2023. március 28. kedd
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ki törődik a menekültekkel?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ilyen méretű népvándorlásra a háborús kilencvenes évek óta nem volt példa, mint ami most zajlik Koszovótól Szabadkáig, onnan pedig a Magyarország felé eső zöldhatárig. Szabadkát elözönlötték az albán menekültek: úton, útfélen riadt tekintetű migránsok csoportjaival találkozhatunk. A hatóságok egyelőre képtelenek megbirkózni a problémával. (…)

És ezen a ponton, ezeknek a balsors sújtotta embereknek az esetében is megmutatkoznak azok a visszásságok, amelyek Koszovó rendezetlen státusából, azaz abból következnek, hogy Belgrád nem hajlandó elismerni a realitásokat, azaz a koszovói állam létrejöttét. Mivel a szerb alkotmány a „déli tartományt” továbbra is az ország részeként határozza meg, a koszovói albánokat is hivatalosan szerb állampolgároknak tekintik, csak éppen a gyakorlatban nem érdekli őket a sorsuk. A Pristinában kiadott útleveleket nem ismerik el, ehelyett a Koszovó és Szerbia közötti úgynevezett adminisztratív határ átlépésekor csak egy belső használtra érvényes papírt adnak nekik, amivel szabadon mozoghatnak az országban, de nem utazhatnak tovább. Az uniós országokba tartó menekültek ezért kénytelenek az illegális határátlépést választani.

Egy percig sem kétséges, hogy ezeket az embereket nem a kalandvágy, hanem a hihetetlen nyomor, a nincstelenség és a kilátástalanság kényszeríti otthonuk elhagyására és arra, hogy vállalják a teljesen bizonytalan utazás kockázatát. A Szerbiától való elszakadás, a függetlenség elnyerése nem hozott és nem is hozhatott automatikusan jobb életet, emellett a háborús pusztítások következményeit ott még nehezebb kiheverni, mint akár Szerbiában, akár az egykori jugó-szövetség más, gazdaságilag sokkal jobb helyzetben levő volt tagköztársaságaiban. Az uniós felzárkózás pedig annyira távoli álom, hogy annak megvalósulását még a közismerten igénytelen életmódhoz szokott és szívós albán családok sem tudják kivárni.

Visszatetsző azonban, ahogyan a koszovói albánok tragédiáját kommentálják Szerbiában. Nem ritka a káröröm, hogy lám, hová vezetett a szeparatizmus! Nem volt elég jó Szerbiában, hát most megnézhetitek magatokat a függetlenségben! Megbotránkoztató Nikola Selaković haladópárti igazságügyminiszter magatartása is, aki a menekültek szerencsétlenségéből politikai poént próbált kovácsolni, amikor abból a körülményből, hogy nagyon sok koszovói albán folyamodik szerb útlevélért, ezt a következtetést vonta le: ezzel elismerik Szerbiát hazájuknak.

„Semmit sem ismerünk el” – válaszolt erre egy Szabadkán megszólított albán menekült az újságírónak. „Azért van szükségem a szerb útlevélre, mert azzal könnyebben juthatok el Európában. Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé. Végső úti célunk pedig Svájc, ahol rokonaim élnek. Vissza nem megyek a koszovói nyomorba, még akkor sem, ha letartóztatnak és be is börtönöznek”.

Jellemző, hogy a szerb közvélemény még most, tizenöt évvel a háború befejezése után is mennyire albánellenes! Az albánok exodusát a közösségi fórumokon olyan kommentek kísérik, hogy ez bizony valamilyen galád terv része, mert a vezetőikre hallgató, fegyelmezett albánok különben nem vágnának neki a nagyvilágnak ebben a téli zimankóban! Emögött csakis valamilyen összeesküvés húzódhat meg: például meg akarják hiúsítani a brüsszeli tárgyalásokat, amiért Szerbiát tennék felelőssé. Vagy arra spekulálnak – mármint a menekülteket felbújtató albán vezetők -, hogy miután az EU-államokból visszazsuppolják őket Szerbiába (mivelhogy szerb papírjaik vannak), a dél-szerbiai podujevói völgyben telepednek le, és utána követelni fogják a vidék elszakadását és Koszovóhoz való csatolását. Sőt, olyan képtelen teóriákkal is találkozhatunk, hogy ezzel az invázióval az EU-ban szeretnének hídfőállásokat teremteni, hogy minél nagyobb területeket szerezzenek maguknak.

Akadnak azonban ironikus blogok is az internetes portálokon, egy hozzászóló szerint nyomban megszűnne az albánok elvándorlása, ha Aleksandar Vučić ellátogatna Pristinába, és megígérné, hogy Koszovót is felvirágoztatja, mint Szerbiát.

2015. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hitler elégedetten bólogat a sírjában

A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >

Tovább

Pártideológiát szolgál a színház (is)?

Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >

Tovább

Amikor már késő elutasítani a cinkosságot

El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >

Tovább

A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?

Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >

Tovább

Megalázott nemzeti ünnep

Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >

Tovább

- Micsoda nap van ma?

A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >

Tovább

Szerbia – „részben szabad ország”

Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >

Tovább

Mi történik a magyarokkal?

Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >

Tovább

A Zoran

Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >

Tovább

„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)

Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >

Tovább

Ilyenek vagyunk!

Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović  és még számos bátor >

Tovább

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje

Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >

Tovább