2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Tisza Kálmán – nem véletlenül példaképük

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Egy azért mégis formátumosabb pártelnök, kormányfő is végül simán megbukott, lecsúszott, ez akár velük is megtörténhet.” Szerbhorváth György (Beszélő):

Miközben olvasunk-hallunk, hogy a Vajdaságból, az egyik óbecsei középiskola 19 tagja a tanév végén külföldre akar távozni, az egyik szabadkai középiskola 43 végzőse közül pedig 41 fog rögtön dobbantani és ha lehet, külföldön továbbtanulni (és már nem feltétlenül Magyarországon), addig az ottani magyar politikusok a falvak átnevezésével szórakoznak – csinálni csak kell valamit, ami látszik is.

Régi jó szokás az ex-szocialista országokban, hogy az utca- és közterek neveinek megváltoztatását mindennél fontosabbnak tartják a hatalmon lévők, Sztálin még életében várost nevezett el magáról, meg is lett az ára. Jugoszláviában minden köztársaság és tartomány városa azért küzdött, hogy neve elé biggyeszthesse a Tito nevet – 1990 után meg rohamtempóban smirglizték le a várostáblákról pl. a Titov Vrbas nevet, a lakosság meg szívott, az utcanevek miatt is, hisz előbb-utóbb a dokumentumokban is ki kellett cserélni a neveket. Az egyik koszovói szerb faluban meg a minap Slobodan Miloševićről neveztek el utcát – tiltakozik is az EULEX, Brüsszel, Hága és bárki.

A vajdasági magyarok Nemzeti Tanácsának (amely a Vajdasági Magyar Szövetség totális irányítása alatt áll) egyik joga, hogy a magyarok lakta településeken megváltozassa az utcaneveket, de akár a falu nevét is, a régit visszakövetelje, javasoljon stb. Pár éve volt egy ilyen nagy hullám, csak hát mondjuk a moravicaiak (és mások szájára) is inkább e régi név áll, nem a régi-új Bácskossuthfalva, vagy Feketics esetében a Bácsfeketehegy. Az ottani magyar sajtó tartja magát az új listához, a régi nevet még zárójelben sem írják oda vagy mondják be, és aki nem ultratájékozott, gőze sincs, egy-egy kisebb falu esetében ugyan melyikről lehet szó. Ha pedig vidéki, úttalan bácskai-bánáti utakon autózunk, s nem tartjuk magunk előtt a táblázatot, térkép meg nincs, gyakran fogalmunk sincs, merre járunk. A szerb nyelvű (vagy más kisebbségi) helységnév pedig úgyis hivatalos marad.

Az MNT most újra megváltoztatta egy falu nevét, vagyis visszaadta a régit, így az Újvidék melletti falu, Budiszava ezentúl ismét Tiszakálmánfalva lesz. Annyiban akár jogos, indokolható is ez, hogy 1884-ben telepítették, azaz Tisza miniszterelnöksége idejében, és ha már, akkor el is nevezték róla (szerb neve tán a közeli Budisava erdőségről kapta nevet – és nincs köze a budihoz, annak szavához vagy szagához, ahogy azon poénkodni szoktak –, németül pedig Waldneudorf volt, mert egy másik erdőt kivágtak (nagy ötlet volt, ma a Vajdaságban alig van erdő). A németek helyére aztán szerbek érkeztek, ma a majd’ 4000 lakos 60%-a szerb, 31%-a magyar – szóval hivatalosan úgyis Budisava marad, de egyes esetekben a magyarok majd tiszakálmánozhatnak, kipingálhatják a falutáblára – úgyis akad majd valaki, aki grafitival lefújja majd.

Nincs is ezzel baj. Vagy nem lenne gond, ha tudnák, ki volt Tisza Kálmán. Már az MNT indoklása is hajmeresztő, bár lírai meg patetikus. Hajnal Jenő, az MNT elnöke így számolt be arról, hogy „Budiszava hivatalos neve hamarosan ismét Tiszakálmánfalva lesz [részben, mint fentebb írtam, de részletekre ott nem adnak]. Kosztolányi Dezső szerint elsősorban a költészetben, de én úgy gondolom, hogy az élet minden területén mindig a háttér számít, egy érzés és gondolatvilág rejtetten ható delejessége, az a láthatatlan, dúsan felszerelt és kimeríthetetlen »mögöttes országrész«, melynek a betű csak afféle előretolt katonája”. Dudás Károly író, MNT tagja is megfuttatta az agyát, szerint a döntése méltó az 1848–49-es szabadságharc és forradalom szellemiségéhez: „A vajdasági magyarság naponta szabadságharcot vív. Jogunk van a névváltoztatáshoz, és a lakosság is ezt kéri. Felelősséggel tartozunk Tiszakálmánfalva mai és valamikori lakosainak irányában. Tisza Kálmán személyesen hozzájárult a település felemelkedéséhez, törődött az övéivel.” (Lásd: http://www.mnt.org.rs/hir/anyanyelvunket-szeretni-kell) Hát igen: szabadságharc – a VMSZ per pillanat önkormányzatokban, az MNT-ben, a tartományban és a köztársaságban is kormányon van. Akkor ki ellen is harcolnak? Maguk ellen?

Ám gondolom, annak sem néztek utána, hogy Tiszapista apja ki volt, azon felül, hogy kormányfő. Elég ha például belepillantanak Pölöskei Ferenc írásába a két Tiszáról (lásd: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_ket_tisza_tisza_istvan_es_tisza_kalman_kettos_portreja/ ), vagy akár másutt. 1848-hoz tényleg köze volt, emigrált is, aztán meg ellenezte a Deák-féle kiegyezést, a „balközép” vezéreként meg a 48-asok szavazataira támaszkodott. És, tény, kormányzása alatt sokat fejlődött az ország, a boldog békeidők járták, a művészeteket is támogatta, jó minisztereket is választott maga mellé, akik az országot építették. A társadalmi modernizációtól vagy a nagybirtokrendszer átalakításától viszont ódzkodott. De Nyerges András Színrebontás – heccek, vadászok, bértolnok c. minapi írásából (Élet és Irodalom, 2015. március 6., 6. o.) megtudhatjuk, hogy Mikszáth így írt róla: „szinte diktátori szerepet vitt, úgyszólván ő vitte mind a nyolc miniszteri tárcát, s ő gondolkodott, beszélt egész pártja helyett”. (Csoda hát, ha erre emlékezve most a Fidesz meg a VMSZ jut eszünkbe?) Miniszterei teljesen alárendelték neki magukat, és amikor a sajtó leleplező cikkeket írt a pénzügyi visszaélésekről, az állami kormányzat és propagandista újságírói azzal vágtak vissza – amikor már a külföldi sajtó is felkapta a hatalmas korrupciós ügyeket –, hogy a média rágalmaz, hazudik, direkt kelti a kormány rossz hírét külföldön, a vádakból egy szó sem igaz. (Ismerős ez is...) Végül Ferencjóska unta meg, és leváltatta a legkorruptabb államtitkárt, legalább...

Pölöskeitől meg azt tudhatjuk meg, hogy az MNT és a falu példaképének tartott Tisza ügyes és taktikus volt, az ifjúkori ellenkezés után aztán simán elfogadta a monarchiát és az uralkodót (a pártvezérek ideológiai fordulata is oly ismerős tájékunkon). És idézném: „Választási győzelmeit sajátos kormányelnöki felfogásának és módszereinek köszönhette. Nem dolgozott ki nagy ívű távlati terveket, nem mérhető tehát Széchenyihez, Kossuthhoz, Deákhoz vagy Andrássyhoz. A hatalom megőrzésének azonban széles eszköztárával és változatos módszereivel rendelkezett. Jó érzékű taktikus, rutinos szónok, ügyes vitázó volt. Híveit, pártjának vezető tagjait a különböző állami intézmények, közigazgatási egységek élére állította, s ennek fejében feltétlen engedelmességet követelt tőlük. Ha kellett, fenyegetésekkel, emberi és közéleti gyengeségeik, mulasztásaik számontartásával, zsarolással, végeredményben tehát az eszközök széles tárházának alkalmazásával tartotta őket kézben. A parlamenti választásokon a különféle választási „fogások” - etetés, itatás, a választói névjegyzékek meghamisítása, fegyveres erő - alkalmazása is hozzájárult sikereihez.” Hoppá, micsoda párhuzamvonásokra is adhatna ez most okot, határon innen s túl... Továbbá: „...őrizhette egyéni ambícióit, és szenvedélyeiről - a tarokkról, a vadászatokról, a baráti társaságok cigányzenével kísért szórakozásairól - sem kellett lemondania. A hatalmat kezében tartva soha nem hozták zavarba az ellenvélemények, általában kivonta magát a viták gyűrűjéből.”

De valahogy úgy van az, hogy egyszer mindennek vége szakad, 1890-ben „elvesztette az uralkodó kegyeit, és még saját pártja sem támogatta a véderővitában.” S noha 1901-ig képviselő maradt, "a generálisból közlegény lett".

A kérdés tehát, hogy Tisza Kálmán új istenítői, akik most éppen hatalmon vannak, tudják-e mindezt, belegondolnak-e abba, hogy ha egy azért mégis formátumosabb pártelnök, kormányfő is végül simán megbukott, lecsúszott, ez akár velük is megtörténhet? Ilyen értelemben is példaképük? Vagy tényleg semmit sem tudnak – nemcsak róla, hanem úgy általában.

2015. március 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább