2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Rendőrök vagy kurvák

Egy hontalan áskálódó töprengései egy anyaországról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Rendőrök vagy kurvák

Valaki azt is mondhatja: mit akar ez most az anyaországgal, amikor itt van nekünk egy újabb Genf meg egy ultimátum. Erre csak azt tudnám válaszol­ni, hogy hagyjuk a nagypolitikát, amely akkora zűrzavart teremtett, és nézzünk körül a házunk táján.

A házunk ebben az esetben igen tág fogalom, de egyszersmind végtelenül szűk is. Amíg az egyik ilyen szűk odú­ban ádáz tisztogatás folyik mindazok között, akik nem értenek egyet az állampárttal (félreértés elkerülése végett a VMDK-ra gondolok), addig „anyáék”-nál kormányt váltottak, és szintén el­kezdődött a közélet rostálása. Ebbe azonban bele lehet szokni, és talán ezek a demokrácia gyermekbetegségei. Amibe viszont mi, bolygó hontalanok, nem nagyon tudunk beleszokni, az „anyuék” mentalitása. Menjünk talán a magyarázattal sorjában. A hovatartozás melengető érzése igencsak meginog a vajdasági magyar­ban, aki, ha nem is a boldogságát, de legalább a betevőjét akarja meglelni Magyarországon. A minden bunkósággal megáldott magyar bürokrácia ugyanis megtesz mindent annak érde­kében, hogy kiüldözze a „nem igazi” ma­gyarokat. Ha valaki kételkedik ennek az állításnak a valósághűségében, an­nak ajánlom, hogy álljon egy napot sorba a hírhedt Izabella utcában, ahol a még hírhedtebb idegenrendészet működik. Nos, ez a működés így fest:

Első jelenet

A szálfatermetű (150, 152 cm) ma­gyar fogdmeg rámordul az egyik ájulás határán álló kliensre, aki egy ott talált székre merészkedett ülni. Maga már tegnap is arra veteme­dett, hogy ráüljön a székre. Ez a szék nem idevaló! – és ezzel fogta a korlát­lan hatalmat megtestesítő széket, és át­tette a másik falhoz, majd odakacsá­zott a kantinos nőhöz és onnan mé­ricskélte megsemmisítő tekintettel a bevándorlásért vagy tartózkodási en­gedélyért esdeklők eléggé meg nem vethető tömegét. A férgek – sziszegte a fogai között – mennének vissza a Ceausescuhoz. Ez a jelenet, de nem a történet vége.

Második jelenet

A Bécs felől érkező, és feltehetően idegenforgalmi vagy átutazási szán­dékkal igyekvő külföldit a következő kép fogadja: a legújabb bolgár divatot szorosan követő, munkában megpocakosodott rendőrök vidáman társa­lognak az út szélén strichelő hölgyek­kel (nemzetiségük: kelet-európai), időnként szigorú tekintettel megállíta­nak egy-egy külföldit, és jól megbünte­tik gyorshajtás vagy más halálos bűn címén. Hadd ismerje meg a kezdet kezdetén a magyarok istenit.

Meghatódottan olvastam a minap egyik főrendőr nyilatkozatát, hogy bárki észrevehette, pozitív változás történt a rendőrök viselkedésében. Jól példáz­za ezt a következő két jelenet:

Első

Még a Kádár-korszakban, de már az átkos vége felé, többedmagammal eléggé el nem ítélhető módon vállalati (Újvidéki Televízió) kocsiba szálltunk egy éjszaka, egy vendéglátó ipari léte­sítmény közelebbi megtekintése után. Mellesleg még attól sem riadtunk vissza, hogy egyirányú utcából tiltott irányba hajtsunk ki. Jött a zsaru, annak rendje és módja szerint leállított, elővette a szondát, ami – mi tagadás – nem maradt színtelen. A jól bevált módszer következő fogása a fenyege­tőzés és a szörnyülködés, no meg az elmaradhatatlan kioktatás. A megszé­gyenült delikvens pedig válogathat a büntetések között. Amikor már puhára főttre bárgyúsítottam magam, a maga­sabb, de szintén szálfatermetű sügér, enyhébb hangon rám szólt:

– Jöjjön át az út túlsó felére, a kollé­gái maradjanak az autóban, és csukják be az ablakot.

Mit volt mit tenni – engedelmesked­tem. Amikor átértem:

– Mondja, mennyit ér magának ez a buli? – szegezte mellemnek az elma­radhatatlan kérdést.

Jöhet a gyötrelmes töprengés, mert nem szabad túl keveset, túl sokat meg kár mondani. Végül kibököm: – Ötezer forintot talán össze tudok szedni a barátaimtól – mondtam a legangyalibb képpel.

– Hát akkor szedje össze – jött a kö­vetkező utasítás.

Visszamentem a kocsihoz, beültem és azt mondtam a többieknek, hogy te­gyenek úgy, mintha kotorásznának a zsebükben, nehogy azt a benyomást (egyébként a színtiszta igazságot) kelt­sük, mintha ennél sokkal több lenne nálunk. Némi kotorászás után öt gyű­rött ezrest kivettem, és átadtam a rend megvesztegethetetlen őreinek. Akik ezután szalutáltak, jó utat kívántak, és hagytak a színes szondámmal távozni.

Másik jelenet, ami már a rendszer­váltás után történt, tehát amikor a rend magyarországi őrei megtanultak visel­kedni.

Az alaphelyzet ugyanaz, mint az elő­ző jelenetben, azzal, hogy egyedül kö­vettem el a bűnt. A Margit híd környéki sötét kis utcában aztán két órán át hall­gattam az előadást a – mondani sem kell – már megint szálfatermetű rend­őrtől. A különbség, hogy az összeg megduplázódott (infláció), az előadás ideje megtízszereződött (kapitalista termelékenység), és hogy a pénzt egy kis noteszben elrejtve kellett átadnom (diszkréció).

Nem az otthonmaradást propagá­lom az utolsó jelenettel, de ami meg­történt, az megtörtént.

Újvidéken, rendszerváltás nélkül.

Karácsony másnapján a Naplóból hazaindultam, éppen egy vezércikk megírása után. A Futaki úti piac sarkán megállít a rendőr.

– Fogyasztott ma alkoholt?

– Nem.

– Akkor jöjjön át a mi kocsinkba.

Átültünk.

– Akarja, hogy megszondázzuk?

– Ha nem muszáj, akkor nem.

– Tudja mit, akkor igyunk meg vala­mit. Ismer valami jó helyet a közelben?

– A Flying Dutchman-t.

– Az nekem túl messze van, még­sem mehetek olyan messzire szolgálat idején. Tudja mit, inkább vegyen egy cigarettát, amott árulják a feketézők.

Elmentem, vettem egy kartonnal. Szalutált.

1994. július 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 17. 0:36:07

Szégyen gyalázat Gábor! Hát nem tanítottak meg rá időben, hogy ittasan nem szabad vezetned még a biciklit sem, nem az autót. Ezért most megbüntetlek. Kérlek keress egy új vizsgaidőpontot és lelkiismeretesen vizsgázz újra! Ha sikerül a vizsgád, akkor sem szabad a jövőben ittasan a volán mögé ülnöd, mert az közveszélyes és ha még egyszer ezt elárulod, isten bizony örökre elveszem a jogsidat. utána járhatsz gyalog vagy méregdrága taxival. Vigyázz mert figyelni foglak, sőt, rád állítok néhány láthatatlan titkos szemet, ami állandóan belülről szólal meg hangosan ordítva, ha ittál és a volán körül matatsz. Ez lesz a LELKIISMERETED! Ha őt is átvágod, ne csodálkozz, ha egyszer úgy jársz mint az egyszeri kancsó, vagy a kurva, aki addig járt...,amíg tolószékbe nem került...
Feri  

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább