2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A lista

Bódis Gábor
Bódis Gábor

És akkor valami nagyon elromlott. Lovas Ildikóval a háttérben elkezdődtek a tisztogatások elsősorban a kultúrában.

Hol van a lóvé? Évekkel ezelőtt frappánsan így fogalmazta meg a szerbiai politika lényegét összegző kérdését egy - sok vajdasági magyar szavazót is rendszeresen begyűjtő - autonómista párt (Vajdasági Szociáldemokrata Liga) vezetője.

Ezt a lényeget az itteni magyar politikum sem kerülhette el. Mára már ott tartunk mint a magyarországi testvérpárt, a Fidesz. A teljhatalom útja a csúcsra a saját oligarcha hálózat kiépítésén keresztül vezet. Erről szól a kiválasztott vajdasági magyar vállalkozókat tartalmazó lista. Az előzmények:

Még a kezdet kezdetén, a rendszerváltozások idején (Jugoszláviában ez háborút is jelentett) megalakult a történelmi VMDK (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége), amely röpke négy évig kisebbségi érdekképviseletként igyekezett működni. Nem is sikertelenül. De az „ártatlanság kora” lufiként kipukkant, amikor az akkori pártvezetőség (Ágoston András és a többiek) el kezdték firtatni, hogy hova tűnt a magyarországi anyagi támogatás egy bizonyos része. A kérdést elsősorban egy adai (mellesleg Rákosi Mátyás szülővároskája) pszichológus házaspár mellének szegezték, mert a férj volt a párt pénztárosa. Ebből aztán olyan ideológiai vita robbant ki, hogy a nevezetes zentai kongresszuson (1994) kettészakadt a párt: Ágoston elnök és társai a magyarországi pénzek nélkül maradtak, míg a szakadárok (később: Vajdasági Magyar Szövetség) mindent vittek, a pénzt, a tagságot és a jövőbeni szavazatokat is. A VMDK marginalizálódott, a vajdasági magyar törpepártok közé verekedte le magát és húsz év után csak most kezd észlelhetőbb életjelet mutatni. A VMSZ viszont a zentai „vereségből” politikai tőkét tudott kovácsolni és Kasza József (akkori szabadkai polgármester), finoman fogalmazva, erőskezű vezetésével egyeduralomra tett szert a folyamatos fogyatkozásban levő (jelenleg 250 ezer körüli) vajdasági magyarok között, azaz azok közösségi intézményeiben. Időközben Szerbiában, az EU iránti megfelelési kényszerből, az itteni kisebbségeknek (a magyar a legnagyobb, lévén a koszovói albánok saját államot alapíthattak) egyfajta autonómiát biztosítottak. Azaz megalakultak a kisebbségek „parlamentjei” a nemzeti tanácsok (alapítói jogokkal a kisebbségi oktatási és kulturális intézményekben, illetve a médiában).

Miután Kasza, máig nem tisztázott okok miatt, majd egy évtizeddel ezelőtt lemondott az elnökségről, az eddig főleg gazdasági ügyekben mozgó Pásztor István vette át a párt vezetését. Az önjáró Kasza alatt „sínylődők” fellélegezhettek, jött egy sokkal higgadtabb, racionálisabb főnök. Az öröm nem sokáig tarthatott: először is megkezdődött a párt kaszátlanítása. Ez a folyamat a tiszteletbeli elnök kirúgásával fejeződött be. Megkezdődött az ellenséggyártás.

Következtek a demokraták (Zoran Đinđić meggyilkolt miniszterelnök balközép pártja, amely később Boris Tadić volt államfő vezetésével sokáig kormánypárt volt), akikkel helyi szinteken koalícióra lépett a VMSZ, de a vajdmagyar „koronaékszer”, Szabadka miatt (ki adja a polgármestert) szétszedték a babaruhát. Ebben nem kis szerepe volt Lovas Ildikónak, aki már akkor a VMSZ szürke eminenciásának és Pásztor közeli bizalmasának számított, és akit a demokraták leváltottak a szabadkai kulturális tanácsos tisztségéről. Megindult a háború a zöldek (VMSZ) és kék-sárgák (Demokrata Párt) között.

Erre az időszakra datálható a VMSZ jobbratolódása is. Nem mintha egy (csak) etnikai alapokon szerveződő pártban bármikor is tombolt volna a baloldali vagy liberális szellem, Az „ideológiai megszilárduláshoz” nagyban hozzájárult az a tény is, hogy az anyaországban ismét a Fidesz jutott hatalomra (2010). Hiszen onnan jön a már említett lóvé.

Nemcsak a jobbratolódásnak tudható be, hogy Pásztorék partnert váltottak, főleg azután hogy Boris Tadić akkori államfő, egy öngyilkos kísérlettel kiíratta a parlamenti választásokkal együtt az előrehozott elnökválasztásokat is (2012). Arattak a szélsőjobboldali Vojislav Šešeljtől (hágai vádlott, ideiglenesen szabadlábon) elszakadt haladók (!?) és vezetőjük, a temetkezési vállalkozásban tapasztalt Tomislav Nikolić, a liberális szerb értelmiség megrökönyödésére, legyőzte Tadićot. A másik Šešelj-klón, Aleksandar Vučić egy felesleges közjáték és egy még feleslegesebb választás után miniszterelnök lett. Valójában a szerb politikai élet szinte korlátlan ura.

Pásztorék, megérezvén az idők szavát, bejelentkeztek az új Vučić-kormányba. Ennek tagjai között háborús uszítók, Milošević és özvegye, a moszkvai emigrációban élő, Mirjana Marković lelkes hívei is ott vannak. A kilencvenes évek etnikai tisztogatásainak kitervezői, végrehajtói. A politikai érdek azonban felülírta az esetleges finnyásságot. Négy államtitkárral is képviselteti magát a VMSZ a szerb kormányban. Tevékenységüket diszkrét homály fedi.

Szabadkát is visszaszerezték, hiszen itt is összeálltak a haladókkal a demokraták ellenében és lőn magyar polgármester (Maglai Jenő). Bonyolultabb  a helyzet a tartomány (Vajdaság) szintjén, ahol még mindig a demokratákkal kormányozhat a VMSZ, de Pásztornak már volt számos kiugrási kísérlete, de igazából nem merte bevállalni a tartományi hatalom megdöntését. Kivárja az előre hozott választásokat.

Megteremtődött egy szilárd alaphelyzet: Belgrád és Budapest is Pásztorék szilárd támaszának tűnik. A Fidesz kivételes partnerének tartja a VMSZ-t és annak hűségét pénzzel is honorálja. A kassza feltöltve, káderek elhelyezve, a média és a kultúra szorosan ellenőrzés alatt (kritikai hangnem kiirtva).

És akkor valami nagyon elromlott. Lovas Ildikóval a háttérben elkezdődtek a tisztogatások elsősorban a kultúrában (a legfontosabb médiumban, a Magyar Szóban, már régen lecserélték a főszerkesztőt, egy vérbeli pártkatonára). Az Újvidéki Színházat vezető  addigi dramaturgot a kiírt pályázaton azért selejtezték, mert magyarországi diplomáját még nem honosította. Hozattak egy Újvidéken végzett, de már több mint két évtizede Magyarországon élő színészt a színház élére. Hiába a szerb és magyar értelmiségiek tiltakozása.

Következett a Szabadkai Népszínház magyar társulata (mert van szerb és horvát is). Itt vetették el a sulykot. Egy Andrási Attila nevű, a magyarországi szélsőjobboldalhoz szorosan köthető rendezőt ültették a társulat fejére. Aki, mellesleg néhány hónapos tevékenysége alatt, nem is akart szóba állni a színészekkel és csinált egy rém rossz előadást. Részben ez az áldatlan állapot miatt született meg egy civil kezdeményezés, a Második Nyilvánosság facebook csoport, amelyhez több ezren csatlakoztak és láss csodát, nyomásukra menesztették Andrásit.

A lejtőn azonban nem lehet megállni. Megkezdődött az erjedés a Magyar Nemzeti Tanácson és a VMSZ-en belül is. Egy zárt ajtók mögötti vezetőségi ülésen, néhány rebellis, közöttük VMSZ alapítók is, Lovas menesztését követelték. Az elnöklő Pásztor a végén, igaz nagy nehezen, engedett a nyomásnak. Másnap, néhány internetes portál jóvoltából, a hír kiszivárgott és már a VMSZ ellenőrzése alatt álló médiumok is kénytelenek voltak szégyenlősen beszámolni a fejleményekről.

Nagy publicitást kapott a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökének, Korhecz Tamásnak az interjúja is a Családi Kör hetilapban. Ebben Korhecz élesen bírálta az MNT-t és a VMSZ-t is.

Néhány nap múlva az MNT (a VMSZ négyötödös többségben) tanácskozásának elején a mostani elnök, Hajnal Jenő bejelentette, hogy Lovas lemond mind MNT tagságáról, mind az Intéző Bizottságban betöltött tisztségéről is.

Következett a VMSZ tisztújító közgyűlése, ahol már kármentés zajlott. Pásztort, mint egyetlen jelöltet újraválasztották. Nem tudni hányan szavaztak rá, hiszen egy cseles húzással a számláló bizottság csak az érvényes és érvénytelen szavazatok számát hozta nyilvánosságra. Lovas bekerült a párt újraválasztott vezetésébe.

Az igazi bomba azonban csak ezután robbant. Egy magyarországi szélsőjobboldali portál nyilvánosságra hozott egy listát, azokról a vajdasági magyar vállalkozásokról, amelyek nagyon kedvezményes anyaországi hitelt kapnak. A lista létét és tartalmát senki sem cáfolta, habár Pásztor enyhíteni igyekezett az indulatokat, a belgrádi Politika napilapnak. Politikai merénylet kísérletről beszélt, meg arról, hogy még nem is tudni Magyarország egyáltalán akar-e itt beruházni. Csak egy nappal később az új belgrádi nagykövet, Pintér Attila cáfolta a pártelnököt, hiszen Szabadkán, a zsinagóga munkálatait meglátogatva azt mondta: a magyar kormány 11 milliárd forintos (majdnem 38 millió eurós) segélyt biztosít harminc egy néhány vajdasági magyar vállalatnak és erről megkezdődtek a tárgyalások.

A lista összeállítását természetesen nem előzte meg semmilyen pályáztatás, sőt a nyilvánosság is ki volt zárva. Ezért a felháborodás, meg azért, mert a napnál is világosabb, hogy a VMSZ-hez igen közelállók jutnak busás anyaországi hitelekhez. A legtöbbet egy szabadkai vállalkozó (borászat, gyümölcstároló), a VMSZ szabadkai elnöke és külön a fia (üvegszövet gyár), a párt elnökségi tagjának öccse (wellness) stb. zsebelheti be.

A Mészáros Lőrincek megjelennek a Vajdaságban is.

(A nyomtatott változat a 168 Órában.)

2015. május 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább