2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kapuzárás

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Közben elegánsan elhallgatta azt a körülményt, hogy az emberséges preševói rendőr egészen véletlenül albán nemzetiségű volt.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Túlzás nélkül drámai események elé nézünk a következő napokban a menekültkérdés tekintetében, nincs az a látnoki képességekkel megáldott politikai elemző, aki meg tudná jósolni, hogy milyen következményekkel jár a szeptember 15-én életbe lépő szigorú magyar határzár, különösen az észak-bácskaiak szempontjából. (…)

Mit fognak tenni a menekültek az új helyzetben, amikor ezrével torlódnak majd össze a határzónában és tumultuózus szituációk állhatnak elő? Arra persze senki sem számít, hogy megfogadják Orbán Viktor tanácsát, és „visszatérnek oda, ahonnan elindultak” (a Szíriával szomszédos országok menekülttáboraiba, „ahol nem voltak veszélyben”), minden bizonnyal sokan próbálkoznak majd illegálisan átjutni a drótakadályokon, dacolva a következményekkel. Az új útirány is számba fog jönni, az, amely ugyancsak a dél-szerbiai Preševón és Belgrádon át vezet, de nem Szabadka, Magyarkanizsa és Horgos felé, hanem a boszniai határra, onnan pedig Bosznián (pontosabban a Boszniai Szerb Köztársaságon), Horvátországon és Szlovénián át közelíti meg az osztrák határt. Az osztrák hatóságok már felkészültek erre a változatra.

Ám időközben a német kormány migránspolitikájában is gyökeres fordulat következett be: hétfőtől felfüggesztették Schengent, és ideiglenesen visszaállították a határellenőrzést. A Merkel-kormány kénytelen volt belátni, hogy képtelen megbirkózni ekkora menekültáradattal, mint ami az elmúlt hetekben árasztotta el elsősorban Bajorországot. Thomas de Maiziere belügyminiszter indoklása szerint céljuk a Németországba igyekvő emberek „áradatának korlátozása”, és az, hogy rendezett körülmények között történjen a belépés. Erre biztonsági okokból is szükség van.

Ennek az intézkedésnek a következményei is jórészt Szerbiában csapódhatnak el. Mennyire készült fel a belgrádi kormány ezekre az új fejleményekre?

Egyelőre semmi jele a változásnak, a szerb vezetés elkötelezte magát a migránsbarát politika mellet és amellett, hogy akadálytalan tranzitútvonalat biztosít számukra. Az új helyzet, a magyar határ előtt várhatóan feltorlódó tömegek, az itt rekedt emberekről való gondoskodás a téli időszakban, az ezzel járó hatalmas költségek azonban feltehetőleg álláspontjának felülvizsgálására fogják kényszeríteni. Annál is inkább, mert egyre nagyobb az elégedetlenség az érintett közösségekben a rájuk nehezedő terhek miatt. A zömében a kormány álláspontját szajkózó média egyelőre elhallgatja a panaszokat, de így is kiszivárog időnként, hogy a több tízezres tömeg vonulása mennyire elviselhetetlen helyzetet teremt.

A vegyes lakosságú dél-szerbiai Preševóról például eddig csak azt olvashattuk, hogy lakói milyen sztoikus nyugalommal állják a Macedónia felöl érkező közel-keletiek rohamát, kiderült azonban, hogy a helybeliek már-már elviselhetetlennek tartják a helyzetet. Egy helyi albán elöljáró arra panaszkodott, hogy nem mernek kimozdulni házaikból, a menekültek letarolják kertjeiket, behatolnak az épületekbe, elviszik a télirevalót, hogy tábortüzet gyújthassanak. A kisvárost embercsempészek és más bűnözők lepték el, akik hasznot próbálnak húzni a jelen helyzetből. Az utcákat óriási mennyiségű szemét borítja, amit csak Aleksandar Vučić látogatása idejére távolítottak el. A helyzet hosszabb időre egyszerűen tarthatatlan.

Az érintett észak-bácskai községek lakóinak gyötrelmeit pedig mindannyian ismerjük. Ám az a helyi vezető, aki szót mer emelni a Belgrádból barátian erre felé terelgetett tömeg ellen, és hangot ad a helyi lakosság elégedetlenségének, az rögtön megkapja a „rasszista” minősítést a szerb sajtóban. Azt is égbekiáltó bűnként rótták fel például a magyarkanizsai községi vezetőknek, hogy külön autóbuszokat szereztek be a diákoknak, hogy ne kelljen a menekültekkel zsúfolt buszokon utazniuk. Ez állítólag ugyanolyan szegregáció, mint amilyent egykoron Dél-Afrikában alkalmaztak.

A kormányfő azonban még a múlt héten is azzal dicsekedett, hogy Szerbia „az európaiaknál is európaiabban” viszonyul a menekültkérdéshez. Szerbiát semmi veszély nem fenyegeti a hatalmas embertömeg beáramlása miatt, hiszen az országon áthaladó 130 ezer regisztrált migráns közül mindössze ketten követtek el bűncselekményt. Ezért nincs semmi okunk panaszra, sem arra, hogy megváltoztassuk magatartásunkat irántuk.

Közben igyekezett propaganda célokra is felhasználni a menekülthelyzetet, szembeállítva a migránsok iránti szerb és magyar hozzáállást. Annak a preševói rendőrnek a magatartását hozta fel pozitív példának, aki szeretettel magához ölelt egy szír kisfiút (a felvétel bejárta a világsajtót), negatív példaként pedig a magyar operatőrnő brutális fellépése szolgált, aki Röszkénél elgáncsolt egy gyermekével futó menekültet (ez a felvétel is „közkinccsé” vált a nemzetközi médiában). Természetesen senki sem vitatja az utóbbi cselekedet embertelenségét, az elkövető megbocsáthatatlan kegyetlenségét, de ilyen egyedi esetekből általános következtetést levonni egy egész országra vagy nemzetre nézve nem több szimpla manipulációnál.

Közben elegánsan elhallgatta azt a körülményt, hogy az emberséges preševói rendőr egészen véletlenül albán nemzetiségű volt, és hogy Belgrádban letartóztattak egy másik rendőrt, aki kifosztott néhány menekültet - aki viszont, ugyancsak egészen véletlenül, a többségi nemzethez tartozott.

Amiből természetesen ugyanúgy nem lehet általános érvényű következtetést levonni, mint a fentebbi esetekből. (…)

2015. szeptember 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább