2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Ki törődik a menekültekkel?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ilyen méretű népvándorlásra a háborús kilencvenes évek óta nem volt példa, mint ami most zajlik Koszovótól Szabadkáig, onnan pedig a Magyarország felé eső zöldhatárig. Szabadkát elözönlötték az albán menekültek: úton, útfélen riadt tekintetű migránsok csoportjaival találkozhatunk. A hatóságok egyelőre képtelenek megbirkózni a problémával. (…)

És ezen a ponton, ezeknek a balsors sújtotta embereknek az esetében is megmutatkoznak azok a visszásságok, amelyek Koszovó rendezetlen státusából, azaz abból következnek, hogy Belgrád nem hajlandó elismerni a realitásokat, azaz a koszovói állam létrejöttét. Mivel a szerb alkotmány a „déli tartományt” továbbra is az ország részeként határozza meg, a koszovói albánokat is hivatalosan szerb állampolgároknak tekintik, csak éppen a gyakorlatban nem érdekli őket a sorsuk. A Pristinában kiadott útleveleket nem ismerik el, ehelyett a Koszovó és Szerbia közötti úgynevezett adminisztratív határ átlépésekor csak egy belső használtra érvényes papírt adnak nekik, amivel szabadon mozoghatnak az országban, de nem utazhatnak tovább. Az uniós országokba tartó menekültek ezért kénytelenek az illegális határátlépést választani.

Egy percig sem kétséges, hogy ezeket az embereket nem a kalandvágy, hanem a hihetetlen nyomor, a nincstelenség és a kilátástalanság kényszeríti otthonuk elhagyására és arra, hogy vállalják a teljesen bizonytalan utazás kockázatát. A Szerbiától való elszakadás, a függetlenség elnyerése nem hozott és nem is hozhatott automatikusan jobb életet, emellett a háborús pusztítások következményeit ott még nehezebb kiheverni, mint akár Szerbiában, akár az egykori jugó-szövetség más, gazdaságilag sokkal jobb helyzetben levő volt tagköztársaságaiban. Az uniós felzárkózás pedig annyira távoli álom, hogy annak megvalósulását még a közismerten igénytelen életmódhoz szokott és szívós albán családok sem tudják kivárni.

Visszatetsző azonban, ahogyan a koszovói albánok tragédiáját kommentálják Szerbiában. Nem ritka a káröröm, hogy lám, hová vezetett a szeparatizmus! Nem volt elég jó Szerbiában, hát most megnézhetitek magatokat a függetlenségben! Megbotránkoztató Nikola Selaković haladópárti igazságügyminiszter magatartása is, aki a menekültek szerencsétlenségéből politikai poént próbált kovácsolni, amikor abból a körülményből, hogy nagyon sok koszovói albán folyamodik szerb útlevélért, ezt a következtetést vonta le: ezzel elismerik Szerbiát hazájuknak.

„Semmit sem ismerünk el” – válaszolt erre egy Szabadkán megszólított albán menekült az újságírónak. „Azért van szükségem a szerb útlevélre, mert azzal könnyebben juthatok el Európában. Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé. Végső úti célunk pedig Svájc, ahol rokonaim élnek. Vissza nem megyek a koszovói nyomorba, még akkor sem, ha letartóztatnak és be is börtönöznek”.

Jellemző, hogy a szerb közvélemény még most, tizenöt évvel a háború befejezése után is mennyire albánellenes! Az albánok exodusát a közösségi fórumokon olyan kommentek kísérik, hogy ez bizony valamilyen galád terv része, mert a vezetőikre hallgató, fegyelmezett albánok különben nem vágnának neki a nagyvilágnak ebben a téli zimankóban! Emögött csakis valamilyen összeesküvés húzódhat meg: például meg akarják hiúsítani a brüsszeli tárgyalásokat, amiért Szerbiát tennék felelőssé. Vagy arra spekulálnak – mármint a menekülteket felbújtató albán vezetők -, hogy miután az EU-államokból visszazsuppolják őket Szerbiába (mivelhogy szerb papírjaik vannak), a dél-szerbiai podujevói völgyben telepednek le, és utána követelni fogják a vidék elszakadását és Koszovóhoz való csatolását. Sőt, olyan képtelen teóriákkal is találkozhatunk, hogy ezzel az invázióval az EU-ban szeretnének hídfőállásokat teremteni, hogy minél nagyobb területeket szerezzenek maguknak.

Akadnak azonban ironikus blogok is az internetes portálokon, egy hozzászóló szerint nyomban megszűnne az albánok elvándorlása, ha Aleksandar Vučić ellátogatna Pristinába, és megígérné, hogy Koszovót is felvirágoztatja, mint Szerbiát.

2015. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább