2019. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Platform

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Aztán ugyanaz levált. Leválasztották. Hogy ki, mindegy.  Most kínálják neki a platformot. Nevetséges.“

Szerbia elnöke, Tomislav Nikolić – csak azért említem a nevét, hogy el ne feledjék, feledésbe ne merüljön a kormányfő neve mellett. Bár merülhet is feledésbe. Természetesen. Mint mindenkié, Cezár, Hannibál, Attila, Napóleon és még néhány kivételével. Sajnos, a múlt század is idéz néhányat emlékezetemben.  Az utóbbi időben emlegették. Nikolićot, természetesen. Kell is, mégiscsak államfő. Nos az elnök kidolgozta korábban bejelentett új, komolyan új (mert volt egy régi is), tehát az új Koszovó-platformját. Szóval, a programját. Mert szerbül és magyarul mást-mást jelent a platform, de a programnak megfelel. Mármint a kifejezésnek. Mindkét nyelven.

Tehát az elnöknek van Koszovó programja. Aki a platformot jobban szereti, ám legyen. Nos, ebben arról tájékoztat minket meg a Koszovóban élő albán lakosságot, a szerbet is persze, hogy nagyfokú autonómiát kínál nekik. Mármint az albánoknak, természetesen. A szerbeknek meg a szerbiai törvényeket. A mostaniakat meg a jövőben írandókat. Fogadjunk, elfogad – ják, - nák; bevallom, dilemmában vagyok, melyik toldalékot használjam. A -ják, mármint az elfogadják, befejezett cselekedetre utal, nem lehet vele vitázni, csak az ellenkezőjét állítani. Kijelentő mód, többes szám harmadik személy. Jelen idő, de időtlen. Ez esetben különösen az lenne. A -nák toldalékkal ellátott ige (elfogadnák) viszont feltételes mód. Ha akarom, igen, ha akarom, nem. Ugyancsak többes szám harmadik személy. Ők. Rég volt a nyelvtani lecke. Most jön a politikai. Nos: olyan autonómiát kínál elnökünk az általa hazai népnek gondolt koszovói albánoknak, amilyent még nem élveztek. Majdnem, vagy teljesen föderatív jogokkal ruházná fel az Ibar folyótól délre élő embereket. Azért mondom embereknek, mert egyrészt tényleg azok, másrészt, mert nemzetiségi szempontból nehezen egyesíthetők. Ugyanis ott is élnek kisebbségben szerbek, nem is kevesen. Hogy ez nekik mennyire tetszene, nem tudom. Meglátjuk az elnök által javasolt népszavazás után. Kivárjuk, időnk van.

De őszintén, én személyesen nem hiszem, hogy mindez túlságosan meghatná az ottani albán többséget. Tartok tőle, hogy nemigen. Hiszen ilyesmiben már volt részük. Az 1974-es alkotmány rendelkezései szerint. Ez az alaptörvény nemcsak Koszovót, hanem Vajdaságot is állami attribútumokkal ruházta fel. Gondoljunk vissza, önálló törvényhozó, végrehajtó, igazságszolgáltatási szervek. Alkotmánybíróság meg egyéb csodák. Mint az Egyesült Államokban. Ott az óceánon túl. Kinek jár ez még? Háború nélkül. Ja, hogy ott is volt háború? Hogy ott is vesztettek egyesek? Mégis ilyen jogaik vannak? Itt csak egyik tartományban volt háború. Szerencsére. Nagy szerencsére. Aztán ugyanaz levált. Leválasztották. Hogy ki, mindegy.  Most kínálják neki a platformot. Nevetséges. Mert ők azt üzenik vissza, ha üzennek ennek a platformnak egyáltalán, köszönjük, nem! Kétlem. Hogy ilyen formában üzengetnek. Tehát inkább üzenik szeretettel, hogy 2008-ban kiváltak, kikiáltották  a függetlenséget és most arra törekszenek, hogy jószomszédi kapcsolatokat építsenek ki Szerbiával.

Nos, Tomislav Nikolić - tudomásunk szerint – úgy tette le platformját a kormány, illetve annak elnökének az asztalára, hogy ha kell, kell, ha nem, nem. Ha jónak látják, elfogadják, ha nem, módosítják, vagy elvetik. Aleksandar Vučić kormányfőnek egy tekintélyes amerikai újságban megjelent interjújában, amelyet egyesült államokbeli látogatása előtt adott, volt egy fél mondata, de nem túlságosan idézték, különösen az itteni médiumok. Nevezetesen: az alkotmánymódosítás esetén nem tartja kizártnak, hogy a bevezetőből - a preambulumból kimarad (kikerül) az a megfogalmazás, mely szerint Koszovó Szerbia része.

2015. május 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább