Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Végre: stadionok helyett vasfüggöny!
Szerbhorváth György
„Egy disznóólnak se csak a déli falát emeljük fel.” Szerbhorváth György (Librarius):
HA AZ ABLAKON VAN, MIÉRT NE LEHETNE ÚJRA A HATÁRON IS FÜGGÖNY?
Határőr voltam anno a szerb-magyar határon, igaz, háborús idők jártak, de tudom, egy értelmes feladat visszaadja a katona munkájának értelmét.
A kormány új terve, miszerint 4 méteres kerítést épít épp ama 157 kilométeres szakaszra, ahol magam is sertepertéltem, újra visszaadja a határőrség méltóságát. Ezentúl de facto a hazát őrzi, nem a tévét nézik naphosszat valami bodegában, s a vámosok sem szalámi meg pálinka után kotorásznak, ami elég megalázó, alantas munka.
TALÁN CSAK A MAGASSÁGGAL NEM VAGYUNK MEGELÉGEDVE:
ha már a kormánytagok szerint az afrikai menekültek mindenféle egzotikus betegséget hordanak ide, ez érvényes kell, legyen a költöző madarakra is – ha van a vándornak archetípusa, hát az a gólya meg a fecske. Idepottyantja a kölykit, aztán meglehet, ő még hazahúz, de a gyerekeit a mi szociális ellátórendszerünkre terheli. Nem, ha ide jössz, nem veheted el a magyar fiókák fészkét!
A vasfüggöny – mely szó fiatalabb olvasóinknak aligha ismerős – olyan rendszer, mely meggátolja, hogy illegálisan ide érkezzenek azok, akiknek, mondjuk, országában háború dúl. Vagy fordítva: elhagyják az országot. Teszem azt, elhagyják az országot politikai okokból, hogy nyugaton dőzsöljenek és bölcs politikusainkat átkozzák a bécsi Maria-Hilfer-Strassén.
Ennek vége – persze akkor, ha nem csak Szerbia felé lesz vasfüggöny. Ha már valamit csinálunk, csináljuk meg rendesen. Egy disznóólnak se csak a déli falát emeljük fel. Tessék az egész országot körbekeríteni, önitatóstul.
DE VEGYÜK KOMOLYRA!
A kormány végre értelmes dologra költi a pénzt: nem senki által látogatott focistadionokra, emlékművekre, az MMA-ra. Nem a közmunkásokra, akik szemetet talicskáznak oda, majd vissza. Most mindenkire szükség lesz, a vasfüggönyhöz több méter széles homoksáv dukál, azt naponta gereblyézni kell. Közel s távol füvet nyírni, avagy havat lapátolni. A cserjést kiirtani. Bódékat, őrtornyokat emelni, a régi betonbunkereket beüzemelni. Mennyi nyersanyag: oszlopok, festék, maga az acéldrót. Bele az áram (Paks 2!). Őrök, szakácsnék, fegyvermesterek, és a már említett közmunkások. Ez simán úgy megdobja a GDP-t, hogy elsők leszünk a növekedésben széles e tájékon, sőt, a világon is. (Bár bele kell gondolni: ha ennyi új munkalehetőséget teremtünk, ehhez nem kellenek majd vendégmunkások, bevándorlók?)
De a feketegazdaság is felvirulhat, szürkébe, legalább. Az embercsempészet új módozatai kerülnek előtérbe, nem ám a sima átcaplatás a határon. S lásd az NDK-t, Berlint, a fal esetét: mennyi sárkányrepülő lesz eladható, amiket a mostanság üresben gyakorlatozó Grippenjeink foghatnak el (világos, hogy azért esnek le oly gyakran, mert a pilóták unatkoznak). A hazai bányászok újra aktivizálódhatnak, amennyiben az alagutakat kell majd berobbantaniuk, természetesen okosan: amikor már kellőképpen befúrtak a menekülők magyar területre, akkor… És egy ilyen alagútban aztán gombát lehet termeszteni.
ÉS A CSEMPÉSZET, AZ AZ IGAZI!
Nem ám az, amikor arra játszunk, hogy a vámos nem veszi észre a nagymama lekvárját, vagy lefizethető. Hanem, mint amikor huszonéve gumicsöveket ástak le, az egyik vége egy magyarországi tanyán volt, a másik egy szerbiain: mehetett oda-vissza a benzin, a szesz. Végre megoldódnak az ásotthalmiak, röszkeiek, gyálaiak, rábéiak filléres gondjai.
A vasfüggöny, mint turisztikai látványosság pedig akkora potenciál, hogy magától értetődősége miatt szót sem vesztegetünk rá.
És sorolhatnánk tovább, milyen előnyökkel kecsegtet mindez, például a kultúra terén. Mondjuk, nem a magyarországiak számára, de a vajdasági magyarok szempontjából igen. Emlékeznek, mit jelentett anno egy ide becsempészett Milka-csoki, amcsi rágó, a farmer, lódenkabát, dezodor, kazettás magnó és – nem utolsó sorban – az erotikus magazinok? Az első pornókazetták, német alámondással? Mind-mind megannyi tiltott gyümölcs, ami tilosként vált igazán élvezhetővé.
HÁT MÉG AZ IRODALOM SZEMPONTJÁBÓL!
Mert ugyan páran átjutottak Nyugatra a vasfüggönyön Kádár alatt, de azt mondják mostanság, a rendszerváltás előtt a magyar irodalom igazi reneszánszát élte, az írókat megbecsülte a hatalom: vagyis tiltotta, tűrte, támogatta. Az volt ám a minőség! És az író legalább fontosnak érezhette magát. Ez a lehetőség most újra fennállhat vajdmagy írókollégáink előtt. És micsoda zamata lesz egy-egy vasfüggönyön túli publikációnak!
Ma, amikor bárki telefossa az internetet a legbugyutább versekkel is.
Hoppá, jut eszembe. Hajdanában nem volt internet, így az ellen nem kellett négyméteres falat emelni. De mi lesz most ezzel? Persze, az internetadó nagymértékben orvosolhatja a helyzetet, de természetesen újabb szakértők bevonásával elvághatóak lesznek e kábelek is a határ déli oldalán.
ÉS LOPNI IS MENNYIT LEHET MAJD!
Az autóutaknál már úgyse lehet, a brókercégek is bebuktak. Ám a vasfüggönyökhöz új, koncessziós autóutak is kellenek, újabb közbeszerzett dzsipek, rabszállítók a határőröknek, UZI-géppisztolyok, éjjellátó távcsöves puskák, konzervek, a feledésbe merült határőrkutyákról és kiképzőikről nem is szólva. És mivel áramot kell majd vezetni az acélsodronyokba, nem kétséges, élelmes polgáraink tömege fogja megoldani az átkötést, és a rezsicsökkentésnek ismét nem szab határt semmi. És az a sok kerítésdrót! Hát helyenként majd „spórolni” kell, mellékesként egy része eladható lesz a környékbéli lakosoknak, és megvalósul Hegedűs Zsuzsáék álma, hogy a falusiak maguknak nevelik a nyuszit, csirkét, malacot az EU-konform vasfüggönyből készült ólakban.
És abba bele sem merek gondolni, mennyire fogunk könnyezni, amikor bátor, előrelátó führereink – mihamarabb – átadják a vasfüggönyt, átvágják a nemzetiszínű szalagot.
Csak az olló el ne tűnjön. Mert őket ismerve, azt is elsózzák jó áron egy arrafelé próbálkozó menekültnek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >