2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Megnyugodtatok?

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Hát jó: készséggel elismerem, hogy a „zöld” pártközpont nem javasolta, hogy sorszámot tetováljanak a menekültek alkarjára.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Magyarország belterületéről már kiűzték a közel-keleti és a közép-ázsiai menekülteket. A Keleti pályaudvar környékét kitakarították. Tovább épül a határon a kerítés. Behallatszik ugyan valamiféle hangzavar „Európából”, amelyet a magyar állam őriz meg fehérnek és keresztyénnek a közel-keleti, közép-ázsiai és helyi cigányoktól. Kit érdekel? Majd rájönnek – sőt: már kezdenek rájönni – az „európaiak”, hogy érdekeiket a magyarországi kormány védi jól.

Béke van. A sajtó visszatér a miniszterek vagy kicsodák személyi ellentéteinek taglalására, és annak a mély elemzésére, hogy miért bontják föl immár ötödször a Várbazár előtti díszburkolatot.

Erről tájékoztatnak a budapesti újságok:

Az LMP országos vezetősége fölfüggesztette a párt Csongrád megyei vezetőit, akik arra kérték Schiffer Andrást, hogy vonja vissza javaslatát, amely szerint elektromos nyomkövetőt kell fölhelyezni a menekültekre. Az LMP illetékes pasasa szerint „elfogadhatatlan, hogy egy párt tagjai vagy testületei szembennek a demokratikusan és teljesen legitim módon született döntésekkel” (nyelvi hibák az eredetiben).

Valóságos esztétikai gyönyör látnunk azt a stílusegységet, amely a magyarországi mizériát jellemzi: a demokratikus ellenzéki párt a maga belső életében is a kritikai nyilvánosságnak és szólásszabadságnak azt a normáját követi, amelyet a legfölső hatalom érvényesnek tekint. A kifogás a vezetők egymás között szótöbbséggel meghozott döntésével szemben: elfogadhatatlan.

Akkor is, ha a döntésből enyhén náci bűz árad. Ez ellen fölszólamlani: „antidemokratikus”.

De minden oldalról buzdítanak bennünket, hogy ne essünk túlzásokba, és különösen n-nel és f-fel kezdődő politikai jelzőket ne használjunk, az Isten szerelmére. Különösen olyan politikusokkal szemben, akikkel sok mindenben kénytelenek vagyunk egyetérteni.

Hát jó: készséggel elismerem, hogy a „zöld” pártközpont nem javasolta, hogy sorszámot tetováljanak a menekültek alkarjára, és a fajgyalázási törvény bevezetését se indítványozta. Ez a párt nem n, nem f, csak – ahogy a vérprofi politológusok szokták mondani – „pozicionálja magát” az ilyenek, emilyenek és amolyanok között, ezért kell Csongrád megyei tagjait figyelmeztetnie rá: lépése bírálhatatlan, hiszen elektromos nyomkövetőket kutyákba is beültetnek, az állatokat pedig nagyon szeretjük.

2015. szeptember 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább