Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Adománygyűjtők és más kóklerek
J. Garai Béla
„Aminél már csak a svindler politikusok és más szélhámosok találékonysága határtalanabb.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Most már bánom, hogy elfogott az indulat, és durván becsaptam az ajtót két ifjú pártaktivista előtt, akik váratlanul becsöngettek hozzám a múlt héten az esti órákban. (…)
„A haladópártból jöttünk…, elnézést a kései zavarásért, azt szeretnénk kérdezni…”.
Illett volna meghallgatni őket, ha már a kormánypárt arra érdemesít engem, egyszerű mezei vokstulajdonost, hogy ifjú aktivistái személyesen keressenek fel, és a véleményem iránt érdeklődjenek… De nem tettem, mert olyan elemi erővel tört rám a harag, hogy alig tudtam türtőztetni magam.
- Nem érdekel a propagandájuk, keressenek más balekot maguknak! – szakítottam félbe már a felvezetést, és becsaptam a kaput. A fiatalember még megpróbált párbeszédbe elegyedni velem, azt kérdezte, hogy akkor mégis kire szavaznék? De választ már nem kapott.
Azért bánom elhamarkodott fellépésem, mert hátha nem is elkötelezett pártaktivisták voltak, hanem csak némi tiszteletdíjért felbérelt naiv egyetemisták, akiket – mint olvasom – az úgynevezett ajtótól ajtóig kampány keretében angazsál a haladópárt. Nekik azért kijárt volna egy kis figyelem. Ők csupán a honoráriumért dolgoznak a hatalmi formáció szolgálatában, most, hogy hamarosan helyi választások lesznek, amikor is a megbízó, vagyis a SNS mindenáron győzelmet akar kicsikarni az „északi” tartományban, felszámolva az ellenzékiség utolsó gócát is az országban.
A legújabb újvidéki politikai botrány is a párt ilyen irányú erőfeszítéseivel kapcsolatos: egy leleplező újságcikk szerint a hadirokkantak és veteránok egyesületének Milos Obilićról elnevezett tömörülése (Udruženje invalida i veterana ratova “Miloš Obilić”) úgy toborozza a szavazókat számukra, hogy száz euró értékű vásárlási utalványt adományoz azoknak, akik írásban vállalják, hogy így fognak szavazni. Elsősorban a siralmas körülmények között élő háborús veteránokat környékezik meg, a tudósító le is fotózta az aláírásokat tartalmazó listákat. Az újvidéki voksszerző akciót állítólag egy minden hájjal megkent észak-koszovói „üzletember” irányítja, a százeurós kupont pedig az egyik szupermarketben lehet levásárolni. De hogy ki finanszírozza a csalafinta hadműveletet, arra nincs válasz. Szabad találgatni.
A megvádolt párt természetesen cáfol, az ügyészségnek pedig esze ágában sincs holmi híresztelések alapján vizsgálatot elrendelni ezzel a nyilvánvaló törvényszegéssel kapcsolatban. Legalább végighallgattam volna a hozzám becsengető fiatalokat, akkor talán én is megerősíthetném a vádat!
Vagy hallgatok és elfogadom tőlük a százeurós utalványt, az se rossz megoldás… Holnap pedig irány a szupermarket!
Néhány hónappal korábban szintén becsöngetett hozzám egy váratlan látogató, igaz, nem pártaktivista, hanem egy, az ortodox egyház nevében házaló ügynök. Őt ugyancsak meglehetősen udvariatlanul küldtem el. Már az is gyanút keltett ugyanis, hogy köszönés után eléggé szokatlan módon az egészségem felől érdeklődött.
Nocsak, ötlött fel bennem, ennyit fejlődött volna a kommunikáció mifelénk, hogy egy vadidegen ember azzal állít be, hogy hogy s mint szolgál a kedves egészségem? Már meghaladtuk volna a balkáni úzusokat? De nem kellett sokat várnom, hogy az illemtudó látogató rátérjen a lényegre: a belgrádi bazilika befejezéséhez gyűjt adományokat, ahol már csak a kupola aranyozása van hátra, ahhoz lenne szükség a hozzájárulásomra. És a nagyobb nyomaték kedvéért már vette is elő a színes prospektust, meg készítette a nyugtát. (…)
Láttam az arcán, hogy súlyos csalódást okoztam neki. Ekkora közömbösségre nyilván nem számított ebben a városrészben, még akkor sem, ha köztudott, hogy errefelé elég sokan nem tartozunk a legnagyobb egyházközösséghez, bár az arány jócskán megváltozott az utóbbi években.
A csoda tudja, hogy miért találnak meg engem minduntalan az adománygyűjtők?! (…)
Ám engem azóta is gyötör a lelkiismeret, hogy talán miattam szenvednek késést a különféle építési munkálatok az országban. A gyermekkórház befejezése, a bazilika kupolájának bearanyozása, vagy akár a haladópárt országos hatalmának a bebetonozása. Hiába, az emberi önzés határtalan!
Aminél már csak a svindler politikusok és más szélhámosok találékonysága határtalanabb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >