Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Saját életének feszültségét maga akarta átélni
Szerbhorváth György
„Nekem mostanság mindenről ez jut az eszembe: a mindenüket otthagyók kálváriája és a befogadás kérdése.“ Szerbhorváth György (Librarius):
Nemrég a kishegyesi Dombos Festen járt Marno János. Bizonyítva, hogy egy igazi költő távol áll a mindennapoktól, csak harmadnapra ért oda, mert a szerb/magyar határon derült ki, már egy éve lejárt a személyi igazolványa. Aztán egy órán át áhítattal/kritikával beszélt a magyar és külföldi költészetről. Ha jól vettem észre, egyetlen egy kortárs sem került szóba – bár saját ars poeticájáról is szólt, így tehát mégiscsak.
Bevallom, nem sok verset olvasok, ha igen, szinte csak kortársat és magyart. A verselemzéssel meg mindig hadilábon álltam, kritikát sem írtam, pedig én aztán illetékesnek érzem magam mindenben. A költészethez magához mégiscsak érteni kell, és talán a költőnek is (értsd: nem csak írnia kell tudni), nem véletlen, hogy akit érdemes egy fesztiválon meghallgatni, az épp egy költő. Ha bohém, azért, ha ultrakomoly és mindjárt-majd-meg-halok érzetet sugalló, azért. Ha rossz és dögunalmas, még akkor is érdemes pár percet rászánni, hátha kiderül, hol-miért csúszott el az illető. Egy jó verse meg mindenkinek lehet.
De ahogy Marno is ideig-óráig visszaadta a hitemet, hogy igen, ezért és ezért kell verset olvasni, úgy tett rá egy lapáttal most Beney Zsuzsa életműkiadásának újabb kötete. Ő sem csak költő volt, hanem író, irodalomtörténész, tüdőgyógyász és egyetemi tanár. És kritikus meg esszéista is. A
Nem látta senki más…
című, Versközelben alcímű könyv (Gondolat Kiadó, Budapest, 2015) darabjai is inkább esszék, bár a szerkesztők úgy jelzik,
„a szerző oktatási céllal írt verselemzéseit gyűjtöttük egybe.“
Hm, nem tudom, jó marketingötlet-e így beharangozni, mindenesetre biztosan rosszabb, mint maga a könyv. Mert mégiscsak, a többség akkor olvas verset, amikor muszáj, vagyis az iskolában találkozik utoljára az itt szóba kerülő magyar költőkkel, mint Petőfi, Arany, Radnóti, József Attila, Dsida, Kassák, Nagy László, akik versei itt terítékre kerülnek.
A tanárok, és mi, picit vájtfülűbb olvasók azonban meríthetünk ebből. S Weöres kapcsán eszembe jut, a nyolcvanas években akkora volt a kultusza – művei pedig alig kaphatók, főleg nem az Összegyűjtött három kötete –, hogy a könyvtárakból versengve lopták ki könyveit. Egy Weöres-idézetből meg is tudjuk itt, mi lenne a költészet:
„A valóságon túlinak reménytelen ostroma mindez.“
A szépről nehéz beszélni, márpedig egy vers legyen szép. Az előszóíró Jelenits István idézi a költőnőt indulásáról, diákkori költeményeiről:
„A vonat írta őket, meg a nyár.“
És rögtön látjuk, nem minden van a valóságon túl: nyár van, kánikula, a vonatok meg tele vannak menekültekkel. Nekem mostanság mindenről ez jut az eszembe: a mindenüket otthagyók kálváriája és a befogadás kérdése. És aztán rögtön a második elemzésnél is, mely egy népköltést, a Bujdosóéneket elemzi Beney Zsuzsa. Íme az ének első strófája:
Istenem, Istenem, hol leszen halálom:
Erdőn-e, vaj mezőn, vaj pedig tengeren?
Ha erdőn veszek el, ki temet el engem?
Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem?
Hát kell ennél aktuálisabb? Jó, az Elindultam szép hazámból és az Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek című búcsúzódalok ugyan közvetlenebbül utalnak a mára, de láthatjuk, a vélhetően a XVII-XVIII. században keletkezett énekek jobban fájnak, mint egy kereskedelmi tévés riport. Ezek is a menekültekről, a bujdosókról szólnak, vagy arról, közülünk hányan „tántorogtak ki” Nyugatra, illetve hányan tervezik ma ezt. És közben ők is arra gondolnak, hol halnak meg, mi lesz az itthon maradó édesanyával.
A kötetben főleg 19. századi és a 20. század első felének műveit elemzi a 9 éve elhunyt költőnő. Vagyis ő sem beszél generációjáról vagy a fiatalabbakról. Meglehet, máshol írt róluk. Miért van ez? Talán mert a kortársak versei megzavarhatnák, bár ez elég gügyén hangzik. De nyilván saját kora és saját életének feszültségét maga akarja átélni, ettől tud a vers vers lenni, ahogy egy itt közölt beszélgetésben mondja. Ráadásul szerinte
„nem igaz, hogy a költő azért írja a verset, mert attól megkönnyebbül,
s József Attilát idézi: „
Mikor verset ír az ember, nem írni volna jó.
De olvasni annál jobb. Ám nem a vízpartra ajánlom a „Nem látta senki más…”-t, inkább majd a kandalló mellé. Noha Petőfi A puszta télen című verse és annak elemzése talán reményt kelt bennünk, lesz még olyan, hogy:
Mint befagyott tenger, olyan a sík határ. / Alant röpül a nap, mint a fáradt madár.
Marno János: Hideghullám, e-könyv
Következő cikk: Nyaraljunk Karlobagban!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >