2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A köpönyeg

Adalékok a szerbiai "független" sajtó történetéhez

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Dragan Kojadinović, a Studio B elnevezésű belgrádi helyi, minded­dig egyesek által függetlennek vélt tévéállomás igazgató-főszerkesztője lemondta az ellenzék által kez­deményezett tiltakozó nagygyűlést. Az előzmények: néhány héttel ezelőtt a szerbiai, de a nemzetközi sajtó is krokodilkönnyeket hullatott a Studio B hányatott sorsa miatt, mert a szerbiai hatóságok – ezt állította Ko­jadinović úr – nem voltak hajlandók bejegyezni a vállalatot, magyarán: törvényen kívül helyezték a csak Belgrádban nézhető műsort.

Megindult a nagy nemzetközi ak­ció a Studio B (egyébként a szerbiai Soros Alapítvány egyik legbüszkéb­ben hangoztatott kegyeltje) meg­mentéséért, kommentárok íródtak a sajtószabadság szerbiai elnyomá­sáról. Az attraktív tévéállomás „betil­tásának” árnyékában közben helyi lapokat zárattak tényleg be, újság­írókat tartóztattak le. Erről egy szó sem jelent meg. Brüsszelben az Európai Unió illetékes bizottsága is igyekezett tetemes összeggel tá­mogatni a Studio B-t és a független napilapot, a Borbát. Az azóta már Naša Borbaként megjelenő kitűnő napilapnak természetesen semmi köze sincs ehhez a történethez. Valószínűleg emiatt nem is számít­hat az itteni alapítványok hatható­sabb támogatására.

Az egyébként idült apátiában szenvedő szerbiai ellenzék az ügyben jó ürügyet látott, hogy végre utcára szólíthassa az embereket. Más kérdés, hogy ez a felszólítás milyen vissz­hangra talált volna. A három jobb­oldali (értsd: nacionalista) párt: a Šešelj csetnik vajda vezette radi­kálisok, a Đinđić-féle demokraták és a Koštunica-féle szerb demokraták szövetségre léptek a Studio B „meg­mentéséért”. Egyedül a Vuk Draš­ković vezette Szerb Megújhodási Mozgalom nem csatlakozott a „szö­vetséghez”, valószínűleg tudván, hogy kár a buzgalomért. Vagy mert – és ez sokkal valószínűbb – ezekkel az úriemberekkel nem nagyon akarózik neki egy kólót járni. Még ha az ütem és a lépések ugyanazok is.

Jól értesült belgrádi megfigyelők, akik nap nap után nézhették a Stu­dio B adásait, figyelmeztettek arra, hogy a szerkesztéspolitika már hónapokkal ezelőtt megváltozott. A tévéállomás leggyakoribb vendége az Arkan fedőnevű köztörvényes bű­nöző, aki a horvátországi és a bosz­niai háború „szerb hőseként” vonul

be a történelembe. Ha addig el nem kapják, gazdája segédletével. Talán nem elhanyagolható körülmény, hogy ugyanez az úr egy újvidéki, szintén „független” hetilap gyakori in­terjúalanya. Azt már nem is említem, hogy a lap emiatt önzetlen tá­mogatásban részesül a nyitott tár­sadalmat propagáló alapítványtól. Talán azért, mert ha megvalósul a teljes nyitottság, akkor könnyebb lesz elkapni az újdonsült férj-banditát. Én más magyarázatot nem látok.

De maradjunk mások szennye­sénél. Arkan miatt a szerkesztőség néhány legismertebb újságírója már régen elhagyta a Studio B-t. Az utób­bi hónapokban, amióta Milošević el­nök szakított Radovan Karadžićtyal, a boszniai szerbek szintén mennyei vezetőjével, ez utóbbi Kojadinović úr leggyakrabban szerepeltetett vendé­gévé vált. A látszat tökéletes volt, mert a Studio B mottója – „amit ők (vagyis a az állami tévé) nem jelen­tet meg, azt megtesszük mi” – be­vált.

Nos, a „független” tévéállomás, amelynek betiltásáról már nem esik szó – igazgató-főszerkesztője tárgyalt a szerbiai privatizációs bizottság igaz­gatójával, és közvetlenül utána, a hét végén bejelentette: nem tart igényt az ellenzéki pártok támogatására. Önökre bízom, hogy kitalálják: ezen a tárgyaláson ki kinek ígért, és mit. Továbbá: szokott-e egy állam (ez pedig nem is akármilyen, hiszen Kertes Misi szedi a vámot) pénzelni olyant, aki nem tetszik neki? El­herdálni arra a Misi izzadságával összekuporgatott sarcot, ami nem egészen a szívügye? Ha most azt ál­lítják, hogy a feltett kérdésemre az utólagos magyarázó mondatokkal előre befolyásoltam a válaszukat, ak­kor – igazuk van.

És akkor most, jól bevált szokás szerint, azt várnák tőlem, hogy tér­jek ki a „mi” kis médiaügyünkre. Ezekre azonban talán kár is szót vesztegetni. Az Újvidéki Televízió, amely kínálkozik mindenfelé (Ma­gyar Televízió, Duna Tv) már az árnyéka sem önmagának. Nem azért, mert – látom, olvasom a saját újságomban is – a „tehetségesek” elmentek és csak a „ruskaja” ma­radt (ahogyan az R. J. barátom klasszikus megfogalmazásában el­hangzott többször). Nem, hölgyeim és uraim, az elmenni vagy maradni örök dilemmájához ehhez semmi köze sincs. Azt a kis függetlenséget vették el először tőlünk, amit a régi rendszer véletlenül meghagyott. De akik távoztak, nem azért tették, mert ez a magasztos függetlenség hiány­zott nekik, bármennyire is ezzel nyugtatják lelkiismeretüket egyesek az emigrációban. De nem ám. Számtalan egyedi esetről van szó, ezért hát a függetlenség, amiről fen­tebb szó volt, nem illik össze a ma­radás és megmaradás elvével. Legalábbis a mi esetünkben nem.

1995. március 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 16. 23:54:00

Gábor barátom,

Ez pont így igaz, ahogyan az utolsó soraidban leírtad. Még 18 év után is.

Sáfrány Ferenc

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább