2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Puffer

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

„Puffer brigád. Puffer zóna. Puffer állam. Áldatlan helyzet.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Nagyon nem örültem, amikor annak idején rájöttem, hogy milyen szerepet szánt nekem egy esetleges háború esetén a Jugoszláv Néphadsereg.

Már Újvidéken éltem és dolgoztam, de nem jelentkeztem ki hivatalosan Becséről (ahova hétvégeken rendszerint hazajártam) és szülővárosomban besoroltak egy tartalékos egységbe és hadgyakorlatba mozgósítottak. A behívónak megadták a kellő dramaturgiát: vasárnap hajnali három körül arra riadtam fel, hogy valaki ököllel veri az ablakfélfát. Néhány évvel később hasonló módon toborozták a vajdasági tartalékosokat a polgárháborúba…

Akkor „csak” hadgyakorlatra szólt a behívó. Egyenruha, gyülekezőhely, fegyver- és hideg élelem osztás, brutális hajnyírás, várakozás a szállítóeszközökre. Közben persze senki semmit nem tudott,  hova megyünk, mennyi időre.

Északra, a határ felé vonultunk, majd valahol, a Magyarkanizsa melletti Velebit településtől nem messze foglaltuk el a harcvonalat. A gyakorlat abból állt, hogy vonultunk vissza Topolya-Zenta vonal irányába.

 

Ekkor jöttem rá, hogy mi vagyunk a puffer brigád. Az a feladatunk, nekünk, könnyen mozgósítható vajdaságiaknak, hogy nehezítsük az északról betörő ellenség előrenyomulását. Amíg az ország belsejében a reguláris hadsereg összekapja magát és megfelelő erővel felveszi a harcot. Mivel északi irányból jött az ellenség, feltehetőleg a VSZ kötelékein belül az anyaország honvédségét kellett volna lőni, velük kellett volna felvenni az egyenlőtlen harcot. Nekünk, az ágyból kirángatottaknak egy felkészült, felszerelt hadsereggel szemben. Míg el nem hullunk egy szálig. Ez volt a stratégia.

„Esküszöm, hogy megvédem hazámat, függetlenségét, alkotmányos berendezését, szuverenitását, területi épségét, akár életem árán is” – emlékeztettek bennünket a szövegre, amire a hadseregben valamennyien felesküdtünk. Az eskü az eskü. Tisztességes embert kötelez. Később, Jugoszlávia szétverésekor többször eszembe jutott: a hadsereg főparancsnokát, a tábornokokat, a hivatásos tiszteket, akik kiváltságos helyzetben éltek abban az országban, mert Tito nagyon bízott bennük és azt hitte, hogy „akár életük árán is” ők meg fogják védeni az országot, őket az eskü nem kötelezte? A kiemelkedő havi penzummal honorált Harcos Szövetség tagjai, akik éveken keresztül mindenbe belekotyogtak, a kisiskolások oktatásától kezdve a közgazdasági kérdéseken keresztül a rock zenéig, akik nacionalizmust szimatoltak és büntetéseket követeltek ott is, ahol ennek nyoma sem volt, amikor a legfontosabb lett volna, behódoltak a nacionalista vezéreknek. Vagy ha nem is, de tétovák maradtak. Egy ismerősöm mesélte, akinek édesapja nyugalmazott ezredes volt, hogy az ő apja bizony nagyon a szívére vette a testvérháborút, annyira felzaklatták a történések, hogy infarktus gyanújával szállították a VMA-ra (a volt Jugoszlávia egyik legjobban felszerelt egészségügyi intézményébe, katonai kórházába). A gyors beavatkozásnak köszönhetően ő túlélte az eseményeket. Több százezer háborúba kényszerített állampolgár nem. Jut eszembe a háborúnak egy találó definíciója: ismeretlenek gyilkolnak ismeretleneket azok parancsára, akik nagyon is jól ismerik egymást.

Felfogtam, hogy milyen szerepet szánt nekünk az agyonmagasztalt katonai stratégiai koncepció, az általános honvédelem és társadalmi önvédelem rendszere (hozzáteszem: ennek a katonai elképzelésnek akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy a volt Jugoszláviában minden egyetemistának, függetlenül, hogy filmrendezőnek, állatorvosnak, pszichológusnak, gépészmérnöknek vagy éppen marxista oktatónak tanult vizsgáznia kellett egyetemi tantárgyá emelt, Általános honvédelem és társadalmi önvédelemből). Közben bíztam abban, hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni. Hogy nem lesz háború. Tévedtem. S ami közvetlenül érintett, hogy északi irányból nem indul támadás Jugoszlávia ellen. Később kiderült, hogy ez sem sokon múlott: a polgárháború kitörésekor Magyarország akkori belügyminisztere javasolta az akkori kormánynak a katonai beavatkozást revíziós céllal. Szerencsére az ötletet elvetették.

Puffer brigád. Puffer zóna. Puffer állam. Áldatlan helyzet.

Olvasom, katonai szakértők azt írják: azzal, hogy Székesfehérváron NATO bázis létesül, amivel Magyarország (ismét) a puffer államok közé kerül.  Ez lesz sorrendben a hetedik ilyen bázis Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország, Románia, Bulgária után. Brüsszelben döntöttek erről a múlt héten a NATO tagországok védelmi miniszterei. A felsoroltak mellett nyolcadikként Szlovákia is részesült ebben a bizalomban. A tervek szerint Székesfehérváron egyelőre egy negyven főnyi „vezetés-irányítási központ” létesül, de a Magyar Idők című kormányhoz közelálló napilap írása szerint idővel egy ötezer fős gyors reagálási csapat áll ott össze mégpedig az orosz-ukrán konfliktus miatt. Többnyire amerikai katonák és amerikai technika áll majd a rendelkezésre, a hadi technika egy részét az amerikaiak a nem régen lezajlott hadgyakorlat után itt is hagyták, október 16-án érkezett még 30 Bradley gyártmányú harcjármű, rövidesen (a Magyar Nemzet értesülése szerint) A-10 jelzésű repülőgépek is. Az információk szerint a bázisok felállításán keresztül a „NATO figyelmezteti Oroszországot, hogy megvédi határait”.

A Magyar Időkben azt olvastam, hogy állítólag Magyarország ajánlotta fel az év elején a bázis létrehozását és a NATO most végre elfogadta. A tudósítások szerint ezzel hiánypótlás történt, mert a szövetséghez való csatlakozás óta vezetés-irányítási központ még nem létesült Magyarországon.

Így tudósítanak a lapok. Ismerve magyarországi vezető tisztségviselők Amerikával kapcsolatos kijelentéseit, gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, a keleti nyitás elvét, némi ellentmondást vélek felfedezni, de nem az én asztalom ennek értékelése.

Attól tartok ismét a Nagyok és a Kicsik közötti kapcsolat rendszer megnyilvánulásának lehetünk néma szemlélői. Ahol a lényeg a kiszolgáltatottság. A hadköteles egyén hasonló kiszolgáltatott helyzetbe kerül a katonai hatóságával szemben, mint a kis országok a Nagyok érdekeinek árnyékában.

A szótár szerint a puffer kifejezés jelenthet „különböző adatátviteli sebességű eszközök közötti átmeneti tárolót” is. Nem értek az informatikához, nem tudom pontosan, hogy a kifejezés mit fed. De ez a puffer legalább veszélytelennek tűnik, nem úgy mint a puffer brigád és a puffer állam.   

2015. október 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább