Ma Sándor, Ede, Cirill névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kezdődhet a háború
Genfben végre azonos álláspontra jutottak a nagyhatalmak, már ami a tehetetlenségüket illeti
Bódis Gábor
A nagy térképrajzolgatást a szerencsétlen Bosznia ügyében az angol bukmékereket is meghazudtoló fogadások váltották fel. Az amerikai atyáskodás örve alatt létrehozott, teljesen bizonytalan jövőjű Horvát-Muzulmán dacszövetség bécsi fogantatásakor még 58%-ot szántak a Föderációnak.
Az érvelés nem is volt alaptalan: az 1991-es népszámlálást vették alapul és ahol akkor muzulmán, horvát vagy szerb többség volt, azt olyan körzetnek titulálták. Így jött ki az 58%, amelyben csak az a bökkenő, hogy a boszniai szerbek jelen pillanatban nem a fennmaradt 42%-ot mondhatják magukénak, hanem több mint 70%-ot. Az eddigi jócskán felhalmozott tapasztalat azt mutatja, hogy igen nehéz rábeszélni őket háborús hódításaik feladására.
Aztán a bukmékerek Bécsből Genfig utazva (hosszú az út!) valamilyen okból kifolyólag meggondolták magukat és az amerikai, az orosz, a brit, a német, a francia, a belga és a görög külügyminiszterben megtestesülve már visszatértek a biztos befutónak számító 51:49 arányhoz. A boszniai terepet jól ismerők között nem akad egyetlen egy sem, aki magyarázatot tudna adni arra, miért éppen ez az arány. Egészen rosszindulatú emberek esetleg azt feltételeznék, hogy a világ diplomáciai vezérkara a kietlen boszniai hegyeket összekeverte egy poszt szocialista, privatizálandó állami vállalattal. A kevésbé gyanakvók viszont úgy vélik, hogy az aránykitaláció nem más, mint a lelkiismeret megnyugtatása. A közös új horvát-muzulmán haza ugyanis megkapná (ha minimálisan is) a nagyobb szeletet, míg az „agresszor” szerbek a rövidebbet húznák. Így aztán mindent a helyére lehetne tenni, az egymást tegnap még öldöklő, de ma már csak gyűlölő horvátok és muzulmánok visszatérhetnek a néhai Tito marsall testvériség-egységének örökmezejére, a szerbek pedig hódításaiknak csupán egy részét élvezhetnék.
A részletek kidolgozásával persze a külügyminiszterek aligha törődhettek, és ezt az eddig is sikeresen működő profi közvetítőkre bízták. Közülük is a legaktívabb (még akkor is, ha csak a honorárium nagyságát vesszük alapul)
Lord David Owen kész ennek a feladatnak az elvégzésére (is), annak ellenére, hogy Genfben be sem engedték a tárgyalásokra, csupán az azt követő díszvacsorára hívták meg. ENSZ-források szerint az amerikaiak nagyon is orrolnak rá, mert többször is kioktatta őket a Bosznia nevű tantárgyból. Amelyből őlordsága állítólag már doktorálhatna is. Owen azonban kegyvesztett lett, és minden valószínűség szerint felváltja őt egy amerikai-orosz páros.
Az előzményeket figyelembe véve csöppet sem váratlan, hogy a boszniai szembenálló felek egyike sem fogadta lelkes egyetértéssel a diplomaták legújabb „békejavaslatát”. Momčilo Krajišnik, a nemzetközileg el nem ismert, de a valóságban nagyon is létező boszniai Szerb Köztársaság parlamentjének elnöke elfogadhatatlannak minősítette az 51:49-es arányt, mert a „lakosság visszatelepítése egyfajta genocídium lenne”. Mondta ezt az elnök mindazok után, ami az utóbbi két évben végbement, és aminek a következményei, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának következő adataiból is felsejlenek:
„A háború előtt Bosznia-Hercegovinának több mint 4 millió lakosa volt. Most ebből csupán 180 000 él olyan területen, amely az ellenség ellenőrzése alatt áll: 80 000 horvát és muzulmán nemzetiségű a szerb területeken, 100 000 szerb a muzulmán-horvát fennhatóság alatt. 1991-ben Kelet-Boszniában 260 000 muzulmán és 40 000 horvát élt, ami az összlakosságnak majdnem a felét tette ki. Ma az úgynevezett biztonsági zónákon kívül számuk alig haladja meg a 100 000-et. Bosanska Krajinából majd félmillió embert üldöztek el (300 000 muzulmánt és 150 000 horvátot). A horvátok által ellenőrzött Nyugat-Hercegovinában 70 000-rel fogyatkozott a muzulmánok száma, a két évvel ezelőtt ott élt 45 000 szerb közül pedig csak 5000 maradt Tuzla körzetében, amely nemcsak a néphit szerint volt a jól működő többnemzetiségű környezet példája, 60 000-el kevesebb a szerb lakosok száma. Időközben a muzulmánok száma 300 000-ről 600 000-re növekedett. Bosanska Krajinában 250 000-rel szaporodtak a szerbek, Nyugat-Hercegovinában 50 000-rel a horvátok.”
Nem tartozik a Menekültügyi Főbiztosság adatai közé, de több évtizedes tapasztalat hogy a háborús viharok után az elmenekülteknek a fele sem tér vissza eredeti lakóhelyére.
Térjünk vissza azonban Genfre, amelynek eredményével nem elégedett a szarajevói kormány sem. Egyrészt Izetbegović elnök és Silajdžić miniszterelnök egybehangzó értékelése szerint ez részben a szerb hódítások szentesítését jelenti. Másrészt – és ez a leglényegesebb – a bosnyák vezetés katonailag már sokkal felkészültebbnek tartja magát. Ezért hát a számára szégyenteljes és megsemmisítő vereség (és az ezt elismerő bármilyen nemzetközi békeszerződés) helyett a háború folytatása mellett dönt. Függetlenül attól, hogy a lejáratott vagy kevésbé lejáratott közvetítők melyik világvárosban miről határoznak. A horvátokkal kötött sebtében összehozott (vér)szerződésben is csak azért van fantázia, mert közösen (Horvátországgal, mint hátországgal) már felvehetik a harcot a boszniai szerbek ellen. Ez utóbbiak anyaországa pedig egyre apad gazdaságilag, és a lakosságtól most szedik be az utolsó sarcot. Új Dinár fedőnév alatt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >
ÚJVIDÉK: „A DEMOKRÁCIA HALÁLA”
Az újvidéki polgármester (Miloš Vučević bukott kormányfő meghosszabbított keze) antidemokratikus módon való megválasztásával a SZHP és >
Remek, nagyon remek fiúk a fogyatkozó magyarok
Szerbiának többé nincs oka aggódni. A vajdasági magyarok lélekszáma 2011 és 2022 között 70 ezerrel csökkent, >
Az egyetemisták a jelenlegi „apolitikus” programmal elmentek a falig
Az egyetemisták mindeddig nem foglalkoztak a civilszervezetek elleni hajszával, továbbra is távol tartják magukat a „pártpolitikától” >