2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Petrov, a horvát szupersztár

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A horvát lehet más a politika, amelynek semmi köze az LMP-hez

Vasárnap 19 óra 3 perckor, miután a horvátországi szavazóhelyiségeket bezárták, és megjelentek az első exit poll adatok, világossá vált: véget ért a két nagy párt dominanciája. Színre lépett egy harmadik, amely azt hirdeti, hogy lehet más a politika, de ezzel meg is szűnik minden hasonlósága a magyarországi helyzettel.

Az eddig kormányzó szociáldemokraták (SZDP), Zoran Milanović kormányfővel egy hattagú koalícióval (Horvátország növekszik) vágtak neki a mostani megmérettetésnek, szemben a jobboldal vezető erejével (Horvát Demokratikus Közösség, HDK) és miniszterelnök jelöltjével, Tomislav Karamarkoval, amely 7 kisebb párttal fogott össze.

Az első felmérések teljes patthelyzetet mutattak: 56-56 mandátum és a választási éjszaka folyamán, ahogy csorogtak az eredmények, a jobboldal tűnt győztesnek, mígnem a végére kiderült: marad a döntetlen. A horvát diaszpóra (határon túli horvátok) hagyományosan a jobboldalra voksolnak, és a nekik járó három mandátumot a HDK előre elkönyvelheti. A legtöbb külhoni szavazó - több mint húszezer – Bosznia-Hercegovinában van, ők a Franjo Tuđman (az első köztársasági elnök) alapította pártban mindvégig jelentős szerepet játszottak. A zágrábiak nem kis lenézéssel szoktak megjegyzéseket tenni a fontos munkahelyekre beférkező „hercegovinaiakra“. Balkáni bája van annak is, hogy a független Bosznia-Hercegovina három tagú elnökségének éppen elnöklő horvát tagja (Dragan Čović) vasárnap annak rendje és módja szerint Mostarban szavazott a szomszédos Horvátország parlamentjére. Azt is hozzá kell tenni, hogy Čović az ottani HDK elnöke is.

De nemcsak Bosznia-Hercegovinában, hanem például Szabadkán is lehetett az ottani horvátoknak szavazni az „anyaország” pártjaira. Szabadka ugyanis nemcsak a vajdasági magyarok politikai központja, hanem a vajdasági horvátoké is.

A külhoniak tehát többségükben a HDK-ra, vagyis a Hazafias Koalícióra szavaztak.

Viszont a baloldalnak is van hagyományos partnere, ez pedig egy isztriai párt (Isztriai Demokratikus Gyűlés), amely ezúttal egyedül indult neki a választásoknak és a begyűjtött 3 mandátumát a szociáldemokraták oldalán karikázhatjuk be. Az Isztriai félszigetet többnemzetiségű, multikulturális közösség lakja, ahol a nemzeti kizárólagosságnak kevésbé van hagyománya van, mint az ország más részein.

Így lesz az eredmény döntetlen, vagyis a 151 tagú parlamentben a két nagy párttömörülés 59-59 képviselővel rendelkezik (HDK 56 plusz 3 külhoni, SZDP 56 plusz 3 isztriai). Ami semmire sem elég, hiszen az egyszerű többséghez legkevesebb 76 mandátum kell. A többi parlamentbe bejutott kispárt egy-két mandátumával lehet foglalkozni, de felesleges.

A királycsináló a két évvel ezelőtt a semmiből felbukkanó harmadik erő, a Független Listák Hídja, azaz Most nezavisnih lista, amely 20 százalék (19 mandátum) körüli eredményével szinte szétverte a két pólusú horvát politikai mezőnyt. Nélküle nem lehet kormányt alakítani Horvátországban, sőt támogatása nélkül még  kisebbségit sem. Hacsak a két nagy párt (HDK, SZPD) nem borul egymás nyakába, és kényszer nagykoalícióra lép. Ebben a pillanatban ez elég valószínűtlennek látszik, de hát a politikában szoktak furcsa dolgok történni.

Ki ez a Božo Petrov?

A 36 éves pszichiáter a Neretva folyó partján fekvő Metković városban született, amelynek polgármestere 2013 júniusa óta. Tulajdonképpen a fiatal értelmiségi és független jelölt váratlan és nagyarányú választási győzelme (ellenfele egy már addig 16 éve polgármesterkedő helyi potentát volt) adta a Híd ötletét és eszmeiségét is. Petrov és még néhány társa szervezkedni kezdtek és maguk köré tömörítettek több független polgármestert, megyei elöljárót, helyi önkormányzatok független képviselőit, valamint civil szervezeteket. A mai napig ez egy laza tömörülés, tulajdonképpen csak a mostani választásokra állt fel. Radikális reformokat követelnek főleg a helyi és országos hivatalnokok számának csökkentését, a közjuttatások lefaragását. Sokan a programjukat neoliberálisnak nevezik. Ilyen szempontból a Híd inkább egy jobbközép politikai erő, baloldali állásfoglalást nem nagyon hallani tőlük. Ilyen szempontból tehát, klasszikus felfogásban, a jobboldali HDK mellett lenne a helyük. De hát hol van ma már klasszikus felosztás: a szocdemek gazdasági programja közelebb áll a Híd hasonló jellegű programjához.

Egy kis ízelítő, hogy Petrovék hogyan képzelik el a takarékos államháztartást: kezdő polgármesterként azonnal minimálisra csökkentette a saját és munkatársai fizetését, 7 hónap alatt egyharmadára apasztotta az önkormányzat adósságait, felmondta az előnytelen szerződéseket, átláthatóvá tette a közfogyasztást. Miután stabilizálta a város pénzügyi helyzetét, megemelte az önkormányzati alkalmazottak fizetését, de azok a mai napig alacsonyabbak, mint polgármesterré választása előtt. Hogy ezt országos szinten miként lehetne megvalósítani, természetesen, nem tudni, de már az erre valló törekvés is komoly ellenállásra számíthat, jobb- és baloldalon egyaránt.

A horvát kormányalakítás ügyét bonyolítja, hogy Božo Petrov a választások előtt kategorikusan kijelentette: inkább lemond, mintsem valamelyik nagy párttal közösködjön.

Több forgatókönyv képzelhető el:

-     a Híd nem lép koalícióra, hanem kívülről támogatja a kisebbségi szocdem vagy HDK kormányt – szinte bizonyos, hogy ez tiszavirág életű kabinet lenne

-     a Híd szétesik és a két nagy párt egyenként vadássza le a képviselőit – az eredmény egy egyéni érdekek alapján összeálló, ingatag kormány

-     a Híd fogadkozásai ellenére csatlakozik az egyik nagy párthoz és Petrov miniszterelnök-helyettes lesz – talán így megkezdődhetnek a reformok

-     az SZDP és a HDK nagykoalíciója (a „partizánok” és „usztasák” történelmi kibékülése) – egy rerformképtelen kormány alakulna, élén Karamarkoval, helyettese Milanović vagy fordítva

-     a köztársasági elnöknő előbb egyik pártot, majd a másikat bízza meg a kormányalakítással, de nem jön össze a 76 mandátum és kiírják az újabb választásokat. Kezdődhet minden elölről.

Változik-e Horvátország külpolitikája

Bárhogyan is alakul a következő hetekben a horvát kormány alakítási huzavona, azt meg lehet állapítani, hogy a külpolitika minimális szerepet nem játszott a választási kampányban. A több órás, hajnalig elhúzódó választási műsorok során csupán a Horvát Demokratikus Közösség egyik vezetője adott kitérő választ arra, hogy változna-e a viszonyulás Belgrádhoz vagy Budapesthez. Vagy igen vagy nem, a horvát nemzeti érdekek az elsődlegesek.

Egyébként a menekült válság (eddig több mint 300 ezren haladtak át az országon Szerbiától Szlovéniáig) inkább segített a szocdem miniszterelnöknek, aki kemény hangnemet ütött meg, például a magyar kormányfővel szemben is, aki őt korábban a Szocialista Internacionálé ügynökének nevezte. Milanović  erre a következő mondattal kedveskedett: „Az, aki elkeríti magát, saját magából csinál vakbelet”. Hogy ez nyomott-e valamit a latban nem tudni, minden esetre a szocdemek ekkortájt kezdtek jobban szerepelni a közvélemény kutatásokban és a választások napjára már holt versenyben álltak a jobboldallal.

Petrov és a Híd színre lépésével a külpolitika még inkább háttérbe szorulhat, hiszen a függetlenek inkább az országot szeretnék átalakítani, ne pedig a környezetét. Ez különösen akkor juthat kifejezésre, ha Petrov esetleg miniszterelnök lenne. Jadranka Kosor volt kormányfő az N1 regionális televízió (a CNN társtelevíziója zágrábi és belgrádi központtal, még véletlenül sem összetévesztendő a magyarországi azonos nevű médiummal) választási műsorában azt javasolta ugyanis a horvát politikai élet új csillagának, hogy a miniszterelnöki tisztség kívül minden mást utasítson vissza. Ugyanis olyan pozícióban van, hogy bármiről dönthet. Ezzel hogyan birkózna meg Milanović vagy Karamarko egója, már más lapra tartozik.

Így lenne a kiránycsinálóból maga a király.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

2015. november 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább