2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A ruszkiknál nincs ingyen ebéd

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Az egész ügynek legfeljebb annyi a hozadéka Szerbia szempontjából, hogy elősegítette a kijózanodást.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

(…) A kormány igyekezett elsumákolni a kellemetlen információt, de az a múlt héten mégis kiszivárgott. Örök barátság ide, ortodox testvériség oda, a Gazprom 28 százalékkal csökkentette a Szerbiába exportált gáz mennyiségét, méghozzá Putyin elnök utasítására, tudta meg a Danas. Napi 4,5 millió köbméter helyett egy hete csaknem egyharmaddal kevesebb: napi 3,2 millió érkezik. A csökkentés oka az a 224 millió dolláros adósság, amelynek törlesztését a szerb kormány évek óta halogatja. A bizalmas sajtóértesülés szerint Putyin a parádés fogadtatás ellenére elégedetlenül tért haza belgrádi látogatásáról, ezért rendelte el a korlátozást. Aleksandar Vucic kormányfő ugyanis – mint olvashattuk - nem volt hajlandó szavatosságot vállalni arra, hogy márciusig törlesztik a gázadósságot, azzal érvelve, hogy Oroszország igen magas profitot valósít meg a NIS-en keresztül, mégpedig annak a Szerbiára nézve hátrányos szerződésnek köszönhetően, amelyet Oroszország és Szerbia kötött 2008-ban a kőolajipari óriás eladásáról. A szerb miniszterelnök vonakodása érthető, hiszen a költségvetés így is hatalmas mínuszokkal küzd – gondoljunk csak az emiatti roppant népszerűtlen fizetés-, és nyugdíjcsökkentésre -, az újabb kiadás pedig egyszerűen padlóra vitte volna az országot.

A vendéget azonban ez a körülmény a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg. A despotának tartott orosz államfő tiszteletére rendezett, hatalmas csinnadrattával kísért (és nyugaton rossz szemmel nézett) látogatás, az ez alkalommal megtartott és sok milliót felemésztő katonai díszszemle tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába az ihletett köszöntő beszédek, az évszázados hagyományok felidézése, a legmagasabb szerb állami kitüntetés, a gusztustalanság határát súroló testvéri csókváltások - mindez a legkevésbé sem hatotta meg az egekbe magasztalt keleti rokont. Kiderült, hogy őt elsősorban az érdekelte, hogy tudnak-e fizetni vagy sem. Ha nem, hát ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a többi európai üzletfél. Az orosz testvérnél nincs ingyen ebéd, állapította meg találóan egy kommentelő az egyik belgrádi hírportál olvasói rovatában. A gázért fizetni kell, mese nincs. Egy másik olvasó pedig amiatt sajnálkozott, hogy feleslegesen ázott bőrig a Putyinnak rendezett parádén. (…)

Az egész ügynek legfeljebb annyi a hozadéka Szerbia szempontjából, hogy elősegítette a kijózanodást. Talán a legelragadtatottabb oroszbarátokban is felmerül a kétely, hogy az ortodox testvériség mítosza csak mítosz, de megélni belőle nem lehet. Hogy egy dolog a nyelvi és egyéb rokonság romantikája, és más az üzlet. Talán a legközelebbi közvélemény kutatás során a mérleg jobban az uniós csatlakozás oldalára billen.

Elcsavart gázcsap mellett, hideg szobában talán már nem is tűnik majd olyan szupermennek az orosz vezető, amilyennek eddig beállították.

Nem elég baj az nekünk, hogy a meteorológusok csikorgó hideget jósolnak az idei télre, hanem a jelekből ítélve a gázellátással is gondunk lesz! Olvasom a legfrissebb távlati előrejelzést, miszerint mínusz huszonvalahány fokokkal számolhatunk januárban, hatalmas havazások kíséretében, vagyis igazi szibériai téli zimankóra készülhetünk. Már e jeges prognózistól is futkos a hideg az ember hátán, hát még amikor arról értesül, hogy az oroszok máris félig elzárták a gázcsapot a régi adósságok miatt!

A kormány igyekezett elsumákolni a kellemetlen információt, de az a múlt héten mégis kiszivárgott. Örök barátság ide, ortodox testvériség oda, a Gazprom 28 százalékkal csökkentette a Szerbiába exportált gáz mennyiségét, méghozzá Putyin elnök utasítására, tudta meg a Danas. Napi 4,5 millió köbméter helyett egy hete csaknem egyharmaddal kevesebb: napi 3,2 millió érkezik. A csökkentés oka az a 224 millió dolláros adósság, amelynek törlesztését a szerb kormány évek óta halogatja. A bizalmas sajtóértesülés szerint Putyin a parádés fogadtatás ellenére elégedetlenül tért haza belgrádi látogatásáról, ezért rendelte el a korlátozást. Aleksandar Vucic kormányfő ugyanis – mint olvashattuk - nem volt hajlandó szavatosságot vállalni arra, hogy márciusig törlesztik a gázadósságot, azzal érvelve, hogy Oroszország igen magas profitot valósít meg a NIS-en keresztül, mégpedig annak a Szerbiára nézve hátrányos szerződésnek köszönhetően, amelyet Oroszország és Szerbia kötött 2008-ban a kőolajipari óriás eladásáról. A szerb miniszterelnök vonakodása érthető, hiszen a költségvetés így is hatalmas mínuszokkal küzd – gondoljunk csak az emiatti roppant népszerűtlen fizetés-, és nyugdíjcsökkentésre -, az újabb kiadás pedig egyszerűen padlóra vitte volna az országot.

A vendéget azonban ez a körülmény a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg. A despotának tartott orosz államfő tiszteletére rendezett, hatalmas csinnadrattával kísért (és nyugaton rossz szemmel nézett) látogatás, az ez alkalommal megtartott és sok milliót felemésztő katonai díszszemle tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába az ihletett köszöntő beszédek, az évszázados hagyományok felidézése, a legmagasabb szerb állami kitüntetés, a gusztustalanság határát súroló testvéri csókváltások - mindez a legkevésbé sem hatotta meg az egekbe magasztalt keleti rokont. Kiderült, hogy őt elsősorban az érdekelte, hogy tudnak-e fizetni vagy sem. Ha nem, hát ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a többi európai üzletfél. Az orosz testvérelnél nincs ingyenebéd, állapította meg találóan egy kommentelő az egyik belgrádi hírportál olvasói rovatában. A gázért fizetni kell, mese nincs. Egy másik olvasó pedig amiatt sajnálkozott, hogy feleslegesen ázott bőrig a Putyinnak rendezett parádén.

Az említett lap informátora szerint az orosz döntés mély csalódást okozott a szerb miniszterelnöknek is, s nagyon felháborította. A kormányban úgy döntöttek, hogy Aleksandar Antić energetikai miniszter tiltakozó levelet intéz a Gazpromhoz, mára azonban kissé lehiggadtak a kedélyek. A tárcavezető a hétvégén már úgy nyilatkozott, hogy „kérni fogja” a Gazprom vezetőit, hogy minél előbb normalizálják a gázszállítást, Szerbia pedig megígéri, hogy az év végéig befizet nekik száz millió dollárt. Antic azzal próbálja eloszlatni az aggodalmakat, hogy a redukció folytatódása esetén sincs vészhelyzet, mert részben hazai forrásokból, részben pedig a tározókból pótolni tudják a hiányzó mennyiséget. A szerb fogyasztók vigasztalásául még azt is hozzátette, hogy nemcsak Szerbia kap kevesebb gázt az oroszoktól, hanem mindazok az országok, amelyek az ukrán tranzitot használják, vagyis Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Bosznia-Hercegovina is.

Csakhogy elfelejtette megemlíteni, hogy ezek nem „pravoszláv testvérnemzetek”, mint a szerbek és az oroszok... Ahogyan ezt Tomislav Nikolić szereti hangsúlyozni. A legújabb gázprobléma felmerülése óta az elnök nem nyilatkozik, mélyen hallgat, a dolog nyilván őt is kínosan érinti. Neki is csalódnia kellett eszményképében. Ha a látogatás idején tudja, hogy a fellegekbe magasztalt vendég két nap múlva csavarint egyet a gázcsapon, talán kevesebb rajongással udvarolta volna őt körül.

Az egész ügynek legfeljebb annyi a hozadéka Szerbia szempontjából, hogy elősegítette a kijózanodást. Talán a legelragadtatottabb oroszbarátokban is felmerül a kétely, hogy az ortodox testvériség mítosza csak mítosz, de megélni belőle nem lehet. Hogy egy dolog a nyelvi és egyéb rokonság romantikája, és más az üzlet. Talán a legközelebbi közvélemény kutatás során a mérleg jobban az uniós csatlakozás oldalára billen.

Elcsavart gázcsap mellett, hideg szobában talán már nem is tűnik majd olyan szupermennek az orosz vezető, amilyennek eddig beállították.

2014. november 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább