2020. július 6. hétfő
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Saját életének feszültségét maga akarta átélni

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Nekem mostanság mindenről ez jut az eszembe: a mindenüket otthagyók kálváriája és a befogadás kérdése.“ Szerbhorváth György (Librarius):

Nemrég a kishegyesi Dombos Festen járt Marno János. Bizonyítva, hogy egy igazi költő távol áll a mindennapoktól, csak harmadnapra ért oda, mert a szerb/magyar határon derült ki, már egy éve lejárt a személyi igazolványa. Aztán egy órán át áhítattal/kritikával beszélt a magyar és külföldi költészetről. Ha jól vettem észre, egyetlen egy kortárs sem került szóba – bár saját ars poeticájáról is szólt, így tehát mégiscsak.

Bevallom, nem sok verset olvasok, ha igen, szinte csak kortársat és magyart. A verselemzéssel meg mindig hadilábon álltam, kritikát sem írtam, pedig én aztán illetékesnek érzem magam mindenben. A költészethez magához mégiscsak érteni kell, és talán a költőnek is (értsd: nem csak írnia kell tudni), nem véletlen, hogy akit érdemes egy fesztiválon meghallgatni, az épp egy költő. Ha bohém, azért, ha ultrakomoly és mindjárt-majd-meg-halok érzetet sugalló, azért. Ha rossz és dögunalmas, még akkor is érdemes pár percet rászánni, hátha kiderül, hol-miért csúszott el az illető. Egy jó verse meg mindenkinek lehet.

De ahogy Marno is ideig-óráig visszaadta a hitemet, hogy igen, ezért és ezért kell verset olvasni, úgy tett rá egy lapáttal most Beney Zsuzsa életműkiadásának újabb kötete. Ő sem csak költő volt, hanem író, irodalomtörténész, tüdőgyógyász és egyetemi tanár. És kritikus meg esszéista is. A

Nem látta senki más…

című, Versközelben alcímű könyv (Gondolat Kiadó, Budapest, 2015) darabjai is inkább esszék, bár a szerkesztők úgy jelzik,

„a szerző oktatási céllal írt verselemzéseit gyűjtöttük egybe.“

Hm, nem tudom, jó marketingötlet-e így beharangozni, mindenesetre biztosan rosszabb, mint maga a könyv. Mert mégiscsak, a többség akkor olvas verset, amikor muszáj, vagyis az iskolában találkozik utoljára az itt szóba kerülő magyar költőkkel, mint Petőfi, Arany, Radnóti, József Attila, Dsida, Kassák, Nagy László, akik versei itt terítékre kerülnek.

A tanárok, és mi, picit vájtfülűbb olvasók azonban meríthetünk ebből. S Weöres kapcsán eszembe jut, a nyolcvanas években akkora volt a kultusza – művei pedig alig kaphatók, főleg nem az Összegyűjtött három kötete –, hogy a könyvtárakból versengve lopták ki könyveit. Egy Weöres-idézetből meg is tudjuk itt, mi lenne a költészet:

„A valóságon túlinak reménytelen ostroma mindez.“

A szépről nehéz beszélni, márpedig egy vers legyen szép. Az előszóíró Jelenits István idézi a költőnőt indulásáról, diákkori költeményeiről:

„A vonat írta őket, meg a nyár.“

És rögtön látjuk, nem minden van a valóságon túl: nyár van, kánikula, a vonatok meg tele vannak menekültekkel. Nekem mostanság mindenről ez jut az eszembe: a mindenüket otthagyók kálváriája és a befogadás kérdése. És aztán rögtön a második elemzésnél is, mely egy népköltést, a Bujdosóéneket elemzi Beney Zsuzsa. Íme az ének első strófája:

Istenem, Istenem, hol leszen halálom:

Erdőn-e, vaj mezőn, vaj pedig tengeren?

Ha erdőn veszek el, ki temet el engem?

Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem?

 

Hát kell ennél aktuálisabb? Jó, az Elindultam szép hazámból és az Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek című búcsúzódalok ugyan közvetlenebbül utalnak a mára, de láthatjuk, a vélhetően a XVII-XVIII. században keletkezett énekek jobban fájnak, mint egy kereskedelmi tévés riport. Ezek is a menekültekről, a bujdosókról szólnak, vagy arról, közülünk hányan „tántorogtak ki” Nyugatra, illetve hányan tervezik ma ezt. És közben ők is arra gondolnak, hol halnak meg, mi lesz az itthon maradó édesanyával.

A kötetben főleg 19. századi és a 20. század első felének műveit elemzi a 9 éve elhunyt költőnő. Vagyis ő sem beszél generációjáról vagy a fiatalabbakról. Meglehet, máshol írt róluk. Miért van ez? Talán mert a kortársak versei megzavarhatnák, bár ez elég gügyén hangzik. De nyilván saját kora és saját életének feszültségét maga akarja átélni, ettől tud a vers vers lenni, ahogy egy itt közölt beszélgetésben mondja. Ráadásul szerinte

„nem igaz, hogy a költő azért írja a verset, mert attól megkönnyebbül,

s József Attilát idézi: „

Mikor verset ír az ember, nem írni volna jó.

De olvasni annál jobb. Ám nem a vízpartra ajánlom a „Nem látta senki más…”-t, inkább majd a kandalló mellé. Noha Petőfi A puszta télen című verse és annak elemzése talán reményt kelt bennünk, lesz még olyan, hogy:

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ. / Alant röpül a nap, mint a fáradt madár.

 

Marno János: Hideghullám, e-könyv

 

2015. augusztus 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump mérge hatni kezdett

Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >

Tovább

Szerbiában a helyzet fokozódik!

Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >

Tovább

Minden tét nélkül

A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >

Tovább

A NER esztétái

Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >

Tovább

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább