2021. január 23. szombat
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ki törődik a menekültekkel?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Ilyen méretű népvándorlásra a háborús kilencvenes évek óta nem volt példa, mint ami most zajlik Koszovótól Szabadkáig, onnan pedig a Magyarország felé eső zöldhatárig. Szabadkát elözönlötték az albán menekültek: úton, útfélen riadt tekintetű migránsok csoportjaival találkozhatunk. A hatóságok egyelőre képtelenek megbirkózni a problémával. (…)

És ezen a ponton, ezeknek a balsors sújtotta embereknek az esetében is megmutatkoznak azok a visszásságok, amelyek Koszovó rendezetlen státusából, azaz abból következnek, hogy Belgrád nem hajlandó elismerni a realitásokat, azaz a koszovói állam létrejöttét. Mivel a szerb alkotmány a „déli tartományt” továbbra is az ország részeként határozza meg, a koszovói albánokat is hivatalosan szerb állampolgároknak tekintik, csak éppen a gyakorlatban nem érdekli őket a sorsuk. A Pristinában kiadott útleveleket nem ismerik el, ehelyett a Koszovó és Szerbia közötti úgynevezett adminisztratív határ átlépésekor csak egy belső használtra érvényes papírt adnak nekik, amivel szabadon mozoghatnak az országban, de nem utazhatnak tovább. Az uniós országokba tartó menekültek ezért kénytelenek az illegális határátlépést választani.

Egy percig sem kétséges, hogy ezeket az embereket nem a kalandvágy, hanem a hihetetlen nyomor, a nincstelenség és a kilátástalanság kényszeríti otthonuk elhagyására és arra, hogy vállalják a teljesen bizonytalan utazás kockázatát. A Szerbiától való elszakadás, a függetlenség elnyerése nem hozott és nem is hozhatott automatikusan jobb életet, emellett a háborús pusztítások következményeit ott még nehezebb kiheverni, mint akár Szerbiában, akár az egykori jugó-szövetség más, gazdaságilag sokkal jobb helyzetben levő volt tagköztársaságaiban. Az uniós felzárkózás pedig annyira távoli álom, hogy annak megvalósulását még a közismerten igénytelen életmódhoz szokott és szívós albán családok sem tudják kivárni.

Visszatetsző azonban, ahogyan a koszovói albánok tragédiáját kommentálják Szerbiában. Nem ritka a káröröm, hogy lám, hová vezetett a szeparatizmus! Nem volt elég jó Szerbiában, hát most megnézhetitek magatokat a függetlenségben! Megbotránkoztató Nikola Selaković haladópárti igazságügyminiszter magatartása is, aki a menekültek szerencsétlenségéből politikai poént próbált kovácsolni, amikor abból a körülményből, hogy nagyon sok koszovói albán folyamodik szerb útlevélért, ezt a következtetést vonta le: ezzel elismerik Szerbiát hazájuknak.

„Semmit sem ismerünk el” – válaszolt erre egy Szabadkán megszólított albán menekült az újságírónak. „Azért van szükségem a szerb útlevélre, mert azzal könnyebben juthatok el Európában. Ötezer euróért eladtam a jószágot, és a családdal együtt elindultunk Szabadka felé. Végső úti célunk pedig Svájc, ahol rokonaim élnek. Vissza nem megyek a koszovói nyomorba, még akkor sem, ha letartóztatnak és be is börtönöznek”.

Jellemző, hogy a szerb közvélemény még most, tizenöt évvel a háború befejezése után is mennyire albánellenes! Az albánok exodusát a közösségi fórumokon olyan kommentek kísérik, hogy ez bizony valamilyen galád terv része, mert a vezetőikre hallgató, fegyelmezett albánok különben nem vágnának neki a nagyvilágnak ebben a téli zimankóban! Emögött csakis valamilyen összeesküvés húzódhat meg: például meg akarják hiúsítani a brüsszeli tárgyalásokat, amiért Szerbiát tennék felelőssé. Vagy arra spekulálnak – mármint a menekülteket felbújtató albán vezetők -, hogy miután az EU-államokból visszazsuppolják őket Szerbiába (mivelhogy szerb papírjaik vannak), a dél-szerbiai podujevói völgyben telepednek le, és utána követelni fogják a vidék elszakadását és Koszovóhoz való csatolását. Sőt, olyan képtelen teóriákkal is találkozhatunk, hogy ezzel az invázióval az EU-ban szeretnének hídfőállásokat teremteni, hogy minél nagyobb területeket szerezzenek maguknak.

Akadnak azonban ironikus blogok is az internetes portálokon, egy hozzászóló szerint nyomban megszűnne az albánok elvándorlása, ha Aleksandar Vučić ellátogatna Pristinába, és megígérné, hogy Koszovót is felvirágoztatja, mint Szerbiát.

2015. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább