Ma Amália, Engelbert, Ulrika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Rendőrök vagy kurvák
Egy hontalan áskálódó töprengései egy anyaországról
Bódis Gábor
Valaki azt is mondhatja: mit akar ez most az anyaországgal, amikor itt van nekünk egy újabb Genf meg egy ultimátum. Erre csak azt tudnám válaszolni, hogy hagyjuk a nagypolitikát, amely akkora zűrzavart teremtett, és nézzünk körül a házunk táján.
A házunk ebben az esetben igen tág fogalom, de egyszersmind végtelenül szűk is. Amíg az egyik ilyen szűk odúban ádáz tisztogatás folyik mindazok között, akik nem értenek egyet az állampárttal (félreértés elkerülése végett a VMDK-ra gondolok), addig „anyáék”-nál kormányt váltottak, és szintén elkezdődött a közélet rostálása. Ebbe azonban bele lehet szokni, és talán ezek a demokrácia gyermekbetegségei. Amibe viszont mi, bolygó hontalanok, nem nagyon tudunk beleszokni, az „anyuék” mentalitása. Menjünk talán a magyarázattal sorjában. A hovatartozás melengető érzése igencsak meginog a vajdasági magyarban, aki, ha nem is a boldogságát, de legalább a betevőjét akarja meglelni Magyarországon. A minden bunkósággal megáldott magyar bürokrácia ugyanis megtesz mindent annak érdekében, hogy kiüldözze a „nem igazi” magyarokat. Ha valaki kételkedik ennek az állításnak a valósághűségében, annak ajánlom, hogy álljon egy napot sorba a hírhedt Izabella utcában, ahol a még hírhedtebb idegenrendészet működik. Nos, ez a működés így fest:
Első jelenet
A szálfatermetű (150, 152 cm) magyar fogdmeg rámordul az egyik ájulás határán álló kliensre, aki egy ott talált székre merészkedett ülni. Maga már tegnap is arra vetemedett, hogy ráüljön a székre. Ez a szék nem idevaló! – és ezzel fogta a korlátlan hatalmat megtestesítő széket, és áttette a másik falhoz, majd odakacsázott a kantinos nőhöz és onnan méricskélte megsemmisítő tekintettel a bevándorlásért vagy tartózkodási engedélyért esdeklők eléggé meg nem vethető tömegét. A férgek – sziszegte a fogai között – mennének vissza a Ceausescuhoz. Ez a jelenet, de nem a történet vége.
Második jelenet
A Bécs felől érkező, és feltehetően idegenforgalmi vagy átutazási szándékkal igyekvő külföldit a következő kép fogadja: a legújabb bolgár divatot szorosan követő, munkában megpocakosodott rendőrök vidáman társalognak az út szélén strichelő hölgyekkel (nemzetiségük: kelet-európai), időnként szigorú tekintettel megállítanak egy-egy külföldit, és jól megbüntetik gyorshajtás vagy más halálos bűn címén. Hadd ismerje meg a kezdet kezdetén a magyarok istenit.
Meghatódottan olvastam a minap egyik főrendőr nyilatkozatát, hogy bárki észrevehette, pozitív változás történt a rendőrök viselkedésében. Jól példázza ezt a következő két jelenet:
Első
Még a Kádár-korszakban, de már az átkos vége felé, többedmagammal eléggé el nem ítélhető módon vállalati (Újvidéki Televízió) kocsiba szálltunk egy éjszaka, egy vendéglátó ipari létesítmény közelebbi megtekintése után. Mellesleg még attól sem riadtunk vissza, hogy egyirányú utcából tiltott irányba hajtsunk ki. Jött a zsaru, annak rendje és módja szerint leállított, elővette a szondát, ami – mi tagadás – nem maradt színtelen. A jól bevált módszer következő fogása a fenyegetőzés és a szörnyülködés, no meg az elmaradhatatlan kioktatás. A megszégyenült delikvens pedig válogathat a büntetések között. Amikor már puhára főttre bárgyúsítottam magam, a magasabb, de szintén szálfatermetű sügér, enyhébb hangon rám szólt:
– Jöjjön át az út túlsó felére, a kollégái maradjanak az autóban, és csukják be az ablakot.
Mit volt mit tenni – engedelmeskedtem. Amikor átértem:
– Mondja, mennyit ér magának ez a buli? – szegezte mellemnek az elmaradhatatlan kérdést.
Jöhet a gyötrelmes töprengés, mert nem szabad túl keveset, túl sokat meg kár mondani. Végül kibököm: – Ötezer forintot talán össze tudok szedni a barátaimtól – mondtam a legangyalibb képpel.
– Hát akkor szedje össze – jött a következő utasítás.
Visszamentem a kocsihoz, beültem és azt mondtam a többieknek, hogy tegyenek úgy, mintha kotorásznának a zsebükben, nehogy azt a benyomást (egyébként a színtiszta igazságot) keltsük, mintha ennél sokkal több lenne nálunk. Némi kotorászás után öt gyűrött ezrest kivettem, és átadtam a rend megvesztegethetetlen őreinek. Akik ezután szalutáltak, jó utat kívántak, és hagytak a színes szondámmal távozni.
Másik jelenet, ami már a rendszerváltás után történt, tehát amikor a rend magyarországi őrei megtanultak viselkedni.
Az alaphelyzet ugyanaz, mint az előző jelenetben, azzal, hogy egyedül követtem el a bűnt. A Margit híd környéki sötét kis utcában aztán két órán át hallgattam az előadást a – mondani sem kell – már megint szálfatermetű rendőrtől. A különbség, hogy az összeg megduplázódott (infláció), az előadás ideje megtízszereződött (kapitalista termelékenység), és hogy a pénzt egy kis noteszben elrejtve kellett átadnom (diszkréció).
Nem az otthonmaradást propagálom az utolsó jelenettel, de ami megtörtént, az megtörtént.
Újvidéken, rendszerváltás nélkül.
Karácsony másnapján a Naplóból hazaindultam, éppen egy vezércikk megírása után. A Futaki úti piac sarkán megállít a rendőr.
– Fogyasztott ma alkoholt?
– Nem.
– Akkor jöjjön át a mi kocsinkba.
Átültünk.
– Akarja, hogy megszondázzuk?
– Ha nem muszáj, akkor nem.
– Tudja mit, akkor igyunk meg valamit. Ismer valami jó helyet a közelben?
– A Flying Dutchman-t.
– Az nekem túl messze van, mégsem mehetek olyan messzire szolgálat idején. Tudja mit, inkább vegyen egy cigarettát, amott árulják a feketézők.
Elmentem, vettem egy kartonnal. Szalutált.
Kommentek
Szégyen gyalázat Gábor! Hát nem tanítottak meg rá időben, hogy ittasan nem szabad vezetned még a biciklit sem, nem az autót. Ezért most megbüntetlek. Kérlek keress egy új vizsgaidőpontot és lelkiismeretesen vizsgázz újra! Ha sikerül a vizsgád, akkor sem szabad a jövőben ittasan a volán mögé ülnöd, mert az közveszélyes és ha még egyszer ezt elárulod, isten bizony örökre elveszem a jogsidat. utána járhatsz gyalog vagy méregdrága taxival. Vigyázz mert figyelni foglak, sőt, rád állítok néhány láthatatlan titkos szemet, ami állandóan belülről szólal meg hangosan ordítva, ha ittál és a volán körül matatsz. Ez lesz a LELKIISMERETED! Ha őt is átvágod, ne csodálkozz, ha egyszer úgy jársz mint az egyszeri kancsó, vagy a kurva, aki addig járt...,amíg tolószékbe nem került...
Feri
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >
A tőke legyőzte a kultúrát
A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >
Ötven nappal Orbán után: megváltozhat-e egy olyan ország, amely önmagát változtatta meg?
Minden elemzés előtt, amely az „új” Magyarországról szól, le kell szögezni egy alapvető tényt: az idei >
Ugyanaz a média határozza meg az értékrendet
Hajlamosak vagyunk ezért a koraszeszméket kárhoztatni, de arra nem gondolunk, hogy műveink szellemisége is hozzájárult a >
Az utcák vidámak, terjed a felszabadultság érzése
A legtöbben abban bíznak, hogy Magyar Péter nem él vissza a kétharmaddal. Annak külön örülök, hogy >
Köpönyegforgató és szélkakas képviselőkre nincs szükség!
Korhecz Tamás az interjúban azt állítja, nem tér vissza a politikába, de a politika továbbra is >
Lezárni a Pásztor-korszakot
A vajdasági magyar közösség megújulása csak a politikai felelősség megállapításával, a Pásztor-korszak lezárásával és az elmúlt >
Az idősebbek dühösek a Fideszre, a fiatalok vicceket gyártanak róla
A mellettünk levő asztaltársaság Magyar Péter munkabírását dicsérte. Kiléptem a kávézó elé egy cigarettára. Egy fiatal >
Messiás Komplexus
Aleksandar Vučić: tökéletesen illeszkedik az említett mintába. A szerb elnök politikai stílusa és a köré épített >
Bárkinek hozom szóba az esetet, ugyanezt a megnyugtató választ kapom
Ma délelőtt Kéri László készített velem interjút a Kontroll részére. Hosszú, részletes beszélgetés a szerbiai és >