2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Kedves és kevésbé kedves vezetők

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A kormányfő bálványozása a médiában már kezdi megközelíteni az észak-koreai dimenziókat.”  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Cseppet sem csodálkoznék, ha a görög Sziriza párt példája ragadósnak bizonyulna más, hasonló gondokkal küzdő országokban. Ott, ahol az emberek szintén megelégelték a kegyetlen megszigorításokat, a nélkülözést, a végeláthatatlan „takarékossági programokat”, és könyökükön jön már ki vezetőik szócséplése az egyre későbbre tolódó felvirágzásról. Emellett nekem azért is szimpatikus az új görög vezetői gárda, mert szakított a politikai elitre jellemző merev viselkedési szabályokkal és lemondott a fényűzésről. (…)

És ott van ugyanakkor az észak-koreai kommunista diktátor, Kim Dzsong Un, akit – bár elméletileg baloldali – aligha lehet bármiben is párhuzamba állítani a görög kormányfővel. A Kedves Vezetőként emlegetett despota - az ENSZ phenjani emberi jogokat vizsgáló bizottságának jelentése szerint - tavaly 650 millió dollárt költött luxuscikkekre, miközben népe a szó szoros értelmében éhezik. A külföldi megfigyelőknek az is szemet szúrt, hogy a Kedves Vezető legutóbb új frizurával jelent meg a pártkongresszuson: a nyugaton divatos oldalt felnyírt, középen magasra zselézett, választék nélküli hajkoronával. A szemöldökét is megritkították. Más országokban a kutyát sem érdekelné, hogy milyen az elnök frizurája, Észak-Koreában azonban ennek azért van jelentősége, mert tavalyelőtt például a férfiak számára kötelezővé tették a vezér diktálta hajdivatot, a középen való választékkal. A nők kedvezőbb helyzetben vannak, számukra hét lehetséges frizura-változatot írtak elő. (…)

Mi még szerencsére nem tartunk itt, bár a kormányfő bálványozása a médiában már kezdi megközelíteni az észak-koreai dimenziókat. Közben a cenzúrát még véletlenül sem szabad emlegetni előtte, mert attól olyan felhevült idegállapotba kerül, hogy jobb, ha olyankor nincs mikrofon közelben. Mert úgy kioktatja a külföldi megfigyelőket, akik erre a téves álláspontra jutnak, hogy megemlegetik. Az elnök e tekintetben talán még érzékenyebb: az őt ért bírálatok egyenesen államellenes cselekedetnek minősülnek, legalábbis tanácsadói tolmácsolásában. A múlt héten az ellenzéki pártok vonták magukra a tanácsadók haragját azzal, hogy hivatalosan kezdeményezték az elnök leváltását. A szentségtörő ötlet a Szociáldemokrata Párttól (SDS) ered, amely azt állítja, hogy Tomislav Nikolić durván megsértette az alkotmányt, amikor a háborús bűnökkel foglalkozó különleges államügyészhez nyilvános figyelmeztetését intézett („jól gondolja meg, hogy mit áskálódik itt, Szerbiában!”), és ezzel nyomást gyakorolt az igazságügyre. Ami bőven megindokolja a leváltási eljárás megindítását.

Ám bármennyire is súlyos a vád – hiszen gondoljunk csak bele: az államelnök megszegi az alkotmányt! -, maguk az ellenzéki vezetők is aligha bízhatnak abban, hogy a parlamentben napirendre tűzik a kérdést és sor kerül az elnök elmozdítására. Annak ellenére sem reménykedhetnek, hogy mindegyik ellenzéki tömörülés támogatja követelésüket (a VMSZ természetesen nem, hiszen nem számít ellenzéki pártnak, miután partnerségre lépett a haladókkal). Hiába próbált Janko Veselinov SDS-képviselő honatya társai lelkiismeretére apellálni felhívásával, hogy „az alkotmányt és a demokráciát juttassák győzelemre azokkal szemben, akik az alkotmány fölé akarnak kerekedni”, a kormánytábort ez korántsem hatotta meg. A szocialista frakcióvezető-helyettes szerint az elnök csupán magánvéleményének adott hangot, és szó sincs róla, hogy ezzel nyomást gyakorolt volna az igazságügyre!

Igaz is, miért ne lehetne egy elnöknek magánvéleménye? Az államügyész pedig vessen magára, ha már olyan ijedős, hogy egy magánvéleménytől inába száll a bátorsága! Vegyük úgy, hogy nem történt semmi különös, és örüljünk, hogy nálunk legalább nem kötelező a legfőbb vezető hajviseletének az utánzása. Mert az lenne az igazi despotizmus.

Amilyen kevés hajam van, főhetne is fejem!

2015. február 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább