2019. szeptember 17. kedd
Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kedves és kevésbé kedves vezetők

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A kormányfő bálványozása a médiában már kezdi megközelíteni az észak-koreai dimenziókat.”  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Cseppet sem csodálkoznék, ha a görög Sziriza párt példája ragadósnak bizonyulna más, hasonló gondokkal küzdő országokban. Ott, ahol az emberek szintén megelégelték a kegyetlen megszigorításokat, a nélkülözést, a végeláthatatlan „takarékossági programokat”, és könyökükön jön már ki vezetőik szócséplése az egyre későbbre tolódó felvirágzásról. Emellett nekem azért is szimpatikus az új görög vezetői gárda, mert szakított a politikai elitre jellemző merev viselkedési szabályokkal és lemondott a fényűzésről. (…)

És ott van ugyanakkor az észak-koreai kommunista diktátor, Kim Dzsong Un, akit – bár elméletileg baloldali – aligha lehet bármiben is párhuzamba állítani a görög kormányfővel. A Kedves Vezetőként emlegetett despota - az ENSZ phenjani emberi jogokat vizsgáló bizottságának jelentése szerint - tavaly 650 millió dollárt költött luxuscikkekre, miközben népe a szó szoros értelmében éhezik. A külföldi megfigyelőknek az is szemet szúrt, hogy a Kedves Vezető legutóbb új frizurával jelent meg a pártkongresszuson: a nyugaton divatos oldalt felnyírt, középen magasra zselézett, választék nélküli hajkoronával. A szemöldökét is megritkították. Más országokban a kutyát sem érdekelné, hogy milyen az elnök frizurája, Észak-Koreában azonban ennek azért van jelentősége, mert tavalyelőtt például a férfiak számára kötelezővé tették a vezér diktálta hajdivatot, a középen való választékkal. A nők kedvezőbb helyzetben vannak, számukra hét lehetséges frizura-változatot írtak elő. (…)

Mi még szerencsére nem tartunk itt, bár a kormányfő bálványozása a médiában már kezdi megközelíteni az észak-koreai dimenziókat. Közben a cenzúrát még véletlenül sem szabad emlegetni előtte, mert attól olyan felhevült idegállapotba kerül, hogy jobb, ha olyankor nincs mikrofon közelben. Mert úgy kioktatja a külföldi megfigyelőket, akik erre a téves álláspontra jutnak, hogy megemlegetik. Az elnök e tekintetben talán még érzékenyebb: az őt ért bírálatok egyenesen államellenes cselekedetnek minősülnek, legalábbis tanácsadói tolmácsolásában. A múlt héten az ellenzéki pártok vonták magukra a tanácsadók haragját azzal, hogy hivatalosan kezdeményezték az elnök leváltását. A szentségtörő ötlet a Szociáldemokrata Párttól (SDS) ered, amely azt állítja, hogy Tomislav Nikolić durván megsértette az alkotmányt, amikor a háborús bűnökkel foglalkozó különleges államügyészhez nyilvános figyelmeztetését intézett („jól gondolja meg, hogy mit áskálódik itt, Szerbiában!”), és ezzel nyomást gyakorolt az igazságügyre. Ami bőven megindokolja a leváltási eljárás megindítását.

Ám bármennyire is súlyos a vád – hiszen gondoljunk csak bele: az államelnök megszegi az alkotmányt! -, maguk az ellenzéki vezetők is aligha bízhatnak abban, hogy a parlamentben napirendre tűzik a kérdést és sor kerül az elnök elmozdítására. Annak ellenére sem reménykedhetnek, hogy mindegyik ellenzéki tömörülés támogatja követelésüket (a VMSZ természetesen nem, hiszen nem számít ellenzéki pártnak, miután partnerségre lépett a haladókkal). Hiába próbált Janko Veselinov SDS-képviselő honatya társai lelkiismeretére apellálni felhívásával, hogy „az alkotmányt és a demokráciát juttassák győzelemre azokkal szemben, akik az alkotmány fölé akarnak kerekedni”, a kormánytábort ez korántsem hatotta meg. A szocialista frakcióvezető-helyettes szerint az elnök csupán magánvéleményének adott hangot, és szó sincs róla, hogy ezzel nyomást gyakorolt volna az igazságügyre!

Igaz is, miért ne lehetne egy elnöknek magánvéleménye? Az államügyész pedig vessen magára, ha már olyan ijedős, hogy egy magánvéleménytől inába száll a bátorsága! Vegyük úgy, hogy nem történt semmi különös, és örüljünk, hogy nálunk legalább nem kötelező a legfőbb vezető hajviseletének az utánzása. Mert az lenne az igazi despotizmus.

Amilyen kevés hajam van, főhetne is fejem!

2015. február 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább