2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Szerep és/vagy művészet

Gerold László
Gerold László

„Mindkettő szépen példázza a küldetéstudat és a művészi színvonal sikeres találkozását.” Gerold László (Vajdaság Ma):

(…) Míg a politikai színház elsősorban a távoli, de inkább a közeli múlttal való szembenézésben vállal fontos, eddig alig tapasztalt intenzív szerepet, addig az ifjúság létkérdéseit tematizáló előadások jelenünk és jövőnk szempontjából érdemelnek megkülönböztetett figyelmet.

Az alábbiakban két ilyen előadásról írok. Az egyik a Csend, a másik a Babett hazudik. Mindkettő szépen példázza a küldetéstudat és a művészi színvonal sikeres találkozását.

A Csend kényes, de – sajnos – egyre aktuálisabb témáról szól: a családon belüli erőszak különféle változatairól, a fenyítésről, a büntetésről, a verésről, a megalázásról egészen a szexuális zaklatásig. A közvéleményben főleg az utóbbi, bár igyekeznek titkolni, kelt egyre nagyobb felháborodást. Elfogadhatatlan csend övezi. Ezt a csendet próbálja megtörni a Kosztolányi Dezső Színház Andrej Boka rendezte előadása, melynek anyagát beszélgetések, információk gyűjtése, filmek alapján egy négytagú család történeteként prezentálják. Az, hogy egy-egy előadást mindössze tizenöten nézhetnek meg, elsőre afféle kimódolt színházi fogásnak tűnik, de ezúttal indokolt. Mert azzal, hogy a rendezés megszünteti a hagyományos játék- és nézőtér konstrukciót, lehetővé teszi, hogy nem távolról szemlélve, hanem belülről, szó szerint testközelből éljük át a négytagú családban történteket. Ez a traumasor csúcsosodik ki a zárójelenetben, amikor az apa az ölébe ültetett kislány szoknyája alá nyúl. A pillanat, amely kerüli a közönségességet, diszkrétsége ellenére is döbbenetes. És ezt csak fokozza az előadás záró poénjának szánt utalás, miszerint nem egyedi esetről, hanem már-már jelenségről van szó. Mielőtt a családot a fekete műanyag „falakkal” elválasztott, a színészek és a „közönség” összezártság érzetét elősegítendő, igencsak szűkre méretezett szobáról szobára követő nézők előtt megnyílik a távozás lehetősége, a kislány az odakészített golyós számoló elé lép, s a saját esetére utalható egyetlen golyó elmozdítása után határozott mozdulattal sorról sorra félrelökdösi a golyókat, megmozdulnak a sorok, mintha egy kártyavár vagy dominósor dőlne össze, jelezve így, hogy az övéhez hasonló sok-sok történetről van szó.

A téma fontosságát erősíti a visszafogott, célratörő rendezés és a színészek minden teatralitást nélkülöző jelenléte. Pontos gesztusaikkal, beszédes tekintetekkel teszik hitelessé ezt az egyszerre családi és közösségi drámát. Béres Márta a kislány belső lelki bizonytalanságát, fizikai kiszolgáltatottságát, Mikes Imre Elek a fiú megaláztatását, Mezei Kinga az anya alárendeltséget és zsarnoki magatartást ötvöző kettősségét, Mészáros Gábor pedig az apa túlzott szigorát és ferde hajlamait fejezi ki meggyőzően.

Remek, döbbenetes előadás.

Van-e kellemetlenebb, lesújtóbb érzés annál, amikor valaki úgy érzi, idegen a saját közegében, amely nem fogadja be? – Ezt a kérdést tizenöt-tizenhat éves fiatalok vonatkozásában tematizálja Németh Ákos, jó nevű magyarországi drámaíró Babett hazudik című, talán ifjúsági drámának nevezhető, bár az idősebbek számára is releváns mondanivalót tartalmazó műve, amely Gyarmati Kata hathatós dramaturgiai karcsúsítása nyomán Antal Attila rendezésében szerepel az Újvidéki Színház műsorán.

A takarítónő anyjával (Ferenc Ágota), apa nélkül élő Babett (Crnkovity Gabriella), miután egy hazugsággal, hogy az apja pénzes vállalkozó, felveteti magát a vele egykorúak csapatába, különböző esztelen kalandokba csábítja társait. Azt ígérve, hogy gazdag apja elviszi őket egy New York-i kirándulásra, életveszélyes toronymászásra bírja rá társait. Majd azzal a kívánsággal áll elő, hogy a társaság egyetlen fiú tagja Simon (Mészáros Árpád) apjától kölcsönzött autóval, bár jogosítványa sincs, fagylaltozni vigye őket. A meggondolatlan kaland, ahogy várható karambollal végződik. De nem marad ki a füvezés vagy a már-már prostitúcióra hajazó pasizás sem, míg végül az egyik lánnyal, Ninával (Blaskó Lea f. h.) halált okozó lefolyótisztítót itatnak meg.

Válogatott őrültségek sorozata csak azért, mert úgy érzik körülöttük „mindenütt ugyanaz a szar van”, mert – ahogy Karin (Molnár Gábor Nóra f. h.) fogalmaz – „az egész élet üres, céltalan, értelmetlen és semmire se jó, nincs célja és semmi oka, hogy éljünk, akkor mi a megoldás”. Megoldás helyett életcél és életkedv nélkül tengődő, hányódó elveszett generáció lelki vitustáncát látjuk, ami fizikai tekintetben az extázisig fokozódó táncban nyilvánul meg. Céljuk dinamikus, ahogy a zeneszerző szerepét is sikerrel vállaló rendező nyilatkozta, bulis hangulatú előadás létrehozása volt. S ez teljes mértében sikerült is. A legösszetettebb feladat Crnkovity Gabriellára hárult. Nem csak a különösen viselkedő Babettet kell társaival elfogadtatnia, hanem az anyjával folytatott vitát is vállalnia kell. Csodálatos lendülettel, önmagát nem kímélő agresszivitással motorja produkciónak, melynek működéséhez társai nyújtanak szükséges nagy segítséget. Ferenc Ágota Babett anyjaként, kit a rendező találóan a játéktér körül, a fal mellett helyet foglaló nézők közé ültet (jelezve: lehet helyette bármelyikünk), a mókuskerékbe zárt tinédzsercsapat ellenpontjaként egyrészt a szülők és gyerekek közötti kommunikációképtelenséget, másrészt tehetetlen anyai önmarcangolását mutatja meg hitelesen. László Judit rendőrnője pedig a hatalom gyávaságba váltó határozatlanságát példázza.

Antal Attila fergeteges előadást szerkesztett, amely joggal érdemelné ki minden korosztály figyelmét. (…)

 

2015. február 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább