Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A Hasgárda
Ha a Múltat látod magad előtt megjelenni, vegyél egy ollót. Éleset.
Bódis Gábor
A gyakori utazót, aki a hosszú út porának izgalmát már aligha érzékeli, meglepi, hogy Jugoszlávia talán az egyetlen olyan ország, amely háborús bűnösökkel fogadja ritkán látott, ám annál jobban utált vendégeit. A kép nyárelőn már nem olyan hatásos, mint a télen volt a választások előtt, de azért még mindig nyomokat hagy a szőke és nagyhasú faskom vigyorgó képe az országút szélén.
Talán nem véletlen, hogy Észak-Bácska legnagyobb mezővárosának a kijáratánál gyönyörködhetünk az állítólag horvát (vagy albán?) vezér és parlamenti szónok mikrofonos hasonmásában. Később, továbbutazva a kies Balkán belseje felé, Šešelj elveszik a hasonszőrűek tömkelegében. Csak itt errefelé virít. Meg a hívei.
A már említett, porhoz szokott utazó mit sem sejtve a múlt szombaton behajtott gyanús rendszámú kocsijával a Petőfi Sándor (tetszik tudni, ő volt a Nenad cár unokaöccse) utcába, ahol a többi között Kosztolányi magánya honol, és volt mit látnia. Megjelent a Múlt. Amelyet csak agyonszidott, szocialista önigazgatásról szóló könyvekből ismert. Azok pedig tudvalevően hazudtak. A partizánok, most már tudjuk, nem voltak hazafiak, hanem az a szakállas pápaszemes volt az, akit később halálra ítéltek. Pedig csak a megszállókkal paktált. De ez sem biztos. Mert Jugoszláviában most az történik, mint az egykori (?) kelet-európai országokban. Nevezetesen semmi sem olyan bizonytalan, mint a múlt.
A poros jelzőről közismert utazó, akiről már említés vala, azonban nem a múltról akar regélni, hiszen azt ő sem érti, hanem a valamikori Ipartestület előtti látványról. A szabadcsapatoknál (magyarul: haramiák) divatos terepszínű egyenruhában ott feszengett egy egész horda. Az egyik kísértetiesen hasonlított a már említett Draža Mihailović úrra, aki a szerb ellenzék számára példakép volt, a kormánypárti radikálisok számára pedig az is maradt. A másik kiköpött Ratko Mladić volt. Tudják, az a tábornok, aki még vörös csillagos titovkában lövette Dubrovnikot, de Szarajevó kedvéért már régi szerb sipkát biggyesztett a feje tetejére. Apropó, a tábornok! A Vance-Owen-féle bohózatterv alkonyulatánál, Mladić megállt a Neretvánál, és kibökte: egy arasznyit sem adunk a muzulmánoknak és a horvátoknak. Amit meghódítottunk, az a miénk. Naplósan: aki nem hódít, ne is egyék. Ezzel megvalósult a szent igazság, és csak egy dolog fizetődik ki: a gazság.
Mondom, ez volt az Ipartestület előtt, ahol valamikor kuglizni (finomkodva: tekézni) lehetett, és szombat esténként nagy ramazurit csaptak a népzene rajongói. Ropták ott kegyetlenül a magyar, bunyevác és szerb táncot, hitet téve a tambura és a citera univerzális voltáról (a harmonikáról nem is beszélve). Talán nem rontja a krónikás hitelét, ha bevallja, hogy – eléggé el nem ítélhető módon – akkortájt a Beatleseket hallgatta.
Mindegy, volt, ami volt, most pedig csetnikek vannak. Ott támasztották a falat, ahol valamikor a testvériség-egység menyecskéi várták, hogy előkerüljön a már józanodó legény, aki ismét belekezdhet a ropásba. Tehát Draža, Mladić és a többiek ott dülöngéltek a történelmi falaknál. És az utca kihalt volt. Kora délután két óra tájban. Kosztolányi is elfordította a fejét.
A krónikás, aki sosem szerette a hangoskodókat így a Rolling Stones-t sem, behajtott a Fasizmus Áldozatainak terére, és kire bukkant? Susmutoló rendőrökre, akik tapintható izgalommal adták le rejtjeles jelentéseiket arról, ami néhány méterrel odébb történt. A poros utazó, most már a kíváncsiságtól hajtva, továbblépett. A másik sarkon is rendőrök! Két egyenruhás egy civillel csevegett, mintha éppen ott találkoztak volna. Egymással – meg a szerencsével.
Azért még sincs minden veszve. Legalábbis Észak-Bácskában nem. Ha ugyanis ennyi kékzubbony, aki egyébként máskor, békeidőben a gyanútlan gépkocsivezetőket lesi, most Šešelj úr bandájával van elfoglalva, akkor van még remény.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyház közösségteremtő esélye
Ahhoz azonban, hogy az egyház hatékony lehessen, új dimenziókkal kell gazdagodnia, ezt újabban éppen Ferenc pápa >
Az EP üzenete Szerbiának: „Szankciók Oroszországnak, csak aztán az európai pénzek”
Deli és Kovács nem azt mondják, hogy Szerbiának teljesíteni kell az Európai Unióba való tagfelvételi követelményeket >
Novemberi tézisek
A magyar állam egészét, intézményeit és szabályrendszerét behálózzák a hatalmon lévők magánérdekei és érdekeltségei. Mivel az >
Öreg Anna közleményben nyilvános televíziós vitára hívta Pásztor Bálintot ·
„Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek >
Az EU nem akarja látni, hogy egyfolytában a bolondját járatják velük
Szóval, ha az EU látni akarná, hogy ezek a törvények még alig születtek meg és máris >
Ez nem az a Magyar Nemzeti Tanács!
Nem fogadható el az egypárti, demokráciaellenes szavazáson létrehozott nemzeti tanács, mivel Pásztor István önkényuralmának lesz alárendelve. >
A listára fel sem kerülhettek volna!
A választási gyakorlat szerint az lista 1. számú jelöltje Fremond Árpád lehet az MNT új elnöke. >
A „győztes” Pásztor/Lovas-lista (2.)
Akármilyen határozatot is hoz a Köztársasági Választási Bizottság, a 2022. évi Magyar Nemzeti Tanácsi választásokat az >
„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista
Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, >
Kompromisszumok egyszeri használatra
Az idei parlamenti választásokon a szélsőjobb pártok hirtelen megerősödtek és a jussukat követelik, viszont Vučić pártja, >
Pásztor Bálint: „A VMSZ nem kért magának túl sokat”
A VMSZ, tehát, „nem kért magának túl sokat”, a közösségnek pedig éppen semmit. A Szerb Haladó >
Ljubomir Simonović: „Az államot mindenható dilettánsok irányítják”!
Mit tettek Vajdaság AT szervei „a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek hivatalos nyelv és íráshasználatának törvénnyel >