2021. október 18. hétfő
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Adománygyűjtők és más kóklerek

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Aminél már csak a svindler politikusok és más szélhámosok találékonysága határtalanabb.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Most már bánom, hogy elfogott az indulat, és durván becsaptam az ajtót két ifjú pártaktivista előtt, akik váratlanul becsöngettek hozzám a múlt héten az esti órákban. (…)

 „A haladópártból jöttünk…, elnézést a kései zavarásért, azt szeretnénk kérdezni…”.

Illett volna meghallgatni őket, ha már a kormánypárt arra érdemesít engem, egyszerű mezei vokstulajdonost, hogy ifjú aktivistái személyesen keressenek fel, és a véleményem iránt érdeklődjenek… De nem tettem, mert olyan elemi erővel tört rám a harag, hogy alig tudtam türtőztetni magam.

- Nem érdekel a propagandájuk, keressenek más balekot maguknak! – szakítottam félbe már a felvezetést, és becsaptam a kaput. A fiatalember még megpróbált párbeszédbe elegyedni velem, azt kérdezte, hogy akkor mégis kire szavaznék? De választ már nem kapott.

Azért bánom elhamarkodott fellépésem, mert hátha nem is elkötelezett pártaktivisták voltak, hanem csak némi tiszteletdíjért felbérelt naiv egyetemisták, akiket – mint olvasom – az úgynevezett ajtótól ajtóig kampány keretében angazsál a haladópárt. Nekik azért kijárt volna egy kis figyelem. Ők csupán a honoráriumért dolgoznak a hatalmi formáció szolgálatában, most, hogy hamarosan helyi választások lesznek, amikor is a megbízó, vagyis a SNS mindenáron győzelmet akar kicsikarni az „északi” tartományban, felszámolva az ellenzékiség utolsó gócát is az országban.

A legújabb újvidéki politikai botrány is a párt ilyen irányú erőfeszítéseivel kapcsolatos: egy leleplező újságcikk szerint a hadirokkantak és veteránok egyesületének Milos Obilićról elnevezett tömörülése (Udruženje invalida i veterana ratova “Miloš Obilić”) úgy toborozza a szavazókat számukra, hogy száz euró értékű vásárlási utalványt adományoz azoknak, akik írásban vállalják, hogy így fognak szavazni. Elsősorban a siralmas körülmények között élő háborús veteránokat környékezik meg, a tudósító le is fotózta az aláírásokat tartalmazó listákat. Az újvidéki voksszerző akciót állítólag egy minden hájjal megkent észak-koszovói „üzletember” irányítja, a százeurós kupont pedig az egyik szupermarketben lehet levásárolni. De hogy ki finanszírozza a csalafinta hadműveletet, arra nincs válasz. Szabad találgatni.

A megvádolt párt természetesen cáfol, az ügyészségnek pedig esze ágában sincs holmi híresztelések alapján vizsgálatot elrendelni ezzel a nyilvánvaló törvényszegéssel kapcsolatban. Legalább végighallgattam volna a hozzám becsengető fiatalokat, akkor talán én is megerősíthetném a vádat!

Vagy hallgatok és elfogadom tőlük a százeurós utalványt, az se rossz megoldás… Holnap pedig irány a szupermarket!

Néhány hónappal korábban szintén becsöngetett hozzám egy váratlan látogató, igaz, nem pártaktivista, hanem egy, az ortodox egyház nevében házaló ügynök. Őt ugyancsak meglehetősen udvariatlanul küldtem el. Már az is gyanút keltett ugyanis, hogy köszönés után eléggé szokatlan módon az egészségem felől érdeklődött.

Nocsak, ötlött fel bennem, ennyit fejlődött volna a kommunikáció mifelénk, hogy egy vadidegen ember azzal állít be, hogy hogy s mint szolgál a kedves egészségem? Már meghaladtuk volna a balkáni úzusokat? De nem kellett sokat várnom, hogy az illemtudó látogató rátérjen a lényegre: a belgrádi bazilika befejezéséhez gyűjt adományokat, ahol már csak a kupola aranyozása van hátra, ahhoz lenne szükség a hozzájárulásomra. És a nagyobb nyomaték kedvéért már vette is elő a színes prospektust, meg készítette a nyugtát. (…)

Láttam az arcán, hogy súlyos csalódást okoztam neki. Ekkora közömbösségre nyilván nem számított ebben a városrészben, még akkor sem, ha köztudott, hogy errefelé elég sokan nem tartozunk a legnagyobb egyházközösséghez, bár az arány jócskán megváltozott az utóbbi években.

A csoda tudja, hogy miért találnak meg engem minduntalan az adománygyűjtők?! (…)

Ám engem azóta is gyötör a lelkiismeret, hogy talán miattam szenvednek késést a különféle építési munkálatok az országban. A gyermekkórház befejezése, a bazilika kupolájának bearanyozása, vagy akár a haladópárt országos hatalmának a bebetonozása. Hiába, az emberi önzés határtalan!

Aminél már csak a svindler politikusok és más szélhámosok találékonysága határtalanabb.

2015. december 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább

Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása

Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >

Tovább

Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku

Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >

Tovább

Bekezdések az előválasztásról

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >

Tovább

Szembenézni a tényekkel!

Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >

Tovább

A vörös vonal

Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >

Tovább