2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kiegyenesedik a gerinc?

Végel László
Végel László

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):

Beolvasunk az ENSZ-nek

A Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a VMSZ koalíció kormánya hevesen bírálja Saša Janković ombudsmant, aki néhány érzékeny kérdést feszeget. Az ENSZ emberjogi főbiztosa aggodalmát fejezte ki! Igor Mirović, Šešelj radikálisainak egykori kimagasló vajdasági képvelője azonban keményen visszavágott: Janković rosszindulatú. Punktum! Egyúttal bejelentette, hogy kész vállalni a vajdasági kormányfő szerepét. Közben Johannes Hahn az EU bővítési és szomszédságpolitikai biztosa messzemenő támogatásáról biztosította az ombudsmant. Vajon nem gondolják-e a kormánykoalíció pártjai, hogy ezzel (is) prolongálják a csatlakozási tárgyalások megkezdését Viszont legyen ez a kormányfő gondja, én inkább figyelem a nyugdíjasok heves vitáját kedvenc találkozóhelyükön a sugárúti kioszk mellett levő árnyas fa alatt. Osztják egymás véleményét arról, hogy a hajdani Šešelj párti Mirović jól beolvasott az ENSz-nek, ellenben a kormányfői tisztséget illetően megoszlanak a vélemények. Az „aggok tanácsának” egyik csoportja szerint Mirović megfelelő jelölt, legfeljebb Vojislav Šešelj lenne méltóbb erre a tisztségre. A másik érdekcsoport óva inti őket, szerintük ugyanis a valamikori Milošević párti Radoman Božović lenne a legalkalmasabb. Miért éppen Božović, tűnődöm. Nem tudtam rájönni a nyugdíjasok logikájára ezért levettem a napirendről a kérdést, hiszen kérdezhettem volna azt is, hogy miért éppen Mirović. Majd a választók eldöntik, Mirović vagy Božović. Esetleg egy harmadik?

A lábukkal szavaznak

Tegnap találkoztam egy fiatal magyar sebésszel akivel a Neoplanta avagy az Ígéret Földjének újvidéki szerb nyelvű bemutatóján ismerkedtem meg. Ez év januárjában tért vissza Párizsból, ahol az egyik legrangosabb francia klinikán volt egy éves specializáción, majd két évig egy magánklinikán dolgozott. Szerbiában ritkaságnak számító új műtőorvosi módszert sajátított el. Szerényen élt, aminek köszönve csinos összeget takarított meg. Marasztalták Párizsban, kiváló, anyagilag nagyon előnyös feltételeket ajánlottak neki, ő azonban inkább hazatért, gondolta itthon hasznosítja tudását, bár tisztában volt vele, hogy lehetőségei a kintihez viszonyítva csekélyek lesznek. Eredménytelenül próbálkozott itt is, ott is, mire kiderült, hogy esélye csak akkor lehet, ha beiratkozik valamelyik pártba. Ez már sok volt neki, képtelen volt vállalni. Úgy érezte, hogy számára ez a helyzet megalázó, sérti emberi méltóságát. Elhatározta, hogy visszatér Párizsba. Telefonált a munkaadójának, aki természetesen szóba sem hozta a pártokat. Május elsején, a munka nemzetközi ünnepén ül fel a párizsi gépre, újságolta. Szolgálati lakás várja és a munkahely. Minden bizonnyal egy módosabb pártfunkcionárius megítélése szerint az illető maradhatott volna. Hm, igen, maradhatott volna, de milyen áron? Azt hiszem, szaporodik azok száma, akik ugyanazon ok miatt távoznak, mint az említett ismerősöm. Ez pedig az emberi méltóság! Ezek szerint, még mindig, van ilyen. Fellelhető! Mi mást tehetnének: a lábukkal szavaznak. Ugyanúgy, mint Szerbia ifjúsága. Érdekes viszont, hogy miközben az ifjúság a lábával szavaz, a jelenlegi szerbiai politikusok, főleg a Szerb Haladó Párt népes tagsága, elégedett ugyanúgy, mint a vajdasági magyar kisebbségi párt.

Új nemzedéki konfliktus

A Nedeljnik hetilapban olvasom, hogy a fiatal nemzedék utálja a politikát. A politikusokat olyan jelzőkkel illeti, mint a prostituáltakat. A szociológusok megállapították, hogy a fiataloknak mindössze 20 százaléka érdeklődik a közügyek iránt. A 2008-as választásokon a fiataloknak mindössze 10,2 százaléka jelent meg az urnák előtt. A nyugdíjasok sokkal, de sokkal tömegesebbek: 90 százalékuk szavazott. Ezek után logikusnak tűnik a következtetés: a fiatalok apatikusak! Az említett hetilap kutató újságírója a politológiai tanszéken készített riportjából kiderült, hogy a leendő politológusok nem szándékoznak politikai pályára lépni. Kérdezhetnénk, miért választották a politológiai szakot?! A kérdés mögött rejtezik a válasz: a nyilatkozók ugyanis nem a politikát vetik meg, hanem a politikusokat! Nem az egyik vagy a másik pártot vagy politikust utasítják el, hanem az egész bagázst! Egyre inkább hajlok a meggyőződés felé, hogy új nemzedéki konfliktus előtt állunk! Károlyi Csaba ÉS - főszerkesztő helyettesnek a minap adott interjúmban arról beszéltem, hogy az egypártrendszerben írt regényeimben a nemzedéki ellentétek kerültek előtérbe, ami magától értetődő volt, mivel a tekintélyelvű társadalmakban a világnézeti, az életérzésbeli ellentétek szükségszerűen nemzedéki színt öltöttek. Valójában nem is a politikáról volt szó. Másféle erkölcs, másféle életérzés, másféle életforma, értékrend és ízlés kereste a helyét, amely mindég falba ütközött, miután a nemzedéki ellentétek szükségszerűen politikai színezetet kaptak. 1989 követően azonban úgy tűnt, hogy a nemzedéki jellegű ellentétek háttérbe szorulnak. Olyan volt mintha a szabadság mannája az ölekbe hullna. Az irodalmi fősodorban alkotó írók a szabadság mámorának hatása alatt a szöveghedonizmusban fedezték fel a világukat. Ez képviselte a kánont. Ez volt az ideológiák végének liberális etűdje.  A háttérben azonban más is történt. Miközben búcsút vettünk a kegyetlen 20. századtól más perspektívák nyíltak. Feltűnt egy - Radnóti Sándor terminusát használva – a kánonon kívüli nagy társadalmi tabló megrajzolására törekvő irányzat. Az új próza „főhőse” a század lett. A szövegmámor egy-két évtizedig tartó csábítása után a század utánunk nyúlt, kiderült, hogy nem válhattunk meg tőle. Legalábbis nem olyan egyszerűen, ahogy elsőre tűnt. A magyar irodalomban kialakuló „rendszerváltási idill”, nehezen tudott megbékélni ezzel, habár egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az „ideológiák vége” is a gyorsan múló utópiák közé tartozik.  „Azt az igényt, hogy az irodalmi tény társadalmi–politikai tény is legyen, a magyar kultúrában máig valami gyanú övezi”, írta Radnóti Sándor. Hasonló eset zajlott le a vajdasági magyar irodalomban is, csakhogy itt a tablót kiiktatja a kisebbségi viktimológia.

 Neoliberális sínpáron?

Némileg helyesbítek, sajnos, csak némileg. Néhány nappal ezelőtt azon töprengtem, hogy a kisebbségi közösségből kiveszett a szolidaritási érzék. Döntő bizonyítékul szolgált, a VMSZ gazdaságfejlesztő listáján a feltűnően sokmillió eurót jelképező Bumford-paradigma! Szemet szúró összeg! E neoliberális eszmerendszer szerint, néhány magyar nábob vagy off-shore cég majd alapvetően javít a magyar kisebbség sanyarú helyzetén. Amennyiben politikusaink így gondolják, és miért ne gondolnák így, ám legyen! Ezt az elképzelést azonban a mai közgazdászok nemcsak kétségbe vonják, hanem a gazdasági és a szociális válsághoz vezető útnak tartják. Mert mi játszódik le a mai kapitalista rendszerben? Szakszerűen bizonyított tény, miszerint a rendszer logikája szerint a gazdagok még gazdagabb lesznek, a szegények pedig még szegényebbek. Ez játszódik le a kisebbségi közösségben is: a gazdagabbak gazdagabb, a szegények szegényebbek. Nem kell még ezt a folyamatot közpénzekkel is stimulálni! Szerintem a családi- és a kisvállalkozói, a dániai típusú szövetkezetek megalakítása, a humántőke támogatása hasznosabb lehet(ne). Kételyeim vannak a kérdést illetően, hiszen (és ezt el kell ismerni!) a neoliberális gazdaságpolitikai utat a vajdasági magyar irodalmi, művészeti és médiaértelmiségi elit, az alapítványi kulturális nomenklatúra nem kérdőjelezte meg. Úgy tűnik mintha teljesen kiveszett volna a szociális érzék. Politikusaink sajnálkoznak, időnként krokodilkönnyeket hullatnak, sopánkodni sem restellnek, azonban kitartanak a neoliberális gazdaságpolitika mellett. Persze számomra nem zsákbamacska, egyértelmű, nincs más választásuk, ki kell tartaniuk, hiszen a kormány, amelynek részesei, szintén neoliberális, megszorító politikát folytat, ergo, nem a gazdagokat adóztatja keményebben, hanem a nyugdíjasokat bünteti. Az pedig abszurd hogy a nemzeti érdek nevében vagyunk kénytelenek támogatni az egyik vagy a másik koalíciós pártot. Utólag helyesbítenem kell, mert végre mégiscsak megszólaltak azok, akik szerint nem az off-shore cégeket kellene támogatnunk, nem is azokat, akiknél nem az egzisztenciális minimumról van szó, hanem mindenek előtt a kis- és a családi vállalkozókat. Csakhogy nem kerülhető meg az a tény sem, hogy ezek a kritikusok azok közül kerülnek ki, akiknek nincs semmiféle közéleti tisztségük, akikben úgymond az uralkodó pártnak nincs bizalma. Viszont szembetűnő, hogy kulturális intézményeinek vezető beosztású, a párt bizalmát élvező személyei, főszerkesztők, igazgatók stb. hallgatnak, mint a csuka. Igazándiból tehát nem az egyik vagy a másik pártprogramról folyik a vita. Ez már nem pártügy! Ez egy értékrend kérdése a vajdasági magyarság drámai időszakában.

Kiegyenesedik-e a gerinc?

Már lejegyeztem a naplómba, hogy a vajdasági magyar közéletben illetve a szellemi életben is megállt az idő! A pártlapokban évek óta ugyanazok az emberek mondogatták/mondogatják ugyanazt, ugyanúgy. A politikusok kérkedésében nem volt hiány. Feltűntek fiatal tehetségek, azonban gyorsan elcsendesedtek. Belső exilium? Félelem? Kilátástalanság? Nem tippelek, egyszer majd elmondják. Németh László nyomán nem véletlenül ismételgettem egyre gyakrabban a „fájdalommentes gerinctörést”. Az idei tavasz azonban friss szellő kezdtek lengedezni. Vajon megtörténhet, hogy nem kis fájdalom árán ugyan, de kiegyenesedik a gerincoszlop? Vajon a jövőben nem úgy fogjuk emlegetni ezt az időszakot, mint a „vajdasági magyar tavaszt”?

Titkosszolgálatok és kisebbségiek

Tőkés László a Fidesz EP-képviselője megfontolandó kérdést vetett fel, egy olyan témát nyitott meg, amiről nem szívesen beszélünk. Egy minapi budapesti kerekasztal-értekezleten felvetődött a kérdés, hogy mennyire épültek be a szomszédos országok titkosszolgálatai a határon túli magyar pártokba. Ezen igencsak meglepődtem, legfőképp azért, mert a kérdés nem úgy fogalmazódott meg, hogy beépültek-e, hanem úgy, hogy mennyire. A kérdés fel van téve, lenne mit latolgatni. Tőkés borúlátó. Szerinte a kisebbségi magyarok ereje fogytán: „olyanok vagyunk - jelentette ki -, mint egy horogra akadt nagy hal, amit kifogás előtt kifárasztanak”.      

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. május 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább