Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Platform
Öreg Dezső
„Aztán ugyanaz levált. Leválasztották. Hogy ki, mindegy. Most kínálják neki a platformot. Nevetséges.“
Szerbia elnöke, Tomislav Nikolić – csak azért említem a nevét, hogy el ne feledjék, feledésbe ne merüljön a kormányfő neve mellett. Bár merülhet is feledésbe. Természetesen. Mint mindenkié, Cezár, Hannibál, Attila, Napóleon és még néhány kivételével. Sajnos, a múlt század is idéz néhányat emlékezetemben. Az utóbbi időben emlegették. Nikolićot, természetesen. Kell is, mégiscsak államfő. Nos az elnök kidolgozta korábban bejelentett új, komolyan új (mert volt egy régi is), tehát az új Koszovó-platformját. Szóval, a programját. Mert szerbül és magyarul mást-mást jelent a platform, de a programnak megfelel. Mármint a kifejezésnek. Mindkét nyelven.
Tehát az elnöknek van Koszovó programja. Aki a platformot jobban szereti, ám legyen. Nos, ebben arról tájékoztat minket meg a Koszovóban élő albán lakosságot, a szerbet is persze, hogy nagyfokú autonómiát kínál nekik. Mármint az albánoknak, természetesen. A szerbeknek meg a szerbiai törvényeket. A mostaniakat meg a jövőben írandókat. Fogadjunk, elfogad – ják, - nák; bevallom, dilemmában vagyok, melyik toldalékot használjam. A -ják, mármint az elfogadják, befejezett cselekedetre utal, nem lehet vele vitázni, csak az ellenkezőjét állítani. Kijelentő mód, többes szám harmadik személy. Jelen idő, de időtlen. Ez esetben különösen az lenne. A -nák toldalékkal ellátott ige (elfogadnák) viszont feltételes mód. Ha akarom, igen, ha akarom, nem. Ugyancsak többes szám harmadik személy. Ők. Rég volt a nyelvtani lecke. Most jön a politikai. Nos: olyan autonómiát kínál elnökünk az általa hazai népnek gondolt koszovói albánoknak, amilyent még nem élveztek. Majdnem, vagy teljesen föderatív jogokkal ruházná fel az Ibar folyótól délre élő embereket. Azért mondom embereknek, mert egyrészt tényleg azok, másrészt, mert nemzetiségi szempontból nehezen egyesíthetők. Ugyanis ott is élnek kisebbségben szerbek, nem is kevesen. Hogy ez nekik mennyire tetszene, nem tudom. Meglátjuk az elnök által javasolt népszavazás után. Kivárjuk, időnk van.
De őszintén, én személyesen nem hiszem, hogy mindez túlságosan meghatná az ottani albán többséget. Tartok tőle, hogy nemigen. Hiszen ilyesmiben már volt részük. Az 1974-es alkotmány rendelkezései szerint. Ez az alaptörvény nemcsak Koszovót, hanem Vajdaságot is állami attribútumokkal ruházta fel. Gondoljunk vissza, önálló törvényhozó, végrehajtó, igazságszolgáltatási szervek. Alkotmánybíróság meg egyéb csodák. Mint az Egyesült Államokban. Ott az óceánon túl. Kinek jár ez még? Háború nélkül. Ja, hogy ott is volt háború? Hogy ott is vesztettek egyesek? Mégis ilyen jogaik vannak? Itt csak egyik tartományban volt háború. Szerencsére. Nagy szerencsére. Aztán ugyanaz levált. Leválasztották. Hogy ki, mindegy. Most kínálják neki a platformot. Nevetséges. Mert ők azt üzenik vissza, ha üzennek ennek a platformnak egyáltalán, köszönjük, nem! Kétlem. Hogy ilyen formában üzengetnek. Tehát inkább üzenik szeretettel, hogy 2008-ban kiváltak, kikiáltották a függetlenséget és most arra törekszenek, hogy jószomszédi kapcsolatokat építsenek ki Szerbiával.
Nos, Tomislav Nikolić - tudomásunk szerint – úgy tette le platformját a kormány, illetve annak elnökének az asztalára, hogy ha kell, kell, ha nem, nem. Ha jónak látják, elfogadják, ha nem, módosítják, vagy elvetik. Aleksandar Vučić kormányfőnek egy tekintélyes amerikai újságban megjelent interjújában, amelyet egyesült államokbeli látogatása előtt adott, volt egy fél mondata, de nem túlságosan idézték, különösen az itteni médiumok. Nevezetesen: az alkotmánymódosítás esetén nem tartja kizártnak, hogy a bevezetőből - a preambulumból kimarad (kikerül) az a megfogalmazás, mely szerint Koszovó Szerbia része.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >