Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Petrov, a horvát szupersztár
Bódis Gábor
A horvát lehet más a politika, amelynek semmi köze az LMP-hez
Vasárnap 19 óra 3 perckor, miután a horvátországi szavazóhelyiségeket bezárták, és megjelentek az első exit poll adatok, világossá vált: véget ért a két nagy párt dominanciája. Színre lépett egy harmadik, amely azt hirdeti, hogy lehet más a politika, de ezzel meg is szűnik minden hasonlósága a magyarországi helyzettel.
Az eddig kormányzó szociáldemokraták (SZDP), Zoran Milanović kormányfővel egy hattagú koalícióval (Horvátország növekszik) vágtak neki a mostani megmérettetésnek, szemben a jobboldal vezető erejével (Horvát Demokratikus Közösség, HDK) és miniszterelnök jelöltjével, Tomislav Karamarkoval, amely 7 kisebb párttal fogott össze.
Az első felmérések teljes patthelyzetet mutattak: 56-56 mandátum és a választási éjszaka folyamán, ahogy csorogtak az eredmények, a jobboldal tűnt győztesnek, mígnem a végére kiderült: marad a döntetlen. A horvát diaszpóra (határon túli horvátok) hagyományosan a jobboldalra voksolnak, és a nekik járó három mandátumot a HDK előre elkönyvelheti. A legtöbb külhoni szavazó - több mint húszezer – Bosznia-Hercegovinában van, ők a Franjo Tuđman (az első köztársasági elnök) alapította pártban mindvégig jelentős szerepet játszottak. A zágrábiak nem kis lenézéssel szoktak megjegyzéseket tenni a fontos munkahelyekre beférkező „hercegovinaiakra“. Balkáni bája van annak is, hogy a független Bosznia-Hercegovina három tagú elnökségének éppen elnöklő horvát tagja (Dragan Čović) vasárnap annak rendje és módja szerint Mostarban szavazott a szomszédos Horvátország parlamentjére. Azt is hozzá kell tenni, hogy Čović az ottani HDK elnöke is.
De nemcsak Bosznia-Hercegovinában, hanem például Szabadkán is lehetett az ottani horvátoknak szavazni az „anyaország” pártjaira. Szabadka ugyanis nemcsak a vajdasági magyarok politikai központja, hanem a vajdasági horvátoké is.
A külhoniak tehát többségükben a HDK-ra, vagyis a Hazafias Koalícióra szavaztak.
Viszont a baloldalnak is van hagyományos partnere, ez pedig egy isztriai párt (Isztriai Demokratikus Gyűlés), amely ezúttal egyedül indult neki a választásoknak és a begyűjtött 3 mandátumát a szociáldemokraták oldalán karikázhatjuk be. Az Isztriai félszigetet többnemzetiségű, multikulturális közösség lakja, ahol a nemzeti kizárólagosságnak kevésbé van hagyománya van, mint az ország más részein.
Így lesz az eredmény döntetlen, vagyis a 151 tagú parlamentben a két nagy párttömörülés 59-59 képviselővel rendelkezik (HDK 56 plusz 3 külhoni, SZDP 56 plusz 3 isztriai). Ami semmire sem elég, hiszen az egyszerű többséghez legkevesebb 76 mandátum kell. A többi parlamentbe bejutott kispárt egy-két mandátumával lehet foglalkozni, de felesleges.
A királycsináló a két évvel ezelőtt a semmiből felbukkanó harmadik erő, a Független Listák Hídja, azaz Most nezavisnih lista, amely 20 százalék (19 mandátum) körüli eredményével szinte szétverte a két pólusú horvát politikai mezőnyt. Nélküle nem lehet kormányt alakítani Horvátországban, sőt támogatása nélkül még kisebbségit sem. Hacsak a két nagy párt (HDK, SZPD) nem borul egymás nyakába, és kényszer nagykoalícióra lép. Ebben a pillanatban ez elég valószínűtlennek látszik, de hát a politikában szoktak furcsa dolgok történni.
Ki ez a Božo Petrov?
A 36 éves pszichiáter a Neretva folyó partján fekvő Metković városban született, amelynek polgármestere 2013 júniusa óta. Tulajdonképpen a fiatal értelmiségi és független jelölt váratlan és nagyarányú választási győzelme (ellenfele egy már addig 16 éve polgármesterkedő helyi potentát volt) adta a Híd ötletét és eszmeiségét is. Petrov és még néhány társa szervezkedni kezdtek és maguk köré tömörítettek több független polgármestert, megyei elöljárót, helyi önkormányzatok független képviselőit, valamint civil szervezeteket. A mai napig ez egy laza tömörülés, tulajdonképpen csak a mostani választásokra állt fel. Radikális reformokat követelnek főleg a helyi és országos hivatalnokok számának csökkentését, a közjuttatások lefaragását. Sokan a programjukat neoliberálisnak nevezik. Ilyen szempontból a Híd inkább egy jobbközép politikai erő, baloldali állásfoglalást nem nagyon hallani tőlük. Ilyen szempontból tehát, klasszikus felfogásban, a jobboldali HDK mellett lenne a helyük. De hát hol van ma már klasszikus felosztás: a szocdemek gazdasági programja közelebb áll a Híd hasonló jellegű programjához.
Egy kis ízelítő, hogy Petrovék hogyan képzelik el a takarékos államháztartást: kezdő polgármesterként azonnal minimálisra csökkentette a saját és munkatársai fizetését, 7 hónap alatt egyharmadára apasztotta az önkormányzat adósságait, felmondta az előnytelen szerződéseket, átláthatóvá tette a közfogyasztást. Miután stabilizálta a város pénzügyi helyzetét, megemelte az önkormányzati alkalmazottak fizetését, de azok a mai napig alacsonyabbak, mint polgármesterré választása előtt. Hogy ezt országos szinten miként lehetne megvalósítani, természetesen, nem tudni, de már az erre valló törekvés is komoly ellenállásra számíthat, jobb- és baloldalon egyaránt.
A horvát kormányalakítás ügyét bonyolítja, hogy Božo Petrov a választások előtt kategorikusan kijelentette: inkább lemond, mintsem valamelyik nagy párttal közösködjön.
Több forgatókönyv képzelhető el:
- a Híd nem lép koalícióra, hanem kívülről támogatja a kisebbségi szocdem vagy HDK kormányt – szinte bizonyos, hogy ez tiszavirág életű kabinet lenne
- a Híd szétesik és a két nagy párt egyenként vadássza le a képviselőit – az eredmény egy egyéni érdekek alapján összeálló, ingatag kormány
- a Híd fogadkozásai ellenére csatlakozik az egyik nagy párthoz és Petrov miniszterelnök-helyettes lesz – talán így megkezdődhetnek a reformok
- az SZDP és a HDK nagykoalíciója (a „partizánok” és „usztasák” történelmi kibékülése) – egy rerformképtelen kormány alakulna, élén Karamarkoval, helyettese Milanović vagy fordítva
- a köztársasági elnöknő előbb egyik pártot, majd a másikat bízza meg a kormányalakítással, de nem jön össze a 76 mandátum és kiírják az újabb választásokat. Kezdődhet minden elölről.
Változik-e Horvátország külpolitikája
Bárhogyan is alakul a következő hetekben a horvát kormány alakítási huzavona, azt meg lehet állapítani, hogy a külpolitika minimális szerepet nem játszott a választási kampányban. A több órás, hajnalig elhúzódó választási műsorok során csupán a Horvát Demokratikus Közösség egyik vezetője adott kitérő választ arra, hogy változna-e a viszonyulás Belgrádhoz vagy Budapesthez. Vagy igen vagy nem, a horvát nemzeti érdekek az elsődlegesek.
Egyébként a menekült válság (eddig több mint 300 ezren haladtak át az országon Szerbiától Szlovéniáig) inkább segített a szocdem miniszterelnöknek, aki kemény hangnemet ütött meg, például a magyar kormányfővel szemben is, aki őt korábban a Szocialista Internacionálé ügynökének nevezte. Milanović erre a következő mondattal kedveskedett: „Az, aki elkeríti magát, saját magából csinál vakbelet”. Hogy ez nyomott-e valamit a latban nem tudni, minden esetre a szocdemek ekkortájt kezdtek jobban szerepelni a közvélemény kutatásokban és a választások napjára már holt versenyben álltak a jobboldallal.
Petrov és a Híd színre lépésével a külpolitika még inkább háttérbe szorulhat, hiszen a függetlenek inkább az országot szeretnék átalakítani, ne pedig a környezetét. Ez különösen akkor juthat kifejezésre, ha Petrov esetleg miniszterelnök lenne. Jadranka Kosor volt kormányfő az N1 regionális televízió (a CNN társtelevíziója zágrábi és belgrádi központtal, még véletlenül sem összetévesztendő a magyarországi azonos nevű médiummal) választási műsorában azt javasolta ugyanis a horvát politikai élet új csillagának, hogy a miniszterelnöki tisztség kívül minden mást utasítson vissza. Ugyanis olyan pozícióban van, hogy bármiről dönthet. Ezzel hogyan birkózna meg Milanović vagy Karamarko egója, már más lapra tartozik.
Így lenne a kiránycsinálóból maga a király.
A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >