2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Százezerből nyolc

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Szerbia továbbra is a jó magaviseletű tranzit ország szerepében tetszeleg, és nem győzi bezsebelni a dicséreteket.”  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

SEMMI GOND. Egyelőre mintha semmi gond nem lenne ebben az országban: a migránsok jönnek-mennek, az embercsempészet virágzik, az utasforgalmazók, a taxisok és az elárusítók a tenyerüket dörzsölik a busás bevétel feletti örömükben, a miniszterelnök szüreti mulatságot rendez a külföldi nagyköveteknek, a szkupstina elnöke luxusutazásra viszi munkatársait a tengeren túlra.

Szerbia továbbra is a jó magaviseletű tranzit ország szerepében tetszeleg, és nem győzi bezsebelni a dicséreteket, hogy milyen humánusan bánik a menekültekkel: jöhetnek akárhányan, órák alatt nyilvántartásba veszi őket, és máris folytathatják útjukat az ígéret földje, Angela Merkel Németországa felé. Aleksandar Vučićot példaképnek állítják az európai politikusok elé, aki csokoládét osztogat a gyerekeiknek, és szívesen be is fogadná őket, legalább is verbálisan.

Kár, hogy a százezer eddigi átutazó közül mindössze 8 (azaz: nyolc) fejezte ki óhaját, hogy Szerbiában szeretne letelepedni. Nem tudom, hogy a választási kampányban el fog-e dicsekedni ezzel az adattal a kormány? (…)

ALBÁNOK HELYÉBE SZÍREK. Az utóbbi napokban azonban Belgrádban is egyre többen kémlelik az eget, és nem csak a hűvösre, esősre fordult időjárás miatt. Már látni vélik a sötét fellegeket, melyek a következő hetekben, hónapokban boríthatják be az országot: nemcsak azért, mert a menekültáradat minden jel szerint folytatódik, sőt még nagyobb embertömegek érkezhetnek az országba a Közel-Keletről, hanem a magyar határzár és ennek következményei miatt is. Ha Magyarországon és más uniós országokban következetesen érvényesítik a schengeni előírásokat, ahogyan ígérik, akkor akár több tízezer menekültet is visszaküldhetnek Szerbiába!

Ivan Mišković, a Menekültügyi Titkárság szóvivője kénytelen volt bevallani az újságíróknak, hogy ebben az esetben nincs más megoldás: az ország köteles befogadni őket. Csak abban reménykednek, hogy újra elindulnak és más útvonalakon próbálnak eljutni a jóléti nyugat-európai államokba, mondjuk Románián vagy Horvátországon át. Addig is azonban itt kell gondoskodniuk róluk. A titkárság félmillió euróval rendelkezik, ezt fogja szétosztani a befogadó központokat működtető községek között, de ez nyilván közel sem lesz elegendő az áramköltségek, az élelem és a ruházkodás fedezésére a téli körülmények között. Hiszen jelenleg is több, mint hétezer migráns tartózkodásáról kell gondoskodni.

És nemcsak a szíriai, az iraki, az afgán és a többi ázsiai országból származó menekült visszaküldésével kell számolni, hanem azokkal a szerb útlevéllel rendelkező albán, roma és más nemzetiségű menekültekkel is, akik Németországban próbáltak menekültstátust szerezni, de elutasították őket. Nem kevesebb, mint 45 ezer emberről van szó. Egy belgrádi lap a németek iránti alig burkolt szemrehányással ezzel a címmel jelentette be a fenyegető veszélyt: „Visszaküldenek nekünk 45 ezer albánt, ugyanakkor befogadnak nyolcszázezer közel-keleti muszlimot!”.

Nem kisebb aggodalmat keltett az a több forrásból is megerősített információ, hogy bizonyos elképzelések szerint a menekültválság megoldása céljából hatalmas befogadó központokat kellene létesíteni Észak-Afrikában és Dél-Európában, nevezetesen Szerbiában vagy Bulgáriában. Állítólag Szerbia esetében egy négyszázezres tábor felállításáról lenne szó. A migránsok itt várnák meg, amíg döntenek menekültkérelmükről, és csak akkor léphetnének be a schengeni övezetbe, ha pozitív döntés születik. Legutóbb Nikola Sarkozy volt francia elnök fejtette ki ilyen irányú elképzeléseit, szerinte ezzel elejét lehetne venni a mostani kaotikus helyzeteknek és a migránsokat érő tragédiáknak.

Sarkozy ötletétől a leglelkesebb belgrádi migránsbarát politikusoknak is arcukra fagyott a mosoly.

CIVAKODÓ VENDÉGLÁTÓK. Ha hitelt adunk az összeesküvés elméleteknek, miszerint az Európát elárasztó menekültáradat mögött az Al Kaida és az Iszlám Állam pokoli terve húzódik meg, hogy így teremtsenek káoszt és széthúzást a velük szemben ellenséges NATO-országok között, akkor bizonyosan jó úton haladnak céljuk elérése felé.

A legutóbbi tízezres menekülthullám úgy összeugrasztotta az uniós partnereket, mintha nem is szövetségesekről lenne szó. Werner Faymann osztrák kancellár cseppet sem diplomatikus módon megkérdőjelezte magyar kollegája, Orbán Viktor szavahihetőségét, amire a budapesti kormányszóvivő úgy reagált, hogy „Werner Faymann osztrák kancellár újfent a magyar kormányon, illetve miniszterelnökön tölti ki azon dühét, amelyet a migrációs válságban mutatott saját cselekvésképtelensége váltott ki.” A szóvivő arra is rámutatott, hogy Bécs Magyarországot vádolja a menekültáradat helytelen kezelésével, amely igyekszik következetesen alkalmazni az uniós előírásokat, miközben Ausztria szombaton ezreket engedett át saját határán minden ellenőrzés nélkül.

Ausztriát és Németországot nyilván váratlanul érte a hatalmas tömeg: a hétvégén 18 ezer ember árasztotta el őket. A müncheni pályaudvaron „Wellcome!” táblákkal és tapssal fogadták a különvonatokon érkező migránsokat, és német precizitással irányították őket az előkészített befogadó központok felé, az esemény feletti öröm azonban korántsem általános. Egyre több bírálat éri a túlzott nagylelkűséget mutató kancellár asszonyt, Angela Merkelt, aki még a múlt héten is azt nyilatkozta, hogy a szíriai menekültek befogadása tekintetében nincs felső határ. A kormányzó CDU testvérpártja, a bajor CSU szerint Merkel rossz döntést hozott, amikor korlátozás nélkül befogadta a Magyarországról érkező tömeget. Több német városban szélsőjobboldaliak tüntettek a bevándorlók ellen, a lapok pedig kiszámították, hogy mekkora terhet jelentenek az újabb jövevények: mintegy tízmilliárd eurót évente. Hiába gazdag Németország, ennyire azért mégse. Ezért kellene gyors ütemben kiszelektálni és hazaküldeni a gazdasági bevándorlókat, akik akár hatvanöt százalékot is alkothatnak. De mennyi időt vesz ez igénybe, és hogyan fognak megszabadulni az úgynevezett megélhetési bevándorlóktól?

És miközben az unióban tart az egymásra mutogatás, hogy ki hol vétett, ki tért el a dublini szabályoktól, vasárnap délutántól hétfő hajnalig újabb ötezer menekült érkezett Macedóniából Szerbiába. Abban a szent meggyőződésben, hogy Németországban tárt karokkal várják őket.

2015. szeptember 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább