Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A ruszkiknál nincs ingyen ebéd
J. Garai Béla
„Az egész ügynek legfeljebb annyi a hozadéka Szerbia szempontjából, hogy elősegítette a kijózanodást.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
(…) A kormány igyekezett elsumákolni a kellemetlen információt, de az a múlt héten mégis kiszivárgott. Örök barátság ide, ortodox testvériség oda, a Gazprom 28 százalékkal csökkentette a Szerbiába exportált gáz mennyiségét, méghozzá Putyin elnök utasítására, tudta meg a Danas. Napi 4,5 millió köbméter helyett egy hete csaknem egyharmaddal kevesebb: napi 3,2 millió érkezik. A csökkentés oka az a 224 millió dolláros adósság, amelynek törlesztését a szerb kormány évek óta halogatja. A bizalmas sajtóértesülés szerint Putyin a parádés fogadtatás ellenére elégedetlenül tért haza belgrádi látogatásáról, ezért rendelte el a korlátozást. Aleksandar Vucic kormányfő ugyanis – mint olvashattuk - nem volt hajlandó szavatosságot vállalni arra, hogy márciusig törlesztik a gázadósságot, azzal érvelve, hogy Oroszország igen magas profitot valósít meg a NIS-en keresztül, mégpedig annak a Szerbiára nézve hátrányos szerződésnek köszönhetően, amelyet Oroszország és Szerbia kötött 2008-ban a kőolajipari óriás eladásáról. A szerb miniszterelnök vonakodása érthető, hiszen a költségvetés így is hatalmas mínuszokkal küzd – gondoljunk csak az emiatti roppant népszerűtlen fizetés-, és nyugdíjcsökkentésre -, az újabb kiadás pedig egyszerűen padlóra vitte volna az országot.
A vendéget azonban ez a körülmény a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg. A despotának tartott orosz államfő tiszteletére rendezett, hatalmas csinnadrattával kísért (és nyugaton rossz szemmel nézett) látogatás, az ez alkalommal megtartott és sok milliót felemésztő katonai díszszemle tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába az ihletett köszöntő beszédek, az évszázados hagyományok felidézése, a legmagasabb szerb állami kitüntetés, a gusztustalanság határát súroló testvéri csókváltások - mindez a legkevésbé sem hatotta meg az egekbe magasztalt keleti rokont. Kiderült, hogy őt elsősorban az érdekelte, hogy tudnak-e fizetni vagy sem. Ha nem, hát ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a többi európai üzletfél. Az orosz testvérnél nincs ingyen ebéd, állapította meg találóan egy kommentelő az egyik belgrádi hírportál olvasói rovatában. A gázért fizetni kell, mese nincs. Egy másik olvasó pedig amiatt sajnálkozott, hogy feleslegesen ázott bőrig a Putyinnak rendezett parádén. (…)
Az egész ügynek legfeljebb annyi a hozadéka Szerbia szempontjából, hogy elősegítette a kijózanodást. Talán a legelragadtatottabb oroszbarátokban is felmerül a kétely, hogy az ortodox testvériség mítosza csak mítosz, de megélni belőle nem lehet. Hogy egy dolog a nyelvi és egyéb rokonság romantikája, és más az üzlet. Talán a legközelebbi közvélemény kutatás során a mérleg jobban az uniós csatlakozás oldalára billen.
Elcsavart gázcsap mellett, hideg szobában talán már nem is tűnik majd olyan szupermennek az orosz vezető, amilyennek eddig beállították.
Nem elég baj az nekünk, hogy a meteorológusok csikorgó hideget jósolnak az idei télre, hanem a jelekből ítélve a gázellátással is gondunk lesz! Olvasom a legfrissebb távlati előrejelzést, miszerint mínusz huszonvalahány fokokkal számolhatunk januárban, hatalmas havazások kíséretében, vagyis igazi szibériai téli zimankóra készülhetünk. Már e jeges prognózistól is futkos a hideg az ember hátán, hát még amikor arról értesül, hogy az oroszok máris félig elzárták a gázcsapot a régi adósságok miatt!
A kormány igyekezett elsumákolni a kellemetlen információt, de az a múlt héten mégis kiszivárgott. Örök barátság ide, ortodox testvériség oda, a Gazprom 28 százalékkal csökkentette a Szerbiába exportált gáz mennyiségét, méghozzá Putyin elnök utasítására, tudta meg a Danas. Napi 4,5 millió köbméter helyett egy hete csaknem egyharmaddal kevesebb: napi 3,2 millió érkezik. A csökkentés oka az a 224 millió dolláros adósság, amelynek törlesztését a szerb kormány évek óta halogatja. A bizalmas sajtóértesülés szerint Putyin a parádés fogadtatás ellenére elégedetlenül tért haza belgrádi látogatásáról, ezért rendelte el a korlátozást. Aleksandar Vucic kormányfő ugyanis – mint olvashattuk - nem volt hajlandó szavatosságot vállalni arra, hogy márciusig törlesztik a gázadósságot, azzal érvelve, hogy Oroszország igen magas profitot valósít meg a NIS-en keresztül, mégpedig annak a Szerbiára nézve hátrányos szerződésnek köszönhetően, amelyet Oroszország és Szerbia kötött 2008-ban a kőolajipari óriás eladásáról. A szerb miniszterelnök vonakodása érthető, hiszen a költségvetés így is hatalmas mínuszokkal küzd – gondoljunk csak az emiatti roppant népszerűtlen fizetés-, és nyugdíjcsökkentésre -, az újabb kiadás pedig egyszerűen padlóra vitte volna az országot.
A vendéget azonban ez a körülmény a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg. A despotának tartott orosz államfő tiszteletére rendezett, hatalmas csinnadrattával kísért (és nyugaton rossz szemmel nézett) látogatás, az ez alkalommal megtartott és sok milliót felemésztő katonai díszszemle tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába az ihletett köszöntő beszédek, az évszázados hagyományok felidézése, a legmagasabb szerb állami kitüntetés, a gusztustalanság határát súroló testvéri csókváltások - mindez a legkevésbé sem hatotta meg az egekbe magasztalt keleti rokont. Kiderült, hogy őt elsősorban az érdekelte, hogy tudnak-e fizetni vagy sem. Ha nem, hát ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a többi európai üzletfél. Az orosz testvérelnél nincs ingyenebéd, állapította meg találóan egy kommentelő az egyik belgrádi hírportál olvasói rovatában. A gázért fizetni kell, mese nincs. Egy másik olvasó pedig amiatt sajnálkozott, hogy feleslegesen ázott bőrig a Putyinnak rendezett parádén.
Az említett lap informátora szerint az orosz döntés mély csalódást okozott a szerb miniszterelnöknek is, s nagyon felháborította. A kormányban úgy döntöttek, hogy Aleksandar Antić energetikai miniszter tiltakozó levelet intéz a Gazpromhoz, mára azonban kissé lehiggadtak a kedélyek. A tárcavezető a hétvégén már úgy nyilatkozott, hogy „kérni fogja” a Gazprom vezetőit, hogy minél előbb normalizálják a gázszállítást, Szerbia pedig megígéri, hogy az év végéig befizet nekik száz millió dollárt. Antic azzal próbálja eloszlatni az aggodalmakat, hogy a redukció folytatódása esetén sincs vészhelyzet, mert részben hazai forrásokból, részben pedig a tározókból pótolni tudják a hiányzó mennyiséget. A szerb fogyasztók vigasztalásául még azt is hozzátette, hogy nemcsak Szerbia kap kevesebb gázt az oroszoktól, hanem mindazok az országok, amelyek az ukrán tranzitot használják, vagyis Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Bosznia-Hercegovina is.
Csakhogy elfelejtette megemlíteni, hogy ezek nem „pravoszláv testvérnemzetek”, mint a szerbek és az oroszok... Ahogyan ezt Tomislav Nikolić szereti hangsúlyozni. A legújabb gázprobléma felmerülése óta az elnök nem nyilatkozik, mélyen hallgat, a dolog nyilván őt is kínosan érinti. Neki is csalódnia kellett eszményképében. Ha a látogatás idején tudja, hogy a fellegekbe magasztalt vendég két nap múlva csavarint egyet a gázcsapon, talán kevesebb rajongással udvarolta volna őt körül.
Az egész ügynek legfeljebb annyi a hozadéka Szerbia szempontjából, hogy elősegítette a kijózanodást. Talán a legelragadtatottabb oroszbarátokban is felmerül a kétely, hogy az ortodox testvériség mítosza csak mítosz, de megélni belőle nem lehet. Hogy egy dolog a nyelvi és egyéb rokonság romantikája, és más az üzlet. Talán a legközelebbi közvélemény kutatás során a mérleg jobban az uniós csatlakozás oldalára billen.
Elcsavart gázcsap mellett, hideg szobában talán már nem is tűnik majd olyan szupermennek az orosz vezető, amilyennek eddig beállították.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >