2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Magyar belterjes dilettantizmus

Bódis Gábor
Bódis Gábor

És ti ezt a hírt arra használjátok, hogy feldobjátok a Máriusz, az aluszékony című témát?

Amikor az ember Pesten van (vagy ha máshol is, de van internetje), akkor többnyire a Klubrádiót hallgatja, mert a többi magyarországi adó a hírhamisító MTI hírösszefoglalóit közli, két gügye beszélgetés vagy zeneszám között. Sikerpropaganda és politikamentes pofázás, minden diktátor kéjes álma.

Marad tehát a Klubrádió, habár kissé idegesítő, hogy a hírek nem pontosan kezdődnek, hanem amikor éppen puffan. Hogy néhány műsorvezető úgy bánik a betelefonáló hallgatóval, mint egy cirkuszi idomár a megszeppent elefánttal. Vagy amikor nyilvánosan kéregetnek.

Ezek ellenére a Klub átvette a magyarországi közszolgálati rádió szerepét, egykor közszolgálatban dolgozó veteránokkal. Hallgatható rádió. Ez anyaországi viszonylatban Nobel díjat jelent.

Sajnos a nemzetpolitikával, a külhoniakkal vagy az egész külpolitikával ők sem tudnak mit kezdeni. Nem értik, mert valami nemzeti tudatszűkület miatt az agykéreg ezen része nem fejlődött ki. Csak az a tekervény, amely a magyar nevű ingerre gerjed. Szinte az egész világ csak Budapesthez viszonyítva létezik, önmagában ismeretlen entitásként lebeg a beláthatatlan űrben.

Mondok mindjárt egy példát: a katasztrófálisan csak vimbledonnak kiejtett (a világon csak itt!) tenisz csúcstorna végéről imígyen számolt be a Klub és a többiek (elnézést a kivételnek): szenzációs magyar siker (két magyar kislány, komolyan sehol sem jegyzett versenykategóriában győzött). Hogy közben ki nyerte a tornát vagy mi lett a döntő eredménye, egy szó sem. Nem az újságírásról van itt szó (a halott magyarországiról vagy jót vagy semmit), hanem a pitiáner szűklátókörűségről. Olyan kormány van, amilyen az ellenzéki sajtója.

Wimbledon (a kiejtett „e“ nélkül sem) nem a világ. Mondjuk. De nézzük a következő példát: augusztus 19-n reggel bemondja a műsorvezető, hogy Varga Lászlót, a VMSZ volt alelnökét kirúgták a pártból, mert nem vett részt a parlamenti ülésszakokon. Ez egy felvezető szöveg volt, gondoltam most jön Szerbhorváth Gyuri és majd elmondja, hogy milyen válságban van a vajdasági Fidesz, éppen most válik ki belőle egy Magyar Mozgalom és mit jelent ez a vajdasági politikában, meg a Szerbiához fűződő páratlanul sikeresnek hazudott viszonyt illetően. Mellesleg, a szerb kormányfő, aki bevette a kerítésért akkor még nem rajongó Pásztorékat a kormányba, ugyanaznap menekült gyerekeket látogatott meg Belgrádban. Na mindegy, ilyen szuptilitás a magyarországi sajtótól nem várható el.

Nem jött a Gyuri, hanem egy összefoglaló, hogy a magyarországi politikai életben hogyan lehet kizárni a pártból (frakcióból, kormányból stb.) valakit, aki passzív (nem szólal fel a parlamentben), vagy aki igazolatlanul távol marad, vagy aki alszik a padban. Felsorolták az eminens példákat, mondjuk arról a fideszes Máriuszról, akiről annyit tudunk, hogy bebugyolált fejjel jelent meg a 2006-os zavargások után, majd egyszer lencsevégre kapták, amint, immár fejkötések nélkül, békésen szundikált a tisztelt házban.

Erre jött egy szakértő (jogi, emberi jogi) és elmagyarázta a kizárhatóság eszmei-politikai hátterét.

Emberek, magyar emberek! Vajdaságban húsz éve nem volt ilyen politikai válság, az ottani Fidesz ketté szakad. Nektek sem mindegy, hogy ki és hogyan osztogatja a ti adóforintjaitokat – próbálom közelebb hozni a témát, talán érthetőbb.

És ti ezt a hírt arra használjátok, hogy feldobjátok a Máriusz, az aluszékony című témát?

A dilettantizmusnak nincs határa.

 

2015. augusztus 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább