2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Balkáni öbölháború

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Akár komikus is lehetne, ha a szembenálló felek ezt nem vennék halálosan komolyan. Már évtizedek óta.

A gyanútlan magyar turista, aki az alig húszegynéhány kilométeres szlovéniai tengerpart gyöngyszemének számító (úgy is mint Kis Velence) Piránban szeretne jó halvacsorát enni, akkor mondjuk a Pavel nevű éttermek egyikébe téved be. És nem csalódik, mert a tengeri herkentyűk legalább olyan ízletesek, mint a szomszédos Horvátországban. Csak sokkal olcsóbbak. Pedig nagy valószínűséggel a horvát felségvizeken kerültek a horvát halászok hálójába és a szlovénok tőlük importálták. Szlovénia ugyanis nem tud hozzáférni a mélyebb, nemzetközi vizekhez. Nincs kijárata. Minden lehetséges megoldás a horvát vizeken keresztül vezetne. Ez a szlovén-horvát „öbölháború” lényege, amely, tekintettel, hogy egy parányi tengerrészről van szó, akár komikus is lehetne, ha a szembenálló felek ezt nem vennék halálosan komolyan. Már évtizedek óta.

Minden valamikor a II. világháború során kezdődött. 1943-ban Tito szlovén partizánjainak parancsnoksága a Dragonja folyó medrének közepét jelölte meg a jövőbeni szlovén tagköztársaság déli határának egyik részeként. Ebben meg is állapodtak egy évvel később a horvát partizánok megfelelő testületével. Megnyerték a háborút, és kitört a trieszti válság. Titoék és az olaszok álltak szemben egymással egészen 1954-ig, amikor is a Londoni Egyezménnyel a város maradt olasz, a környező részek pedig jugoszláv, azaz szlovén. Így van ez ma is. Közben a Dragonja folyó medre is picit megváltozott a vízszabályozási munkálatok miatt. Ezért a tengeri határ is félrecsúszott.

Túl nagy felhajtás nem lett a dologból, mindaddig amíg Szlovénia és Horvátország függetlenné nem váltak és a jugoszláv belső határokból nem lettek igazi államhatárok. Ekkor viszont minden csepp tengervíz fontossá vált. Talán nem is annyira a halászoknak, hanem a politikusoknak, akik bármilyen választási kampányban előrángathatták a Piráni-öböl problémáját és jöhetett a nemzeti mozgósítás. Ilyen mozgósító varázsszó Szerbiában Koszovó, amely úgy veszett el, hogy a néplélekben megmaradt, és a nacionalizmus kiapadhatatlan forrásává vált.

A szomszéd tehene

A szlovénok számára a nemzetközi vizekre való egyetlen kijáratot biztosító Pirani-öböl csak akkor vált volna hasznossá, ha nekik ítélik a vízszakasz nagyobb részét a horvátok kárára, akik mindjárt kiszámolták, hogy ezzel hány négyzetkilométert veszítenének. Ezt egyetlen eddigi kormány sem vállalta fel. Az Európa Tanács segítségével 1992-ben született egy átmeneti megoldás, de Ljubljana végül is ezt nem fogadta el, hanem saját magának követelte az egész öbölt.

Zágráb akkor nem volt fényes nemzetpolitikai állapotban, hiszen a szakadár szerbek két helyen is saját „államot” birtokoltak az országban. Ezeket a bábállamocskákat számolták fel a Vihar és más katonai akciókkal, amelyek 20. évfordulóját a napokban ünnepelték a horvátok.

Ez a felemás állapot (a halászok halászgattak, kerülve a különböző felségjelzésű – olasz, horvát, szlovén – rendőrcsónakokat) majd egy évtizedig tartott. 2001-ben már megint majdnem sikerült megállapodni (szlovénoké a kétharmad, horvátoké az egyharmad), de ezúttal a horvátok makacsolták meg magukat és nemzetközi döntőbíróság felállítását követelték. Eldurvult a helyzet, a horvát rendőrök zaklatták a szlovén halászokat, a szlovénok kitiltották a horvát halászhajókat a „saját” részükről, fegyveres egységeket rendeltek a térségbe. Az operett jellegű kekeckedés majdnem szó szerint fegyveres konfliktusba torkollott.

A már EU-tag szlovénok ekkor elővették legújabb ütőkártyájukat, és vétójogukkal sikeresen évekkel elodázták Horvátország felvételét az unióba. Bizonyíték, hogy a nemzeti hevület fokozása milyen sikeres lehet: a szlovénok 84%-a támogatta ezt a politikát.

A balkáni jószomszédi kapcsolatok hagyományát egyébként Horvátország is folytatni kívánja: a külügyminiszter a minap kilátásba helyezte, hogy Szerbia felvételét fogják feltételekhez kötni (határviták miatt is).

2009-ben végül is az akkori miniszterelnökök (Borut Pahor és Jadranka Kosor) megállapodtak két dologban: a szlovén halászok háborítatlanul használhatnak egy korridort a nemzetközi vizekhez és a végső megoldás érdekében nemzetközi döntőbírósághoz fordulnak. És persze, Ljubljana többé nem gördít akadályt Horvátország EU-tagsága elé.

Pirangate

Az illetékes nemzetközi testület felállított egy döntőbíróságot, amelynek öt tagja van (egy szlovén és horvát mellett egy egy angol, francia és német jogász). Lassú víz moshatja a Pirani-öböl partját is, mert csak mostanra készült el a jogászok jelentése és idén őszre várták az eredményhirdetést. De beütött a ménkű.

A Večernji list című horvát napilap július 22-i száma a következő szalagcímmel jelent meg: Elveszítjük a Pirani-öbölt? A laphoz olyan hangszalagot juttattak el, amelyen a nemzetközi döntőbíróság szlovén tagja és a szlovéniai külügyminisztérium telefonbeszélgetése hallható. A pártatlanságra kötelezett szlovén tag (Jernej Sekolec) elmagyarázta Simona Drenik külügyi szakmunkatársnak, hogy miként állnak az ügyek (Szlovénia kétharmadot kapna a tengeri részből) és milyen taktikát kellene alkalmazni, hogy a szárazföldi határvitában is „nyerjenek”.

A zágrábi politikai elit egyként hördült fel. Zoran Milanovićnak, a balközép kormány miniszterelnökének sikerült egyszeriben maga mögött tudnia a nemzetet. A száborban (parlament) tartott válságtanácskozáson még a jobboldali ellenzék vezére, Tomislav Karamarko is megjelent, és kezet rázott esküdt ellenségével, a kormányfővel. A Milanović-kormány majd négy éve alatt a két politikus szóba sem állt egymással.

Mindeddig  a felmérések az egyre agresszívabb jobboldal (szélsőségeseivel együtt) győzelmét jelezték előre a néhány hónap múlva esedékes választásokon. Ez a tendencia ugyan az utóbbi időkben egy kissé lelassult, főleg a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elnökének személye miatt (kommunista, titkosszolgálati múlt stb.), de a HDZ befutónak látszott. A Jutarnji list kommentátora szerint, ha a nemzetközi bíróság nyilvánosságra hozta volna döntését, ezzel megpecsételte volna a baloldal sorsát, hiszen beigazolódott volna a jobboldali ellenzék legsúlyosabb vádja: a baloldal nem tudja (vagy nem is akarja) megvédeni a nemzeti érdekeket. A jobboldal elsöprő győzelemre számíthatott volna.

Ezt hiúsította meg a nyilvánosságra került hangszalag, nagyszerű időzítéssel. Milanović már magabiztosan helyezi kilátásba, hogy Horvátország kilép a nemzetközi döntőbíróságból, mert a folyamat „megfertőződött”. És ezzel ismét esélyt kapott a közelgő választásokon.

Miro Cerar, szlovén miniszterelnök is hangosan méltatlankodik, mert a horvátok megengedhetetlen titkosszolgálati eszközökkel fúrták meg az egyeztetési folyamatot. Neki is kell nemzeti összefogás.

A pirani Pavel étteremben pedig továbbra is olcsóbban lehet roston sült „horvát” halat fogyasztani, mint az öböl túloldalán.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

 

2015. augusztus 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább