Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Bódis Gábor

Megindult a nagy nemzetközi ak­ció a Studio B (egyébként a szerbiai Soros Alapítvány egyik legbüszkéb­ben hangoztatott kegyeltje) meg­mentéséért, kommentárok íródtak a sajtószabadság szerbiai elnyomá­sáról. Az attraktív tévéállomás „betil­tásának” árnyékában közben helyi lapokat zárattak tényleg be, újság­írókat tartóztattak le. Erről egy szó sem jelent meg. Brüsszelben az Európai Unió illetékes bizottsága is igyekezett tetemes összeggel tá­mogatni a Studio B-t és a független napilapot, a Borbát. Az azóta már Naša Borbaként megjelenő kitűnő napilapnak természetesen semmi köze sincs ehhez a történethez. Valószínűleg emiatt nem is számít­hat az itteni alapítványok hatható­sabb támogatására.

Az egyébként idült apátiában szenvedő szerbiai ellenzék az ügyben jó ürügyet látott, hogy végre utcára szólíthassa az embereket. Más kérdés, hogy ez a felszólítás milyen vissz­hangra talált volna. A három jobb­oldali (értsd: nacionalista) párt: a Šešelj csetnik vajda vezette radi­kálisok, a Đinđić-féle demokraták és a Koštunica-féle szerb demokraták szövetségre léptek a Studio B „meg­mentéséért”. Egyedül a Vuk Draš­ković vezette Szerb Megújhodási Mozgalom nem csatlakozott a „szö­vetséghez”, valószínűleg tudván, hogy kár a buzgalomért. Vagy mert – és ez sokkal valószínűbb – ezekkel az úriemberekkel nem nagyon akarózik neki egy kólót járni. Még ha az ütem és a lépések ugyanazok is.

Jól értesült belgrádi megfigyelők, akik nap nap után nézhették a Stu­dio B adásait, figyelmeztettek arra, hogy a szerkesztéspolitika már hónapokkal ezelőtt megváltozott. A tévéállomás leggyakoribb vendége az Arkan fedőnevű köztörvényes bű­nöző, aki a horvátországi és a bosz­niai háború „szerb hőseként” vonul

be a történelembe. Ha addig el nem kapják, gazdája segédletével. Talán nem elhanyagolható körülmény, hogy ugyanez az úr egy újvidéki, szintén „független” hetilap gyakori in­terjúalanya. Azt már nem is említem, hogy a lap emiatt önzetlen tá­mogatásban részesül a nyitott tár­sadalmat propagáló alapítványtól. Talán azért, mert ha megvalósul a teljes nyitottság, akkor könnyebb lesz elkapni az újdonsült férj-banditát. Én más magyarázatot nem látok.

De maradjunk mások szennye­sénél. Arkan miatt a szerkesztőség néhány legismertebb újságírója már régen elhagyta a Studio B-t. Az utób­bi hónapokban, amióta Milošević el­nök szakított Radovan Karadžićtyal, a boszniai szerbek szintén mennyei vezetőjével, ez utóbbi Kojadinović úr leggyakrabban szerepeltetett vendé­gévé vált. A látszat tökéletes volt, mert a Studio B mottója – „amit ők (vagyis a az állami tévé) nem jelen­tet meg, azt megtesszük mi” – be­vált.

Nos, a „független” tévéállomás, amelynek betiltásáról már nem esik szó – igazgató-főszerkesztője tárgyalt a szerbiai privatizációs bizottság igaz­gatójával, és közvetlenül utána, a hét végén bejelentette: nem tart igényt az ellenzéki pártok támogatására. Önökre bízom, hogy kitalálják: ezen a tárgyaláson ki kinek ígért, és mit. Továbbá: szokott-e egy állam (ez pedig nem is akármilyen, hiszen Kertes Misi szedi a vámot) pénzelni olyant, aki nem tetszik neki? El­herdálni arra a Misi izzadságával összekuporgatott sarcot, ami nem egészen a szívügye? Ha most azt ál­lítják, hogy a feltett kérdésemre az utólagos magyarázó mondatokkal előre befolyásoltam a válaszukat, ak­kor – igazuk van.

És akkor most, jól bevált szokás szerint, azt várnák tőlem, hogy tér­jek ki a „mi” kis médiaügyünkre. Ezekre azonban talán kár is szót vesztegetni. Az Újvidéki Televízió, amely kínálkozik mindenfelé (Ma­gyar Televízió, Duna Tv) már az árnyéka sem önmagának. Nem azért, mert – látom, olvasom a saját újságomban is – a „tehetségesek” elmentek és csak a „ruskaja” ma­radt (ahogyan az R. J. barátom klasszikus megfogalmazásában el­hangzott többször). Nem, hölgyeim és uraim, az elmenni vagy maradni örök dilemmájához ehhez semmi köze sincs. Azt a kis függetlenséget vették el először tőlünk, amit a régi rendszer véletlenül meghagyott. De akik távoztak, nem azért tették, mert ez a magasztos függetlenség hiány­zott nekik, bármennyire is ezzel nyugtatják lelkiismeretüket egyesek az emigrációban. De nem ám. Számtalan egyedi esetről van szó, ezért hát a függetlenség, amiről fen­tebb szó volt, nem illik össze a ma­radás és megmaradás elvével. Legalábbis a mi esetünkben nem.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	A köpönyeg
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >