2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Rendőrök vagy kurvák

Egy hontalan áskálódó töprengései egy anyaországról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Rendőrök vagy kurvák

Valaki azt is mondhatja: mit akar ez most az anyaországgal, amikor itt van nekünk egy újabb Genf meg egy ultimátum. Erre csak azt tudnám válaszol­ni, hogy hagyjuk a nagypolitikát, amely akkora zűrzavart teremtett, és nézzünk körül a házunk táján.

A házunk ebben az esetben igen tág fogalom, de egyszersmind végtelenül szűk is. Amíg az egyik ilyen szűk odú­ban ádáz tisztogatás folyik mindazok között, akik nem értenek egyet az állampárttal (félreértés elkerülése végett a VMDK-ra gondolok), addig „anyáék”-nál kormányt váltottak, és szintén el­kezdődött a közélet rostálása. Ebbe azonban bele lehet szokni, és talán ezek a demokrácia gyermekbetegségei. Amibe viszont mi, bolygó hontalanok, nem nagyon tudunk beleszokni, az „anyuék” mentalitása. Menjünk talán a magyarázattal sorjában. A hovatartozás melengető érzése igencsak meginog a vajdasági magyar­ban, aki, ha nem is a boldogságát, de legalább a betevőjét akarja meglelni Magyarországon. A minden bunkósággal megáldott magyar bürokrácia ugyanis megtesz mindent annak érde­kében, hogy kiüldözze a „nem igazi” ma­gyarokat. Ha valaki kételkedik ennek az állításnak a valósághűségében, an­nak ajánlom, hogy álljon egy napot sorba a hírhedt Izabella utcában, ahol a még hírhedtebb idegenrendészet működik. Nos, ez a működés így fest:

Első jelenet

A szálfatermetű (150, 152 cm) ma­gyar fogdmeg rámordul az egyik ájulás határán álló kliensre, aki egy ott talált székre merészkedett ülni. Maga már tegnap is arra veteme­dett, hogy ráüljön a székre. Ez a szék nem idevaló! – és ezzel fogta a korlát­lan hatalmat megtestesítő széket, és át­tette a másik falhoz, majd odakacsá­zott a kantinos nőhöz és onnan mé­ricskélte megsemmisítő tekintettel a bevándorlásért vagy tartózkodási en­gedélyért esdeklők eléggé meg nem vethető tömegét. A férgek – sziszegte a fogai között – mennének vissza a Ceausescuhoz. Ez a jelenet, de nem a történet vége.

Második jelenet

A Bécs felől érkező, és feltehetően idegenforgalmi vagy átutazási szán­dékkal igyekvő külföldit a következő kép fogadja: a legújabb bolgár divatot szorosan követő, munkában megpocakosodott rendőrök vidáman társa­lognak az út szélén strichelő hölgyek­kel (nemzetiségük: kelet-európai), időnként szigorú tekintettel megállíta­nak egy-egy külföldit, és jól megbünte­tik gyorshajtás vagy más halálos bűn címén. Hadd ismerje meg a kezdet kezdetén a magyarok istenit.

Meghatódottan olvastam a minap egyik főrendőr nyilatkozatát, hogy bárki észrevehette, pozitív változás történt a rendőrök viselkedésében. Jól példáz­za ezt a következő két jelenet:

Első

Még a Kádár-korszakban, de már az átkos vége felé, többedmagammal eléggé el nem ítélhető módon vállalati (Újvidéki Televízió) kocsiba szálltunk egy éjszaka, egy vendéglátó ipari léte­sítmény közelebbi megtekintése után. Mellesleg még attól sem riadtunk vissza, hogy egyirányú utcából tiltott irányba hajtsunk ki. Jött a zsaru, annak rendje és módja szerint leállított, elővette a szondát, ami – mi tagadás – nem maradt színtelen. A jól bevált módszer következő fogása a fenyege­tőzés és a szörnyülködés, no meg az elmaradhatatlan kioktatás. A megszé­gyenült delikvens pedig válogathat a büntetések között. Amikor már puhára főttre bárgyúsítottam magam, a maga­sabb, de szintén szálfatermetű sügér, enyhébb hangon rám szólt:

– Jöjjön át az út túlsó felére, a kollé­gái maradjanak az autóban, és csukják be az ablakot.

Mit volt mit tenni – engedelmesked­tem. Amikor átértem:

– Mondja, mennyit ér magának ez a buli? – szegezte mellemnek az elma­radhatatlan kérdést.

Jöhet a gyötrelmes töprengés, mert nem szabad túl keveset, túl sokat meg kár mondani. Végül kibököm: – Ötezer forintot talán össze tudok szedni a barátaimtól – mondtam a legangyalibb képpel.

– Hát akkor szedje össze – jött a kö­vetkező utasítás.

Visszamentem a kocsihoz, beültem és azt mondtam a többieknek, hogy te­gyenek úgy, mintha kotorásznának a zsebükben, nehogy azt a benyomást (egyébként a színtiszta igazságot) kelt­sük, mintha ennél sokkal több lenne nálunk. Némi kotorászás után öt gyű­rött ezrest kivettem, és átadtam a rend megvesztegethetetlen őreinek. Akik ezután szalutáltak, jó utat kívántak, és hagytak a színes szondámmal távozni.

Másik jelenet, ami már a rendszer­váltás után történt, tehát amikor a rend magyarországi őrei megtanultak visel­kedni.

Az alaphelyzet ugyanaz, mint az elő­ző jelenetben, azzal, hogy egyedül kö­vettem el a bűnt. A Margit híd környéki sötét kis utcában aztán két órán át hall­gattam az előadást a – mondani sem kell – már megint szálfatermetű rend­őrtől. A különbség, hogy az összeg megduplázódott (infláció), az előadás ideje megtízszereződött (kapitalista termelékenység), és hogy a pénzt egy kis noteszben elrejtve kellett átadnom (diszkréció).

Nem az otthonmaradást propagá­lom az utolsó jelenettel, de ami meg­történt, az megtörtént.

Újvidéken, rendszerváltás nélkül.

Karácsony másnapján a Naplóból hazaindultam, éppen egy vezércikk megírása után. A Futaki úti piac sarkán megállít a rendőr.

– Fogyasztott ma alkoholt?

– Nem.

– Akkor jöjjön át a mi kocsinkba.

Átültünk.

– Akarja, hogy megszondázzuk?

– Ha nem muszáj, akkor nem.

– Tudja mit, akkor igyunk meg vala­mit. Ismer valami jó helyet a közelben?

– A Flying Dutchman-t.

– Az nekem túl messze van, még­sem mehetek olyan messzire szolgálat idején. Tudja mit, inkább vegyen egy cigarettát, amott árulják a feketézők.

Elmentem, vettem egy kartonnal. Szalutált.

1994. július 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 17. 0:36:07

Szégyen gyalázat Gábor! Hát nem tanítottak meg rá időben, hogy ittasan nem szabad vezetned még a biciklit sem, nem az autót. Ezért most megbüntetlek. Kérlek keress egy új vizsgaidőpontot és lelkiismeretesen vizsgázz újra! Ha sikerül a vizsgád, akkor sem szabad a jövőben ittasan a volán mögé ülnöd, mert az közveszélyes és ha még egyszer ezt elárulod, isten bizony örökre elveszem a jogsidat. utána járhatsz gyalog vagy méregdrága taxival. Vigyázz mert figyelni foglak, sőt, rád állítok néhány láthatatlan titkos szemet, ami állandóan belülről szólal meg hangosan ordítva, ha ittál és a volán körül matatsz. Ez lesz a LELKIISMERETED! Ha őt is átvágod, ne csodálkozz, ha egyszer úgy jársz mint az egyszeri kancsó, vagy a kurva, aki addig járt...,amíg tolószékbe nem került...
Feri  

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább