2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

EU-evezősök

Végel László
Végel László

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):

Itt és most

Ezekben a csalóka időkben a népnek csak egyet tudok javasolni: ne higgyen a népnek.

Vox populi

Csak lejegyzem a naplómba a hallottakat. Két fiatalember pizzát rendel. Amíg a sorban várakoznak, beszélgetnek. Ezek most egészen biztos hajba kapnak, bizonygatja az egyik, de nem merik bevallani, hogy akkor tévesztettek utat, amikor engedték, hogy Milošević feldarabolja az egységes VMDK-át. Ez ugyanis egyedül és kizárólag neki felelt meg. Azóta ragályosan terjed köztük a viszálykodás. Az apám mesélte mindezt. Rajta kívül ez ügyben másnak nem hiszek. Se a politikusoknak, se az újságoknak, se a beszari íróknak meg az úgynevezett értelmiségieknek. Apám szerint a vezetők a pénz miatt vesztek össze. Amikor ide jutottak akkor megesküdött, hogy nem fog többet politizálni. A társa egykedvűen legyint. Most már késő erről morfondírozni. A legjobb lenne, ha azok a kisebbségi funkcionáriusok, akik legalább tíz éve osztották az észt, őszintén bevallanák, hogy tévedtek. Na, ez az kiskomám, amire várhatunk! Meg szerettem volna kérdezni tőlük valamit, de nem voltam biztos benne, hogy mit. Korai lenne. Lehet, hogy valami forrong az új nemzedék lelkében, már érzékeli, hogy valamit tenni kéne, esetleg sejti, hogy mi nem stimmel, azonban még nem látja, hogyan kell kikecmeregni belőle. 

A menekültek ára

Esterházy Péter: „A magyarok reggel acsarkodnak Brüsszel ellen, délután pedig megnézik, megjöttek-e a számláikra az uniós kifizetések.” Most például 2,5 milliárd eurót utalt át az Európai Unió a számlára, hogy Magyarországnak legyen miből gondoskodni a menekültekről!

Miféle forradalom?

Ferenc pápa: „Azt kérem tőletek, hogy legyetek forradalmárok, ússzatok az ár ellen. Lázadjatok ez ellen a kultúra ellen, amely mindent időlegesnek tekint, és amely végső soron azt hiszi, hogy képtelenek vagytok felelősséget vállalni.... „ Ezt üzente a pápa a fiataloknak. Úgy látszik, azonban hogy Bácskáig nem hallik el a Szent Atya szava. Miféle lázadás? Miféle forradalom?

Balszerencse

Balszerencsémre nem olyan országban, még kevésbé olyan közösségben születtem, ahol bűntudat nélkül lehet hallgatni.

Centralista partikularizmus

Szinte nem múlik el nap, hogy ne halljam a vajdasági szecesszionizmus vádját. Már-már megesik a szívem szegény vajdasági politikusokon, akik kézzel-lábbal bizonygatják, hogy tényleg nincs szándékukban elszakadni, de tényleg! Csak nagyobb jogköröket szeretnének biztosítani a tartománynak. Óriási paradoxon, hogy az Európai Unióba törekvő centralista politikusok azt marasztalják el, amit elvben elfogadnak. A szubszidiaritás elvéről van szó, amely egyébként világosan előírja, hogy a felelős döntéseket mindig a polgárokhoz legközelebbi szinten kell meghozni. A mi centralistáink azokhoz az evezősökhöz hasonlítanak, akik a céllal ellentétes irányba eveznek. Látják, hogy valami nincs rendben, de azt gondolják, hogy a folyam folyik rossz irányba, így a hajójuk haladási iránya is a céllal ellentétes. Nem véletlenül kapott lábra a centralista hisztéria Szerbiában. Szecesszionizmus nincs, ellenben dühöng a partikularizmus. Csakhogy a partikularizmus gyökerei nem ott találhatók, ahol manapság keresik, hanem a központi hatalomban. Ortega y Gasset még 1921-ben jegyezte meg, hogy Spanyolországot Kasztília hozta létre és Kasztília bomlasztotta fel. Hogy miért? Nos, azért mert nem tudta legyőzni önön partikularizmusát. Önmaga ellentétébe csapott át, kicsinyes és mogorva lett, többé nem akar másokra hatni, féltékeny rájuk és nem visel gondot arról, hogy máshol mi történik. Ugyanez roncsolja manapság a köztársasági elitet. 

Egy őrszem feljegyzései

Kora reggel a szemorvoshoz igyekszem. Beszállok a város másik felén levő szemklinikára tartó autóbuszba, ahol hallom, amint mögöttem két korosabb hölgy szlovákul beszélget. Aztán magyar mondatok ütik meg a fülemet, fiatalok albérleti szobát keresnek. A szlovák és a magyar mondatok felüdítenek. Szerencsére korán kaptam terminust, hét óra előtt még elviselhetők a városi autóbuszok, meg az utcák is. A Duna felől néhány percre enyhe szellő lengedez. De csak néhány percre. Évekkel ezelőtt észre sem vettem volna. A szomszédasszony görögdinnyét cipel haza. Elújságolja, hogy rendszeresen olvassa az autonómia-infón az írásaimat. A szemorvosnál semmi biztatót nem hallok, előbb vagy utóbb műtétre kell mennem. Az orvosnő eldicsekszi, hogy letett a cigarettáról. Hazafelé már nagyobb hőség vár rám, sajnos így marad még néhány napig. Tombol a trópusi nyár. Bezárkózom a szobámba, most nyugodtan írhatnék, azonban a kánikula a kedvemet szegi. Nosztalgia a tenger után. Viszont nem turistaként, oda kellett volna költöznöm, mondjuk, negyven évvel ezelőtt. Mert most úgy érzem, hogy nem is éltem. Időnként kitekintek a néptelen utcára. Figyelem, ugyan mikor tűnik fel valaki. Így élek, mint egy őrszem, de nem panaszkodom, jól tettem, hogy félreálltam. Nem kérek semmiféle koncot. Anikó kárörvendően jegyzi meg, hogy mennyire vártam az idei nyarat. Tényleg így volt, arról álmodoztam, hogy kis számítógépemmel kiülök egy teraszra, és jegyzeteket, vázlatokat írok. Így szerettem volna készülni a télre.

379 578 780 forint

A magyar belügyminiszter nyugtatja a polgárokat, a honvédség nem emel szögesdrótot csak a vasúti sínpárokig. Szabadon hagynak egy rést, amelyet a rendészeti szervek szemmel tartanak, hogy akadályozzák az azon esetleg belépni szándékozó migránsokat. Eddig a kormány 379 578 780 forintot költött a menekültellenes kampányra. A legnagyobb tételt az óriásplakátok és a tévéreklámok jelentik. Az éjszaka T. S. Eliot verseit olvastam. A J. Algred Prufrock szerelmes éneke ugyanolyan frissnek tűnik, mint ötven évvel ezelőtt. Kozmikus terek, groteszk gesztusok, iszonyú humor.

Ringó bölcső

Néha érdemes olvasgatni a régi dokumentumokat, így például Slavomir Djukić könyvét a szerb liberálisok elleni hajszáról. Érdekes lenne egyszer megírni a kelet-közép-európai liberális ellenes boszorkányperek történetét. Miközben Angela Merkel szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy a német kereszténydemokrata párt történetébe szervesen beépültek a liberális értékek, nálunk szitokszó lett belőle. A hetvenes évek elején, pontosan 1973 júliusában egy újvidéki ház (Braće Ribnikar utca 35) bejárata előtt a házi tanács a következő értesítést tűzte ki. „A pázsiton parkoló autótulajdonos anarcholiberálisnak tekintendő”. Akkoriban (is) főbenjáró bűnnek számított, hiszen nagyban folyt a nem létező liberálisok elleni ideológiai hajsza, habár nem létezett szervezett liberális erő, legfeljebb néhány értelmiségi vallott felemás liberális elveket. Ennyi volt. Ellenben voltak reformkommunisták, akik menteni akarták a menthetőt. Ha elolvassuk Nikezić szerbiai pártelnök nyilatkozatát, akkor abból kiderül, hogy mikor és miért köszöntött ránk a Milošević-éra. Nos, az 1972-es antiliberális tisztogatással kezdték ringatni Milošević bölcsőjét! A bölcső ma is ring, csak azt nem lehet tudni, kit ringatunk. A permanens kelet-közép-európai és balkáni antiliberális hisztéria történetében a liberalizmus bűnlistáját az újvidéki Braće Ribnikara utcai házi tanács kétségtelenül új elemmel gazdagította. Azóta egyfolytában bővül a bűnlista.  A házi tanács bizonyára nem is sejtette, hogy milyen nagy lépést tett a pártaktivisták szótárának gazdagításában.

Nemzetállami kerítések 

Megértem és átérzem a magyarkanizsai polgárok riadalmát a migránsok miatt. Ha a helyükben lennék, nyilván én is szorongnék. Nem értem viszont azokat a politikusokat, akik ezt a félelmet poénvadászatra használják fel. Sajnos, a migráció egyre inkább lavinaszerű jelleget ölt, nemcsak európai, hanem világjelenségről van szó. Olvasom, hogy csak Pakisztánban annyi menekült van, min az egész Európában. Szíriában egyre féktelenebb háború dúl, minek következményeként a migránsok száma növekedni fog. Eddig a középosztálybeliek érkeztek, mérnökök, orvosok, vállalkozók, kis bolttulajdonosok, hivatalnokok, különböző profilú szakemberek, mesteremberek, akik arra számítanak, hogy Németországban vagy valahol máshol olcsó munkaerőként alkalmazni fogják őket.  Akik kapcsolatba kerültek velük, azok észrevették, hogy a diplomás migránsok jól tudnak angolul, értenek a modern kommunikációhoz. Várható azonban, hogy rövidesen útra kelnek az alsóbb rétegekhez tartozók is. Felkerekedik az afrikai szegénység. Mi történik akkor? A hivatalos magyar becslések szerint ezeknek több mint a fele megtorpan majd a déli határzár előtt.  Ergo, Észak-Bácskában rekednek. Hol toporognának kétségbeesetten, ha nem a határ mentén? Magyarország fékezi, esetleg lecsökkenti a bevándorlást viszont, ha jól látom, akkor ezzel a baráti Szerbiára hárítja át a terheket. Értelem szerűen a migránsokat (is). A kilátástalanság egyre nagyobb, a feszültség növekszik. Ebben az áldatlan helyzetben mit tegyen Szerbia? Építsen kerítést Macedónia felé? És mit tehet a szegény Macedónia? Ők is húzzanak fel drótkerítést az EU-tagország, Görögország felé? Határzár nélkül is van épp elég kellemetlenség a két ország között! A migráns-jelenég planetáris méretű, emiatt csak globálisan oldható meg. Éppen ezért nem poénvadászatra lenne szükség, hanem az ENSZ által felügyelt globális akcióra.

A Neoplanta a televízióban

Reggel kapom a hírt, hogy este a Duna World sugározza a Neoplantát a színielőadást, amit a budapesti Thália színházban rögzítettek. A felvétel az Újvidéki Színház tavaly december eleji budapesti vendégszereplése idején készült. Kérdéseket kapok, hogy Vajdaságban hol szerezhető be a regény, amelynek alapján Urbán András színpadra állította a darabot. A Vajdaságban sehol, válaszolom. Végignézem a tévéfelvételt, izgultam a színészekért, akikkel az utóbbi időben többször utaztam együtt és emberileg megkedveltem őket.

 

 

2015. augusztus 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább