2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szupertankkal a békéért...

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„De most megértük, hogy mi is felsorakozhatunk a győztesek oldalán.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Tulajdonképpen büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön az a tudat, hogy most már mi is a győztes hatalmakhoz tartozunk! Azoknak a nemzeteknek a közösségéhez, amelyek antifasiszta koalíciót alkottak a második világháborúban, és vereséget mértek a náci eszméket hirdető, sötét tengelyhatalmakra. A mi alatt természetesen az összes szerbiai állampolgárt értem, kivétel nélkül - magunkat, kisebbségieket is beleértve -, hiszen a múlt szombati moszkvai katonai díszszemlén a szerb elnök magától értetődően az egész országot képviselte.

Így akár személyesen is büszke lehetnék arra, hogy a Győzelem napján az államfő képviseletében lélekben magam is ott lehettem a moszkvai díszpáholyban, amikor a Kreml előtti tér felett elhúztak a legkorszerűbb orosz harci gépek, végigdübörögtek a diadalmas orosz hadsereg páncélosai, köztük az az Armata nevű szupertank, az orosz haditechnika csodája, amely feltartóztathatatlanul képes eljutni a kontinens bármelyik pontjáig. És a díszpáholy válogatott vendégei előtt elmasíroztak az elitegységek, köztük a szerb hadsereg délceg gárdistái is.

Eddig valahogy mindig volt bennem egy nagy adag kétely, hogy a győztesek bevesznek-e egyszer engem is maguk közé? Nem hányják-e szememre apáink bűneit, azt, hogy vesztünkre rossz oldalon sorakoztak fel. Jó, nem konkrétan az én felmenőim, ők épp olyan kisemberek voltak, mint jómagam, dehogy tudtak beleszólni abba, hogy melyik oldalra álljunk! Hanem az akkori országvezetők, akik egy másik ország vezetői voltak, amelyhez mi is tartoztunk. De most megértük, hogy mi is felsorakozhatunk a győztesek oldalán. (…)

Úgy látszik, hogy a két nép közötti kapcsolatok mélyítésében a katonai díszszemlék kulcsszerepet játszanak: a mostani moszkvai és a tavaly az orosz elnök tiszteletére rendezett belgrádi parádé is ezt a célt szolgálta. Igaz, a belgrádi nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és kidobott pénz volt megrendezése, mert Putyin röviddel ezután lemondta a Déli áramlat gázvezeték építését, amihez oly nagy reményeket fűztek Szerbiában. Az hozta volna meg jólétünket. De ne legyünk kicsinyesek, a barátság csak fontosabb, mint holmi gázvezeték.

Szóval lenne mire büszkéknek lennünk a moszkvai parádé kapcsán... Csak tudnék szabadulni attól az eretnek gondolattól, attól a felszínes benyomásomtól, hogy ez a fényes díszfelvonulás inkább hasonlított erődemonstrációra, mint békefelvonulásra. És el tudnám felejteni azt, hogy miközben Nikolić az antifasiszta szerepében tetszeleg, néhány éve még egy igencsak sötét eszméket hirdető pártnak volt a főkolomposa, és a mai napig sem mondott le csetnik vajdai kinevezéséről, amivel egykori bajtársa, Vojislav Šešelj tüntette ki.

És azt a történelmi tényt is nehezen tudom felfogni, hogy Szerbia hetven éve a győztes hatalmak közé tartozott, és most teljes joggal tünteti fel magát az egykori antifasiszta koalíció tagjának. Mint ahogy azt is nehéz összeegyeztetni, hogy miközben a szerb elnök a moszkvai díszpáholyban feszít, nyíltan dacolva az unió által meghirdetett szankciós politikával, addig legközelebbi „harcostársa”, A. Vučić kormányfő Washingtonba készül azzal a bevallott szándékkal, hogy támogatást kérjen az amerikai kormánytól Szerbia gyorsabb uniós csatlakozásához.

Hiába, nehéz megtalálni a jóléthez vezető utat. 

2015. május 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább