2022. október 7. péntek
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ki törődik a menekültekkel?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ilyen méretű népvándorlásra a háborús kilencvenes évek óta nem volt példa, mint ami most zajlik Koszovótól Szabadkáig, onnan pedig a Magyarország felé eső zöldhatárig. Szabadkát elözönlötték az albán menekültek: úton, útfélen riadt tekintetű migránsok csoportjaival találkozhatunk. A hatóságok egyelőre képtelenek megbirkózni a problémával. (…)

És ezen a ponton, ezeknek a balsors sújtotta embereknek az esetében is megmutatkoznak azok a visszásságok, amelyek Koszovó rendezetlen státusából, azaz abból következnek, hogy Belgrád nem hajlandó elismerni a realitásokat, azaz a koszovói állam létrejöttét. Mivel a szerb alkotmány a „déli tartományt” továbbra is az ország részeként határozza meg, a koszovói albánokat is hivatalosan szerb állampolgároknak tekintik, csak éppen a gyakorlatban nem érdekli őket a sorsuk. A Pristinában kiadott útleveleket nem ismerik el, ehelyett a Koszovó és Szerbia közötti úgynevezett adminisztratív határ átlépésekor csak egy belső használtra érvényes papírt adnak nekik, amivel szabadon mozoghatnak az országban, de nem utazhatnak tovább. Az uniós országokba tartó menekültek ezért kénytelenek az illegális határátlépést választani.

Egy percig sem kétséges, hogy ezeket az embereket nem a kalandvágy, hanem a hihetetlen nyomor, a nincstelenség és a kilátástalanság kényszeríti otthonuk elhagyására és arra, hogy vállalják a teljesen bizonytalan utazás kockázatát. A Szerbiától való elszakadás, a függetlenség elnyerése nem hozott és nem is hozhatott automatikusan jobb életet, emellett a háborús pusztítások következményeit ott még nehezebb kiheverni, mint akár Szerbiában, akár az egykori jugó-szövetség más, gazdaságilag sokkal jobb helyzetben levő volt tagköztársaságaiban. Az uniós felzárkózás pedig annyira távoli álom, hogy annak megvalósulását még a közismerten igénytelen életmódhoz szokott és szívós albán családok sem tudják kivárni.

Visszatetsző azonban, ahogyan a koszovói albánok tragédiáját kommentálják Szerbiában. Nem ritka a káröröm, hogy lám, hová vezetett a szeparatizmus! Nem volt elég jó Szerbiában, hát most megnézhetitek magatokat a függetlenségben! Megbotránkoztató Nikola Selaković haladópárti igazságügyminiszter magatartása is, aki a menekültek szerencsétlenségéből politikai poént próbált kovácsolni, amikor abból a körülményből, hogy nagyon sok koszovói albán folyamodik szerb útlevélért, ezt a következtetést vonta le: ezzel elismerik Szerbiát hazájuknak.

„Semmit sem ismerünk el” – válaszolt erre egy Szabadkán megszólított albán menekült az újságírónak. „Azért van szükségem a szerb útlevélre, mert azzal könnyebben juthatok el Európában. Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé. Végső úti célunk pedig Svájc, ahol rokonaim élnek. Vissza nem megyek a koszovói nyomorba, még akkor sem, ha letartóztatnak és be is börtönöznek”.

Jellemző, hogy a szerb közvélemény még most, tizenöt évvel a háború befejezése után is mennyire albánellenes! Az albánok exodusát a közösségi fórumokon olyan kommentek kísérik, hogy ez bizony valamilyen galád terv része, mert a vezetőikre hallgató, fegyelmezett albánok különben nem vágnának neki a nagyvilágnak ebben a téli zimankóban! Emögött csakis valamilyen összeesküvés húzódhat meg: például meg akarják hiúsítani a brüsszeli tárgyalásokat, amiért Szerbiát tennék felelőssé. Vagy arra spekulálnak – mármint a menekülteket felbújtató albán vezetők -, hogy miután az EU-államokból visszazsuppolják őket Szerbiába (mivelhogy szerb papírjaik vannak), a dél-szerbiai podujevói völgyben telepednek le, és utána követelni fogják a vidék elszakadását és Koszovóhoz való csatolását. Sőt, olyan képtelen teóriákkal is találkozhatunk, hogy ezzel az invázióval az EU-ban szeretnének hídfőállásokat teremteni, hogy minél nagyobb területeket szerezzenek maguknak.

Akadnak azonban ironikus blogok is az internetes portálokon, egy hozzászóló szerint nyomban megszűnne az albánok elvándorlása, ha Aleksandar Vučić ellátogatna Pristinába, és megígérné, hogy Koszovót is felvirágoztatja, mint Szerbiát.

2015. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”? (2.)

Az Autonómia portálon elhangzott beszélgetés részvevői a Magyar Nemzeti Tanácson munkáját  „közepes eredménnyel”, mondhatni ajándékjeggyel értékelték.  >

Tovább

Holt lelkek kifosztása, avagy apámat visszahozta a sírból a bank

Oké, mindenkinek van valami hasonló esete a bürokráciával, az örökösödés kapcsán is biztosan. Hogy ez kell, >

Tovább

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”?

Az MNT működésére rányomta bélyegét a Pásztor István által meghirdetett nemzeti kisebbségi politika, amit a „konfrontáció >

Tovább

Putyin totális háborúja

Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan >

Tovább

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább