2020. január 21. kedd
Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Médiakorrupció

„Etnocentrikus, illetve, etnopolitikai megítélés alá esik, tehát: rommagyar média nem lehet korrupt.” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) Mindez nem is egy média-, vagy hatáselméleti vonatkozásban vetődött föl bennem, hanem a most kirobbant, de – mint annyiszor – még megvitatás és tisztázást megelőzően elült, eltussolt közéleti botrány kapcsán, amit Nagy-Debreczeni Hajnal, az RMDSz és elnökének fő sajtótanácsosa, és PR vezérének neve fémjelez[ii]. Történt ugyanis, hogy napvilágra került egy médiakorrupciós ügy, mégpedig az, hogy a rommagyar politikai közélet főszereplőjének igen befolyásos, a kommunikációt nagyban befolyásoló tanácsadója kamu állásért háromszoros szerkesztői fizetést vett fel a köztévétől, illetve rádiótól, és bár hibáját be nem ismerte, végül mégis lemondott a jól fizető állásáról (nem foglalkozom a botrány hátterével és jogi /versenyvizsga nélkül foglalt el állást, soha senki nem ellenőrizte munkaköri leírásának megfelelő tevékenységét, összeférhetetlenségét[iii], stb./ meg egyéb vonatkozásaival, még az a személyes és intézményes politikai és erkölcsi felelősség sem érdekel itt és most, melynek felvállalása szemmel láthatóan késik – a tanácsos tanácsos maradhat, főnöke meg sem szólal az ügyben, a szekér halad, ugye, (a férj meg egyre befolyásosabb). A jelenség minden bizonnyal nem egyedi és nem pusztán kisebbségi jellegű[iv], ezért a közéleti-, illetve a még konkrétabban, a médiakorrupció[v] egyik sajátos válfajának tekintendő. Ez, és a hasonló jellegű korrupciós ügyletek, nemcsak a szólás és sajtószabadság intézményét rombolják, és hiteltelenítik, hanem általában a közéleti cinizmus és passzivitás, az állampolgári apátiát növelik, és végső soron a demokratikus intézmények és berendezkedés hitelét rontják. Ki tekinthetne bizalommal a közszolgálati médiumok működésére, amikor azokat lényegében (hiszen igen erős döntéshozó mandátummal bíró) politikai kinevezettek vezetnek, megbízóik és háttérérdekeltségeiknek alárendelve? Amikor az is megtörténhet, hogy a pártok olyan bizalmi embereiket neveztetik ki a vezető grémiumokba, akiknek semmiféle affinitása a médiák világával nincs? Halkan jegyzem meg, hogy éppen a rommagyar politikai szövetség nevezett ki olyan személyt, akinek semmiféle sajtótapasztalata vagy előképzettsége nem volt, míg a többi párt – legalább a látszat kedvéért – „szakmai körökből” választ/választott képviselőt a közmédiák felügyelő bizottságában; de hát úttőrő volt szövetségünk abban is, hogy „rendszeridegeneket”, ügyvédet, majd közgazdászt nevezett egészségügyi miniszternek, a témához nem értő politikust környezetvédő miniszternek, stb., stb. – a szakmaiság, politikai vezéreink számára afféle úri huncutság, fölösleges cicoma, bokréta a politikai komisszárok kalapján.

Tele a romániai média olyan intézményekkel, melyek többé-kevésbé titkoltan politikai, illetve tulajdonosi struktúrájuk révén gazdasági (karton?) birodalmakhoz és érdekekhez kapcsolódnak. De az mégiscsak atipikus, sőt egyedi, hogy egy újságíró egyesület – nevezetesen az egyetlen, kis rommagyar társadalmunkban, a MÚRE – nyíltan, politikai párttal, illetve annak helyi kiskirályával szövetkezzen (a megyeitanácsi elkötelezettséget, most nem is próbálom értelmezni, és azt sem, hogy az újságíró egyesület semmiféle utólagos kérdésre nem válaszolt, a politikus (és tanács) pénzén ünnepelte meg magát, másodhegedűsként). A pártkötődés jelzése, illetve nyílt felvállalása nem gond egy szerkesztőség esetében, sőt a tisztánlátást segíti, de egy újságíró szövetség esetében, mely elvben a többi párthoz kapcsolható, más filozófiát, illetve érdekeket követő média-termékek újságíróit is magába foglalja, enyhén szólva problematikus, és az egész mezőnyt hiteltelenítő gesztus. Ezek után hogy léphetne fel az egyesület az összes újságíró nevében, hogyan lehetne a tisztességes és korrupciómentes újságírás szóvivője? (A sajtószabadság hangoztatása, a pártkasszához való járulásig tart?)

Nem is beszélve arról, hogy a rommagyar médiastruktúra egészének háttere, főként pedig finanszírozása, rendkívül zavaros, hiszen összekeverednek a közszolgálati („tisztán” állami támogatású), a magán-, illetve anyaországból érkező, alapvetően költségvetési, de alapítványokon átfolyatott támogatások hálózatai, a közösségi médiák rendszerével, és vannak persze, kis számban, piaci alapon működő sajtótermékek is, stb. És ez az újságírás szakmai és főként etikai (deontológiai standardjainak) színvonalának elsatnyulását, a rendszer bizalmi tőkéjének igen alacsony voltát okozza (a trollok és egyéb nekivadult kommentelők, szinte folyamatos „bértolnokozása”, egy ilyen zavaros háttér felfoghatatlanságát is jelzik[vi]).

Azt hiszem nagyon sokunk, ha nem egyenesen a régi rezsimben nevelkedettek többségének, a számára, a rendszerváltás legnagyobb nyereségeként a szólás és sajtószabadság, klasszikus polgári értékeinek a felépítése és szabad gyakorlása tűnt föl: nem a jólét, hanem a szabadság tűnt, józan ésszel, gyorsabban megvalósíthatónak, az átmenetben, a rendszerváltást követő első szakaszban. Nos, a rendszerváltás szemmel láthatóan, sőt látványosan megbukott, ezen a területen is. A médiakorrupció pedig – azokon az általános és strukturális összetevőkön kívül, melyek ma a médiakorrupció fogságában élnek, a  szabályozásoktól kezdve, a rossz médiapiaci struktúrán át, a felkészületlen újságírókig és a civil társadalom, és médiapluralizmus hiányával, stb. bezáróan –  sajátos, térségünkre és országunkra, no meg rommagyar kisebbségi társadalmunkra jellemző formákat öltött. És nem látszik a láthatáron egyetlen épkézláb ötlet sem, nem hogy következetes projekt, a kilábalás elindítására. Az itt tárgyalt botrányok elindíthatnának (/hattak volna) megtisztulási folyamatokat, de máris elakadtak, ezért az éles kérdés: van-e ma rommagyar média? Van-e olyan mediatikus tér, mely negyedik hatalmi ág lehetne, és ha nincs, akkor miért teszünk úgy, mintha lenne? Számomra úgy tűnik föl, hogy ezen a téren is végállomás közeleg, valamit tenni kellene!

XXX

 [ii] A kézi vezérlés, illetve az újságírói szervizilmus biztos jele, hogy a (z az érintett férjének közvetlen felügyelete alatt álló) maszol.ro portál, mely egyébként percenként hoz híreket (főként persze az RMDSz szócsöveként), nem értesült, illeve nem találta figyelemre méltó hírnek a botrányt, és mindvégig hallgatott róla.  Ennél még a transindex.ro is komolyabban vette szerepét, és helyt adott Nagy-Debreczeni Hajnal mentegetőző (ál)interjújának, igaz nem zargatta kellemetlen, vagy esetlegesen kompromittáló kérdésekkel.

[iii]   Senki nem reflektált rá, de most a kongresszust megelőző „bizalomépítési” kampányban ahol, amint a vezér mondja: „a közösség szolgálata a legfőbb feladat” , igencsak furán hat, sőt bizalmatlanságot szül, hogy Nagy- Debreczeni Hajnal azzal védekezik az összeférhetetlenség ellen, mely a közmédia vezető szerkesztői állása és politikai pártban való aktív részvétele között van, hogy nem tagja az RMDSz-nek. Vajon nem bízik saját „kenyéradó” szövetségében, amelynek arculatát és kommunikációját ő maga alakítja, és képviseli, annyira,  hogy belépett volna? Faramuci egy helyzet (fidesz tempó, biztos vagyok benne, hogy Habony sem fidesz-tag), cinikus mindenestől, csakhogy egyáltalán nem bizalomépítő.

[iv] Érdemes viszont megjegyezni, hogy a román médiákban fellelhető kiterjedt korrupció, legalább egyre inkább „látható”, illetve a korrupcióellenes fellépés következtében, igen befolyásos újságírók és média-mágnások lepleződtek le, sőt lettek elítélve. A rommagyar  társadalomban az ilyen vonatkozású korrupció megléte is tabu: etnocentrikus, illetve, etnopolitikai megítélés alá esik, rommagyar média nem lehet korrupt (még akkor sem, ha, amint az erdely.ma teszi, teljességgel illegális és immorális alapokon működik!).

[v] A médiakorrupció különös veszélyt jelent a közéletre, hiszen magukat a médiákat a legtöbbszőr a korrupció leleplezésének, és az ellene folyó harc zászlóvívőjének gondoljuk, ezért nincs „természetes” immunitásunk ellene. Kevés kutatás és elemzés foglalkozik a témakörrel, ezért nehéz tanácsot adni a médiakorrupció felszámolási módozatairól, esetleg (good practices) a jó gyakorlatokat lehet csokorba gyűjteni, mint azt a Transparency International szakértője, nemrég összefoglalata (a szöveg itt elérhető).

[vi] A médiákban dolgozók elvtelen, személyeskedő/gyűlölködő és belterjes vitáit szintén a zavaros, transzparencia hiánnyal küzdő háttér magyarázza, az iszapbírkozás maga is háttérben folyik, csak nagy ritkán kerülnek nyilvánosságra eredményeinek apróra tört üvegcserepei. A politikai szekértáborok és árkok rég átkerültek a médiák terébe is, már-már teljesen szétszakítva a mezőnyt, magát az ujságírói habitust, vagy ha úgy tetszik identitást hozva kilátástalan helyzetbe.

2015. április 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Foglyul ejtve a senki földjén

Az iránit most azzal fenyegetik a magyar hatóságok, hogy közvetlenül a hazájába küldik vissza, de ott >

Tovább

A nagytőke felelőssége

Az üzletembereknek, bankároknak és politikusoknak megvan a maguk felelőssége, hiszen gerjesztik az egyenlőtlenséget, elősegítik a korrupciót, >

Tovább

Bővítési bonyodalmak

Igazából az a tét a Nyugat-Balkánon, hogy mekkora lehet ott az unió befolyása. Ha nem tesz >

Tovább

Keresztényi kötelességének tekinti...

Sokan Szabadka közelében várakoznak, ahol a helyi magyar kisebbség protestáns lelkésze, Varga Tibor igyekszik némi meleghez >

Tovább

A szélsőjobboldali üzenet

Mert bár eddig is voltak rasszista megnyilvánulásai, de ilyen nyílt gyűlöletre uszításra és normaszegésre korábban nem >

Tovább

Vita a 7. cikkelyről

„Lengyelország ellen jogi eszközöket kell bevetni, Magyarországnak ugyanakkor a pénz a gyenge pontja. Merthogy főleg Orbán >

Tovább

Két tucatból fél tucat

Az első szavazatok előtti utolsó tévévita a korábbiaknál kevésbé harciasabbra sikeredett, de a záró egypercesek mégis >

Tovább

Spiegel: Repedések Orbán hatalmi szerkezetén

A Fidesz belső életéről nem tudni semmit. A pártkongresszusok a létező szocializmus ünnepi gyűléseit idézik, ott >

Tovább

A szólás-, és sajtószabadság 30 éve megképződő árnyoldaláról; náci beszédről és Csurka Istvánról

Harminc éve egy januári vasárnap reggelén hörögve üvöltötte a rádiómikrofonba Csurka, hogy „ébresztő magyarság!”. Akkor riasztón >

Tovább

Miért nem béna kacsa Merkel

Őszinte, hihető, sérülékeny és szerethető személyiség. Meggyőződés vezérli, amint azt a menekültválság során is látni lehetett, >

Tovább

Akkor hiszek majd Pokorni Zoltán könnyeinek...

... ha a XII. kerületi önkormányzat kiadja a bontási rendeletet a szoborra. És azt is elvárom, >

Tovább

Diszkriminálják a nyugaton dolgozókat, a határon túliakkal ellentétben

A magyar miniszterelnök pl. egyértelműen megnehezítette a választási részvételt a nyugaton dolgozó magyarok számára, miközben a >

Tovább