2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Virág helyett

Gerold László
Gerold László

„Róluk s rólunk is szól ez a döbbenetes könyv, Szabó Angéla bátor és csodálatra méltó vállalkozása.” Gerold László (Vajdaság Ma):

(…)  Ünnep, amelynek súlya van. Mert nincs élő ember, akiben – miközben befelé fordulva áll némán és megilletődve valamelyik közeli hozzátartozóját rejtő földhalom vagy márványlappal borított kripta előtt – óhatatlanul is ne merülne fel benne a gondolat: mit ér az emberi élet, mi értelme van az életnek?

Számomra ezt a két nagyon is összetartozó kérdést egy mostanában olvasott könyv döbbenetes élménye teszi még súlyosabbá. Szabó Angéla magánkiadásban megjelent Holt szezon című kötete, melyben a szerző vajdasági magyar kiskatonák hozzátartozóit, anyákat, apákat, feleségeket, testvéreket kért meg, idézzek fel a kilencvenes évek délszláv háborúiban elesett fiak, férjek, testvérek emlékét. Negyvennyolc családból, számukra bármennyire is fájdalmas volt, vállalták ezt a megpróbáltatást. (További tizenhét áldozatról életrajzi adataik és sírjaikról készült fotók láthatóak.)

Olvashatunk, majdnem azt írtam, halljuk, mert szavuk olyan szomorúan és őszintén emberi, hogy hangjukat szinte hallani véljük, amit mondanak: a behívás körülményeiről, arról kit hogyan s honnan vittek el, a felkészülés nélküli bevetésekről, arról, hogy ki hogyan halt meg, s ezzel összefüggésben annak gyanújáról, hogy a hatóságok nem mondtak igazat, a holtestek azonosításának gyalázatos körülményeiről, a temetésekről. És nem utolsósorban önmagukról. A túlélőkről, akik közül legtöbben legszívesebben elfelejteni szeretnék a történeteket, de mivel ez lehetetlen, úgy döntöttek, nem kell, mert nincs értelme, bolygatni a múltat. Arról, hogy a vesztességbe melyikük hogyan rokkant bele lelkileg, egészségileg, s hogy élték át a nótaszóval történő megalázó, a tragédia színhelyeire szervezett halálturizmust, ha egyáltalán volt erejük és bátorságuk erre az útra.

Ahány történet, ahány sors, annyi – de a túlélőket is számítva – emberi tragédia, függetlenül attól, hogy az alig húsztól a negyvenévesekig erőszakkal, kötelességteljesítésből vagy kalandvágyó önkéntesként kerültek-e a szlavóniai, a boszniai, a koszovói halálgyárakba, mindannyian áldozatok, kiknek életét, kivétel nélkül, egyetlen közös nevező határozta meg – a halál.

Róluk s rólunk is szól ez a döbbenetes könyv, Szabó Angéla bátor és csodálatra méltó vállalkozása, példaértékű újságírói tette arról, amit – lett légyen is ez bármennyire fájdalmas – nemcsak nem lehet, nem is szabad elfelejteni. Olyan könyv ez, amit, míg olvassuk, kiszárad a szánk, akár a tapló, ahogy naplójában más vonatkozásban az emberi szenvedéstörténet talán leghitelesebb irodalmi megszólalója, Kertész Imre, a Sorstalanság írója fogalmaz.

Értelmetlenül elpusztult életek idéződnek fel Szabó Angéla interjúkötetének lapjain, kiknek sírjait, bízzunk benne, mint mindannyiunk minden hozzátartozójának sírkerti nyughelyét, most november első napjaiban a gyász és az emlékezés virágai borítják.

Ezek mellé küldöm virág helyett ezt a lelket és értelmet, szívet és gyomrot felkavaró könyvről készült alkalmi írást.

2014. november 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább