2020. október 31. szombat
Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Elhasal az illiberalizmus, már a titkosszolgálatában sem bízhat Orbán példaképe

„Nem csak a többség nem támogatja ebben az elnököt, de a mögötte álló párt, az AKP is rendkívül megosztott.“ Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Parlamenti választásokat tartanak Törökországban. Az előzetes felmérések szerint a jelenleg is kulcspozíciót betöltő iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP, Adalet ve Kalkınma Partisi) ugyan többséget szerez, de mindössze 38,2 százalékos támogatottsággal, ahhoz képest, hogy 2011-ben még 49,8 százalékkal nyerte a választásokat.

Az AKP visszaszorulásának több oka van.

(1) Az elmúlt években, bár Recep Tayyip Erdoğan elnök igyekezett az iszlamizmus felhajtóerejével a keleti és déli – iskolázatlanabb – néptömegeket megtartani pártjának támogatói között, ám az egyre gyengébben teljesítő gazdaság sokak kétségét megerősítette abban, hogy az AKP tényleg jó úton járna.

(2) Soha ennyire nem idegenedett még el a vezetéstől az az urbánus elit, mely nem csak a gazdaság legfőbb mozgatója, de eddig garanciája volt az ország transzatlanti elkötelezettségének is. Egyedül ez a réteg tartotta életben Törökország potenciális – bár az elmúlt években, épp Erdoğannak köszönhetően – egyre gyöngülő uniós perspektíváját.

(3) A legnagyobb csapást az elnökre most a kurdok független politikai szerepvállalása látszik mérni. Erdoğan eddigi politikai sikereit épp az tette szilárddá és látványossá, hogy feladta elődei kurdellenes politikáját, s egyfajta együttműködést alakított ki legalizált politikai képviseletükkel, a baloldali Demokrata Néppárttal (HDP, Halkların Demokratik Partisi). Az előrejelzések szerint a párt most 10 százalékkal jut majd be a török parlamentbe, független, épp Erdoğan céljaival szemben vitt politikával. Számos kurd azért szavazott eddig az AKP-ra, mert az késznek mutatkozott a török-kurd párbeszédre, ám ezen a történelem átlépett mára, s a kurdok saját képviseletet követelnek maguknak, nem érik be az eddigi megtűrt és alárendelt szereppel. Az AKP, felismerve ezt a körülményt, igyekszik különleges, partneri viszonyra a HDP-vel, ám Erdoğan ezt kihívásként éli meg, s saját pártjával szemben is a kurdellenes török nacionalista érzelmeket próbálja felkorbácsolni. Csakhogy Észak-Irakban létrejött egy – olajbevételei miatt gazdag és gyakorlatilag független – kurd állam, így a törökországi kurdok súlya politikailag ma akkora lett, amilyen soha nem volt még az újkori közel-keleti történelemben.

(4) Az AKP által kialakított politikai rendszer végzetévé válhat az az ellentét is, amely az elnök és miniszterelnöke, Ahmet Davutoğlu között az elmúlt időszakban kibontakozott. Davutoğlut maga Erdoğan „találta ki”, egyetemi professzori állásából hozta át kabinetjébe, ahol éveken át ő volt a külügyminiszter (2009-2014). Tán több is, mint külügyminiszter, hisz Davutoğlu adott igazi új nemzeti ideológiát Törökországnak, azzal, hogy

(a) levette a napirendről az uniós perspektívát, s Európa felől a Közel-Kelet felé fordította az ország politikai stratégiáját.

(b) Az iszlamista gyökerekhez visszatérve Törökországot abba a geostratégiai térbe próbálta beilleszteni, mely az 1923-ban, a Kemal Atatürk által meghirdetett szekuláris, európai nemzetállam eszméjének hátat fordított.

(c) Törökországot az „arab tavasz” által meggyengített iszlám övezet vezető tényezőjévé kívánta tenni.

(d) Felélesztve azt az ideológiai kisugárzást, mely a türk népek közösségét egykoron képviselte.

(e) Sokat vesztett korábbi szilárdságából az amerikai-török kapcsolat is azt követően, hogy Ankara a teljes török ipart az orosz energetikai szállításoknak rendelte alá. (f) És végül, de nem utolsó sorban a szekuláris állam helyébe az oszmán birodalmi nosztalgiát állította.

Davutoğlu idővel miniszterelnökké avanzsált

2014-ben, amikor Erdoğan elfoglalta az államelnöki funkciót, s elindította országa prezidenciális rendszerének kialakítását. S új miniszterelnökként felismerte: az országban egyre növekvő tábora van azoknak, akik ellenezik Erdoğan hatalmi törekvéseit, s ezek élére állt. Így jelenleg ádáz küzdelem folyik az ország két első embere között.

A választás tétje: kiteljesedhet-e Erdoğan abbéli akarata, hogy népének mindenható, felette teljes kontrollt gyakorolni tudó, autokrata elnöke lehessen vagy sem. Az előrejelzések szerint erre már semmi esélye; nem csak a többség nem támogatja ebben az elnököt, de a mögötte álló párt, az AKP is rendkívül megosztott.

Erdoğan korábbi sikereinek egyik záloga épp az volt, hogy hatásosan szabadult meg azon főtisztektől, akik a török hadsereg korábbi politikai befolyását garantálták, képviselve egyben az atatürki szekuláris állameszmét is. Ezt elsősorban a titkosszolgálatnak (Török Nemzeti Hírszerzői Szervezet – MIT) és magának a hadseregnek a szembeállítása révén érte el. Ám a jelek szerint a MIT felett sem teljes már az elnök befolyása; annak vezetője, Hakan Fidan tábornok, Erdoğan véleményét ki sem kérve, lemondott posztjáról, mert indulni akart a mostani választásokon. Az elnök azt még el tudta érni, hogy Fiden visszalépjen, s ismét elfoglalja helyét az MIT élén, ám, a jelek szerint az ő kapcsolatuk is megromlott, de legalábbis a korábbi bizalom elpárolgott. 

2015. június 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább