2019. augusztus 26. hétfő
Ma Izsó, Tália, Natália, Zampfira névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Jegyzet egy jegyzetről s másról

Gerold László
Gerold László

„De, hogy éppen komoly napilapok viselkedjenek bulvármódra, azt nehezen lehet, tudom megemészteni.” Gerold László (Vajdaság Ma):

A címben másodjára szereplő jegyzet szó Esterházy Péternek az Élet és Irodalom október 2-ai számában megjelent, A szép, csöndes idő és a szó című írására vonatkozik, amely több jegyzetnél, de az is. Lényegében secko jedno, ahogy a szlovák mondaná, mert nem a műfaji minősítés, hanem a szöveg tartalma a döntő. Ez pedig ebben az EP-publicisztikában, lám, ez lenne a pontos megnevezés, több vonatkozásban is kifejezett figyelmet érdemel. A göteborgi könyvrendezvényre írt alig három gépelt oldalnyi szövegben, ahogy EP-től megszoktuk, sok mindenről szó esik, direkte is, meg en passant is. De elsősorban mégis irodalomról szól, természetes, ha már író írja a cikket. Meg a rendezvényhez illően könyvekről. De politikáról is, ha a sorok éppen most íródnak, amikor életünk szinte másról sem szól, csak a politikáról.

Kezdjük, EP-hez méltón, az irodalommal. Közelebbről arról, hogy „miként működik” az irodalomnak nevezett szellemi felépítmény (ugye emlékeznek még erre az egykori csodaszóra?!), mégpedig „Varázslatosan és titokzatosan”, s ez hogy értendő. Továbbá pedig arról, még mindig az irodalommal kapcsolatban, hogy az író, ha valóban az, „hogyan használja a nyelvet”, amelyen keresztül „nézi és tapasztalja a világot”, és mivel „az akciók a nyelvben történnek”, következésképpen „semmi nem elég, gondolat, szenvedély, nem elég szeretni, gyűlölni, szavak kellenek hozzá”. Hogy ez mennyire igaz, azt manapság a magyar irodalomban EP műveinél jobban aligha tanúsíthatja más opus (na jó, még Parti Nagy Lajosé, s aztán szinte kvitt). Aki ebben kételkedik, az olvassa el figyelmesen EP jegyzetének azon sorait, melyeket, hihetetlen tömörséggel, megannyi árnyalatra utalva magyar nyelvünkről mond. Arról a nyelvről, amelyen, aki beszél, az „a zsenialitás nyelvén” szól. De mielőtt nemzeti öntudatunk ettől a jelzőtől („zsenialitás”, most az idézőjel nem véletlen!) dagadni kezdene, EP megmagyarázza, ő miként érti, s hogy kell érteni ezt a dicsérő kifejezést: „vagyis a túlzások nyelvén, az aránytalanságok nyelvén, a gondolkodás híjának nyelvén, az önismeret hiányának nyelvén, a reflexió hiányának nyelvén, az üresség nyelvén, a csönd nyelvén, a hallgatás nyelvén”. Mert a nyelv mindezen – emberi, nemzeti – hiányokról beszél: árulkodik.

S ezt támasztja alá EP jegyzetének záró része, melyben az európai és a magyar jelenről szól. Pontosabban a politikáról, ami természetesen a nyelv, a nyelvi rétegek használata által szólal meg. Találó, hajszálpontos summázás. Nem idézem. Higgyék, vagy inkább olvassák el.

Ezzel szemben viszont, bármennyire is szeretném, nem tehetem meg, hogy ne említsem azt a néhány sort, amely annak ellenére, hogy csupán zárójelben van, felkeltette a média – ahogy ma a sajtót nevezik, nyilván, mert így jobban hangzik – érdeklődését. Hírré vált. Ebben az alig négysoros közbevetésben azt közli Esterházy Péter nagyon is személyesre váltva a szót ("I am afraid”), hogy életét most éppen nem az irodalom, mint eleddig negyvenöt éven át, hanem más tölti be: hasnyálmirigyrákja van. A hír – kell mondani? – rémes, mellbetaszító. De hogy a sajtót s nem is akármelyiket, hanem a magyar országos médiát, ebből az okos EP-publicisztikából mégis és csak ez érdekli, ezt veszi át, erre hívja fel olvasói figyelmét, az enyhén szólva siralmas.

Jó, tudom, ez a szenzáció. Világos. A rossz hír az igazi hír. Ezzel lehet olvasót fogni. Érdeklődést kelteni. De, hogy éppen komoly napilapok viselkedjenek bulvármódra, azt nehezen lehet, tudom megemészteni. Persze, ez kell! Ilyen időket élünk. De ezért ki a hibás? Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A sajtó szoktatta erre rá olvasóit, vagy az olvasók szoktatták erre rá a sajtót? Egyre megy. Tény, hogy ez a helyzet. De kell-e ezt szeretni? Nem kellene. Csakhogy, mintha ez ellen nem lenne ellenszerünk. Erről jut eszembe, bár nem volt szándékom két olyan jelentős téma, mint EP irodalomról, nyelvről s politikáról olvasható gondolatai és egy intim közlésből szenzációt duzzasztó bulvárviselkedés kapcsán ezt felhozni, megemlítem, mert ide kívánkozik. Előbbi Portékabeli jegyzetemben (Találkozás a költővel), arról írtam, hogy a tíz évvel ezelőtt elhunyt Pap Józsefre emlékezve olvastam újra a költő verseit, s miközben arra a felismerésre jutottam, hogy ezek ma is, talán még inkább, mint keletkezésükkor, amikor nyelvvé vált a gondolat, az érzelem (hogy EP-re utaljak!), rólunk s nekünk szólnak, azt tapasztaltam, hogy sem a versek, sem az irodalom a kutyát se érdeklik. A cikk két álló hét alatt két (értsd és mondd: kettő) lájkolást kapott. Bezzeg, amikor szabadkai igazgatóbotrányról, vagy ehhez hasonló visszásságokról cikkeztem, tízesével sorjáztak a tetszést kifejező klikkelések. A tanulság: az olvasók, amint botrányt, szenzációt orrintanak sietve felsorakoznak.

Mit mondhatunk?

Annál aligha többet, amivel EP zárja a cikkét: „A művészet nem megoldás semmire”. De, erre is utal, marad a remény, amely … – inkább nem idézem. Úgyis tudják.

2015. november 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan értelmezhető a VMSZ és a MM vezetőinek Szent István-napi beszéde?

Amennyiben a VMSZ és a MM netán/mégis (ki)„békülne, összeborulna”, az egyúttal az egyébként is csaknem teljesen >

Tovább

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább