2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Sötétség Délen

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„A Fekete Elvíráknak és Marótiknak csak epizódszerep jutott.”

Nem enyhül a Vajdasági Magyar Szövetség körüli válság, hiába próbál a pártvezetés (ezúttal egyszemélyes: Pásztor István) úgy tenni, mintha business as usual lenne. Vagyis volt egy kis vihar a biliben, de már minden megy a maga útján. Sőt újabb Orbán-adományok is érkeznek az anyaországból. Lesz itt még vajdasági magyar oligarcha. Meg napszámos, akinek mennyivel könnyebb az élete, amikor magyar kizsákmányolója van. Már a hiányérzet is más. Meg a nélkülözés is könnyebb.

Egy, a magyarországi szélsőjobboldalhoz közeli televízió stábja, az egyik szabadkai vállalkozó neves éttermében járt és magyarul próbált szót érteni a pincérrel. Sikertelenül. A többieknél is hasonló sikerrel járt volna. Tévedés ne essék, az utolsó lennék, aki az etnikai hovatartozást a munkavállalás bármilyen feltételének elfogadnám. De: Orbán a pénzt állítólag azért adja, hogy a vajdasági magyarok munkalehetőséget kapjanak és maradjanak a fenekükön, vagyis Vajdaságban. Lassan azonban, a sötétség ellenére, már nekem is dereng a formula: fel kell hizlalni az oligarchákat, akik aztán napszámosként alkalmazzák a vajdmagyarokat, így mindenki jól jár: a szájak betömve, elvándorlás nincs.

Közben mozgolódtak a másként gondolkodók is: a Napjainkban Gerold, Bozsó, Miskolczi próbált élesebben érvelni az egyszínűvé és másnapossá vált hatalom ellen. Ketten (Miskolczi és Bozsó) aztán, napokkal később, Szabadkán ki is vágták a rezet. Mindez a Korhecz Tamás volt MNT elnök meghallgatására összegyűlt civil fórum előtt játszódott le. A Második Nyilvánosság kezdeményezője diktatúráról beszélt és Miskolczi sem kertelt: szerinte (is) amióta az MNT (minden esetben értsd: Pásztor) átvette az alapítójogokat a médiumok felett, soha nem tapasztalt cenzúra és öncenzúra zúdult a vajdmagyar médiafogyasztó nyakába. Korhecz válaszában azt mondta, hogy most már ő sem olyan biztos: jó volt-e az, hogy az MNT vette át a hatalmat a Magyar Szó, a Pannon RTV, a Hét Nap felett.

Szerintem az aktuális vajdasági magyar hatalomtól függetlenül nagyon rossz megoldás született. A vajdmagyar média még soha nem volt ilyen kiszolgáltatott, mint manapság. Mondhatni úgy is: most érezte át először igazából a cenzúra súlyát. A II. világháború óta a többségi nemzet/nemzetek úgy oldották meg a kisebbségiek média kontrollját, hogy azt átengedték az ügyeletes kisebbségi elvtársaknak. Azok rendszerint túl is lihegték a rájuk sem bízott feladat teljesítését (dicső magyar mentalitás): lásd Új Symposion ügy, előtte Képes Ifjúság. A szerb elvtársak ebbe nem nagyon szóltak bele, legfeljebb megmosolyogták és vállon veregették a buzgómócsing magyarokat.

És pontosan ezek miatt szárnyalhatott a vajdmagyar sajtó egy része még a Miloševići uralom alatt is, hiszen közvetlen cenzora nem volt. Mert a szerb/jugoszláv diktátornak nem volt „magyar helytartója”. A Fekete Elvíráknak és Marótiknak csak epizódszerep jutott.

A nemzeti tanácsok megalapításával és hatalmuk kiterjesztésével kezdődött el a haddelhadd. Tulajdonképpen a vajdmagyar sajtó első ízben tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor a „tieid” állnak feletted (és nem melletted), akik nemcsak, hogy értik a nyelvet, hanem elvárásaik vannak. Hogyan írj, miről, ki legyen melyik oldalon, milyen képpel. És kik nem lehetnek benne a lapban. Ámen.

Vége lett a részleges sajtószabadságnak is.

Viszont ahogyan ezzel a helyzettel a VMSZ vezetősége visszaél, az messze meghaladja a már említett Fekete Elvírák fantáziáját is.

/A címválasztás nem véletlen, hiszen Arthur Koestler azaz Kösztler Artúr remekművét, a Sötétség délben-t idézi, amely a totalitárius rendszerek leírásának alaptankönyve./

2015. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább