Ma Gábor, Karina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kisebbségi elégia
Bódis Gábor
Az anyaországi választások alaposan felbolygatták a kedélyeket nemcsak a Nagykörúton belül, hanem a szomszédos országokban is. Megváltozott ugyanis az ábra: az előző azt mondta, hogy mind a 15 milliónak a miniszterelnöke, a most következő pedig csak a 10 és felet vallja magáénak. Mi tehát a teendő? – kérdezhetnénk Lenin elvtárs halhatatlan szavaival. Mit csináljon a kisebbségi, ha magyar?
Egyesek úgy vélik, hogy alkalmazkodni kell mindenáron. Tegnap még mélymagyarok voltunk, ma meg visszacseppentünk az őshonos szocialista bűnbe. Ha jó ez a lengyeleknek, a litvánoknak, az „igazi” magyaroknak, miért ne lenne jó nekünk, trianoni árváknak? Ebben a viselkedésformában követendő példákat is találunk garmadával. Tőkés László például, akinek a nevét csak mély meghajlások és fohászkodások mellett lehetett kiejteni a ma már mindenki által megvetett MDF-es korszakban, megáldotta az anyaország aktuális győzteseit. Egy másik apostol, Ágoston András, a Népszabadságban minden kertelés nélkül kijelenti, hogy „a magyar kormány verte szét a VMDK-t”. Valószínűleg azzal, hogy agyonfinanszírozta.
A magasztos küldetéstudattól nem annyira szenvedők azonban tényleg gondban vannak. Egyesek az elmúlt négy esztendő alatt olyannyira felbátorodtak, hogy a besúgó-író Csurka István zavaros eszméivel is eljátszogattak. Mert ugyebár a határokat nem az Isten teremtette, hanem az ember, és hát tudjuk, hogy ez utóbbi mennyire következetes. Ergo: lehetne követni a dedinjei látnokot és a világ szemébe vágni, hogy minden magyar egy államba. De akkor jön ez a Horn és azt mondja, hogy ez a 15 milliós mese már nem érvényes. Sőt, még képes lesz, amilyen, hogy a fejünk felett kiegyezzen főbérlőinkkel. Lesz itt annyi államszerződés, amennyit csak akartok.
Na mármost különösen érdekes a vajdasági magyarság helyzetének ilyetén alakulása. Ugyanis itt már megvolt a követendő példa. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia hírhedt (állítólag nem létező) Memorandumának nemzetegyesítő zagyvaságait csak be kellett helyettesíteni a már említett III/IH-as ügynök hasonlóan kristálytiszta képleteivel, és máris módosíthatjuk a határokat. Aminek persze gyakorlati haszna is lenne, hiszen akkor már útlevél nélkül mehetnénk Szegedre bevásárolni.
Van azonban az ügynek néhány bökkenője. Az első az, hogy még nem lehet tudni, milyen végső elbírálásban részesül Milošević úr műve, az etnikai tisztogatás által létrehozott nemzetállam. Az akadékoskodók erre azt mondhatnák, hogy a világ úgyis elismeri a hódításokat, vagy más szóval a „felszabadításokat”, és íme, így kell ezt csinálni. Csakhogy van némi különbség a szerb és a magyar nemzet múltja, jelene és helyzete között.
Vegyük sorjába: a történelmi körülmények miatt – ez esetben nem fontos, hogy azokat igazságtalannak nevezzük vagy sem – ebben a században a szerb nép mindenkori vezetése jobb lovakra tett, mint a magyar. És ez a hasonlat korántsem fedi az óriási különbséget. A szerb, illetve a jugoszláv állam olyannyira jól helyezkedett a két világháború idején, hogy hagyományos szövetségesekre tehetett szert, amelyek még ebben a háborúban sem hagyták cserben. Valószínűleg senkit sem kell meggyőzni arról, hogy az angolok és a franciák évek óta tartó ellenállása miatt hiúsult meg például az Egyesült Államok minden szentimentalizmust nélkülöző komolyabb közbelépése. Ilyen háttere a magyar államnak nincsen, bárki vezesse is. A magyarok hagyományos szövetségesei rendre elveszítenek minden háborút.
A másik alapvető különbség a katonai erő. Ebből a szempontból Magyarország még hátrányosabb helyzetben van. A Milošević-féle szerb vezetésnek egy négy évtizedig önállóan fejlesztett, nyugati és szovjet technológiával felszerelt, „jugoszláv” öntudatú tisztikar által irányított hadserege volt. A magyarok meg körkörös védelemmel foglalkoztak. Ez a katonaság, mármint a Jugoszláv Néphadsereg, képes lett volna nagyobb falatot is lenyelni, mint Szlovénia, Horvátország vagy Bosznia. Más lapra tartozik, hogy Milošević úr természetesen átejtette a jugoszláv érzelmű tisztikart és a JNH-t a szerb nemzeti célok elérésére használta fel. Mire a tábornokok erre rájöttek, már régen bevérezték a kezüket.
A harmadik különbség az, hogy a délszláv háborúban félig-meddig mégiscsak belső határok megváltoztatásáról van szó, Magyarország körül pedig Trianon óta igen megkövesedett sorompók vannak.
Mindezek figyelembe vételével nagy felelőtlenség még csak homályos utalásokkal is etetni a kisebbségeket, mert azok hajlamosak az ábrándozásra. Most a kijózanodás korszaka következik. A korhelyleves elengedhetetlen tartozéka a demokratikus, fejlődő anyaország. Meg a jól ellátott szegedi üzletek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >