2020. március 31. kedd
Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kezdődhet a háború

Genfben végre azonos álláspontra jutottak a nagyhatalmak, már ami a tehetetlenségüket illeti

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A nagy térképrajzolgatást a szeren­csétlen Bosznia ügyében az angol buk­mékereket is meghazudtoló fogadások váltották fel. Az amerikai atyáskodás örve alatt létrehozott, teljesen bizonyta­lan jövőjű Horvát-Muzulmán dacszö­vetség bécsi fogantatásakor még 58%-ot szántak a Föderációnak.

Az érvelés nem is volt alaptalan: az 1991-es nép­számlálást vették alapul és ahol akkor muzulmán, horvát vagy szerb többség volt, azt olyan körzetnek titulálták. Így jött ki az 58%, amelyben csak az a bök­kenő, hogy a boszniai szerbek jelen pil­lanatban nem a fennmaradt 42%-ot mondhatják magukénak, hanem több mint 70%-ot. Az eddigi jócskán felhal­mozott tapasztalat azt mutatja, hogy igen nehéz rábeszélni őket háborús hó­dításaik feladására.

Aztán a bukmékerek Bécsből Genfig utazva (hosszú az út!) valamilyen okból kifolyólag meggondolták magukat és az amerikai, az orosz, a brit, a német, a francia, a belga és a görög külügy­miniszterben megtestesülve már visszatértek a biztos befutónak számító 51:49 arányhoz. A boszniai terepet jól ismerők között nem akad egyetlen egy sem, aki magyarázatot tudna adni arra, miért éppen ez az arány. Egészen rosszindulatú emberek esetleg azt fel­tételeznék, hogy a világ diplomáciai ve­zérkara a kietlen boszniai hegyeket összekeverte egy poszt szocialista, privati­zálandó állami vállalattal. A kevésbé gyanakvók viszont úgy vélik, hogy az aránykitaláció nem más, mint a lelkiis­meret megnyugtatása. A közös új hor­vát-muzulmán haza ugyanis megkap­ná (ha minimálisan is) a nagyobb sze­letet, míg az „agresszor” szerbek a rö­videbbet húznák. Így aztán mindent a helyére lehetne tenni, az egymást teg­nap még öldöklő, de ma már csak gyűlölő horvátok és muzulmánok visszatérhetnek a néhai Tito marsall test­vériség-egységének örökmezejére, a szerbek pedig hódításaiknak csupán egy részét élvezhetnék.

A részletek kidolgozásával persze a külügyminiszterek aligha törődhettek, és ezt az eddig is sikeresen működő profi közvetítőkre bízták. Közülük is a legaktívabb (még akkor is, ha csak a honorárium nagyságát vesszük alapul)

Lord David Owen kész ennek a feladat­nak az elvégzésére (is), annak ellenére, hogy Genfben be sem engedték a tár­gyalásokra, csupán az azt követő dísz­vacsorára hívták meg. ENSZ-források szerint az amerikaiak nagyon is orrol­nak rá, mert többször is kioktatta őket a Bosznia nevű tantárgyból. Amelyből őlordsága állítólag már doktorálhatna is. Owen azonban kegyvesztett lett, és minden valószínűség szerint felváltja őt egy amerikai-orosz páros.

Az előzményeket figyelembe véve csöppet sem váratlan, hogy a boszniai szembenálló felek egyike sem fogadta lelkes egyetértéssel a diplomaták leg­újabb „békejavaslatát”. Momčilo Kra­jišnik, a nemzetközileg el nem ismert, de a valóságban nagyon is létező bosz­niai Szerb Köztársaság parlamentjének elnöke elfogadhatatlannak minősítette az 51:49-es arányt, mert a „lakosság visszatelepítése egyfajta genocídium lenne”. Mondta ezt az elnök mindazok után, ami az utóbbi két évben végbe­ment, és aminek a következményei, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának következő adataiból is felsejlenek:

„A háború előtt Bosznia-Hercegovi­nának több mint 4 millió lakosa volt. Most ebből csupán 180 000 él olyan te­rületen, amely az ellenség ellenőrzése alatt áll: 80 000 horvát és muzulmán nemzetiségű a szerb területeken, 100 000 szerb a muzulmán-horvát fennhatóság alatt. 1991-ben Kelet-Boszniában 260 000 muzulmán és 40 000 horvát élt, ami az összlakos­ságnak majdnem a felét tette ki. Ma az úgynevezett biztonsági zónákon kívül számuk alig haladja meg a 100 000-et. Bosanska Krajinából majd félmillió embert üldöztek el (300 000 muzul­mánt és 150 000 horvátot). A horvátok által ellenőrzött Nyugat-Hercegoviná­ban 70 000-rel fogyatkozott a muzul­mánok száma, a két évvel ezelőtt ott élt 45 000 szerb közül pedig csak 5000 maradt Tuzla körzetében, amely nem­csak a néphit szerint volt a jól működő többnemzetiségű környezet példája, 60 000-el kevesebb a szerb lakosok száma. Időközben a muzulmánok szá­ma 300 000-ről 600 000-re növeke­dett. Bosanska Krajinában 250 000-rel szaporodtak a szerbek, Nyugat-Her­cegovinában 50 000-rel a horvátok.”

Nem tartozik a Menekültügyi Főbiz­tosság adatai közé, de több évtizedes tapasztalat hogy a háborús viharok után az elmenekülteknek a fele sem tér vissza eredeti lakóhelyére.

Térjünk vissza azonban Genfre, amelynek eredményével nem elége­dett a szarajevói kormány sem. Egy­részt Izetbegović elnök és Silajdžić mi­niszterelnök egybehangzó értékelése szerint ez részben a szerb hódítások szentesítését jelenti. Másrészt – és ez a leglényegesebb – a bosnyák vezetés katonailag már sokkal felkészültebb­nek tartja magát. Ezért hát a számára szégyenteljes és megsemmisítő vere­ség (és az ezt elismerő bármilyen nem­zetközi békeszerződés) helyett a hábo­rú folytatása mellett dönt. Függetlenül attól, hogy a lejáratott vagy kevésbé le­járatott közvetítők melyik világváros­ban miről határoznak. A horvá­tokkal kötött sebtében összehozott (vér)szerződésben is csak azért van fantázia, mert közösen (Horvátország­gal, mint hátországgal) már felvehetik a harcot a boszniai szerbek ellen. Ez utóbbiak anyaországa pedig egyre apad gazdaságilag, és a lakosságtól most szedik be az utolsó sarcot. Új Di­nár fedőnév alatt.

1994. május 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább