2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Szülinap

Az ifjúsági staféta csak azért nem indult el, mert előtte Karadžićot kell átadni

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Még nem vált nemzeti ünnep­pé augusztus 20-a, de már nem kell sokat várni. Szeretett Nagy Főnökünk, aki Tajtékzó Bikából Ülő Bikává fejlődött, pontosan ezen a szent napon látta meg a napvilágot 53 évvel ezelőtt.

Komoly belgrádi megfigyelő körök hónapok óta azon vitatkoznak, hogy vajon S. M. egyidős-e Mick Jaggerrel, a Rolling Stones nevű veterán együttes énekesével. Utóbb kiderült, hogy a brit alattva­ló eléggé el nem ítélhető módon két évvel fiatalabb Elnökünknél. És bár zavaros közéleti szereplésével és magánéletével éppen elég baj volt, azért még meg sem közelít­heti a Dedinjei Lakót.

Nos, az idei történelmi nap minden nagyobb kilengés nélkül múlt el, ha csak az nem nevezhető szülinapi ajándéknak, hogy a bosz­niai 5. hadtest bevonult Velika Kladušába, ahol a (szintén) Nagy Bábó székelt, mint a Cazini Köz­társaság mindenkori és egyben utolsó elnöke. Fikret Abdić skalp­ja azonban sokkal inkább Alija Főnök övébe való, noha az is igaz, hogy ha a Mi Nagy Főnökünk nem veszi le róla a kezét, akkor még most is ott viháncol Zágráb, Krajina és Bihać között. Sorsa felől mégse legyenek aggályaink, hiszen horvát diplomáciai útlevele is van, és valószínűleg Zágrábban, Abbáziában, Kninben, sőt Belg­rádban is vendégül látják, ha nem is szívesen.

S. M.-nek nagyobb falat kellene ajándék gyanánt. Emiatt eddig még nem látott show műsort élvezhetnek mindazok, akiknek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy nézhetik a Szerb Televízió adását. Az ún. boszniai Szerb Köztársaság hétvégi referenduma előtti „bizonyítási” eljárás látvá­nyosabb lesz, mint az évekig művelt háborús uszítás. A bemelegítőt egy Lilić nevű, államel­nöknek titulált volt maneken szolgáltatta múlt pénteki fel­lépésével, amikor is a rosszabb sorsot is érdemlő boszniai szerb vezetést olyan vádakkal illette, ami­lyenekre még az ultrafundamen­talista szarajevói Ljiljan című lap is méltán büszke lehetne.

Saját skalpjával még mindig a saját feje búbján az inkriminált Karadžić Banja Lukába futott, hogy mítingen szilárdítsa meg ha­talmát, amelyet a világ minden tájáról veszélyeztetnek. Ezzel egyidejűleg a Nyugat még mindig nem tudja, hogy higgyen-e Miloševićnek. A mindig kavaró britek és franciák azt állítják, hogy a Drinán van blokád, míg az amerikaiak szerint mindez csak szemfényvesz­tés. Egyik haditudósítójuk arról számolt be egy szerb ellenőrzés alatt álló boszniai városból, hogy ott ugyan van hiány joghurtban, de üzemanyagban és kézifegyver­ben aligha.

Az elmaradhatatlan Nyugat, tévedésre mindig kapható kom­mentátorai segítségével, az örök misztikum után kutatva talált egy újabb kulcsfigurát, ezúttal Mladić tisztes tábornok személyében. Neki az a legnagyobb titka, hogy július vége óta csupán egyszer je­lent meg a nyilvánosság előtt, méghozzá Karadžić társaságában, amint éppen békésen kapálgatott. De mit gondolt időközben? Vajon azt-e, hogy S. M. (vagyis az ün­nepelt) nyomatékos kérésére meg­dönti eddigi főnökét, a rulettre nemcsak verset költő ideggyó­gyászt, vagy fogja magát, és több­ezredmagával átkel a Drinán, szól a felemás színezetű Jugoszláv Had­seregnek, hogy csatlakozzon hoz­zá, és bevonul a dedinjei villába. Ahonnan ezt követően nem indul­hat a tervezett ifjúsági staféta, mert a pravoszláv egyház nem az ilyen békés rituálékat támogatja.

Ez utóbbi feltételezés annyira vad, hogy hajtásai már csírázás­kor elhervadtak. Így aztán meg lehet mindenkit nyugtatni, hogy staféta igenis lesz. Ha már az öni­gazgatást is visszaállítják... Az ifjúság adva van – háborús rokkantak csak nézőnek jelent­kezzenek! –, a szivaros ünnepelt szintén, a szocializmus virágzik. És ebben is Szerbia mutatott példát a többi oktondi kelet-­európainak. Itt nem volt semmi­lyen átmeneti időszak, nem kellett egy Antallt kijátszani, hogy ismét Horn jöjjön. Egyéb­ként az anyaországban is aján­dékoznak. Szent István-nap lévén az új miniszterelnök azt mondta, hogy nem lehet csak a bérből élőknek viselniük a köz­terheket, hanem vagyonadót kell bevezetni”. A koalíciós (jóval) kisebb partner nevében a pártel­nök, Pető ezen csak elképedni tudott. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.

Maradjunk azonban a magunk háza táján, vagyis a stafétánál. Egyetlen kikötésünk van csak: ne érintse a Virágházat! Tudj' Isten, még felébresztik az Öröknyugvót, és az takarodót fúj. És a tábor­nokok ismét tizedesek lesznek.

1994. augusztus 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább