Ma Emil, Csanád, Vilmos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Vajdasági kupi: Lappangó rasszizmusunk
„Ügyes húzás volt a cikk, de ez nem fogja elterelni a figyelmünket Varjú Márta etikátlan, szakmaiatlan megnyilvánulásairól.” Stephen Bozhen (Második Nyilvánosság):
A minap Tojásdobáló romaőrület címmel jelent meg cikk a Magyar Nemzeti Tanács alapította hetilap, a Hét Nap hasábjain. A cikk gyakorlatilag könnyű testi sértést, és más bűncselekményeket elkövető fiatalokról szól – amely cselekedeteket én is a legszigorúbban elítélem és keményen büntetném – de a hangvétele, ill. (a nem is különösebben burkolt) üzenete miatt rövid idő alatt jópár biztosítékot kivert kicsiny tartományunkban – és persze nagyon sokat meg épp nem. A sokat cincált témát, miszerint mit ért a VMSZ/MNT a „magyar szellemiségű tájékoztatás” alatt, Rencsényi Elvira nemes egyszerűséggel zárta le: ezt. (Hát köszi, tényleg nincs több kérdésünk.)
A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete közleményben tiltakozott, mert meglátásuk szerint a szöveg “gyűlöletet szít a roma közösséggel szemben, és a legaljasabb sztereotípiákat reprodukálja”. Érdekes, hogy a (szintén Hét Napban dolgozó) Tóth Lívia vezette Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete nem tartotta fontosnak, hogy állást foglaljon e kérdésben. Talán az ő ingerküszöbüket nem érte el ez az ügy? Ilyen piszlicsáré dolgokkal nem foglalkoznak?
Azóta persze már a cikk szerzője is, meg az újság főszerkesztője is bocsánatot kért, sőt, Rencsényi – amellett, hogy személyes érintettsége miatti felfokozott érzelmi állapota számlájára írta a hibáját – olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amik egyenesen (tragi)komikumba fordították az eseményeket, ugyanis az egyik nap még kétpofára élősködőcigányozó újságírónőnek hirtelen – mintegy varázsütésre – másnapra már annyi „nagyon művelt, iskolázott, kenyerüket tisztességesen megkereső, sőt gyermekeinket oktató” roma barátja lett, mint a rosta lika. Amire egyszeriben büszke is lett, sőt, még fel is néz rájuk.
Itt most nyugodtan álljunk meg egy kicsit röhögni. Mennyire hiteles ez a nagy pálfordulás? "Beröccsent az asszonyság" – ahogy felénk, faluhelyen mondják.
Ahogy Tomek Viktor főszerkesztő megfogalmazása szerint a cikk "az általánosítás hibájába esett", úgy az elmúlt napok (oldalunkon, a Második Nyilvánosságon megjelent) hozzászólás-cunamiját elnézve (olykor azt szörnyűlködve moderálva) azt kell mondanom, hogy a kommentariátusunk egy része a szezon és a fazon keverésének hibájába esett.
Dilemmáztam, hogy szenteljek-e külön bekezdést azoknak a gyűlölettől fröcsögő személyeknek, akiknek a facebook-profiljára kattintva vaskeresztek, tőrök, Árpád-sávos zászlók, Nagy-Magyarország térképek, gázmaszkos, rohamsisakos, állig felfegyverzett katonákat ábrázoló képek, imitált vérrel és tűzzel írt nacionalista szlogenek, és egyebek tárultak elém. A facebook egy csoda, a tekintetben mindenképpen, hogy azon személyek idővonalát legördítve, akik publikusra állították a tevékenységük és adataik láthatóságát, nagyon pontos jellemrajzok kristályosodnak ki szinte másodpercek alatt. És bennem nagyon sokuk félelmet keltett. Egyik-másik ismerősnek is tűnt, néhányukkal sikerült "eszmét cserélnem" a Délhír című „hírportál” valamelyik bejegyzése alatt (hozzászólások formájában), és amikor azt bátorkodtam javasolni, hogy talán mégse kellene láncra verve, egy autó vonóhorgára akasztva végighúzni az összes homoszexuálist a vajdasági pusztán, egyből az anyám vérének kieresztésének kilátásba helyezésével győztek meg arról, hogy de igen, csakis ez az egyetlen igaz módja annak, hogy megőrizzük a magyar vér tisztaságát – nem zavartatva magukat attól biológiai ténytől sem, hogy az árja vért szennyező homoszexuálisok nem szaporodnak. (Általában semmilyen logikai paradoxonjuk által nem érezték zavartatva magukat.) Na de ég óvjon attól, hogy minden nemzetileg elkötelezett embert egy kalap alá vegyek velük – különösen azért nem tehetem ezt, mert az a bizonyos kalap alatt akkor én is ott lennék.
Kanyarodjunk vissza! A Rencsényi Elvirát bíráló személyek egyike részéről sem merült fel egy pillanatra sem, hogy az igazság leírása etikus-e vagy sem, szakmailag helyes-e vagy sem. Etikus és helyes. Az én véleményem szerint az se hiba, ha leírja az újságíró, hogy az elkövető milyen nemzetiségű (hiszen az is egy tagadhatatlan tulajdonsága valakinek, olyan, mint a zömök testalkat, vagy a hosszú haj - ami adott esetben felismerhetővé tesz egy elkövetőt; más szóval: tény).
A probléma ott kezdődik, amikor Rencsényi olyan (még csak nem is különösebben kifinomult) kommunikációs fogásokkal él, olyan megjegyzésekkel egészíti ki az igazságot tartalmazó mondatait, amik már nem az igazságot adják vissza, hanem az ő sztereotíp véleményét tükrözik, ő pedig úgy csomagolja azt be, hogy az az olvasóközönséget befolyásolni tudja. És legyünk őszinték egy pillanatra: a Hét Nap célközönségének nagy részét a leglazábban meg lehet vezetni bármilyen kérdésben az életkorából fakadóan. Ezúttal is külön tisztelet mindazoknak az idősebb személyeknek, akik több forrásból, több nyelven is tájékozódnak. Sokan közülük a 21. század technikai vívmányait használva interneten is informálódnak, adott esetben a mi oldalunkat is, az ott megjelent véleményeket is elolvassák, és olykor megtisztelnek bennünket a hozzászólásaikkal is. Köszönjük nekik.
Annak eldöntésére, hogy egy cikk rasszista-e vagy sem, egy pofonegyszerű módszert ajánlok: helyettesítsük be a magyar szót a cigány helyére (egy szöveg amúgy sem attól lesz polkorrekt, hogy romáknak hívjuk a cigányokat - ez is egy újkeletű hülyeség!), fordítsuk le szerbre, és ízlelgessük:
"Na snimku se vide i izvršioci krivičnog dela: mladi Mađari... (Pa zašto me to ne čudi?)"
Vagy:
"Ali Mađari koji parazitiraju na našoj grbači mogu - još se i gađaju njome!" [hranom]
Etikusnak tartanánk-e azt a cikket, amelyben ezek a mondatok szerepelnek egy szerb újság hasábjain, még ha az elkövetők tényleg magyarok voltak is? (Azt a részt hirtelenen le se tudom fordítani szerbre, amelyben arról beszél a szerző, hogy bár a szabadkai Bajai úti temetőben rablásokat elkövető személyek között vannak ugyan nem roma származásúak is, de a tetteik után azokat is nyugodtan hívhatjuk „elcigányosodott gazembereknek” – szóval erről is a romák tehetnek, nem más.)
Abba kéne most már mindenkinek hagynia a félrebeszélést, hiszen az etikai probléma kristálytisztán kirajzolódik. Ellenkező esetben ne csodálkozzunk azon, ha esetleg megint egy-egy szendviccsel akarnának útnak indítani bennünket azok, akik ugyanazt gondolják rólunk, mint Rencsényi Elvira a cigányokról.
Rencsényi nagyon is elrontotta ezt a cikket. Feleljen érte!
És végül: ügyes húzás volt a cikk, de ez nem fogja elterelni a figyelmünket sem Varjú Márta etikátlan, szakmaiatlan megnyilvánulásairól, sem az MNT újabb szakembert elvesztő Végrehajtó Bizottságáról. Nem alszunk!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Kékek és vörösök
Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >
Milošević, az úttörő
Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >
A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul
Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >
Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért
A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >
Kaméleonok kora
Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >
A náci irodalomról
A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >
Hát egy magyar mennyit ér?
Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >
A románellenesség ellen
Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >
30 éve (Keszég Karcsi)
Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >
A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott
Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >
Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus
Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >
30 éve (5. rész)
Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >