2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Óbecsétől a vajdasági magyar politikai paradigmákig

Losoncz Alpár

„Mindenfajta asztalt fel lehet borítani, de ahhoz másfajta paradigma szükségeltetik. És radikalizmus, majd pedig kockázatvállalás.” Losoncz Alpár (Autonómia):

A létező politikai konfliktusok, minden csűrés-csavarás ellenére, a VMSZ paradigmáján belül mennek végbe. Érvényes ez a pártokra is és a Magyar Mozgalomra is, amely (eleddig) csupán mikropolitikai szinten óhajtja újramontírozni a kisebbségi életet, és voltaképpen kerüli a veszélyterületeket.

A nemrégiben lezajlott óbecsei helyi közösségi választások csupán mikroszeletként értelmezhetők, ennyiben óvatosság igényeltetik. Kerüljük a gyors általánosítást. Mégis, gondolkodni kell tünetekről, tendenciákról, méghozzá a mikroszinteken túl is.

De előbb nézzük, mi történt. A 83 helyi közösségi tanácsnok közül 72 a Szerb Haladó Párt és pártszövetségesei által támogatott jelöltekből került ki, a Vajdasági Magyar Szövetség 58 jelöltje közül pedig 11-en szereztek mandátumot. A VMSZ községi elnöke ezt az eredményt úgy magyarázta, hogy nem csökkent az óbecsei magyarok súlya, hiszen annak okán, hogy a belgrádi központi pártok magyar jelölteket támogattak, a magyarok száma az adott szervekben nem csökkent, sőt.

Nem könnyű ezt az állítást értelmezni. Mert ha az ennek a meggondolásnak az értelme, hogy kerüljük az etnifikáció csapdáit, és fogadjuk el, hogy nemcsak a kisebbségi, de belgrádi pártok által támogatott jelöltek is hitelesek lehetnek, akkor gyorsan helyeslek. Mert, amennyiben nem- kisebbségi jellegű párt olyan programmal lép a színre, amely előre viszi a kisebbségek ügyét, úgy nem kell tétovázni. Hovatovább: képviselhet-e szerb magyart? Igen. Képviselhet-e magyar szerbet? Természetesen. Képviselhet-e nő férfit, és fordítva? Igen, mindenképpen. Minden egyéb az etnifikáció felé visz.

Ha a jelenlegi uralkodó párt bírálatot érdemel, akkor nem azért szolgál rá erre, mert szerb jellegű, hanem azért mert a neoliberalizmus és a nacionalizmus amúgy mindenütt agyontapasztalt elegyével uralkodik, amelyek, például, zsugorítják a kisebbségek esélyterületeit.

Nem azért utasítunk el bizonyos, a II. világháború előtt virágzó (pl. csetnik) ideológiákat, mert szerb vonatkozásúak, hanem azért például, mert etnikailag tiszta világot akartak fabrikálni.

És mindenütt lehet hitelesen képviselni kisebbségi érdekeket, kisebbségi és nem-kisebbségi pártokban egyaránt. Csakhogy a gyanú mégis jogos, Óbecsével kapcsolatban is:

Szerbiában az eszméket aprópénzre váltják, a politikai konverziók és a hatalomhoz való idomulás mögött általában érdekkövetést látunk.

Ott a VMSZ-SZHP koalíció, de a kemény hatalmi szempontok felülírják az egyezséget: ráadásul emlékeinkben ott bujkál a VMSZ-Demokrata Párt-féle viszony is.

Aztán, amennyiben ad extremum visszük a VMSZ-es községi elnök kijelentéseit, akkor rábukkanunk arra, amit a németek Selbstmord-nak hívnak, nevezzük ezt egyszerűen önfelszámolásnak. Hiszen ha minden kérdőjel nélkül igent mondunk arra, hogy ama belgrádi központi párt színeiben szereplő kisebbségiek maradéktalanul képviselhetik a vajdasági magyarokat, akkor kisebbségi érdekvédelemre voltaképpen nincs is szükség, megteszik azt a nem-kisebbségi pártok is, azaz átadhatjuk magunkat az említett, nem kisebbségi párt jóakaratának és nagylelkűségének.

Egyszóval, az óbecsei eset azért intő, mert azt az esetleges sötét kimenetelt vetíti előre, miszerint a vajdasági magyarok súllyal bíró érdekvédelem nélkül maradnak.

A VMDK MAKROPOLITIKAI PARADIGMÁJÁNAK HÁTTÉRBE SZORULÁSA

Mindeközben tartózkodni kell nemcsak mindenfajta általánosítástól, de a gondolattalanságtól is. És hagyjuk most Óbecsét, amely kiindulópontként szolgált, nézzünk körül, sok minden kísért itt. Létezik ugyanis egy VMSZ-paradigma, amelynek különféle aspektusai szükségszerűen involválódnak a becsei esetben is.

Valójában csak két makropolitikai paradigma létezett a vajdasági magyar politikában. Az elsőt az Ágoston András által fémjelzett VMDK hozta létre, amely az autonómia, a kisebbségi reprodukció kapcsán kibomló önszabályozás maximalista igénye körül összpontosult. És abból indult ki, hogy arányosan mindig gyenge lesz a vajdasági magyarok hatalomérvényesítési képessége a tőkedinamika konfigurációjában. Ebből következett, hogy a végső célra való összpontosítást, és a szerbiai konjunkturális hatalmi konstellációkkal szembeni distanciát hirdette, valamint a hatalmi participációnak a VMSZ-hez képest másfajta módozatát előlegezte.

Mindeközben 1994-ben budapesti támogatással megszületett a VMSZ, ami egyúttal háttérbe szorította az Ágoston András által hangoztatott intranzigens autonómiaigény megnyilatkozási lehetőségeit. Fontos tisztán látni: az akkori választási kudarc okán a Fidesz és Orbán Viktor még a gyámszülő szerepét sem láthatták el, az új szervezet az SZDSZ-szocialista koalíció égisze alatt látott napvilágot. Ezért kell többszörösen megfontolni az elképzelést, hogy a VMSZ mögött eleve az orbánviktori fellépés lenne: ez mond valamit, de korántsem mindent. Azaz

a VMSZ-be már eredendően beleivódott Budapest geopolitikai és geoökonómiai érdekirányulása, látni kell, hogy ugyan megváltozott körülmények között, de ma, miközben a magyarországi redisztribúció folytán tetemes pénzügyi eszközök érkeznek Vajdaságba, ott van Budapest, ahogy mondják, délkeleti mozgásrendje is.

A VMSZ PARADIGMÁJÁNAK NINCS ALTERNATÍVÁJA A LÁTHATÁRON

Noha, itt is, mint mindig, érdemes mérlegelni: a VMSZ létét ugyanis eredendően és most sem lehet csak ránk kényszerített exporttermékként meghatározni, pontosan látni kell azt a belső, vajdasági érdekkonfigurációt is, amely elősegítette a VMSZ világra jövetelét. Hogy Budapest, és az akkor regnáló budapesti hatalom pusztán ránk erőltette volna az új intézményi szereplőt, az alighanem félreismerése a helyzetnek, amúgy is mindig kétséges, hogy külső implementációval egyáltalán lehet-e politikát létrehozni.

Ha nem létezett volna belső jellegű akarat, ha nem álltak volna fenn meghatározott belső erővonalak, akkor nyilvánvalóan a VMSZ sem alakulhatott volna meg.

Mindenesetre folyt az átmenet Vajdaságban is, hiába hivatkozunk a félháborús állapotokra, akkor is a kapitalizmus logikája határozta meg az életet. Beszélhetünk ugyan az akkori rendszer ökonómiai tisztázatlanságáról, az erőszak-eszkalációkról, a nemzetközi elszigeteltségről, de akkor is ott voltak a kapitalizmus alakzatai. És porondon voltak a vajdasági magyar elitcsoportok, amelyek bejelentették igényüket az erőforrás elosztását illetően, és amelyek részt kívántak venni az elsődleges felhalmozásban.

És a VMSZ, ha akarjuk, ha nem, valójában két államraison satujában jött létre.

Mert az ugyan nehezen hihető, hogy 1994-ben Budapest és Belgrád közös megegyezése állt volna a háttérben, de azért a VMSZ létrejötte afféle modus vivendi volt a magyar és a szerb állam számára egyaránt. És ma is az.

De még 1994-ben járunk, még nincs Dayton, az akkori Jugoszláviát izoláció sújtja, de valószínű, hogy Milošević stratégiai megfontolásaiban ott volt a kitörés igénye: nyilván nem a kisebbségi kérdés rendezése jelentette az elsődleges szempontot, de egy rendszerkonform kisebbségi párt megnyugtatónak bizonyulhatott az ő szisztémája számára is.

És a két államraison közötti pozicionálás azóta is szerves része a VMSZ politikájának, ami együtt jár a szerbiai politikai konjunktúrában való kockázatterhes részvétellel. Az aprócska Óbecse csak egy kis lecsapódás. A korok változtak, a belgrádi pártok váltogatták egymást a kormányrúdnál, de a mát is a jelzett távlatból kell értelmeznünk. Figyelemreméltó itt a folytonosság, belenyúlik a mába.

Néha, de mondom, csupán néha, felvetődött a kérdés, azaz akadtak megnyilatkozások, amelyek foglalkoztak a VMSZ stratégiai helyzetének fonák aspektusaival, de még a VMSZ politikáját ellenzők is eléggé gyorsan félretették a kérdést.

Azért figyelemre méltó, hogy Vajdaságban nem volt/lesz egy, a szlovákiai Híd-Mosthoz hasonló képződmény, és nem volt/lesz egy, a Budapesttel perlekedő RMDSZ-irányulás sem.

Ráadásul a jelenlegi magyar és szerbiai antikommunista, jobboldali rendszerek között egyensúly áll fenn: erős a konvergencia, az esetleges zökkenők ellenére is.

Van itt más is: Vajdaságból sokszor úgy tűnik, hogy a térképen csupán Szabadka és Budapest találhatók, hogy minden itt dől el, látóhatárunk nem terjed messzebbre. Ebből, ugyan le lehetne vezetni a tényt, hogy a magyar miniszterelnök szorgalmasan dicsérgeti a haladó szerb miniszterelnököt, de azt is látni kell, hogy az eufemisztikusan nemzetközi közösségnek nevezett entitás is folyton-folyvást a haladók vállát veregeti. Ezt pedig könnyebb akkor megérteni, ha követjük az agg, de még mindig mértékadó tanácsadónak, Zbigniew Brzezinskinek, amúgy Obama egykori tanárának a fejtegetéseit, aki helyenként szájbarágósan elmagyarázza, mondjuk a Foreign Affairs-ben, hogy miért is kell paternalisztikusan támogatni a világ perifériáján az effajta politikai irányulásokat, amit a haladók képviselnek.

A helyzet rossz. Rosszabb ahhoz képest, amit a kisebbségi politikai szereplők 25 évvel ezelőtt elképzeltek. Ennyit a meghatározottságokról, amelyek észrevétlenül ránk vetülnek, és befolyásolnak bennünket. Erősebben mint gondolnánk.

Mindenesetre úgy fest, hogy itt a perem peremén, mármint a vajdasági magyaroknál nem foszforeszkál a horizonton egy harmadik makropolitikai paradigma, a VMSZ kihívói adósak ezzel.

Ezzel az történik, hogy a létező politikai konfliktusok, minden csűrés-csavarás ellenére, a VMSZ paradigmáján belül mennek végbe. Érvényes ez a pártokra is és a Magyar Mozgalomra is, amely (eleddig) csupán mikropolitikai szinten óhajtja újramontírozni a kisebbségi életet, és voltaképpen kerüli azokat a veszélyterületeket, ahol olyan szikrák is pattognak, mint a Belgrádhoz/Budapesthez, a létező szerbiai hatalomhoz fűződő stratégiai viszony, a meggondolatlanul dicsfénybe vont európai csatlakozás, vagy a mélybe vágó menekültkérdés. De mindez, a konfrontatív retorika ellenére is, ott belül megy végbe, és nem visz bennünket a túlonnani partra. És ha már erről van szó:

nem a Magyar Mozgalom szószólóinak/korifeusainak személye itt a döntő, azaz, nem az a személyi dimenzió dönt, hogy a VMSZ-kontextus egykori szereplőiről van szó, hanem az, hogy ugyanabban a paradigmában mozognak.

Persze mindenfajta asztalt fel lehet borítani, a VMSZ-ét is, de úgy gondolom, ahhoz másfajta paradigma szükségeltetik. És radikalizmus, majd pedig kockázatvállalás. Addig marad az elévülhetetlen és kínos kérdés, hogy a kisebbségi aktorok egyáltalán mekkora manőverezési térrel bírnak.

(Az Újvidéki Rádió Szempont című műsorában elhangzott szöveg szerkesztett változata)

2015. december 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább