2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Végre: stadionok helyett vasfüggöny!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Egy disznóólnak se csak a déli falát emeljük fel.” Szerbhorváth György (Librarius):

HA AZ ABLAKON VAN, MIÉRT NE LEHETNE ÚJRA A HATÁRON IS FÜGGÖNY?

Határőr voltam anno a szerb-magyar határon, igaz, háborús idők jártak, de tudom, egy értelmes feladat visszaadja a katona munkájának értelmét.

A kormány új terve, miszerint 4 méteres kerítést épít épp ama 157 kilométeres szakaszra, ahol magam is sertepertéltem, újra visszaadja a határőrség méltóságát. Ezentúl de facto a hazát őrzi, nem a tévét nézik naphosszat valami bodegában, s a vámosok sem szalámi meg pálinka után kotorásznak, ami elég megalázó, alantas munka.

TALÁN CSAK A MAGASSÁGGAL NEM VAGYUNK MEGELÉGEDVE:

ha már a kormánytagok szerint az afrikai menekültek mindenféle egzotikus betegséget hordanak ide, ez érvényes kell, legyen a költöző madarakra is – ha van a vándornak archetípusa, hát az a gólya meg a fecske. Idepottyantja a kölykit, aztán meglehet, ő még hazahúz, de a gyerekeit a mi szociális ellátórendszerünkre terheli. Nem, ha ide jössz, nem veheted el a magyar fiókák fészkét!

A vasfüggöny – mely szó fiatalabb olvasóinknak aligha ismerős – olyan rendszer, mely meggátolja, hogy illegálisan ide érkezzenek azok, akiknek, mondjuk, országában háború dúl. Vagy fordítva: elhagyják az országot. Teszem azt, elhagyják az országot politikai okokból, hogy nyugaton dőzsöljenek és bölcs politikusainkat átkozzák a bécsi Maria-Hilfer-Strassén.

Ennek vége – persze akkor, ha nem csak Szerbia felé lesz vasfüggöny. Ha már valamit csinálunk, csináljuk meg rendesen. Egy disznóólnak se csak a déli falát emeljük fel. Tessék az egész országot körbekeríteni, önitatóstul.

DE VEGYÜK KOMOLYRA!

A kormány végre értelmes dologra költi a pénzt: nem senki által látogatott focistadionokra, emlékművekre, az MMA-ra. Nem a közmunkásokra, akik szemetet talicskáznak oda, majd vissza. Most mindenkire szükség lesz, a vasfüggönyhöz több méter széles homoksáv dukál, azt naponta gereblyézni kell. Közel s távol füvet nyírni, avagy havat lapátolni. A cserjést kiirtani. Bódékat, őrtornyokat emelni, a régi betonbunkereket beüzemelni. Mennyi nyersanyag: oszlopok, festék, maga az acéldrót. Bele az áram (Paks 2!). Őrök, szakácsnék, fegyvermesterek, és a már említett közmunkások. Ez simán úgy megdobja a GDP-t, hogy elsők leszünk a növekedésben széles e tájékon, sőt, a világon is. (Bár bele kell gondolni: ha ennyi új munkalehetőséget teremtünk, ehhez nem kellenek majd vendégmunkások, bevándorlók?)

De a feketegazdaság is felvirulhat, szürkébe, legalább. Az embercsempészet új módozatai kerülnek előtérbe, nem ám a sima átcaplatás a határon. S lásd az NDK-t, Berlint, a fal esetét: mennyi sárkányrepülő lesz eladható, amiket a mostanság üresben gyakorlatozó Grippenjeink foghatnak el (világos, hogy azért esnek le oly gyakran, mert a pilóták unatkoznak). A hazai bányászok újra aktivizálódhatnak, amennyiben az alagutakat kell majd berobbantaniuk, természetesen okosan: amikor már kellőképpen befúrtak a menekülők magyar területre, akkor… És egy ilyen alagútban aztán gombát lehet termeszteni.

ÉS A CSEMPÉSZET, AZ AZ IGAZI!

Nem ám az, amikor arra játszunk, hogy a vámos nem veszi észre a nagymama lekvárját, vagy lefizethető. Hanem, mint amikor huszonéve gumicsöveket ástak le, az egyik vége egy magyarországi tanyán volt, a másik egy szerbiain: mehetett oda-vissza a benzin, a szesz. Végre megoldódnak az ásotthalmiak, röszkeiek, gyálaiak, rábéiak filléres gondjai.

A vasfüggöny, mint turisztikai látványosság pedig akkora potenciál, hogy magától értetődősége miatt szót sem vesztegetünk rá.

És sorolhatnánk tovább, milyen előnyökkel kecsegtet mindez, például a kultúra terén. Mondjuk, nem a magyarországiak számára, de a vajdasági magyarok szempontjából igen. Emlékeznek, mit jelentett anno egy ide becsempészett Milka-csoki, amcsi rágó, a farmer, lódenkabát, dezodor, kazettás magnó és – nem utolsó sorban – az erotikus magazinok? Az első pornókazetták, német alámondással? Mind-mind megannyi tiltott gyümölcs, ami tilosként vált igazán élvezhetővé.

HÁT MÉG AZ IRODALOM SZEMPONTJÁBÓL!

Mert ugyan páran átjutottak Nyugatra a vasfüggönyön Kádár alatt, de azt mondják mostanság, a rendszerváltás előtt a magyar irodalom igazi reneszánszát élte, az írókat megbecsülte a hatalom: vagyis tiltotta, tűrte, támogatta. Az volt ám a minőség! És az író legalább fontosnak érezhette magát. Ez a lehetőség most újra fennállhat vajdmagy írókollégáink előtt. És micsoda zamata lesz egy-egy vasfüggönyön túli publikációnak!

Ma, amikor bárki telefossa az internetet a legbugyutább versekkel is.

Hoppá, jut eszembe. Hajdanában nem volt internet, így az ellen nem kellett négyméteres falat emelni. De mi lesz most ezzel? Persze, az internetadó nagymértékben orvosolhatja a helyzetet, de természetesen újabb szakértők bevonásával elvághatóak lesznek e kábelek is a határ déli oldalán.

ÉS LOPNI IS MENNYIT LEHET MAJD!

Az autóutaknál már úgyse lehet, a brókercégek is bebuktak. Ám a vasfüggönyökhöz új, koncessziós autóutak is kellenek, újabb közbeszerzett dzsipek, rabszállítók a határőröknek, UZI-géppisztolyok, éjjellátó távcsöves puskák, konzervek, a feledésbe merült határőrkutyákról és kiképzőikről nem is szólva. És mivel áramot kell majd vezetni az acélsodronyokba, nem kétséges, élelmes polgáraink tömege fogja megoldani az átkötést, és a rezsicsökkentésnek ismét nem szab határt semmi. És az a sok kerítésdrót! Hát helyenként majd „spórolni” kell, mellékesként egy része eladható lesz a környékbéli lakosoknak, és megvalósul Hegedűs Zsuzsáék álma, hogy a falusiak maguknak nevelik a nyuszit, csirkét, malacot az EU-konform vasfüggönyből készült ólakban.

És abba bele sem merek gondolni, mennyire fogunk könnyezni, amikor bátor, előrelátó führereink – mihamarabb – átadják a vasfüggönyt, átvágják a nemzetiszínű szalagot.

Csak az olló el ne tűnjön. Mert őket ismerve, azt is elsózzák jó áron egy arrafelé próbálkozó menekültnek. 

2015. június 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább