Ma Nikolett, Hunor, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Rég vót, de igaz s szép is vót!
Szerbhorváth György
Néha természetesen megereszt egy-egy ejnye-bejnyét a hatalom irányában (kivéve a Pásztor-Lovas-féle VMSZ-t és MNT-t).
Aleksandar Vučić meglátogatta a Forumot, elbeszélgetett a Forum igazgatójával, a Magyar Szó és a Képes Ifjúság főszerkesztőjével.
Na nem ma. 1998 novemberében járunk - Koszovón eközben zajlik a háború, a népirtás, vajdasági magyar sorkatonák sebesülnek meg, válnak lelki sérültté örökre vagy épp halnak meg ott. A magyarok továbbra is szegénységben tengődnek, félelemben élnek, aki tud, emigrál. Nem sokkal korábban már majdnem bombázták Szerbiát, de aztán kiegyeztek, hogy leáll a népirtás. Aztán mégse. No de.
Eközben a Milošević-Šešelj féle, szocialista-fasiszta koalíció tájékoztatásügyi minisztere, a radikális Aleksandar Vučić, a rettegett cenzor, a hírhedt médiatörvény betartatója, a lapok, tévé- és rádióállomások zaklatója, aki a NATO-bombázások alatt is a helyén volt (s ekkor ölték meg Slavko Ćuruvija újságírót, szerkesztőt, több ellenzéki lap kiadóját – mint mára kiderült, a szerb titkosszolgálat emberei). Az újságírókat, lapokat abnormálisan magas pénzbírsággal lehetetlenítették el. A bombázások alatt még az egykor ellenzéki lapok is ultrapatrióta szöveget, NATO-ellenes propagandát nyomattak, minden kritika eltűnt, a vajdasági magyar sajtóból is, ami egyrészt érthető, másrészt meg. A vajdasági magyar lapok se az albánokról írtak, csak a szerb stb. áldozatokról, szidták a NATO-t, Amerikát, és a magyarországi magyarokat, mert a NATO a bombázás előtt 8 nappal előtt vált a szervezet tagjává és átengedte légterét (persze a magyarok dühe érthető is valahol).
Ma Vučić a szerb kormányfő, szinte minden hatalmi szinten koalícióban a Vajdasági Magyar Szövetséggel, s Pásztor István, a pártelnök úgy fogalmazott: Vučić semmiféle feltételt nem szabott, hogy mondjuk a Vajdaságban mit csinálnak. Az együttműködés kivételesen sikeres...
No de az volt ám ez régen is. Íme, archívumunkban kotorászva fedeztük fel ezt az 1998. november 8-i cikket. Egyébként a lap tavaly karácsonykor ünnepelte meg 70. születésnapját, az ünnepi kiadványok, interjúk, visszaemlékezések döntő többsége ajnározza a lapot, hol a világ legjobb magyar nyelvű napilapjának kiáltva ki a szocializmusban, hol echte ellenzékinek Slobo alatt stb. – minden önkritika nélkül. Bezzeg anno – ők még újságírók voltak! A maiak – egy senkik.
De itt mit olvashatunk? A cikk amúgy szocreál stílusban íródott, már a cím is ragyogó, idézet a leendő tájékoztatási minisztertől: „A politikai többszólamúságot szorgalmazzuk.“ Alex a Forum Kiadóházban találkozott mindenféle kisebbségi újság szerkesztőjével, illetve a Forum Holding vezérigazgatójával, Bordás Győzővel, Bálint Sándorral, az (örök) ellenzéki Magyar Szó főszerkesztőjével és Tóth Líviával, az (örök) ellenzéki Képes Ifi főszrekesztőjével, akik ismertették „a lapok munkáját, és röviden szóltak az anyagi gondokról is“. (Vagyis: anyagin kívül más gond nem is volt.)
A miniszter tehát a többszólamúságot szorgalmazta – hű, ez ám a klafa, amikor maga a miniszter kéri meg az újságok főszerkesztőit, ne csak egy szólamban fújják a nótát –, az állam pedig segít anyagilag a Forumon, november 16-án meg folytatják a beszélgetést. A N.Z. monogrammal (Németh Zoltán? – a Magyar Szó akkori és jelenlegi főszerkesztőhelyettese?) megjelent cikkből megtudhatjuk, hogy Vučić szerint „számukra nem jelent gondot, ha a lap egyes cikkekben támadja az állami szerveket is, természetesen tisztelve az alkotmány és a törvény rendeleteit“.
Lassan két évtizede volt ez. N. Z. akkor is főszerkesztő-helyettes volt, az impresszum szerint ma is az – persze ha ő ez a N. Z. Igaz, nehéz elképzelni, hogy egy ilyen fajsúlyos ügyet ne ő írt volna meg ilyen szép szocreál stílusban, a miloševići rendszer pluralizmusát egyszerre éltető cikket, amely egyszersmind épp a hatalomtól kap biztatást a rendszer bírálatára. Érti ezt valaki?
Hogy Tóth Lívia mit mondott, nem tudjuk. A liberális Naplóból indult, a Képes Ifi se volt nagymagyar lap, sőt, de aztán a konzervatív-jobboldali-nackós (semmilyen), de annál inkább VMSZ-es Hét Napba katapultált (a Hét Nap főszerkesztője egy időben Dudás Károly volt, a VMSZ alelnöke), x éve meg a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke. Ez is egy karrier, van ilyen.
Van hát valami új a nap alatt? Mindenki jóban van itt mindenkivel, a Magyar Szó továbbra is a világ legjobb újságja (rentábilis! – naná, állami támogatásokkal), kritikus (az őt kritizálók irányában), néha természetesen megereszt egy-egy ejnye-bejnyét a hatalom irányában (kivéve a Pásztor-Lovas-féle VMSZ-t és MNT-t), amit meg beszop még a liberális vajdmagy ellenzék is, hogy nohát, gratulálunk a szerzőnek, milyen merész, hogy kritizálja munkaadó pártját, nemzeti tanácsát (ámbár általánosságban, név nélkül, homályosan utalgatva, hogy végül akár azt is mondhatja, egész másra gondolt).
Elvtársak! Lassan ideje elkezdeni megtervezni a találkozó 20. éves évfordulóját! A jubilejt, ahogy mondanák. Nincs az már olyan messze, három és fél évet Önök, akik mindig hatalmon vannak, játszva kibírnak, s megünnepelhetik az eseményt – nyilván nem 8-án, a cikk megjelenésének napján, hanem előző nap, november 7-én, a nagy október szocialista forradalom évfordulójával együtt. ez sem lehet gond, aki ott volt ama napon 1998-ban, azok közül sokan bizonyosan ott voltak a Jugoszláv Kommunista Szövetségben is.
Addig húzzák már ki. És így a 2018. november 8-i Magyar Szóban N. Z. monogrammal megjelenhet a cikk, ugyanazon felcímmel: „Aleksandar Vučić:”, s a főcímmel: „A politikai többszólamúságot szorgalmazzuk.” Meg hogy adnak anyagi segítséget a lapnak, de aztán tessék kritizálni is, persze törvényesen. A cikkben legfeljebb egy-két nevet kell kicserélni, semmi mást.
A főszerkesztők pedig megígérik majd a koalíciós pártelnök jelenlétében, hogy igenis, többszólamúan fogják kritizálni – az ellenzéket, amely nem konstruktív, akárcsak a kritikusok; meg a klónozott, Kínában hamisított független értelmiségieket, a lappangó disznajait a vajdasági prérinek, az emigrálókat, a rájuk nem szavazókat.
Következő cikk: Megvertek egy propagandistát. Elítélendő, de mi köze a sajtószabadsághoz?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >