2020. február 19. Szerda
Ma Zsuzsanna, Eliza, Konrád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Kedves és kevésbé kedves vezetők

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A kormányfő bálványozása a médiában már kezdi megközelíteni az észak-koreai dimenziókat.”  J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Cseppet sem csodálkoznék, ha a görög Sziriza párt példája ragadósnak bizonyulna más, hasonló gondokkal küzdő országokban. Ott, ahol az emberek szintén megelégelték a kegyetlen megszigorításokat, a nélkülözést, a végeláthatatlan „takarékossági programokat”, és könyökükön jön már ki vezetőik szócséplése az egyre későbbre tolódó felvirágzásról. Emellett nekem azért is szimpatikus az új görög vezetői gárda, mert szakított a politikai elitre jellemző merev viselkedési szabályokkal és lemondott a fényűzésről. (…)

És ott van ugyanakkor az észak-koreai kommunista diktátor, Kim Dzsong Un, akit – bár elméletileg baloldali – aligha lehet bármiben is párhuzamba állítani a görög kormányfővel. A Kedves Vezetőként emlegetett despota - az ENSZ phenjani emberi jogokat vizsgáló bizottságának jelentése szerint - tavaly 650 millió dollárt költött luxuscikkekre, miközben népe a szó szoros értelmében éhezik. A külföldi megfigyelőknek az is szemet szúrt, hogy a Kedves Vezető legutóbb új frizurával jelent meg a pártkongresszuson: a nyugaton divatos oldalt felnyírt, középen magasra zselézett, választék nélküli hajkoronával. A szemöldökét is megritkították. Más országokban a kutyát sem érdekelné, hogy milyen az elnök frizurája, Észak-Koreában azonban ennek azért van jelentősége, mert tavalyelőtt például a férfiak számára kötelezővé tették a vezér diktálta hajdivatot, a középen való választékkal. A nők kedvezőbb helyzetben vannak, számukra hét lehetséges frizura-változatot írtak elő. (…)

Mi még szerencsére nem tartunk itt, bár a kormányfő bálványozása a médiában már kezdi megközelíteni az észak-koreai dimenziókat. Közben a cenzúrát még véletlenül sem szabad emlegetni előtte, mert attól olyan felhevült idegállapotba kerül, hogy jobb, ha olyankor nincs mikrofon közelben. Mert úgy kioktatja a külföldi megfigyelőket, akik erre a téves álláspontra jutnak, hogy megemlegetik. Az elnök e tekintetben talán még érzékenyebb: az őt ért bírálatok egyenesen államellenes cselekedetnek minősülnek, legalábbis tanácsadói tolmácsolásában. A múlt héten az ellenzéki pártok vonták magukra a tanácsadók haragját azzal, hogy hivatalosan kezdeményezték az elnök leváltását. A szentségtörő ötlet a Szociáldemokrata Párttól (SDS) ered, amely azt állítja, hogy Tomislav Nikolić durván megsértette az alkotmányt, amikor a háborús bűnökkel foglalkozó különleges államügyészhez nyilvános figyelmeztetését intézett („jól gondolja meg, hogy mit áskálódik itt, Szerbiában!”), és ezzel nyomást gyakorolt az igazságügyre. Ami bőven megindokolja a leváltási eljárás megindítását.

Ám bármennyire is súlyos a vád – hiszen gondoljunk csak bele: az államelnök megszegi az alkotmányt! -, maguk az ellenzéki vezetők is aligha bízhatnak abban, hogy a parlamentben napirendre tűzik a kérdést és sor kerül az elnök elmozdítására. Annak ellenére sem reménykedhetnek, hogy mindegyik ellenzéki tömörülés támogatja követelésüket (a VMSZ természetesen nem, hiszen nem számít ellenzéki pártnak, miután partnerségre lépett a haladókkal). Hiába próbált Janko Veselinov SDS-képviselő honatya társai lelkiismeretére apellálni felhívásával, hogy „az alkotmányt és a demokráciát juttassák győzelemre azokkal szemben, akik az alkotmány fölé akarnak kerekedni”, a kormánytábort ez korántsem hatotta meg. A szocialista frakcióvezető-helyettes szerint az elnök csupán magánvéleményének adott hangot, és szó sincs róla, hogy ezzel nyomást gyakorolt volna az igazságügyre!

Igaz is, miért ne lehetne egy elnöknek magánvéleménye? Az államügyész pedig vessen magára, ha már olyan ijedős, hogy egy magánvéleménytől inába száll a bátorsága! Vegyük úgy, hogy nem történt semmi különös, és örüljünk, hogy nálunk legalább nem kötelező a legfőbb vezető hajviseletének az utánzása. Mert az lenne az igazi despotizmus.

Amilyen kevés hajam van, főhetne is fejem!

2015. február 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia

A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >

Tovább

Homály

Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >

Tovább

A „támogatás” ára

Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >

Tovább

Korom gályájának rabja

De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >

Tovább

Magyar árkok

„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >

Tovább

Öt hónapja várunk a pénzünkre!

Több vajdasági magyar földműves gazda vár már hónapok óta arra a pénzre, amit a Seb-Agrar zentai-pacséri >

Tovább

Mit és kit lehet tanítani?

Kezdő tanárként a legnagyobb sokk, ami ért, az volt, amikor egyik középiskolás diák a háziolvasmány, a >

Tovább

„A helyzet egyre feszültebb”

Mások a hatalomnak a migránsok iránti viszonyulásokban a szándékosságot sem tartják elképzelhetetlennek. Olyan vélemények is vannak, >

Tovább

Az utolsó idealista

Elszaporodtak a Fidesz-paraziták, válaszolta szomorkásan. Nem bírja nézni a sok haszonleső hajbókolót, karrieristát, akik nem a >

Tovább

A választásoknak lesz-e legitimitásuk?

A VMSZ bizony nagy problémában lehet, egyrészt, mert a legutóbbi választások óta a közösség jócskán megfogyatkozott, >

Tovább

Tantalosz története

Olyan világ jött el tevékeny közreműködésünkkel, amikor bizonyos készségekben és műveltségi szférákban nem a tanár, hanem >

Tovább

Andrić és az albánok

A Feljegyzések ismeretében azonban semmi kétségem nem lehet, a Kelet-Európában és a Balkánon még a legnagyobbakat >

Tovább