Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
A szankciók árnyékában
Ha megszűnnek, akkor Miloševićet megkoronázzák. Ámen.
Bódis Gábor
Egy életmű fontos állomására érkez(t)ünk a napokban. A Nyugat hosszas téblábolás után beadja a derekát, és Csurkin ajándékba viheti az Elnöknek a repülőtér megnyitását. A sportolók ismét kifuthatnak a nemzetközi pályákra, megint lehet majd gyönyörködni a Miki egérben. És mindezt minek a fejében? Csak azért, mert száz-egynéhány nemzetközi megfigyelő ólálkodik majd a Drina mentén.
A csodadinár után megszületik a másik csoda is. A „népirtó” szankciók és össznemzetközi összeesküvők egyszerre csak megszelídültek. Minden a helyére kerül. Karadžićék természetesen az erdőbe. Jobban mondva a fára.
Nem mindenki tudja ám követni ezeket a fordulatokat. Így a leszédültek listájára került Aleksandar Tijanić (a Napló indulásakor szerzőnkként szerepelt, de akkor még a fordulatai előtt állt), a Politika TV vezetője, aki pedig az elnökfeleség, Mirjana védőszárnyai alatt repdesett. Jól értesült belgrádi körök szerint az eset a következőképpen zajlott le:
Milošević néhány héttel ezelőtt elrendelte, hogy Karadžić többé meg nem jelenhet a Szerb Televízió műsoraiban. Sőt olyan körkérdéseket kell bemutatni, amelyekből csak úgy sugárzik a szerb nép egységes kiállása Dedinje mellett. Véletlenül az egyik harmadik híradóban mégis elhangzott egy olyan véleményecske, hogy esetleg talán a paleiak is labdába rúghatnak még.
Milošević azonnal felhívta Vučelićet, a Szerb TV ingatag vezérigazgatói székében ülő 68-as értelmiségit. Ez utóbbi, kutyaszorítóba kerülve, elkezdett árulkodni. Besúgta a főnöknek, hogy a konkurencia, vagyis az állami televízió ingerenciáit átvenni igyekvő Politika TV szinte állandóan Karadžićék számlájára szajkózik. Ezt ő, mármint Vučelić, be is tudja mutatni, hiszen kazettára vette Tijanićék gaztetteit. El is sietett, hóna alatt az inkriminált filmanyaggal Dedinjére. A Vezér néhány percnyi nézés után elszörnyülködve és a dühtől fuldokolva felhívta Minovićot, a Politika-ház ügyesen lavírozó elnökét, és Tijanić fejét követelte. Ez utóbbi, vagyis Minović, felhívta a részvényeseket, akik másnap annak demokratikus, a népakaratot legmesszebbmenőbben tiszteletben tartó módján menesztették a jobb oldalakat is kifogott újságírót.
A történet sántítana, amennyiben nem esne szó a feleségről, Mir-janáról, aki rendszeresen ebédelt pártfogoltja, Tijanić társaságában – legalábbis a már említett jól értesült belgrádi körök szerint. Hogy nem vette védelmébe a megárvult tévéfőszerkesztőt? Erre is megvan a válasz: az események éjszaka játszódtak le, és mire Mirjana felébredt, már minden el volt intézve!
Persze, amilyen szépen fejlődnek a vajdasági magyar demokratikus viszonyok, elképzelhető, hogy Ágoston odaszól, akinek még tud, ez esetben az Új Hét Nap „független” hetilaphoz, és meneszti az illetékes elvtársat. Ezt követően megfigyelőket telepítenek a még létező magyar hetilapok szerkesztőségeinek határára. Egyébként ezek a határmezsgyék könnyen felismerhetők, különösen ha az ember folyamatosan olvassa az első igazán vajdasági magyar állami lap (az Új) vezércikkeit. Itt élvezkedhetnek a bélyeggyűjtők, hiszen a pártelnök-cikkíró mindenkire, aki a VMDK hathatós támogatása ellenére még mindig él és mozog, bélyeget ragaszt. Megvallva őszintén, én nagy élvezettel olvasom ezt a sajátos felosztásos játékot. Végre megismerem a vajdasági magyar politikai erőket.
Ennyi kitérő azonban untig elég a szomorú közeli valóságra, annál inkább, mert a „nagyok” ügye sokkal izgalmasabb. Jelen pillanatban, nem tudom, hallották-e, a legveszélyesebb szó a megfigyelő. Olyannyira, hogy a Szerbiai TV-ben fővesztés jár annak, aki ki meri ejteni a száján. Egyes belgrádi, statisztikára hajlamos megfigyelők kiszámították, hogy a Napló mostani száma megjelenésének napján, pontosan 17 nap múlt el az életveszélyes kifejezés nélkül. Sőt, még a megfigyelőkre esetleg emlékeztető vagy arra asszociáló szavak is tilalmi listára, vagy jobbik esetben a ritkítás sorsára jutottak. Ilyen például a határ szó. Határtalan játékok – élhetnénk egy valamikori rossz fordítás szellemességével.
De nem vele élünk, hanem azokkal, akik ezeket a játékokat napról napra kitalálják. És az egészben az a legellentmondásosabb, hogy ha ez a rezsim tényleg – természetesen csakis a hatalma megtartása miatt – most békegalambot játszik, akkor nem ezt kell akadályozni, hanem ebből minél több hasznot húzni.
Például azt, hogy a több tízezer vajdasági, nemzetközi tapasztalatokkal felvértezve, esetleg visszatérhet, az éhenhalás veszélye nélkül. Utópia? Az. Betevő falatként egyelőre csak ez van.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A jövő azé lesz, aki bestiább
Éjfélkor hatalmas tűzijáték, soha nem volt ilyen látványos. Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki >
Szóval mégis
Szóval mégis igaz, hogy a legrosszabb már be is következett: a közvélemény zöme – részben menthető, >
Érdekképviselet ez?
A „messziről jött ember azt mond, amit akar” – tartja magyar mondás. A kérdés csupán az, >
Mikor alapoztuk meg az autokrata rendszert?
Bence Erika egyetemi tanárnő egy kritikája miatt az MNT lapjaiban fekete listára került. ám hallgatnak az >
Közös pontok
Boldogok azok a kortársaim, akik karriervágyból megtagadták vagy pedig úgy emlékeznek rá, mint arra a bohó >
A szocializmus a bécsi Mariahilferstrassen bukott meg
Neki van igaza, nem azoknak, akik 1989-ról úgy beszélnek, mint a csodás évekről. Magyarország ölébe hullott >
A hazaszeretet őrjöngéssé fajult…
Miközben a vajdasági politikai és értelmiségi elit úgy véli, hogy a vajdasági magyar kisebbség helyzete kiváló, >
Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia
A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >
Homály
Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >
A „támogatás” ára
Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >
Korom gályájának rabja
De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >
Magyar árkok
„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >