Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Celofánpapírba csomagolt valóság
„Ezért tartunk benneteket” Ez a mondat a vajdasági magyar politikai élet egyik ifjú titánjától származik. Bajtai Kornél (Családi Kör/Magyar Mozgalom):
„Szeretem azokat az újságírónőket, akik ilyen könnyen letérdelnek” Ez a mondat Bratislav Gašić védelmi miniszter szájából hangzott el és Zlatija Labovićnak, a B92 tévé újságírónőjének szólt. A miniszter ezzel a megnyilatkozással egy pillanat alatt kivívta a szerbiai újságírói szakma ellenszenvét, tiltakozó közlemények következtek, hétfő estére tiltakozó megmozdulást jelentettek be a kormányépület előtt. Ezt követően a miniszter és Aleksandar Vučić kormányfő is elnézést kértek a sértő megnyilatkozásért.
Az esettel kapcsolatban Jovana Gligorijević a Vreme újságírónője a Szabad Európa Rádiónak a következőket nyilatkozta: „Annak, amit Gašić miniszter mondott és tett, több üzenete is van. Egyrészt, megsértett minden újságírónőt, másrészt minden nőt megsértett, harmadrészt pedig a teljes újságírói szakmát, amely már így is eléggé meg van alázva, úgyhogy eléggé ízléstelen dolog azzal viccelődni, hogy valaki térdel. Ami az első dolgot illeti, ez igazából rámutatott arra, milyen csoport is irányítja ezt az országot, tehát megmutatkozott annak minden primitivizmusa, de egyben az is, hogy nem volt tudatában a következményeknek, miután ez a megnyilvánulás kikerül a nyilvánosság elé”.
Amikor ezek a sorok íródnak, akkor úgy tűnik, a kormányfő meneszti a védelmi minisztert, legalábbis hétfőn ilyen kijelentést tett.
„Bratislav Gašić igen önzetlen barátom, az egyik legönzetlenebb, a védelmi miniszteri munkát pedig jobban végezte, mint én, tízszer jobban azoktól, akik őt most kritizálják, igen komoly eredményeket ért el, de nem maradhat védelmi miniszter miután ilyen sértéseket mondott egy nő számlájára, ezzel minden nőt megsértett” – nyilatkozta a kormányfő. Mielőtt tovább mennénk, azért ez a kijelentés legalább két észrevételt igényel. Az a miniszter, aki a kormányfő szerint olyan nagyon professzionálisan végezte a munkáját, mindennemű felelősségre vonás nélkül úszta meg az úgynevezett helikopterbotrányt, amelyben egy csecsemő vesztette életét és Szerbia legjobb pilótái, akik rengeteg embert mentettek ki a hó fogságából előző télen Topolya közelében. A másik dolog pedig: Vučić azt mondja, Gašić tízszer jobban végezte munkáját, mint azok, akik őt kritizálják. Nem tudom milyen mérce szerint állapította meg, hogy olyan emberek, akik újságírással vagy más tevékenységgel foglalkoznak, hogyan végezték volna a védelmi miniszteri tisztséget.
Na de ne ragadjunk le ennél a szőrszálhasogatásnál. A történet azért kívánkozott ide, mert egyrészt aktuális, másrészt pedig azt mutatja, hogyan is viszonyulnak a hatalom birtokában lévő politikusok a médiához, az újságírókhoz. Persze, lehet most azt mondani, micsoda derék fickó ez a Vučić, mert meneszti miniszterét egy újságírónő sértegetése miatt. Aki ezt mondja, az elfelejti azokat a korábbi eseteket, amikor a miniszterek és más tisztségviselők haja szála sem görbült ettől komolyabb mulasztások miatt, sőt a kormányfő a hiányos egyetemi okleveleket és egyéb ügyeket nyilvánosságra hozó újságírókat nevezte fizetett bérenceknek. A történet ugyanakkor azért is tanulságos, mert sajnos, leképezhető a vajdasági magyar viszonyokra. A napokban budapesti újságíró kollégákkal beszélgettünk, akik megállapították, érdekes nekik, hogy az itteni újságírók mennyit foglalkoznak saját magukkal. Ez azonban egyszerűen kényszerhelyzet, egyfajta önvédelem, hiszen a politikum azt képzeli, az újságírók azért vannak, hogy őket kiszolgálják. Megírják, felolvassák, elmondják, amit ők közölni szeretnének. Hogy Németh János kollégámat idézzem, „két lábon járó mikrofonállványok”. Addig felelnek meg a hatalomnak, amíg szolgálnak, végrehajtanak, és nem tesznek fel kellemetlen kérdéseket.
„Ezért tartunk benneteket” Ez a mondat a vajdasági magyar politikai élet egyik ifjú titánjától származik és egy magyar újságíróhoz intézte azt. Ebben pedig benne rejlik a viszonyulás az újságíróhoz. A politikus, aki az adófizetők pénzét költi, úgy állítja be, mintha ő fizetné saját zsebéből az újságíró bérét. Vagy inkább, mintha az ő istállójában, óljában élne az.
A múlt hétvégi Magyar Szóban készítettem interjút Bunford Tivadarral, a VMSZ szabadkai elnökével. Az e-mailben érkezett válaszok hangneme eléggé meglepő volt, ami meg mindenképp említést érdemel, az nem más, mint, hogy Bunford engem nemes egyszerűséggel „a Magyar Mozgalom újságírójának” minősített. Bevallom, sokkolt ez az agresszív viszonyulás, ez a címkézés, hiszen a szóban forgó politikussal korábban is korrekt volt a viszonyom és ebben az interjúban sem tettem fel semmilyen személyeskedő vagy sértő kérdést. Ezzel az interjúval kapcsolatban Tomek Viktor a Hét Napban írta le azt, ami igazából bennem is megfogalmazódott: „Az érvelést követve ezek szerint vannak VMSZ-es újságírók is, de minden bizonnyal vannak demokrata pártiak, szerb haladó pártiak meg mindenféle pártiak is. De olyan, aki a saját fejével szeret gondolkodni, és esetleg az olvasó pártján áll, illetve szakmáját csakis az újságírás játékszabályainak maximális tiszteletben tartásával űzi, bizonyára nem létezik. Azaz mégis! A jó újságíró ugyanis - a VMSZ szabadkai szervezete elnökének szóhasználatával élve - a Vajdasági Magyar Szövetség újságírója.”
A történet lényege pedig egyértelmű: a politikusi logika elképzelhetetlennek tartja, hogy egy újságíró képes lehet a saját fejével gondolkodni. Hogyan is lenne ez lehetséges, hiszen a tökéletes orwelli világ elkészült, mindenkinek az agya kilúgozva, a bérért, vállveregetésért, különféle díjakért és kiváltságokért cserébe mindenki tudja, mi a dolga. Akkor honnan is lenne egy újságíró képes a saját fejével gondolkodni? Sehonnan. Tehát: csakis valaki más instrukcióit követheti. Mivel pedig nekünk úgy tűnik nem fogad szót, akkor valaki másnak a szolgája.
Ide kívánkozik még egy idézet. Pásztor István a múlt heti MÁÉRT-ülést követően ezt nyilatkozta: „… minden, ami nemzetpolitikai szempontból fontos, minden, ami valamiféle megkapaszkodást és előrehaladást jelenthet, az folyamatos elvtelen támadások pergőtüzében van. Ez a támadás hol a sajtószabadság celofánpapírjában, hol a demokráciadeficit celofánpapírjában, hol a véleményszabadság fölötti aggódás celofánjában van, de mindig azt a célt szolgálja, hogy az, amit sikerült felépíteni, az megkérdőjeleződjön, kárt szenvedjen és bemocskolódjon.”
Ki kellene csomagolni azt a celofánpapírt és figyelmesen megvizsgálni, ami benne van. Főleg a véleményszabadság és a sajtószabadság tekintetében. A celofánba pakolt újságírók szívesen mesélnek arról, hogy kit és milyen támadás is ért az elmúlt időszakban.
Következő cikk: Spiegel: A populisták saját zsebre hajtanak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >