Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Győztesek és győztesek
Szerbhorváth György
„És akkor jövőre esetleg már Áder János és a VMSZ elnöke, Pásztor István is ott állhat majd Putyin oldalán.“ Szerbhováth György (Beszélő):
Csütörtökön a belgrádi Felső Bíróság jogerősen rehabilitálta Draža Mihajlović szerb csetnikvezért, akit 1946-ban végeztek ki a tárgyalás után az új, immár szocialista Jugoszláviában. A bírói tanács elnöke elmondta, ők nem vizsgálták, a vádlott háborús bűnös-e volt – ma ezt egyébként sem lehetne már megállapítani. (Ühüm, akkor Hitlerről vagy Sztálinról sem.)
Így végképp kiderült, hogy Szerbia, a szerbek kétszer nyerték meg a II. világháborút. (Kissé nagyon átírták ehhez a történelmet, de ki nem tenné ezt, ha megteheti? A szerbek igen.) Először is a jugoszláv és döntően kommunista partizánok közt sok volt a szerb (különösen a horvátországi, akik a horvát usztasák elől menekülve kötöttek ki a Tito vezette fegyveres mozgalomban), s akik a szövetségesek szövetségeseiként nyerték meg a háborút – miután Churchillék is rájöttek 1943-ban, hogy ők gyengítik a nácik és a mellettük harcoló olaszok, horvát usztasák és muzulmán SS-esek harcerejét, nem a szerb csetnikek. A Vörös Hadsereg pedig részt vett Belgrád és a Vajdaság felszabadításában, a partizánok velük futottak szó szerint versenyt azért, ki ér be előbb Belgrádba. A helyzet tehát világos volt, a partizánok, Jugoszlávia, Szerbia a győztesek oldalán volt, ilyen minőségében vett részt a Szerb Katonaság május 9-én a moszkvai katonai parádén.
Melyen Tomislav Nikoli szerb elnök is részt vett. Szar a biliben, hogy a Tomónak becézett elnök csetnik vajda címmel bír – beiktatásakor, éppen három éve a Frankfurter Allgemeine Zeitung-nak büszkén vallotta, hogy csetnikként vett részt a horvátok elleni háborúban 1991-ben (háborús bűnök vádjával vizsgálat-féleség is indult ellene, de ejtették). Ugye, ő a legborzasztóbb időkben már Šešelj vajda (ellene 13. éve folyik a per Hágában háborús bűnök vádjával) Szerb Radikális Pártjának az elnökhelyettese volt, és gyűlöletkeltésben és idiotizmusban csak műveletlensége okán maradt le pártvezérétől (igaz, azóta doktorált, karrierjét amúgy egy helyi temetkezési vállalat igazgatójaként kezdte, stílusosan). De Šešelj haverja volt Vuk Drašković író-politikus is, aki szintén saját csetnikmozgalmat indított, s a Ravna Gora-i fesztiválon, amely a Draža Mihajlović vezette csetnikek számára is kitüntetett hely volt, ápolgatják az amúgy Draža bátyónak becézett felkelő kultuszát már a 90-es évek legelejétől. Amikor 2003 után Drašković külügyminiszter lett a hatalmi koalícióba belépve, egyik követelése az volt, rehabilitálják a csetnikeket és Dražát – előbbi globalice nézve sikerült is, s a csetnikeknek is joguk lett – a partizánnyugdíjra.
De ez akkor sem érte el különösebben az ingerküszöböt. Čiča Draža – röviden – a jugoszláv királyi hadsereg katonatisztje volt, és végig hű maradt amúgy az ország vagyonával 1941-ben a nácik elől lelépő, Londonba emigráló királyához. Ő meg a szétvert hadseregből alakult, a hegyekbe visszavonuló honi, szerb csapatok élére állt. És az igaz, kezdetben ellen is álltak a németeknek, az angolok őket tartották szövetségesüknek, hisz a királyt is legitim uralkodóként fogadták el továbbra is. Ez még oké is lett volna, de a volt Jugoszlávia területén a délszláv népek inkább egymás torkának estek, nem a Wehrmachtnak, Szerbiában quisling-kormány alakult – a többi már történelem. A nácik csak néztek ölbe tett kézzel a fotelből, és végül Draža is melléjük állt, ama megfontolásból, hogy a fő ellenség mégiscsak a partizánok, a kommunisták, akik nem titkolták, ha hatalomra kerülnek, annyi a királyságnak meg a csetnikeknek is. Draža monarchiában és Nagy-Szerbiában gondolkodott, úgyhogy az egész végül polgárháborúba fulladt. A nácikkal együtt ők is vesztettek, ő maga 1946-ig még bújkált, amíg el nem kapták, és tárgyalás után hazaárulás, kollaborálás stb. vádjával elítélték és kivégezték. Hogy holtteste hová került, máig nem derült ki.
Hogy Draža a nácikkal dolgozgatott együtt, az nem vitás (persze a többi fél bűntetteit ez nem relativizálja). Ezért is döbbenetes a rehabilitálása – bár Szerbiában legfeljebb kisebb csoportok emelték fel most is a hangjukat a döntés ellen. Hisz lám ma az egykori csetnikek hívői, majmolói vannak hatalmon, igaz, EU-párti, piacpárti, már-már ultraliberális programmal (egyedül Koszovóról nem mondanak le, de ez is üres szlogenné vált mára). A kormány arra törekszik, hogy jóval legyen mindenkivel, akitől pénzt tud szerezni – csak az albánokkal nincs bratyizás, mert egy ellenség azért csak kell.
A leginkább tegnap Ivica Dačić külügyminiszter, az előző kormányfő akadt ki – aki, illetve az általa vezette szerb szocialisták már három éve együtt kormányoznak, épp a poszt-csetnikekkel... Hja, de tehetnek utóbbiak arról, hogy a független bíróság döntött így? Ivica Dačić egyébként Slobodan Milošević legjobb tanítványa volt a 90-es években, a fiatal szocik vezetője; Slobót meg a legkevésbé sem érdekelte a partizán-csetnik ideológiai szembenállás, csak a hatalom. De felesége örök kommunistaként annál inkább ápolta a partizánok kultuszát, és eszmeileg ő volt a családban az úr – s elég ritka a történelemben, hogy a feleségnek egy másik pártja van...
A történelmi revíziójának folyamata ugyan sohasem lezárható, de e döntéssel mégis megtörtént a csetnikek végleges rehabilitációja, ami 2006-ban kezdődött (Törvény a csetnik- és partizánmozgalmak kiegyenlítéséről), a 2008-as törvénnyel folytatódott (Törvény a rehabilitációról), és íme, ezzel végződött.
Azon meg már csak nevetgélni tudunk, hogy a legnagyobb, köztársasági képviselőkkel is bíró magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség kormányzó erő, államtitkárokat ad a kormányba stb. Hisz így a csetnikekkel együtt vannak most hatalmon. S felmerül a kérdés: mit fognak ők kérni azért, hogy a magyar gyerekek is azt tanulják majd az iskolában, a csetnikek is a szövetségesek oldalán harcoltak? Még az is előfordulhat – Szerbia a lehetőségek országa –, hogy kiverik a poszt-csetnikekből, hogy a Bácskában háborús bűnöket elkövető Horthy-hadsereget (amelyet Szerbiában következetesen lefasisztáznak) felmentsék, és a M. Kir. Honvédség is a győztesek oldalára kerüljön. És akkor jövőre esetleg már Áder János és a VMSZ elnöke, Pásztor István is ott állhat majd Putyin oldalán.
Hisz győzelemre ítéltettek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >