2021. január 20. Szerda
Ma Fábián, Sebestyén névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Színészvér

Gerold László
Gerold László

„Így találkozik és válik el, lesz egész szerep és színésznő.” Gerold László (Vajdaság Ma):

A mostani jegyzet címét, mivel a magyar irodalom ismerőit úgy sem lehet, s nem is akarom félrevezetni, közlöm, Bródy Sándor azonos című regényétől kölcsönöztem. Egyszerűen azért, mert ennél jobb, találóbb nem jutott eszembe. S nem is juthatott, hiszen feltett szándékom szerint színészekről szeretnék írni. Nem úgy általában, bár ez is kétségtelenül kimeríthetetlen, hálás téma lenne, hanem egészen és nagyon pontosan azokról a szerepformálásokról, melyeket vajdasági magyar színészekről láttam az utóbbi hetekben, napokban az újvidéki és a két szabadkai teátrumban, ahol egymás orrába értek a bemutatók, ami persze ilyentájt év végén egészen logikus.

A figyelmet keltő és ébresztő alakítások sorát a Guppi újvidéki és az Édes Anna népszínházi előadása nyitotta meg. Abban, amint erről már egyik előbbi Portékámban hírt adtam, a háromszereplős előadás mindhárom színésze, Crnkovity Gabriella, Pongó Gábor és Balázs Áron, joggal érdemelte meg a közönség lelkes tapsát, de az igazi élmény, azt hiszem, ez senki számára sem kétséges, aki látta az előadást, Crnkovity Gabriella vágyait mélyen magába rejtő, de ugyanakkor emberként és nőként élni vágyó guppija volt. Ehhez nyújtott két társa kiváló partneri segítséget. Így, ettől lett komplett a színház. A jó adaptálási koncepció mellett az Édes Anna előadása is a színészekről szól. Elsősorban a Vizinét alakító Vicei Natáliáról és G. Erdélyi Hermina Édes Annáról. Míg a méltóságos asszonyt a gátlástalan szenvedély, addig a neki kiszolgáltatott cselédlányt az egyre nehezebben elviselhető szenvedés jellemzi. Vicei Natália egész lényét kifejező gesztusaival, arcának apró rezdüléseivel, tekintetével fejezi ki a cseléd iránti rögeszméjének megannyi árnyalatát. Arcán, míg nem hallja Anna beleegyező válaszát, hogy vállalja a szolgálatot, a bizonytalanságból fakadó szenvedés jelei mutatkoznak, miután pedig Anna igent mond, előbb nyájas, kedveskedő, majd őrmesteri szigorral közli az új cselédre váró munkafeladatokat. Hol megnyerő, nem sokáig, hol hisztérikusan szenvedő, gyakran, hol pedig fölényes, legtöbbször. Mindig olyan, amilyennek a pillanatnyi helyzet és saját önös érdekei kívánják. Pontosan kidolgozott, de soha sem kimódolt alakítás. Ezzel a gazdag emberábrázoló eszköztárral szemben G. Erdélyi Hermina a teljesen visszafogott szerepformálás eszköztelenségével él, s nyújtja a cselédsors pontos rajzát. Arca szinte rezzenéstelen, kifejezéstelen tekintete mély szenvedésről árulkodik, szeme csak akkor csillan meg, mosoly akkor ül az arcára, amikor egy rövid időre nővé válik, birtokba veszi a hamis szerelmet. Amikor viszont kiderül, ismét csalódnia kellett, arcára fáradtság ül, „elzsibbadt benne valami”, ahogy Kosztolányi írja. Szenvedése az elviselhetetlenségig fokozódik, ami csak akkor oldódik benne fel, amikor kést fogva teljes közömbösséggel, mintha nem lenne tudatában, holott nagyon is jól tudja, mit csinál – embert öl. Ha igaz lenne, de nem igaz, hogy az írói ábrázolás adós maradt a cselédlány tettének motiválásával, azt a színésznő teljes mértékben cáfolja akkor, amikor Annában visszavonhatatlanul tetté ért a gyilkosság gondolata.

Bevallom, s ebben a közönség oldott reagálása a tanúm, régen élveztünk olyan felhőtlenül előadást, mint a Picasso kalandjait a Népszínházban. A többes szám nézőkre és színészekre egyaránt vonatkozik. Soha ennyi ötlet, geg egy előadásban. Ilyenkor merül fel a kérdés: mit kell tennie a színésznek, hogy ez a csillagszóró mechanizmus tökéletesen működjön? Csupán annyit, hogy átveszi a rendező diktálta tempót. Pontosan ezt teszik az egykor sikeres film alapján színpadra alkalmazott komédia színészei. Minden szerepet túljátszanak, de ez most ahelyett, hogy zavaró lenne, az előadás szerves része. A komplett csapat (Pálfi Ervin, Szőke Attila, Kovács Nemes Andor, Ralbovszki Csaba, Hajdú Tamás, Baráth Attila, Pesitz Mónika, Pámer Csilla és G. Erdélyi Hermina) felsőfokon komédiázik. Mindenki a helyén van. Pálfi Picassója bohóc, aki művész akar lenni, de akit igazán senki sem ért meg, Szőke papasza és Pesitz mamasza caramba karikatúrák, Pámernek sok-sok apró villanása van, s a többiek is oké. És ami legalább annyira fontos: a közönség jól szórakozik. Nagyon ránk fér. Köszönjük.

Mezei Kinga ismét Piaf. Ismét remek. Azzal a különbséggel, hogy tizenhárom évvel ezelőtt a színésznő Feldek A rózsaszín halál című életrajzi történetében fogalmazta meg a szomorú sorsú, apró termetű, de tehetségét tekintve nagy énekesnő élete utolsó napjait, most pedig kizárólag franciául énekelt Piaf-dalokkal adja elő az énekesnő élettörténetét. Az dráma volt, ez dalokból szőtt zenés monodráma. Ugyanúgy élettörténet, csak másként elbeszélve. Mindkettő hibátlanul színpadra írt színészi mesterdolgozat. Tempót adó ritmusváltások, jó szituáció-kihasználás, apró drámai villanások, néhány kellék (kerékpár, szeretők emlékeit rejtő láda, két karosszék, Piaf kicsi bábja) funkcionális alkalmazása, hangulatot kifejező vetítés és nem utolsósorban lényegében végszavazó szerepet betöltő két partner (Szabadkán inkább figuraként jelenlevő Mészáros Gábor, Újvidéken énekhangjával kitűnő Kőrösi István). Ennyi. De egy remek estéhez nem is kell több. Főleg, ha a főszereplő egyszerre tud Edit Piaf és Mezei Kinga is lenni. Ez legszembetűnőbben abban a jelenetben jut kifejezésre, melyben Piaf fotója mellett Mezei Kinga ugyanazt a dalt énekli, Szabadkán pontosan szinkrónban Edith Piaf kézmozdulataival, Újvidéken ezektől függetlenül. Ott Piaf alteregója, itt színésznő, aki éppen egy Piaf-dalt ad elő. Így találkozik és válik el, lesz egész szerep és színésznő.

 

2015. december 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább