2021. február 27. szombat
Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vajdasági kupi: Lappangó rasszizmusunk

„Ügyes húzás volt a cikk, de ez nem fogja elterelni a figyelmünket Varjú Márta etikátlan, szakmaiatlan megnyilvánulásairól.” Stephen Bozhen (Második Nyilvánosság):

A minap Tojásdobáló romaőrület címmel jelent meg cikk a Magyar Nemzeti Tanács alapította hetilap, a Hét Nap hasábjain. A cikk gyakorlatilag könnyű testi sértést, és más bűncselekményeket elkövető fiatalokról szól – amely cselekedeteket én is a legszigorúbban elítélem és keményen büntetném  – de a hangvétele, ill. (a nem is különösebben burkolt) üzenete miatt rövid idő alatt jópár biztosítékot kivert kicsiny tartományunkban – és persze nagyon sokat meg épp nem. A sokat cincált témát, miszerint mit ért a VMSZ/MNT a „magyar szellemiségű tájékoztatás” alatt, Rencsényi Elvira nemes egyszerűséggel zárta le: ezt. (Hát köszi, tényleg nincs több kérdésünk.)

A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete közleményben tiltakozott, mert meglátásuk szerint a szöveg “gyűlöletet szít a roma közösséggel szemben, és a legaljasabb sztereotípiákat reprodukálja”. Érdekes, hogy a (szintén Hét Napban dolgozó) Tóth Lívia vezette Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete nem tartotta fontosnak, hogy állást foglaljon e kérdésben. Talán az ő ingerküszöbüket nem érte el ez az ügy? Ilyen piszlicsáré dolgokkal nem foglalkoznak?

Azóta persze már a cikk szerzője is, meg az újság főszerkesztője is bocsánatot kért, sőt, Rencsényi – amellett, hogy személyes érintettsége miatti felfokozott érzelmi állapota számlájára írta a hibáját – olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amik egyenesen (tragi)komikumba fordították az eseményeket, ugyanis az egyik nap még kétpofára élősködőcigányozó újságírónőnek hirtelen –  mintegy varázsütésre – másnapra már annyi „nagyon művelt, iskolázott, kenyerüket tisztességesen megkereső, sőt gyermekeinket oktató” roma barátja lett, mint a rosta lika. Amire egyszeriben büszke is lett, sőt, még fel is néz rájuk.

Itt most nyugodtan álljunk meg egy kicsit röhögni. Mennyire hiteles ez a nagy pálfordulás? "Beröccsent az asszonyság" – ahogy felénk, faluhelyen mondják.

Ahogy Tomek Viktor főszerkesztő megfogalmazása szerint a cikk "az általánosítás hibájába esett", úgy az elmúlt napok (oldalunkon, a Második Nyilvánosságon megjelent) hozzászólás-cunamiját elnézve (olykor azt szörnyűlködve moderálva) azt kell mondanom, hogy a kommentariátusunk egy része a szezon és a fazon keverésének hibájába esett.

Dilemmáztam, hogy szenteljek-e külön bekezdést azoknak a gyűlölettől fröcsögő személyeknek, akiknek a facebook-profiljára kattintva vaskeresztek, tőrök, Árpád-sávos zászlók, Nagy-Magyarország térképek, gázmaszkos, rohamsisakos, állig felfegyverzett katonákat ábrázoló képek, imitált vérrel és tűzzel írt nacionalista szlogenek, és egyebek tárultak elém. A facebook egy csoda, a tekintetben mindenképpen, hogy azon személyek idővonalát legördítve, akik publikusra állították a tevékenységük és adataik láthatóságát, nagyon pontos jellemrajzok kristályosodnak ki szinte másodpercek alatt. És bennem nagyon sokuk félelmet keltett. Egyik-másik ismerősnek is tűnt, néhányukkal sikerült "eszmét cserélnem" a Délhír című „hírportál” valamelyik bejegyzése alatt (hozzászólások formájában), és amikor azt bátorkodtam javasolni, hogy talán mégse kellene láncra verve, egy autó vonóhorgára akasztva végighúzni az összes homoszexuálist a vajdasági pusztán, egyből az anyám vérének kieresztésének kilátásba helyezésével győztek meg arról, hogy de igen, csakis ez az egyetlen igaz módja annak, hogy megőrizzük a magyar vér tisztaságát – nem zavartatva magukat attól biológiai ténytől sem, hogy az árja vért szennyező homoszexuálisok nem szaporodnak. (Általában semmilyen logikai paradoxonjuk által nem érezték zavartatva magukat.) Na de ég óvjon attól, hogy minden nemzetileg elkötelezett embert egy kalap alá vegyek velük – különösen azért nem tehetem ezt, mert az a bizonyos kalap alatt akkor én is ott lennék.

Kanyarodjunk vissza! A Rencsényi Elvirát bíráló személyek egyike részéről sem merült fel egy pillanatra sem, hogy az igazság leírása etikus-e vagy sem, szakmailag helyes-e vagy sem. Etikus és helyes. Az én véleményem szerint az se hiba, ha leírja az újságíró, hogy az elkövető milyen nemzetiségű (hiszen az is egy tagadhatatlan tulajdonsága valakinek, olyan, mint a zömök testalkat, vagy a hosszú haj - ami adott esetben felismerhetővé tesz egy elkövetőt; más szóval: tény).

A probléma ott kezdődik, amikor Rencsényi olyan (még csak nem is különösebben kifinomult) kommunikációs fogásokkal él, olyan megjegyzésekkel egészíti ki az igazságot tartalmazó mondatait, amik már nem az igazságot adják vissza, hanem az ő sztereotíp véleményét tükrözik, ő pedig úgy csomagolja azt be, hogy az az olvasóközönséget befolyásolni tudja. És legyünk őszinték egy pillanatra: a Hét Nap célközönségének nagy részét a leglazábban meg lehet vezetni bármilyen kérdésben az életkorából fakadóan. Ezúttal is külön tisztelet mindazoknak az idősebb személyeknek, akik több forrásból, több nyelven is tájékozódnak. Sokan közülük a 21. század technikai vívmányait használva interneten is informálódnak, adott esetben a mi oldalunkat is, az ott megjelent véleményeket is elolvassák, és olykor megtisztelnek bennünket a hozzászólásaikkal is. Köszönjük nekik.

Annak eldöntésére, hogy egy cikk rasszista-e vagy sem, egy pofonegyszerű módszert ajánlok: helyettesítsük be a magyar szót a cigány helyére (egy szöveg amúgy sem attól lesz polkorrekt, hogy romáknak hívjuk a cigányokat - ez is egy újkeletű hülyeség!), fordítsuk le szerbre, és ízlelgessük:

"Na snimku se vide i izvršioci krivičnog dela: mladi Mađari... (Pa zašto me to ne čudi?)"

Vagy:

"Ali Mađari koji parazitiraju na našoj grbači mogu - još se i gađaju njome!" [hranom]

Etikusnak tartanánk-e azt a cikket, amelyben ezek a mondatok szerepelnek egy szerb újság hasábjain, még ha az elkövetők tényleg magyarok voltak is? (Azt a részt hirtelenen le se tudom fordítani szerbre, amelyben arról beszél a szerző, hogy bár a szabadkai Bajai úti temetőben rablásokat elkövető személyek között vannak ugyan nem roma származásúak is, de a tetteik után azokat is nyugodtan hívhatjuk „elcigányosodott gazembereknek” – szóval erről is a romák tehetnek, nem más.)

Abba kéne most már mindenkinek hagynia a félrebeszélést, hiszen az etikai probléma kristálytisztán kirajzolódik. Ellenkező esetben ne csodálkozzunk azon, ha esetleg megint egy-egy szendviccsel akarnának útnak indítani bennünket azok, akik ugyanazt gondolják rólunk, mint Rencsényi Elvira a cigányokról.

Rencsényi nagyon is elrontotta ezt a cikket. Feleljen érte!

És végül: ügyes húzás volt a cikk, de ez nem fogja elterelni a figyelmünket sem Varjú Márta etikátlan, szakmaiatlan megnyilvánulásairól, sem az MNT újabb szakembert elvesztő Végrehajtó Bizottságáról. Nem alszunk! 

2015. június 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább