2020. július 16. csütörtök
Ma Valter, Irma névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Virág helyett

Gerold László
Gerold László

„Róluk s rólunk is szól ez a döbbenetes könyv, Szabó Angéla bátor és csodálatra méltó vállalkozása.” Gerold László (Vajdaság Ma):

(…)  Ünnep, amelynek súlya van. Mert nincs élő ember, akiben – miközben befelé fordulva áll némán és megilletődve valamelyik közeli hozzátartozóját rejtő földhalom vagy márványlappal borított kripta előtt – óhatatlanul is ne merülne fel benne a gondolat: mit ér az emberi élet, mi értelme van az életnek?

Számomra ezt a két nagyon is összetartozó kérdést egy mostanában olvasott könyv döbbenetes élménye teszi még súlyosabbá. Szabó Angéla magánkiadásban megjelent Holt szezon című kötete, melyben a szerző vajdasági magyar kiskatonák hozzátartozóit, anyákat, apákat, feleségeket, testvéreket kért meg, idézzek fel a kilencvenes évek délszláv háborúiban elesett fiak, férjek, testvérek emlékét. Negyvennyolc családból, számukra bármennyire is fájdalmas volt, vállalták ezt a megpróbáltatást. (További tizenhét áldozatról életrajzi adataik és sírjaikról készült fotók láthatóak.)

Olvashatunk, majdnem azt írtam, halljuk, mert szavuk olyan szomorúan és őszintén emberi, hogy hangjukat szinte hallani véljük, amit mondanak: a behívás körülményeiről, arról kit hogyan s honnan vittek el, a felkészülés nélküli bevetésekről, arról, hogy ki hogyan halt meg, s ezzel összefüggésben annak gyanújáról, hogy a hatóságok nem mondtak igazat, a holtestek azonosításának gyalázatos körülményeiről, a temetésekről. És nem utolsósorban önmagukról. A túlélőkről, akik közül legtöbben legszívesebben elfelejteni szeretnék a történeteket, de mivel ez lehetetlen, úgy döntöttek, nem kell, mert nincs értelme, bolygatni a múltat. Arról, hogy a vesztességbe melyikük hogyan rokkant bele lelkileg, egészségileg, s hogy élték át a nótaszóval történő megalázó, a tragédia színhelyeire szervezett halálturizmust, ha egyáltalán volt erejük és bátorságuk erre az útra.

Ahány történet, ahány sors, annyi – de a túlélőket is számítva – emberi tragédia, függetlenül attól, hogy az alig húsztól a negyvenévesekig erőszakkal, kötelességteljesítésből vagy kalandvágyó önkéntesként kerültek-e a szlavóniai, a boszniai, a koszovói halálgyárakba, mindannyian áldozatok, kiknek életét, kivétel nélkül, egyetlen közös nevező határozta meg – a halál.

Róluk s rólunk is szól ez a döbbenetes könyv, Szabó Angéla bátor és csodálatra méltó vállalkozása, példaértékű újságírói tette arról, amit – lett légyen is ez bármennyire fájdalmas – nemcsak nem lehet, nem is szabad elfelejteni. Olyan könyv ez, amit, míg olvassuk, kiszárad a szánk, akár a tapló, ahogy naplójában más vonatkozásban az emberi szenvedéstörténet talán leghitelesebb irodalmi megszólalója, Kertész Imre, a Sorstalanság írója fogalmaz.

Értelmetlenül elpusztult életek idéződnek fel Szabó Angéla interjúkötetének lapjain, kiknek sírjait, bízzunk benne, mint mindannyiunk minden hozzátartozójának sírkerti nyughelyét, most november első napjaiban a gyász és az emlékezés virágai borítják.

Ezek mellé küldöm virág helyett ezt a lelket és értelmet, szívet és gyomrot felkavaró könyvről készült alkalmi írást.

2014. november 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerbiai demokrácia meggyalázása

A baj méretének efféle megsejtésekor megesik, hogy visszahőkölünk, s, mondjuk, rémülten kapkodunk valamilyen külföldi útlevél után. >

Tovább

Menekülés vagy pompás elszigetelődés?

Talán nincs tisztességesebb életforma a menekülésnél, sokkal becsületesebb, mint maradni a splendid isolationban, hiszen a hatalom >

Tovább

Pásztor István délutánja

Pásztor István egy délután 82 embert zárt ki a pártból. Ezt ő maga mondta így, szó >

Tovább

Sinkó Ervin száműzetése

Alig akad rendszerkritikus értelmiségi, a legbátrabbak is csak az emberarcú kapitalizmus keretein belül maradnak. Emberarcú kapitalizmus? >

Tovább

Hatalomváltás vagy diktatúra?

Az események arra utalnak, hogy Szerbiában az önkényuralom és a diktatúra tovább mélyül. Ennek viszont beláthatatlan >

Tovább

Magyarország Unióból való kilépésének előkészítésére

Ha visszatekintünk Magyarország történelmére, korántsem ez lesz az első eset, amikor Magyarország, saját maga ellenségeként, a >

Tovább

Győzelmi kudarcok a tüntetések árnyékában

Az erősen megosztott szerbiai társadalomban a VMSZ a volt radikálisok és a Milošević pártjának vezetői melletti >

Tovább

Srebrenica 25: népirtás hét nap, hét éjszaka

Évente ilyenkor indul emlékmenet a városba, pontosabban Potočariba az emlékhelyre, illetve ahová a megtalált áldozatokat temetik >

Tovább

Növekszik-e a magyar közösség befolyása?

A szerbiai helyzet jelenlegi állása szerint – finoman fogalmazva – AV csillaga leáldozóban van. Vele együtt >

Tovább

Európa, a vén kurva 3.0

Miután az egomániás Vezér a verőlegényeivel véresre verette a tüntető fiatalokat, mint, aki jól végezte dolgát, >

Tovább

Szerbiában tisztességtelen és törvénytelen választások voltak

Belgrádban július 7-én (ami egybevág az 1941. július 7-ei népfelkelés dátumával) hatalmas tüntetés volt. A rendőrséggel >

Tovább

Az MNT-t nem érdekli a fejletlen községek felzárkózása?!

Felettébb érdekelne, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak van-e bárminemű betekintése, esetleg elemzése arról, hogyan valósulnak meg >

Tovább