Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Illemtan
Öreg Dezső
„Egyedi példányai a kiveszőben levő emberfajnak, amelyet egykor a naivak alfajába soroltak.”
A szerb nyelv gazdagsága lehetetlenné teszi, hogy összeállítsák azoknak a szavaknak a jegyzékét, amelyeket tilos a nemzetgyűlésben használni. Egy ilyen szótárat állandóan bővíteni kellene. Ezzel a megindoklással akarják a hatalmi többség képviselői visszautasítani az erre tett ellenzéki javaslatot. Legalábbis az adminisztratív bizottságban.
A hónap elején indítványozta az ellenzék egyik pártjának a frakcióvezetője, hogy állítsák össze azoknak a szavaknak a tárát, amelyek használata után a képviselő azonnal figyelmeztetésben részesülne. Mert megítélése szerint az elnöklő nem egyformán bírálja el a hatalmi, illetve az ellenzéki honatyák szóhasználatát. És a büntetések sem igazságosak. Tehát, ha elfogadnák a javaslatot, akkor mondjuk tilos lenne hazugnak, betegnek vagy bűnözőnek titulálni a képviselőtársat. A marha kifejezésről nem is szólva, amely ugyancsak előfordul honatyáink szótárában. Ott benn, a tisztelt ház kupolája alatt. Nem a büfében vagy a mosdóban, hanem a padsorokban. Hol hallatszik, hol nem. Attól függ, be van-e kapcsolva az illető mikrofonja. Az is gondot okoz, hogy a képviselők igen kreatívnak bizonyulnak – mondja az illetékes bizottság elnöke. Sajnos csak e tekintetben, tennénk hozzá. Mert amúgy, jobbára a kisebb vagy nagyobb vezér szavainak, érveinek – még jó, ha érveknek tekinthetők – tehát az elhangzottak ismétlésében, a frakcióvezető mondatainak duzzasztásában merül ki szónoki ihletük, hajlamuk. Abban a reményben, hogy orátori kapacitásaikra felfigyelnek valakik ott a pártban, és kellő mértékben jutalmazzák az igyekezetet. Szem elől tévesztve azt a tényt, hogy a szavazáskor felemelt kéz, illetve a kellő gomb megnyomása is elegendő hűségeskü. A túlzott igyekezetet akár beteges ambícióként könyvelhetik el. Egyesek. Tehát az új, korábban nem hallott nyelvi szerkezetek létrehozásának a képessége bizony komoly akadályokat gördít egy ilyen lista összeállítása elé. Az egyik bizottsági tag szerint például megeshet, hogy valaki felszólalásában fermentáltgyümölcs-fogyasztónak titulálja a képviselőtársát. És ha ez is felkerül a tiltott kifejezések listájára, akkor azt mondják rá, hogy a ma is másnapos úr. Közben csupán mindkét esetben azt akarták üzenni, hogy részeges. Üzenni persze nekünk, a mit sem sejtő választópolgároknak, akik azt gondoltuk, gondoljuk, amikor bekarikázunk, hogy az ország sorsát szívükön hordozó, a mi sorsunkért felelősséget vállaló emberekre voksolunk. Higgyék el, vannak még ilyenek, én a környezetemben is találkozok néha velük. De róluk jobbára azt tartják, hogy a reális világtól elrugaszkodott, naiv álmok világában élő személyekről van szó. Egyedi példányai a kiveszőben levő emberfajnak, amelyet egykor a naivak alfajába soroltak.
Mindegy, a jelenlevők mélyen belemerültek a téma vitatásába a bizottság ülésén. Így az egyik, a hatalmi többség nem kifejezetten nagy pártjának képviselője kifejtette, hogy a javaslatot, mármint a szótár összeállításának a javaslatát, vissza kell utalni a kollégium elé. Végezze el ez a testület a lehetetlenség határát súroló feladatot. És még azt is kérni kellene a kollégiumtól – villogtatta képzelőerejét a honatya –, hogy reagáljon és védje meg a sajtótól a szerencsétlen képviselőket, akiknek el kell viselniük, hogy a média címoldalakon folyton tolvajnak nevezi őket. Erre azonban azonnal reagált az éber elnöklő, mondván: „Ez a sajtószabadságba való beavatkozás lenne, nem fogunk ilyent tenni, meg amúgy, az újságíróknak sem könnyű. Mert hozzánk hasonlóan ők is nehéz munkát végeznek.”
Történt mindez jószerével ugyanazon a napon, amikor a nemzetgyűlés a fegyvertörvényt vitatta. A kormány eddig ritkán tapasztalt hajlékonysággal a benyújtott 93 módosítási javaslatból kapásból elfogadott 38-at. A miniszter pedig a vita során még néhányat. Közöttük egy tucatnyi ellenzékit. Így az egyik ellenzéki párt képviselője örömmámorában, amiért egy helyen pontra módosították a korábbi pontosvesszőt a törvénytervezet szövegében, kifejtette, lassan, de biztosan haladnak a kormány megbuktatása felé. A rossz hatalom megdöntése felé, ahogy fogalmazott, óvatosan. Ünneplése odáig fajult, hogy a hatalmi párt nevéből kifelejtette, vagy szándékosan kihagyta a szerb jelzőt. Amire finoman figyelmeztette az elnöklő. Amiből szép vita kerekedett, melynek során jól kioktatták egymást képviselőháztanból, persze mindenki a maga módján. Arra is sor került, hogy az egyik ellenzéki képviselő felrótta a legerősebb párt frakcióvezetőjének, hogy minden felszólalásában kimondja a „te marha” megszólítást. Az elnöklő szerint azonban ez nem bűn, hiszen csak egy másik ellenzéki csoport vezetőjét idézi. Előkerült az évekkel ezelőtti cipődobálás esete is, kérdésként, hogy annak megismétlése idézésnek számít-e. Szóval itt tartunk Szerbiában a parlamenti illemtan elsajátításával.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >