2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Győztesek és győztesek

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„És akkor jövőre esetleg már Áder János és a VMSZ elnöke, Pásztor István is ott állhat majd Putyin oldalán.“ Szerbhováth György (Beszélő):

Csütörtökön a belgrádi Felső Bíróság jogerősen rehabilitálta Draža Mihajlović szerb csetnikvezért, akit 1946-ban végeztek ki a tárgyalás után az új, immár szocialista Jugoszláviában. A bírói tanács elnöke elmondta, ők nem vizsgálták, a vádlott háborús bűnös-e volt – ma ezt egyébként sem lehetne már megállapítani. (Ühüm, akkor Hitlerről vagy Sztálinról sem.)

Így végképp kiderült, hogy Szerbia, a szerbek kétszer nyerték meg a II. világháborút. (Kissé nagyon átírták ehhez a történelmet, de ki nem tenné ezt, ha megteheti? A szerbek igen.) Először is a jugoszláv és döntően kommunista partizánok közt sok volt a szerb (különösen a horvátországi, akik a horvát usztasák elől menekülve kötöttek ki a Tito vezette fegyveres mozgalomban), s akik a szövetségesek szövetségeseiként nyerték meg a háborút – miután Churchillék is rájöttek 1943-ban, hogy ők gyengítik a nácik és a mellettük harcoló olaszok, horvát usztasák és muzulmán SS-esek harcerejét, nem a szerb csetnikek. A Vörös Hadsereg pedig részt vett Belgrád és a Vajdaság felszabadításában, a partizánok velük futottak szó szerint versenyt azért, ki ér be előbb Belgrádba. A helyzet tehát világos volt, a partizánok, Jugoszlávia, Szerbia a győztesek oldalán volt, ilyen minőségében vett részt a Szerb Katonaság május 9-én a moszkvai katonai parádén.

Melyen Tomislav Nikoli szerb elnök is részt vett. Szar a biliben, hogy a Tomónak becézett elnök csetnik vajda címmel bír – beiktatásakor, éppen három éve a Frankfurter Allgemeine Zeitung-nak büszkén vallotta, hogy csetnikként vett részt a horvátok elleni háborúban 1991-ben (háborús bűnök vádjával vizsgálat-féleség is indult ellene, de ejtették). Ugye, ő a legborzasztóbb időkben már Šešelj vajda (ellene 13. éve folyik a per Hágában háborús bűnök vádjával) Szerb Radikális Pártjának az elnökhelyettese volt, és gyűlöletkeltésben és idiotizmusban csak műveletlensége okán maradt le pártvezérétől (igaz, azóta doktorált, karrierjét amúgy egy helyi temetkezési vállalat igazgatójaként kezdte, stílusosan). De Šešelj haverja volt Vuk Drašković író-politikus is, aki szintén saját csetnikmozgalmat indított, s a Ravna Gora-i fesztiválon, amely a Draža Mihajlović vezette csetnikek számára is kitüntetett hely volt, ápolgatják az amúgy Draža bátyónak becézett felkelő kultuszát már a 90-es évek legelejétől. Amikor 2003 után Drašković külügyminiszter lett a hatalmi koalícióba belépve, egyik követelése az volt, rehabilitálják a csetnikeket és Dražát – előbbi globalice nézve sikerült is, s a csetnikeknek is joguk lett – a partizánnyugdíjra.

De ez akkor sem érte el különösebben az ingerküszöböt. Čiča Draža – röviden – a jugoszláv királyi hadsereg katonatisztje volt, és végig hű maradt amúgy az ország vagyonával 1941-ben a nácik elől lelépő, Londonba emigráló királyához. Ő meg a szétvert hadseregből alakult, a hegyekbe visszavonuló honi, szerb csapatok élére állt. És az igaz, kezdetben ellen is álltak a németeknek, az angolok őket tartották szövetségesüknek, hisz a királyt is legitim uralkodóként fogadták el továbbra is. Ez még oké is lett volna, de a volt Jugoszlávia területén a délszláv népek inkább egymás torkának estek, nem a Wehrmachtnak, Szerbiában quisling-kormány alakult – a többi már történelem. A nácik csak néztek ölbe tett kézzel a fotelből, és végül Draža is melléjük állt, ama megfontolásból, hogy a fő ellenség mégiscsak a partizánok, a kommunisták, akik nem titkolták, ha hatalomra kerülnek, annyi a királyságnak meg a csetnikeknek is. Draža monarchiában és Nagy-Szerbiában gondolkodott, úgyhogy az egész végül polgárháborúba fulladt. A nácikkal együtt ők is vesztettek, ő maga 1946-ig még bújkált, amíg el nem kapták, és tárgyalás után hazaárulás, kollaborálás stb. vádjával elítélték és kivégezték. Hogy holtteste hová került, máig nem derült ki.

Hogy Draža a nácikkal dolgozgatott együtt, az nem vitás (persze a többi fél bűntetteit ez nem relativizálja). Ezért is döbbenetes a rehabilitálása – bár Szerbiában legfeljebb kisebb csoportok emelték fel most is a hangjukat a döntés ellen. Hisz lám ma az egykori csetnikek hívői, majmolói vannak hatalmon, igaz, EU-párti, piacpárti, már-már ultraliberális programmal (egyedül Koszovóról nem mondanak le, de ez is üres szlogenné vált mára). A kormány arra törekszik, hogy jóval legyen mindenkivel, akitől pénzt tud szerezni – csak az albánokkal nincs bratyizás, mert egy ellenség azért csak kell.

A leginkább tegnap Ivica Dačić külügyminiszter, az előző kormányfő akadt ki – aki, illetve az általa vezette szerb szocialisták már három éve együtt kormányoznak, épp a poszt-csetnikekkel... Hja, de tehetnek utóbbiak arról, hogy a független bíróság döntött így? Ivica Dačić egyébként Slobodan Milošević legjobb tanítványa volt a 90-es években, a fiatal szocik vezetője; Slobót meg a legkevésbé sem érdekelte a partizán-csetnik ideológiai szembenállás, csak a hatalom. De felesége örök kommunistaként annál inkább ápolta a partizánok kultuszát, és eszmeileg ő volt a családban az úr – s elég ritka a történelemben, hogy a feleségnek egy másik pártja van...

A történelmi revíziójának folyamata ugyan sohasem lezárható, de e döntéssel mégis megtörtént a csetnikek végleges rehabilitációja, ami 2006-ban kezdődött (Törvény a csetnik- és partizánmozgalmak kiegyenlítéséről), a 2008-as törvénnyel folytatódott (Törvény a rehabilitációról), és íme, ezzel végződött.

Azon meg már csak nevetgélni tudunk, hogy a legnagyobb, köztársasági képviselőkkel is bíró magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség kormányzó erő, államtitkárokat ad a kormányba stb. Hisz így a csetnikekkel együtt vannak most hatalmon. S felmerül a kérdés: mit fognak ők kérni azért, hogy a magyar gyerekek is azt tanulják majd az iskolában, a csetnikek is a szövetségesek oldalán harcoltak? Még az is előfordulhat – Szerbia a lehetőségek országa –, hogy kiverik a poszt-csetnikekből, hogy a Bácskában háborús bűnöket elkövető Horthy-hadsereget (amelyet Szerbiában következetesen lefasisztáznak) felmentsék, és a M. Kir. Honvédség is a győztesek oldalára kerüljön. És akkor jövőre esetleg már Áder János és a VMSZ elnöke, Pásztor István is ott állhat majd Putyin oldalán.

Hisz győzelemre ítéltettek.

2015. május 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább