2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Puffer

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

„Puffer brigád. Puffer zóna. Puffer állam. Áldatlan helyzet.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Nagyon nem örültem, amikor annak idején rájöttem, hogy milyen szerepet szánt nekem egy esetleges háború esetén a Jugoszláv Néphadsereg.

Már Újvidéken éltem és dolgoztam, de nem jelentkeztem ki hivatalosan Becséről (ahova hétvégeken rendszerint hazajártam) és szülővárosomban besoroltak egy tartalékos egységbe és hadgyakorlatba mozgósítottak. A behívónak megadták a kellő dramaturgiát: vasárnap hajnali három körül arra riadtam fel, hogy valaki ököllel veri az ablakfélfát. Néhány évvel később hasonló módon toborozták a vajdasági tartalékosokat a polgárháborúba…

Akkor „csak” hadgyakorlatra szólt a behívó. Egyenruha, gyülekezőhely, fegyver- és hideg élelem osztás, brutális hajnyírás, várakozás a szállítóeszközökre. Közben persze senki semmit nem tudott,  hova megyünk, mennyi időre.

Északra, a határ felé vonultunk, majd valahol, a Magyarkanizsa melletti Velebit településtől nem messze foglaltuk el a harcvonalat. A gyakorlat abból állt, hogy vonultunk vissza Topolya-Zenta vonal irányába.

 

Ekkor jöttem rá, hogy mi vagyunk a puffer brigád. Az a feladatunk, nekünk, könnyen mozgósítható vajdaságiaknak, hogy nehezítsük az északról betörő ellenség előrenyomulását. Amíg az ország belsejében a reguláris hadsereg összekapja magát és megfelelő erővel felveszi a harcot. Mivel északi irányból jött az ellenség, feltehetőleg a VSZ kötelékein belül az anyaország honvédségét kellett volna lőni, velük kellett volna felvenni az egyenlőtlen harcot. Nekünk, az ágyból kirángatottaknak egy felkészült, felszerelt hadsereggel szemben. Míg el nem hullunk egy szálig. Ez volt a stratégia.

„Esküszöm, hogy megvédem hazámat, függetlenségét, alkotmányos berendezését, szuverenitását, területi épségét, akár életem árán is” – emlékeztettek bennünket a szövegre, amire a hadseregben valamennyien felesküdtünk. Az eskü az eskü. Tisztességes embert kötelez. Később, Jugoszlávia szétverésekor többször eszembe jutott: a hadsereg főparancsnokát, a tábornokokat, a hivatásos tiszteket, akik kiváltságos helyzetben éltek abban az országban, mert Tito nagyon bízott bennük és azt hitte, hogy „akár életük árán is” ők meg fogják védeni az országot, őket az eskü nem kötelezte? A kiemelkedő havi penzummal honorált Harcos Szövetség tagjai, akik éveken keresztül mindenbe belekotyogtak, a kisiskolások oktatásától kezdve a közgazdasági kérdéseken keresztül a rock zenéig, akik nacionalizmust szimatoltak és büntetéseket követeltek ott is, ahol ennek nyoma sem volt, amikor a legfontosabb lett volna, behódoltak a nacionalista vezéreknek. Vagy ha nem is, de tétovák maradtak. Egy ismerősöm mesélte, akinek édesapja nyugalmazott ezredes volt, hogy az ő apja bizony nagyon a szívére vette a testvérháborút, annyira felzaklatták a történések, hogy infarktus gyanújával szállították a VMA-ra (a volt Jugoszlávia egyik legjobban felszerelt egészségügyi intézményébe, katonai kórházába). A gyors beavatkozásnak köszönhetően ő túlélte az eseményeket. Több százezer háborúba kényszerített állampolgár nem. Jut eszembe a háborúnak egy találó definíciója: ismeretlenek gyilkolnak ismeretleneket azok parancsára, akik nagyon is jól ismerik egymást.

Felfogtam, hogy milyen szerepet szánt nekünk az agyonmagasztalt katonai stratégiai koncepció, az általános honvédelem és társadalmi önvédelem rendszere (hozzáteszem: ennek a katonai elképzelésnek akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy a volt Jugoszláviában minden egyetemistának, függetlenül, hogy filmrendezőnek, állatorvosnak, pszichológusnak, gépészmérnöknek vagy éppen marxista oktatónak tanult vizsgáznia kellett egyetemi tantárgyá emelt, Általános honvédelem és társadalmi önvédelemből). Közben bíztam abban, hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni. Hogy nem lesz háború. Tévedtem. S ami közvetlenül érintett, hogy északi irányból nem indul támadás Jugoszlávia ellen. Később kiderült, hogy ez sem sokon múlott: a polgárháború kitörésekor Magyarország akkori belügyminisztere javasolta az akkori kormánynak a katonai beavatkozást revíziós céllal. Szerencsére az ötletet elvetették.

Puffer brigád. Puffer zóna. Puffer állam. Áldatlan helyzet.

Olvasom, katonai szakértők azt írják: azzal, hogy Székesfehérváron NATO bázis létesül, amivel Magyarország (ismét) a puffer államok közé kerül.  Ez lesz sorrendben a hetedik ilyen bázis Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország, Románia, Bulgária után. Brüsszelben döntöttek erről a múlt héten a NATO tagországok védelmi miniszterei. A felsoroltak mellett nyolcadikként Szlovákia is részesült ebben a bizalomban. A tervek szerint Székesfehérváron egyelőre egy negyven főnyi „vezetés-irányítási központ” létesül, de a Magyar Idők című kormányhoz közelálló napilap írása szerint idővel egy ötezer fős gyors reagálási csapat áll ott össze mégpedig az orosz-ukrán konfliktus miatt. Többnyire amerikai katonák és amerikai technika áll majd a rendelkezésre, a hadi technika egy részét az amerikaiak a nem régen lezajlott hadgyakorlat után itt is hagyták, október 16-án érkezett még 30 Bradley gyártmányú harcjármű, rövidesen (a Magyar Nemzet értesülése szerint) A-10 jelzésű repülőgépek is. Az információk szerint a bázisok felállításán keresztül a „NATO figyelmezteti Oroszországot, hogy megvédi határait”.

A Magyar Időkben azt olvastam, hogy állítólag Magyarország ajánlotta fel az év elején a bázis létrehozását és a NATO most végre elfogadta. A tudósítások szerint ezzel hiánypótlás történt, mert a szövetséghez való csatlakozás óta vezetés-irányítási központ még nem létesült Magyarországon.

Így tudósítanak a lapok. Ismerve magyarországi vezető tisztségviselők Amerikával kapcsolatos kijelentéseit, gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, a keleti nyitás elvét, némi ellentmondást vélek felfedezni, de nem az én asztalom ennek értékelése.

Attól tartok ismét a Nagyok és a Kicsik közötti kapcsolat rendszer megnyilvánulásának lehetünk néma szemlélői. Ahol a lényeg a kiszolgáltatottság. A hadköteles egyén hasonló kiszolgáltatott helyzetbe kerül a katonai hatóságával szemben, mint a kis országok a Nagyok érdekeinek árnyékában.

A szótár szerint a puffer kifejezés jelenthet „különböző adatátviteli sebességű eszközök közötti átmeneti tárolót” is. Nem értek az informatikához, nem tudom pontosan, hogy a kifejezés mit fed. De ez a puffer legalább veszélytelennek tűnik, nem úgy mint a puffer brigád és a puffer állam.   

2015. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább