Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Bódis Gábor

A házunk ebben az esetben igen tág fogalom, de egyszersmind végtelenül szűk is. Amíg az egyik ilyen szűk odú­ban ádáz tisztogatás folyik mindazok között, akik nem értenek egyet az állampárttal (félreértés elkerülése végett a VMDK-ra gondolok), addig „anyáék”-nál kormányt váltottak, és szintén el­kezdődött a közélet rostálása. Ebbe azonban bele lehet szokni, és talán ezek a demokrácia gyermekbetegségei. Amibe viszont mi, bolygó hontalanok, nem nagyon tudunk beleszokni, az „anyuék” mentalitása. Menjünk talán a magyarázattal sorjában. A hovatartozás melengető érzése igencsak meginog a vajdasági magyar­ban, aki, ha nem is a boldogságát, de legalább a betevőjét akarja meglelni Magyarországon. A minden bunkósággal megáldott magyar bürokrácia ugyanis megtesz mindent annak érde­kében, hogy kiüldözze a „nem igazi” ma­gyarokat. Ha valaki kételkedik ennek az állításnak a valósághűségében, an­nak ajánlom, hogy álljon egy napot sorba a hírhedt Izabella utcában, ahol a még hírhedtebb idegenrendészet működik. Nos, ez a működés így fest:

Első jelenet

A szálfatermetű (150, 152 cm) ma­gyar fogdmeg rámordul az egyik ájulás határán álló kliensre, aki egy ott talált székre merészkedett ülni. Maga már tegnap is arra veteme­dett, hogy ráüljön a székre. Ez a szék nem idevaló! – és ezzel fogta a korlát­lan hatalmat megtestesítő széket, és át­tette a másik falhoz, majd odakacsá­zott a kantinos nőhöz és onnan mé­ricskélte megsemmisítő tekintettel a bevándorlásért vagy tartózkodási en­gedélyért esdeklők eléggé meg nem vethető tömegét. A férgek – sziszegte a fogai között – mennének vissza a Ceausescuhoz. Ez a jelenet, de nem a történet vége.

Második jelenet

A Bécs felől érkező, és feltehetően idegenforgalmi vagy átutazási szán­dékkal igyekvő külföldit a következő kép fogadja: a legújabb bolgár divatot szorosan követő, munkában megpocakosodott rendőrök vidáman társa­lognak az út szélén strichelő hölgyek­kel (nemzetiségük: kelet-európai), időnként szigorú tekintettel megállíta­nak egy-egy külföldit, és jól megbünte­tik gyorshajtás vagy más halálos bűn címén. Hadd ismerje meg a kezdet kezdetén a magyarok istenit.

Meghatódottan olvastam a minap egyik főrendőr nyilatkozatát, hogy bárki észrevehette, pozitív változás történt a rendőrök viselkedésében. Jól példáz­za ezt a következő két jelenet:

Első

Még a Kádár-korszakban, de már az átkos vége felé, többedmagammal eléggé el nem ítélhető módon vállalati (Újvidéki Televízió) kocsiba szálltunk egy éjszaka, egy vendéglátó ipari léte­sítmény közelebbi megtekintése után. Mellesleg még attól sem riadtunk vissza, hogy egyirányú utcából tiltott irányba hajtsunk ki. Jött a zsaru, annak rendje és módja szerint leállított, elővette a szondát, ami – mi tagadás – nem maradt színtelen. A jól bevált módszer következő fogása a fenyege­tőzés és a szörnyülködés, no meg az elmaradhatatlan kioktatás. A megszé­gyenült delikvens pedig válogathat a büntetések között. Amikor már puhára főttre bárgyúsítottam magam, a maga­sabb, de szintén szálfatermetű sügér, enyhébb hangon rám szólt:

– Jöjjön át az út túlsó felére, a kollé­gái maradjanak az autóban, és csukják be az ablakot.

Mit volt mit tenni – engedelmesked­tem. Amikor átértem:

– Mondja, mennyit ér magának ez a buli? – szegezte mellemnek az elma­radhatatlan kérdést.

Jöhet a gyötrelmes töprengés, mert nem szabad túl keveset, túl sokat meg kár mondani. Végül kibököm: – Ötezer forintot talán össze tudok szedni a barátaimtól – mondtam a legangyalibb képpel.

– Hát akkor szedje össze – jött a kö­vetkező utasítás.

Visszamentem a kocsihoz, beültem és azt mondtam a többieknek, hogy te­gyenek úgy, mintha kotorásznának a zsebükben, nehogy azt a benyomást (egyébként a színtiszta igazságot) kelt­sük, mintha ennél sokkal több lenne nálunk. Némi kotorászás után öt gyű­rött ezrest kivettem, és átadtam a rend megvesztegethetetlen őreinek. Akik ezután szalutáltak, jó utat kívántak, és hagytak a színes szondámmal távozni.

Másik jelenet, ami már a rendszer­váltás után történt, tehát amikor a rend magyarországi őrei megtanultak visel­kedni.

Az alaphelyzet ugyanaz, mint az elő­ző jelenetben, azzal, hogy egyedül kö­vettem el a bűnt. A Margit híd környéki sötét kis utcában aztán két órán át hall­gattam az előadást a – mondani sem kell – már megint szálfatermetű rend­őrtől. A különbség, hogy az összeg megduplázódott (infláció), az előadás ideje megtízszereződött (kapitalista termelékenység), és hogy a pénzt egy kis noteszben elrejtve kellett átadnom (diszkréció).

Nem az otthonmaradást propagá­lom az utolsó jelenettel, de ami meg­történt, az megtörtént.

Újvidéken, rendszerváltás nélkül.

Karácsony másnapján a Naplóból hazaindultam, éppen egy vezércikk megírása után. A Futaki úti piac sarkán megállít a rendőr.

– Fogyasztott ma alkoholt?

– Nem.

– Akkor jöjjön át a mi kocsinkba.

Átültünk.

– Akarja, hogy megszondázzuk?

– Ha nem muszáj, akkor nem.

– Tudja mit, akkor igyunk meg vala­mit. Ismer valami jó helyet a közelben?

– A Flying Dutchman-t.

– Az nekem túl messze van, még­sem mehetek olyan messzire szolgálat idején. Tudja mit, inkább vegyen egy cigarettát, amott árulják a feketézők.

Elmentem, vettem egy kartonnal. Szalutált.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Rendőrök vagy kurvák
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >