2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Rég vót, de igaz s szép is vót!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

Néha természetesen megereszt egy-egy ejnye-bejnyét a hatalom irányában (kivéve a Pásztor-Lovas-féle VMSZ-t és MNT-t).

Aleksandar Vučić meglátogatta a Forumot, elbeszélgetett a Forum igazgatójával, a Magyar Szó és a Képes Ifjúság főszerkesztőjével.

Na nem ma. 1998 novemberében járunk - Koszovón eközben zajlik a háború, a népirtás, vajdasági magyar sorkatonák sebesülnek meg, válnak lelki sérültté örökre vagy épp halnak meg ott. A magyarok továbbra is szegénységben tengődnek, félelemben élnek, aki tud, emigrál. Nem sokkal korábban már majdnem bombázták Szerbiát, de aztán kiegyeztek, hogy leáll a népirtás. Aztán mégse. No de.

Eközben a Milošević-Šešelj féle, szocialista-fasiszta koalíció tájékoztatásügyi minisztere, a radikális Aleksandar Vučić, a rettegett cenzor, a hírhedt médiatörvény betartatója, a lapok, tévé- és rádióállomások zaklatója, aki a NATO-bombázások alatt is a helyén volt (s ekkor ölték meg Slavko Ćuruvija újságírót, szerkesztőt, több ellenzéki lap kiadóját – mint mára kiderült, a szerb titkosszolgálat emberei). Az újságírókat, lapokat abnormálisan magas pénzbírsággal lehetetlenítették el. A bombázások alatt még az egykor ellenzéki lapok is ultrapatrióta szöveget, NATO-ellenes propagandát nyomattak, minden kritika eltűnt, a vajdasági magyar sajtóból is, ami egyrészt érthető, másrészt meg. A vajdasági magyar lapok se az albánokról írtak, csak a szerb stb. áldozatokról, szidták a NATO-t, Amerikát, és a magyarországi magyarokat, mert a NATO a bombázás előtt 8 nappal előtt vált a szervezet tagjává és átengedte légterét (persze a magyarok dühe érthető is valahol).

Ma Vučić a szerb kormányfő, szinte minden hatalmi szinten koalícióban a Vajdasági Magyar Szövetséggel, s Pásztor István, a pártelnök úgy fogalmazott: Vučić semmiféle feltételt nem szabott, hogy mondjuk a Vajdaságban mit csinálnak. Az együttműködés kivételesen sikeres...

No de az volt ám ez régen is. Íme, archívumunkban kotorászva fedeztük fel ezt az 1998. november 8-i cikket. Egyébként a lap tavaly karácsonykor ünnepelte meg 70. születésnapját, az ünnepi kiadványok, interjúk, visszaemlékezések döntő többsége ajnározza a lapot, hol a világ legjobb magyar nyelvű napilapjának kiáltva ki a szocializmusban, hol echte ellenzékinek Slobo alatt stb. – minden önkritika nélkül. Bezzeg anno – ők még újságírók voltak! A maiak – egy senkik.

De itt mit olvashatunk? A cikk amúgy szocreál stílusban íródott, már a cím is ragyogó, idézet a leendő tájékoztatási minisztertől: „A politikai többszólamúságot szorgalmazzuk.“ Alex a Forum Kiadóházban találkozott mindenféle kisebbségi újság szerkesztőjével, illetve a Forum Holding vezérigazgatójával, Bordás Győzővel, Bálint Sándorral, az (örök) ellenzéki Magyar Szó főszerkesztőjével és Tóth Líviával, az (örök) ellenzéki Képes Ifi főszrekesztőjével, akik ismertették „a lapok munkáját, és röviden szóltak az anyagi gondokról is“. (Vagyis: anyagin kívül más gond nem is volt.)

A miniszter tehát a többszólamúságot szorgalmazta – hű, ez ám a klafa, amikor maga a miniszter kéri meg az újságok főszerkesztőit, ne csak egy szólamban fújják a nótát –, az állam pedig segít anyagilag a Forumon, november 16-án meg folytatják a beszélgetést. A N.Z. monogrammal (Németh Zoltán? – a Magyar Szó akkori és jelenlegi főszerkesztőhelyettese?) megjelent cikkből megtudhatjuk, hogy Vučić szerint „számukra nem jelent gondot, ha a lap egyes cikkekben támadja az állami szerveket is, természetesen tisztelve az alkotmány és a törvény rendeleteit“.

Lassan két évtizede volt ez. N. Z. akkor is főszerkesztő-helyettes volt, az impresszum szerint ma is az – persze ha ő ez a N. Z. Igaz, nehéz elképzelni, hogy egy ilyen fajsúlyos ügyet ne ő írt volna meg ilyen szép szocreál stílusban, a miloševići rendszer pluralizmusát egyszerre éltető cikket, amely egyszersmind épp a hatalomtól kap biztatást a rendszer bírálatára. Érti ezt valaki?

Hogy Tóth Lívia mit mondott, nem tudjuk. A liberális Naplóból indult, a Képes Ifi se volt nagymagyar lap, sőt, de aztán a konzervatív-jobboldali-nackós (semmilyen), de annál inkább VMSZ-es Hét Napba katapultált (a Hét Nap főszerkesztője egy időben Dudás Károly volt, a VMSZ alelnöke), x éve meg a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke. Ez is egy karrier, van ilyen.

Van hát valami új a nap alatt? Mindenki jóban van itt mindenkivel, a Magyar Szó továbbra is a világ legjobb újságja (rentábilis! – naná, állami támogatásokkal), kritikus (az őt kritizálók irányában), néha természetesen megereszt egy-egy ejnye-bejnyét a hatalom irányában (kivéve a Pásztor-Lovas-féle VMSZ-t és MNT-t), amit meg beszop még a liberális vajdmagy ellenzék is, hogy nohát, gratulálunk a szerzőnek, milyen merész, hogy kritizálja munkaadó pártját, nemzeti tanácsát (ámbár általánosságban, név nélkül, homályosan utalgatva, hogy végül akár azt is mondhatja, egész másra gondolt).

Elvtársak! Lassan ideje elkezdeni megtervezni a találkozó 20. éves évfordulóját! A jubilejt, ahogy mondanák. Nincs az már olyan messze, három és fél évet Önök, akik mindig hatalmon vannak, játszva kibírnak, s megünnepelhetik az eseményt – nyilván nem 8-án, a cikk megjelenésének napján, hanem előző nap, november 7-én, a nagy október szocialista forradalom évfordulójával együtt. ez sem lehet gond, aki ott volt ama napon 1998-ban, azok közül sokan bizonyosan ott voltak a Jugoszláv Kommunista Szövetségben is.

Addig húzzák már ki. És így a 2018. november 8-i Magyar Szóban N. Z. monogrammal megjelenhet a cikk, ugyanazon felcímmel: „Aleksandar Vučić:”, s a főcímmel: „A politikai többszólamúságot szorgalmazzuk.” Meg hogy adnak anyagi segítséget a lapnak, de aztán tessék kritizálni is, persze törvényesen. A cikkben legfeljebb egy-két nevet kell kicserélni, semmi mást.

A főszerkesztők pedig megígérik majd a koalíciós pártelnök jelenlétében, hogy igenis, többszólamúan fogják kritizálni – az ellenzéket, amely nem konstruktív, akárcsak a kritikusok; meg a klónozott, Kínában hamisított független értelmiségieket, a lappangó disznajait a vajdasági prérinek, az emigrálókat, a rájuk nem szavazókat.

 

2015. április 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább