Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Bódis Gábor

A házunk ebben az esetben igen tág fogalom, de egyszersmind végtelenül szűk is. Amíg az egyik ilyen szűk odú­ban ádáz tisztogatás folyik mindazok között, akik nem értenek egyet az állampárttal (félreértés elkerülése végett a VMDK-ra gondolok), addig „anyáék”-nál kormányt váltottak, és szintén el­kezdődött a közélet rostálása. Ebbe azonban bele lehet szokni, és talán ezek a demokrácia gyermekbetegségei. Amibe viszont mi, bolygó hontalanok, nem nagyon tudunk beleszokni, az „anyuék” mentalitása. Menjünk talán a magyarázattal sorjában. A hovatartozás melengető érzése igencsak meginog a vajdasági magyar­ban, aki, ha nem is a boldogságát, de legalább a betevőjét akarja meglelni Magyarországon. A minden bunkósággal megáldott magyar bürokrácia ugyanis megtesz mindent annak érde­kében, hogy kiüldözze a „nem igazi” ma­gyarokat. Ha valaki kételkedik ennek az állításnak a valósághűségében, an­nak ajánlom, hogy álljon egy napot sorba a hírhedt Izabella utcában, ahol a még hírhedtebb idegenrendészet működik. Nos, ez a működés így fest:

Első jelenet

A szálfatermetű (150, 152 cm) ma­gyar fogdmeg rámordul az egyik ájulás határán álló kliensre, aki egy ott talált székre merészkedett ülni. Maga már tegnap is arra veteme­dett, hogy ráüljön a székre. Ez a szék nem idevaló! – és ezzel fogta a korlát­lan hatalmat megtestesítő széket, és át­tette a másik falhoz, majd odakacsá­zott a kantinos nőhöz és onnan mé­ricskélte megsemmisítő tekintettel a bevándorlásért vagy tartózkodási en­gedélyért esdeklők eléggé meg nem vethető tömegét. A férgek – sziszegte a fogai között – mennének vissza a Ceausescuhoz. Ez a jelenet, de nem a történet vége.

Második jelenet

A Bécs felől érkező, és feltehetően idegenforgalmi vagy átutazási szán­dékkal igyekvő külföldit a következő kép fogadja: a legújabb bolgár divatot szorosan követő, munkában megpocakosodott rendőrök vidáman társa­lognak az út szélén strichelő hölgyek­kel (nemzetiségük: kelet-európai), időnként szigorú tekintettel megállíta­nak egy-egy külföldit, és jól megbünte­tik gyorshajtás vagy más halálos bűn címén. Hadd ismerje meg a kezdet kezdetén a magyarok istenit.

Meghatódottan olvastam a minap egyik főrendőr nyilatkozatát, hogy bárki észrevehette, pozitív változás történt a rendőrök viselkedésében. Jól példáz­za ezt a következő két jelenet:

Első

Még a Kádár-korszakban, de már az átkos vége felé, többedmagammal eléggé el nem ítélhető módon vállalati (Újvidéki Televízió) kocsiba szálltunk egy éjszaka, egy vendéglátó ipari léte­sítmény közelebbi megtekintése után. Mellesleg még attól sem riadtunk vissza, hogy egyirányú utcából tiltott irányba hajtsunk ki. Jött a zsaru, annak rendje és módja szerint leállított, elővette a szondát, ami – mi tagadás – nem maradt színtelen. A jól bevált módszer következő fogása a fenyege­tőzés és a szörnyülködés, no meg az elmaradhatatlan kioktatás. A megszé­gyenült delikvens pedig válogathat a büntetések között. Amikor már puhára főttre bárgyúsítottam magam, a maga­sabb, de szintén szálfatermetű sügér, enyhébb hangon rám szólt:

– Jöjjön át az út túlsó felére, a kollé­gái maradjanak az autóban, és csukják be az ablakot.

Mit volt mit tenni – engedelmesked­tem. Amikor átértem:

– Mondja, mennyit ér magának ez a buli? – szegezte mellemnek az elma­radhatatlan kérdést.

Jöhet a gyötrelmes töprengés, mert nem szabad túl keveset, túl sokat meg kár mondani. Végül kibököm: – Ötezer forintot talán össze tudok szedni a barátaimtól – mondtam a legangyalibb képpel.

– Hát akkor szedje össze – jött a kö­vetkező utasítás.

Visszamentem a kocsihoz, beültem és azt mondtam a többieknek, hogy te­gyenek úgy, mintha kotorásznának a zsebükben, nehogy azt a benyomást (egyébként a színtiszta igazságot) kelt­sük, mintha ennél sokkal több lenne nálunk. Némi kotorászás után öt gyű­rött ezrest kivettem, és átadtam a rend megvesztegethetetlen őreinek. Akik ezután szalutáltak, jó utat kívántak, és hagytak a színes szondámmal távozni.

Másik jelenet, ami már a rendszer­váltás után történt, tehát amikor a rend magyarországi őrei megtanultak visel­kedni.

Az alaphelyzet ugyanaz, mint az elő­ző jelenetben, azzal, hogy egyedül kö­vettem el a bűnt. A Margit híd környéki sötét kis utcában aztán két órán át hall­gattam az előadást a – mondani sem kell – már megint szálfatermetű rend­őrtől. A különbség, hogy az összeg megduplázódott (infláció), az előadás ideje megtízszereződött (kapitalista termelékenység), és hogy a pénzt egy kis noteszben elrejtve kellett átadnom (diszkréció).

Nem az otthonmaradást propagá­lom az utolsó jelenettel, de ami meg­történt, az megtörtént.

Újvidéken, rendszerváltás nélkül.

Karácsony másnapján a Naplóból hazaindultam, éppen egy vezércikk megírása után. A Futaki úti piac sarkán megállít a rendőr.

– Fogyasztott ma alkoholt?

– Nem.

– Akkor jöjjön át a mi kocsinkba.

Átültünk.

– Akarja, hogy megszondázzuk?

– Ha nem muszáj, akkor nem.

– Tudja mit, akkor igyunk meg vala­mit. Ismer valami jó helyet a közelben?

– A Flying Dutchman-t.

– Az nekem túl messze van, még­sem mehetek olyan messzire szolgálat idején. Tudja mit, inkább vegyen egy cigarettát, amott árulják a feketézők.

Elmentem, vettem egy kartonnal. Szalutált.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Rendőrök vagy kurvák
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >