2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nyárelő

Öreg Dezső
Öreg Dezső

Csak azt nem oldották még meg, hogyan lehet Moszkván keresztül eljutni Brüsszelbe.

Ilyenkor nyárelőn jobbára már a pihenésen, az arra való előkészületeken szokta törni a fejét az ember. Itt nálunk gondolom nem túl sok fejtörést okoz ez a téma. Mert az emberek java része az idén sem a tengerparton tölti a nyári szabadságot. Már akinek lesz. Mert egyre többen vannak tartós szabadságon. Kényszerpihenőn. Szerbia lassan a munkanélküliek országává válik. Meg az öregek államává. A fiatalok, de a középkorúak is tömegesen hagyják el, hogy külföldön keressenek megélhetést.

Nos, ebben a Szerbiában a miniszterelnök mindennapi televíziós szereplése mellett más figyelemelvonó tevékenység is folyik. Most készülnek a politikai rendszer megreformálására. Az alkotmány módosítása csak két év múlva lesz időszerű, tudhattuk meg az uniós csatlakozási tárgyalások 23. fejezetére vonatkozó akciótervből. Annak is a harmadik tervezetéből, amely az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetés után került papírra. Nehéz dolog ez az Európa. Mindent pontosan kitervel, határidőket szab, feltételeket támaszt. Tetejébe, amelyek teljesítését is elvárja. Sehol egy kis szabad kezdeményezés, improvizálási lehetőség. Na de mit lehet tenni, ez van, mi akartuk. Pedig maradhattunk volna a szép, kényelmes balkáni spontaneitásnál. Persze az gond, hogy az emberek látják, hogyan élnek mások és még nagyobb probléma, hogy ők is olyasmire vágynak, amiért meg kell dolgozni. Ki kell tervelni, tartani magunkat a határidőkhöz, eleget tenni a feltételeknek. De még ez is menne, ha lenne munka. Annak biztosítása viszont azon múlik, hogy az imént felsoroltak működjenek. És itt zárul a kör. Akkor hogyan léphet tovább az ember? Meg az ország? Bizonyára úgy, hogy új szabályokat hoz, amelyeket a rend kedvéért törvényeknek mondunk, amelyeket a parlament fogad el. Mint az igaziaknál. Egyelőre azonban az idei nyárelőn az Adminisztratív Bizottság elfogadott egy határozatot a belső rendről. Ebbe, mint kiderült, az épület körüli térség is beletartozik. Ahol többé nem engedélyezett a gyülekezés. Arról a térről van szó, amelyen évtizedeken át gyülekeztek az emberek különböző alkalmakkor. Mondjuk a „Koszovó Szerbia” nevű nagygyűlésen, amelyen mintegy százezren gyűltek össze, amelyen az akkori miniszterelnök azt üzente a világnak, Koszovó soha nem lesz független. Ugyanazon az estén gyújtották fel az amerikai meg a horvát nagykövetség épületét, rongálták meg a boszniait. És fosztogatták a márkás árut kínáló üzleteket. De voltak ezen a téren kiváló zenei előadások, performanszok, éhségsztrájkok, a sportolók győzelmét dicsőítő ünnepélyek. Jut eszembe, a hét évvel ezelőtti emlékezetes nagygyűlésen az akkori hatalom képviselői mellett jelen volt az ország mai elnöke és világelső teniszezőnk a messzi távolból videoüzenetben szította még fényesebbé a patrióta tüzet a szívekben. Volt, elmúlt. Többé nem lesz, mert az Adminisztratív Bizottság így rendelkezett. Nem tudom, 2000 októberében mennyire tartották volna tiszteletben az ilyen rendeletet azok, akik viszont a nemzetgyűlés épületét gyújtották fel. Nem tudunk mi tiltakozni tüzeskedés nélkül. Pedig a gyereknek is azt szokták mondani, ne játssz a tűzzel, mert... Szóval a bizottság azt is elrendelte, az épületben többé nem szabad pártszimbólumokat kitűzni, propagandaanyagot terjeszteni. Nem tudom, vonatkozik-e ez a pólókra is. Nyáridőben, de máskor is voltak képviselők, akik a radikálisok vezetőjének a képét ábrázoló pólóban jelentek meg az üléseken. Különösen, amikor nyugati külföldi vendég látogatta meg a tisztelt házat. A mostani miniszterelnök és az államfő is viselt ilyen pólót. Rég volt, igaz sem volt. Akkor még más párhoz tartoztak. Azóta benőtt a fejük lágya. Most már tudják, Európa a helyes irány. Csak azt nem oldották még meg, hogyan lehet Moszkván keresztül eljutni Brüsszelbe úgy, hogy Koszovó is Szerbia része legyen. Legalábbis egyikük még mindig töri rajta a fejét.

De azt is elrendelte az illetékes bizottság, hogy az aulában meg a termekben nem szabad enni meg inni. Kivéve, ha ezt engedélyezi a parlament főtitkára. Ezen kívül a kabátokat a ruhatárban levő fogasokra kell akasztani. Meg fegyvert sem viselhetnek többé a képviselő hölgyek meg urak. Sőt, alkoholt sem szabad bevinni a tisztelt házba. Rendet kell már tenni egyszer ebben a parlamentben. Hogy utána következhessen az ország – gondolom én. Amíg lehet, mert a bizottság jelezte, szabályozzák az újságírók munkájára vonatkozó előírásokat is. De csak a parlamentben. Ebben biztos vagyok. Mert a sajtó veszélyes fegyver egyes politikusok kezében. Különösen, ha valaki fegyvertelen.

2015. június 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább