédsors pontos rajzát. Arca szinte rezzenéstelen, kifejezéstelen tekintete mély szenvedésről árulkodik, szeme csak akkor csillan meg, mosoly akkor ül az arcára, amikor egy rövid időre nővé válik, birtokba veszi a hamis szerelmet. Amikor viszont kiderül, ismét csalódnia kellett, arcára fáradtság ül, „elzsibbadt benne valami”, ahogy Kosztolányi írja. Szenvedése az elviselhetetlenségig fokozódik, ami csak akkor oldódik benne fel, amikor kést fogva teljes közömbösséggel, mintha nem lenne tudatában, holott nagyon is jól tudja, mit csinál – embert öl. Ha igaz lenne, de nem igaz, hogy az írói ábrázolás adós maradt a cselédlány tettének motiválásával, azt a színésznő teljes mértékben cáfolja akkor, amikor Annában visszavonhatatlanul tetté ért a gyilkosság gondolata.

Bevallom, s ebben a közönség oldott reagálása a tanúm, régen élveztünk olyan felhőtlenül előadást, mint a Picasso kalandjait a Népszínházban. A többes szám nézőkre és színészekre egyaránt vonatkozik. Soha ennyi ötlet, geg egy előadásban. Ilyenkor merül fel a kérdés: mit kell tennie a színésznek, hogy ez a csillagszóró mechanizmus tökéletesen működjön? Csupán annyit, hogy átveszi a rendező diktálta tempót. Pontosan ezt teszik az egykor sikeres film alapján színpadra alkalmazott komédia színészei. Minden szerepet túljátszanak, de ez most ahelyett, hogy zavaró lenne, az előadás szerves része. A komplett csapat (Pálfi Ervin, Szőke Attila, Kovács Nemes Andor, Ralbovszki Csaba, Hajdú Tamás, Baráth Attila, Pesitz Mónika, Pámer Csilla és G. Erdélyi Hermina) felsőfokon komédiázik. Mindenki a helyén van. Pálfi Picassója bohóc, aki művész akar lenni, de akit igazán senki sem ért meg, Szőke papasza és Pesitz mamasza caramba karikatúrák, Pámernek sok-sok apró villanása van, s a többiek is oké. És ami legalább annyira fontos: a közönség jól szórakozik. Nagyon ránk fér. Köszönjük.

Mezei Kinga ismét Piaf. Ismét remek. Azzal a különbséggel, hogy tizenhárom évvel ezelőtt a színésznő Feldek A rózsaszín halál című életrajzi történetében fogalmazta meg a szomorú sorsú, apró termetű, de tehetségét tekintve nagy énekesnő élete utolsó napjait, most pedig kizárólag franciául énekelt Piaf-dalokkal adja elő az énekesnő élettörténetét. Az dráma volt, ez dalokból szőtt zenés monodráma. Ugyanúgy élettörténet, csak másként elbeszélve. Mindkettő hibátlanul színpadra írt színészi mesterdolgozat. Tempót adó ritmusváltások, jó szituáció-kihasználás, apró drámai villanások, néhány kellék (kerékpár, szeretők emlékeit rejtő láda, két karosszék, Piaf kicsi bábja) funkcionális alkalmazása, hangulatot kifejező vetítés és nem utolsósorban lényegében végszavazó szerepet betöltő két partner (Szabadkán inkább figuraként jelenlevő Mészáros Gábor, Újvidéken énekhangjával kitűnő Kőrösi István). Ennyi. De egy remek estéhez nem is kell több. Főleg, ha a főszereplő egyszerre tud Edit Piaf és Mezei Kinga is lenni. Ez legszembetűnőbben abban a jelenetben jut kifejezésre, melyben Piaf fotója mellett Mezei Kinga ugyanazt a dalt énekli, Szabadkán pontosan szinkrónban Edith Piaf kézmozdulataival, Újvidéken ezektől függetlenül. Ott Piaf alteregója, itt színésznő, aki éppen egy Piaf-dalt ad elő. Így találkozik és válik el, lesz egész szerep és színésznő.

 

2015. december 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább