2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Először a migránsok, aztán a határon túli magyarok

Végel László
Végel László

„Az észak-bácskai migránskoncentráció tagadhatatlanul a magyar határzár következménye.“ Végel László (Népszabadság):

Foszladoznak a délvidéki illúziók. Az eddig példamutató egységgel dicsekvő Vajdasági Magyar Szövetségben pártszakadás történt. A magyar határzár miatt a szerb–magyar viszony sem olyan harmonikus többé, amilyen néhány hónappal ezelőtt volt.

A két dolog látszólag független egymástól, de mindkettő hatással lesz a vajdasági magyar közösség sorsára. Amikor a magyar kormány bejelentette a drótkerítés felépítését, Alekszandar Vucsics szerb kormányfő energikusan reagált. Kijelentette, hogy Szerbia nem fog semmilyen falat vagy kerítést emelni. Az ezt követő szerb–magyar kormánytalálkozón szőnyeg alá seperték a nézeteltéréseket.

Vucsics közölte, hogy kormánya nem híve ugyan a kerítésnek, de az Magyarország belügye. A dolog azonban nem maradt ennyiben.

A szerb kormányfő a minap meglátogatta a belgrádi pályaudvar melletti parkban táborozó menekülteket, ajándékkal kedveskedett nekik, és bejelentette, hogy Szerbia lehetőségeihez mérten gondoskodni fog róluk. Azt is közölte, hogy Belgrád közelében egy 3000 férőhelyes ideiglenes menekülttábort létesítenek.

Nem nevezte meg ugyan Magyarországot, de szóvá tette a határzárat, és megjegyezte, hogy

nem érti, miért huny szemet Európa a kerítés felett.

Mindez kisebb szóváltássá fajulhatott volna, ha nem lépnek közbe a magyar kisebbségi politikusok. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke bejelentette, hogy a kerítés jót tesz Szerbiának is és Magyarországnak is.

Ezek után az elnök fia, Pásztor Bálint szerbiai képviselőházi felszólalásában kitért az észak-bácskai, ezen belül is a magyarkanizsai állapotokra, ahol – mint mondta – a menekültek nagy károkat okoznak a gyümölcsösökben, a szántóföldeken, és zavarják a főleg magyarok lakta kisváros nyugalmát és rendjét. Erre számos ellenzéki párt felhorkant, és követelte, hogy Pásztor Bálint kérjen bocsánatot, mert felszólalásával rossz fényt vet Szerbiára.

Bocsánatkérésre nem került sor, a legerősebb szerbiai kormánypárt, a Szerb Haladó Párt a magyar–szerb jó viszonyra való tekintettel félreértésnek nevezte a Pásztor Bálint felszólalása nyomán kialakult vitát. Hogy nem csupán félreértésről van szó, azt Bimbó Mihály kanizsai polgármester nyilatkozata is bizonyítja. Ő nagyjából megismételte Pásztor Bálint állításait,

hozzátéve, hogy a menekültek „meggyalázzák temetőinket, sírjainkat, kápolnáinkat… tönkreteszik köztereinket, parkjainkat, szántóföldjeinket, gyümölcsöseinket”.

A nyilatkozatát a következőkkel toldotta még meg: „Nézzük meg most, hogy egy hónap alatt mit tettek ezek az idegenek, akiknél hiányzik az általános intelligencia és kultúra legalapvetőbb eleme is.” Ez utóbbi állítása miatt a Prakszisz nevű civil szervezet feljelentette Bimbó Mihályt az esélyegyenlőségi biztosnál azzal a váddal, hogy diszkriminatív és rasszista kijelentést tett. Nem ismeretes a biztos reagálása, a közvélemény azonban – s a magyar kisebbség számára ez a legfontosabb – érzékenyen reagált, a sajtóban, az interneten megjelent kommentárokban felerősödő hangok szerint a vajdasági magyar politikai elit egyre inkább átülteti Szerbiába a magyar kormány diskurzusát.

A migránskérdés persze Szerbiában is neuralgikus ügy. Görögország „nagyvonalúan” Macedónia felé tereli a migránsokat. A gazdaságilag rendkívül gyenge, súlyos belső etnikai ellentétekkel küzdő Macedónia természetesen szeretne mielőbb megszabadulni tőlük, mert képtelen ellátni őket. Nehezen birkózik meg a feladattal, emiatt időnként durva incidensekre került sor. A kormány, hogy ezeknek elejét vegye, rendkívüli állapotot hirdetett, ami azt jelenti, hogy szükség esetén a katonaság is bevethető.

A migránsok fejvesztetten menekülnek Szerbiába, onnan pedig tovább szeretnének jutni, mind közelebb a célországhoz, amely legtöbbjük esetében Németország, de szembetalálják magukat a magyar határzárral. Még nem történt súlyosabb határ menti incidens, de a helyzet egyre feszültebb. A szerb szélsőjobb szervezetek követelik, hogy Szerbia emeljen határzárat Macedónia felé. Az idegengyűlölet növekszik.

A szélsőségesek először a migránsokat veszik célba, aztán következnek a nemzeti kisebbségek.

Megtörténhet, hogy a magyar kisebbség ugyanannak a folyamatnak lesz az áldozata, amelyet még a minap a vezetői serkentettek. Annál is inkább, mivel a migránsok Belgrádból Észak-Bácskába tartanak, ahol a migrációs „szűk garatot” jelentő magyar határzár huzamosabb tartózkodásra kényszeríti őket. A magyarkanizsai paradigma kisebbségi kérdésként is felmerül, ám a magyar–magyar viszony kérdéseként is taglalható. Az észak-bácskai migránskoncentráció tagadhatatlanul a magyar határzár következménye. Ez alátámasztja Schöpflin György állítását, miszerint „megtévesztő lenne azt feltételezni, hogy a kisebbségek érdekei azonosak a magyar államéival. Távolról sem.”

Ha teljes érdekazonosságot kívánunk hirdetni, mint ahogy a VMSZ teszi, akkor újabb ellentmondások bukkannak a felszínre. A magyarországi és a szerbiai migránsdiskurzus ugyanis egy nagyon fontos ponton eltér egymástól. Szerbiában a kormány nem kíván falat állítani, a szélsőjobb viszont igen. Magyarországon a jobbközép kormány határzárat épít, a szélsőjobb még többet követel. A magyar jobbközép szótárát használva tehát a VMSZ a szerbiai szélsőjobb álláspontjára helyezkedik. Ezzel magyarázható, hogy a szerbiai sajtóban növekszik a magyar kormány nemzetpolitikáját bíráló megjegyzések száma.

A kormányzati tisztviselők tartózkodók, ám a közvéleményben felébredt a bizalmatlanság.

Senki sem vitatja, hogy a kisebbségi elitnek ápolnia kell a jó viszonyt a magyar kormánnyal, de felmerül a kérdés: hol van ennek a határa?

A magyar határzár tehát csak a jéghegy csúcsa! A Magyar Mozgalom megalakulásának szerbiai visszhangja is erről tanúskodik. Egy-két évvel ezelőtt a VMSZ-nek Szerbiában kiváló sajtója volt. Pragmatikus, józanul alkudozó pártnak tartották, még azt is elfogadták, hogy váratlan fordulattal Seselj utódpártjával, a Szerb Haladó Párttal lépett koalícióra.

Legfeljebb a magyarok kis hányada aggályoskodott, hiszen még elevenen élt az emlékezetükben e párt számos funkcionáriusának korábbi retorikája, amikor az anyaországba akarták áttelepíteni a délvidéki magyarokat, mondván, még szendvicset is adnak útravalónak. A többség azonban elfelejtette a nem is oly régi kitoloncolási tervet, és elkötelezte magát a Szerb Haladó Párt mellett.

Az utóbbi hónapokban ez a pozitív kép megváltozott. A szerbiai antinacionalista közvélemény egyre kritikusabban ítéli meg a VMSZ politikáját. Félő, hogy a magyar kisebbségtől eltávolodik az a réteg, amelynek rokonszenvére a legválságosabb időben is számíthatott. A szimpátia sokszor többet jelentett, mint a nagy politikai szólamok, hiszen az empátia jól jött a versenyszférában, a munkahelyek betöltésekor, s hozzájárult a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítéséhez.

A hirtelen váltást jelzi a Magyar Mozgalom megalakulásának szerbiai sajtóvisszhangja. A mozgalom összetétele vegyes. Alapítói között fellelhetők a VMSZ rangos vezetői is, akik az elmúlt évtizedben döntő módon határozták meg a párt jobbközép eszmei arculatát és módszereit.

Szerintük a párt néhány embere újabban „bolsevik módszereket” alkalmazva egyeduralmat vezetett be,

értelmiségellenessé vált, konfliktusba került a jelentős vajdasági magyar kulturális intézményekkel, elsősorban a színházakkal, cenzúrázza a sajtót, elnöke egyeduralomra tört, minek következtében a vajdasági magyar közélet mély válságba került.

A volt és a jelenlegi VMSZ-vezetők mellett, az újonnan alakult civil szervezet munkájába bekapcsolódtak azok az értelmiségiek is, akik nem voltak részei a politikai elitnek, és független gondolkodásról tettek tanúbizonyságot.

A főleg szabadkai közéleti személyiségekre számító Magyar Mozgalom pártok fölötti szervezetnek nevezi magát,

nem kíván egyetlen eszmeiség szócsöve lenni, nyitott a különböző eszmék iránt, és a konszenzuális demokrácia mellett kötelezi el magát. Igencsak heterogén szervezetről van szó, egyelőre nehéz megjósolni, hogy idővel milyen arculatot nyer(het).

Az sincs kizárva, hogy egyszer majd pártként fog fellépni. A 90-es évek közepén, amikor a VMDK-ban pártszakadás következett be, a kiszakadó csoport kezdetben nem pártként, hanem éppen ilyen nyitott civil szervezetként legitimálta magát. Ezt az utat a VMSZ jelenlegi vezetői, de a Magyar Mozgalom több alapító tagja is végigjárta, és nyilván helyesnek tartotta. Most ugyanez ismétlődik! Egyelőre azonban az „alapító civil atyák” (akik közül sokan a VMSZ tagjai maradtak) határozottan elutasítják a pártalapítás lehetőségét. Szervezetük egyszerre kíván alternatívája és partnere lenni a VMSZ-nek.

Nagy kérdés, hogy az egyeduralomra szocializálódott VMSZ hajlandó-e erre a partnerségre.

A kérdés még nyitott, annál is inkább, mert a VMSZ és az általa irányított Magyar Nemzeti Tanács néhány hónappal ezelőtt létrehozta a mintegy kétszáz tagot számláló tanácsadói testületeket, melyekben szintén rangos értelmiségiek, főszerkesztők, intézményvezetők, egyetemi tanárok foglalnak helyet. Közülük eddig nyilvánosan senki sem vállalta fel a Magyar Mozgalomban való részvételt. Távol tartották magukat azok a gazdag magyar vállalkozók is, akik a várható 11,5 milliárd forintos anyaországi gazdaságfejlesztő tőkéből a legtöbbet igénylik.

Ugyanakkor a VMSZ élvezi a magyar és a szerb kormány bizalmát. Az sincs kizárva, hogy válaszként a VMSZ is demokratikus nyitásra készül, hiszen a válsága evidens. A magyar fiatalok elvándorlása, a választóbázis rohamos csökkenése, a párton kívüli kisebbségi polgárok kiábrándultsága demokratikus kényszerpályára terelheti a VMSZ-t is, máskülönben a Magyar Mozgalomnak készíti elő a terepet. Az elkövetkező hónapokban a vajdasági magyar közéletben vagy komoly megoszlásokra, vagy közmegegyezéses reformra kerülhet sor.

A legnagyobb kérdés az, hogy a vészesen fogyatkozó 250 ezres kisebbségi közösség képes-e az átrendeződésnek valóságos tartalmat biztosítani, avagy képes lesz-e kétpólusú politikai rendszert működtetni. A szerbiai közvélemény egyértelműen a Magyar Mozgalommal rokonszenvezik.

Az alakuló közgyűlés kkora publicitást kapott, amelyhez mérhetőt az elmúlt évtizedben kisebbségi esemény nemigen kapott. A sajtó sorra átveszi a VMSZ-re vonatkozó minősítéseit. Számos közíró megjegyzi, hogy a VMSZ a Fidesz-féle tekintélyelvű politika híve lett, noha a mozgalom tagjai erről nem nyilatkoztak.

A VMSZ a szerbiai sajtóban nem cáfolja a vádakat, inkább az anyaországi belpolitikai szótárat használja, vagyis Budapest felé beszél. Pásztor István szerint a pártütő funkcionáriusok „a balliberális tamtamot” verik. A helyzet zavaros. Egy párt tagjai és néhány vezetője olyan civil szervezetben játszanak vezető szerepet, amely alternatívája kíván lenni a pártnak. Megalakult egy civil szervezet, amely pártharcra készül. A VMSZ csak közleményekben reagál, az új helyzetre nincs magyarázata, értelmiségi holdudvara passzív. Ebben az „átmeneti állapotban” készülnek a magyar kisebbségi politikusok a közelgő önkormányzati, tartományi választásra.

2015. augusztus 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább