Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Petrov, a horvát szupersztár
Bódis Gábor
A horvát lehet más a politika, amelynek semmi köze az LMP-hez
Vasárnap 19 óra 3 perckor, miután a horvátországi szavazóhelyiségeket bezárták, és megjelentek az első exit poll adatok, világossá vált: véget ért a két nagy párt dominanciája. Színre lépett egy harmadik, amely azt hirdeti, hogy lehet más a politika, de ezzel meg is szűnik minden hasonlósága a magyarországi helyzettel.
Az eddig kormányzó szociáldemokraták (SZDP), Zoran Milanović kormányfővel egy hattagú koalícióval (Horvátország növekszik) vágtak neki a mostani megmérettetésnek, szemben a jobboldal vezető erejével (Horvát Demokratikus Közösség, HDK) és miniszterelnök jelöltjével, Tomislav Karamarkoval, amely 7 kisebb párttal fogott össze.
Az első felmérések teljes patthelyzetet mutattak: 56-56 mandátum és a választási éjszaka folyamán, ahogy csorogtak az eredmények, a jobboldal tűnt győztesnek, mígnem a végére kiderült: marad a döntetlen. A horvát diaszpóra (határon túli horvátok) hagyományosan a jobboldalra voksolnak, és a nekik járó három mandátumot a HDK előre elkönyvelheti. A legtöbb külhoni szavazó - több mint húszezer – Bosznia-Hercegovinában van, ők a Franjo Tuđman (az első köztársasági elnök) alapította pártban mindvégig jelentős szerepet játszottak. A zágrábiak nem kis lenézéssel szoktak megjegyzéseket tenni a fontos munkahelyekre beférkező „hercegovinaiakra“. Balkáni bája van annak is, hogy a független Bosznia-Hercegovina három tagú elnökségének éppen elnöklő horvát tagja (Dragan Čović) vasárnap annak rendje és módja szerint Mostarban szavazott a szomszédos Horvátország parlamentjére. Azt is hozzá kell tenni, hogy Čović az ottani HDK elnöke is.
De nemcsak Bosznia-Hercegovinában, hanem például Szabadkán is lehetett az ottani horvátoknak szavazni az „anyaország” pártjaira. Szabadka ugyanis nemcsak a vajdasági magyarok politikai központja, hanem a vajdasági horvátoké is.
A külhoniak tehát többségükben a HDK-ra, vagyis a Hazafias Koalícióra szavaztak.
Viszont a baloldalnak is van hagyományos partnere, ez pedig egy isztriai párt (Isztriai Demokratikus Gyűlés), amely ezúttal egyedül indult neki a választásoknak és a begyűjtött 3 mandátumát a szociáldemokraták oldalán karikázhatjuk be. Az Isztriai félszigetet többnemzetiségű, multikulturális közösség lakja, ahol a nemzeti kizárólagosságnak kevésbé van hagyománya van, mint az ország más részein.
Így lesz az eredmény döntetlen, vagyis a 151 tagú parlamentben a két nagy párttömörülés 59-59 képviselővel rendelkezik (HDK 56 plusz 3 külhoni, SZDP 56 plusz 3 isztriai). Ami semmire sem elég, hiszen az egyszerű többséghez legkevesebb 76 mandátum kell. A többi parlamentbe bejutott kispárt egy-két mandátumával lehet foglalkozni, de felesleges.
A királycsináló a két évvel ezelőtt a semmiből felbukkanó harmadik erő, a Független Listák Hídja, azaz Most nezavisnih lista, amely 20 százalék (19 mandátum) körüli eredményével szinte szétverte a két pólusú horvát politikai mezőnyt. Nélküle nem lehet kormányt alakítani Horvátországban, sőt támogatása nélkül még kisebbségit sem. Hacsak a két nagy párt (HDK, SZPD) nem borul egymás nyakába, és kényszer nagykoalícióra lép. Ebben a pillanatban ez elég valószínűtlennek látszik, de hát a politikában szoktak furcsa dolgok történni.
Ki ez a Božo Petrov?
A 36 éves pszichiáter a Neretva folyó partján fekvő Metković városban született, amelynek polgármestere 2013 júniusa óta. Tulajdonképpen a fiatal értelmiségi és független jelölt váratlan és nagyarányú választási győzelme (ellenfele egy már addig 16 éve polgármesterkedő helyi potentát volt) adta a Híd ötletét és eszmeiségét is. Petrov és még néhány társa szervezkedni kezdtek és maguk köré tömörítettek több független polgármestert, megyei elöljárót, helyi önkormányzatok független képviselőit, valamint civil szervezeteket. A mai napig ez egy laza tömörülés, tulajdonképpen csak a mostani választásokra állt fel. Radikális reformokat követelnek főleg a helyi és országos hivatalnokok számának csökkentését, a közjuttatások lefaragását. Sokan a programjukat neoliberálisnak nevezik. Ilyen szempontból a Híd inkább egy jobbközép politikai erő, baloldali állásfoglalást nem nagyon hallani tőlük. Ilyen szempontból tehát, klasszikus felfogásban, a jobboldali HDK mellett lenne a helyük. De hát hol van ma már klasszikus felosztás: a szocdemek gazdasági programja közelebb áll a Híd hasonló jellegű programjához.
Egy kis ízelítő, hogy Petrovék hogyan képzelik el a takarékos államháztartást: kezdő polgármesterként azonnal minimálisra csökkentette a saját és munkatársai fizetését, 7 hónap alatt egyharmadára apasztotta az önkormányzat adósságait, felmondta az előnytelen szerződéseket, átláthatóvá tette a közfogyasztást. Miután stabilizálta a város pénzügyi helyzetét, megemelte az önkormányzati alkalmazottak fizetését, de azok a mai napig alacsonyabbak, mint polgármesterré választása előtt. Hogy ezt országos szinten miként lehetne megvalósítani, természetesen, nem tudni, de már az erre valló törekvés is komoly ellenállásra számíthat, jobb- és baloldalon egyaránt.
A horvát kormányalakítás ügyét bonyolítja, hogy Božo Petrov a választások előtt kategorikusan kijelentette: inkább lemond, mintsem valamelyik nagy párttal közösködjön.
Több forgatókönyv képzelhető el:
- a Híd nem lép koalícióra, hanem kívülről támogatja a kisebbségi szocdem vagy HDK kormányt – szinte bizonyos, hogy ez tiszavirág életű kabinet lenne
- a Híd szétesik és a két nagy párt egyenként vadássza le a képviselőit – az eredmény egy egyéni érdekek alapján összeálló, ingatag kormány
- a Híd fogadkozásai ellenére csatlakozik az egyik nagy párthoz és Petrov miniszterelnök-helyettes lesz – talán így megkezdődhetnek a reformok
- az SZDP és a HDK nagykoalíciója (a „partizánok” és „usztasák” történelmi kibékülése) – egy rerformképtelen kormány alakulna, élén Karamarkoval, helyettese Milanović vagy fordítva
- a köztársasági elnöknő előbb egyik pártot, majd a másikat bízza meg a kormányalakítással, de nem jön össze a 76 mandátum és kiírják az újabb választásokat. Kezdődhet minden elölről.
Változik-e Horvátország külpolitikája
Bárhogyan is alakul a következő hetekben a horvát kormány alakítási huzavona, azt meg lehet állapítani, hogy a külpolitika minimális szerepet nem játszott a választási kampányban. A több órás, hajnalig elhúzódó választási műsorok során csupán a Horvát Demokratikus Közösség egyik vezetője adott kitérő választ arra, hogy változna-e a viszonyulás Belgrádhoz vagy Budapesthez. Vagy igen vagy nem, a horvát nemzeti érdekek az elsődlegesek.
Egyébként a menekült válság (eddig több mint 300 ezren haladtak át az országon Szerbiától Szlovéniáig) inkább segített a szocdem miniszterelnöknek, aki kemény hangnemet ütött meg, például a magyar kormányfővel szemben is, aki őt korábban a Szocialista Internacionálé ügynökének nevezte. Milanović erre a következő mondattal kedveskedett: „Az, aki elkeríti magát, saját magából csinál vakbelet”. Hogy ez nyomott-e valamit a latban nem tudni, minden esetre a szocdemek ekkortájt kezdtek jobban szerepelni a közvélemény kutatásokban és a választások napjára már holt versenyben álltak a jobboldallal.
Petrov és a Híd színre lépésével a külpolitika még inkább háttérbe szorulhat, hiszen a függetlenek inkább az országot szeretnék átalakítani, ne pedig a környezetét. Ez különösen akkor juthat kifejezésre, ha Petrov esetleg miniszterelnök lenne. Jadranka Kosor volt kormányfő az N1 regionális televízió (a CNN társtelevíziója zágrábi és belgrádi központtal, még véletlenül sem összetévesztendő a magyarországi azonos nevű médiummal) választási műsorában azt javasolta ugyanis a horvát politikai élet új csillagának, hogy a miniszterelnöki tisztség kívül minden mást utasítson vissza. Ugyanis olyan pozícióban van, hogy bármiről dönthet. Ezzel hogyan birkózna meg Milanović vagy Karamarko egója, már más lapra tartozik.
Így lenne a kiránycsinálóból maga a király.
A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
Zárt és nyitott identitás
Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >
„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”
Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >
Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre
Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >