Ma Móric, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hajónapló
Bódis Gábor
A menekültekkel szembeni közömbös gonoszság ugyanaz a mozgatóerő, amely Boszniát felperzselte.
Zűrös hét volt. Utoljára a kilencvenes évek legeljén tudósítottam ennyit. Akkor a jugoszláv válságról, amiből háború lett.
Ültem egész nap a Napló Újvidék központjában levő szerkesztőségében (egy kisebb lakás volt) és írtam az anyagokat: a Szabad Európa Rádiónak, a BBC magyar adásának, az MTI-nek, a Magyar Televíziónak, a Beszélőnek, a Vreme-nek, a zágrábi Večernji listnek ...
A szerkesztőségbe rendszeresen bejártak a külföldi stábok, elsősorban a Panoráma emberei (közülük néhányon akkor még nem ütközött ki a soviniszta álomkór, vagy csak én nem vettem észre).
Úgy, jól megvoltunk. Keszég Karcsival szerkesztettük az újságot, bejárt hozzánk a vajdasági magyar értelmiség nagy része. Meg a szerbek is. Na, meg a horvátok, egyikük később a Horvát RTV vezérigazgatója lett (Tomislav Marčinko) és később, már Budapestről, felhívtam. Kedves volt és megjegyezte, miután kiderült honnan hívom: Svako svom jatu. Már akkor sem értettem vele egyet, azóta meg pláne.
Azóta kimúlt a Napló, a SZER (legalábbis a magyar adás), a BBC magyar adása, az MTI, az MTV, a Beszélő…
És negyed századdal később Milošević nyomdokaiba Orbán lépett. Addig szította a feszültséget, hogy megjelentek a közvetítő kocsik Budapesten és a „Niko ne sme da bije ovaj narod” helyébe „Az egyre agresszívebb migránsok” lépett. A szándék mindkét esetben ugyanaz: mindenáron hatalmon maradni. Akár holttestek árán is.
A Keleti az orbáni elnyomás immár nemzetközi szimbólumává vált. Az itt gyülekező, élni igyekvő menekültekkel szembeni közömbös gonoszság ugyanaz a mozgatóerő, amely Boszniát felperzselte.
Emiatt jártam az elmúlt héten minden nap a Keletibe. Szarajevóban láttam ennyi tévé stábot utoljára. Innen jelentkeztem élőben, felvételről a B92-nek, az N1 tévének, a Szabad Európának, a VRT-nek szerbül és magyarul, az RTS-nek és végül a Horvát Televíziónak. Igyekeztem elmagyarázni, hogy a szerencsétlen menekülteknek semmi közük nincs a magyarországi gyűlölet kampányhoz. Ez nélkülük is meglenne. Legfeljebb más ellenségképpel.
Mert akárcsak Slobo, Viktor sem képes kormányozni, ezért kell nekik a háborús helyzet. Akkor lehet megmenteni a veszélyeztetett (ugroženi) nemzetet (úgyis, mint nebeski narod). A kimenetel is ugyanaz lesz.
A szírek egy része legalább már megúszta: Ausztriában vannak. Értünk is jön autóbusz?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >