2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hazugság- és szappangyárak, avagy mire megy el a te lóvéd is...

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Hazugság- és szappangyárak, avagy mire megy el a te lóvéd is...
Ámítás (WarpTheWorld illusztrációja)

„Hisz a Magyar Szó szintén úgy hazudik, vagyis nem mondja el az igazságot, mint a magyar közmédia.” Szerbhorváth György (Librarius):

Kerényi Imre Szabadkán elmondta, magyar emberből nem főzünk szappant. Miért, más emberekből szabadna?

Van az a duma – különösen jól hangzik ez tehetségtelen költők szájából -, hogy engem nem érdekel a politika, mert az olyan izé (meg se tudja magyarázni, az izé az miért olyan izé). Pedig elég egyszerű dolog, elmagyarázom, főleg annak, aki adózik: beadjuk a közösbe a pénzt, a megválasztott képviselőink (által megválasztott funkcionáriusok) eldöntik, mire mennyi menjen – a saját zsebükbe, útra, oktatásra, orvosokra, segélyre és szélessávra. Az internetadó-ellenes tüntetés is azért lett, mert nem akarunk a közösbe dobni még pluszba, hogy mások zsebébe menjen, például a rendőröknek, akik majd szétverik az újabb tüntetéseket, miközben csökken a szabadságunk.

Igen ám, de nem csak az van, hogy most nyertek az internetezők egy nullra a kormány ellen. Mert másra is bőven folyik szét a lé. Stadionra (ez ellen miért nem tiltakozunk?), közmédiára (emiatt is voltak tüntetések, de elhaltak), külügyre (emiatt is kéne) stb. Vagy a kultúra miatt is.

Mert gondolták volna, hogy mondjuk Kerényi Imre – aki mindenféle rémes kultúrszar kormánybiztosa – ámokfutása sem történhetne meg adóforintjaink nélkül? Emlékeznek? Ő mondta azt, hogy a buzilobbit ki kell űzni a színházból. De szokott ő sok más érdekeset is mondani, csak nem írja meg az újság. Mert akiknek meg kéne, nem meri, meg hát úgyse közölnék le.

Íme egy új anekdota: történt a minap, hogy Kerényi Szabadkán járt szakérteni, az ottani magyar Népszínházban, ahol két friss drámát olvastak fel, majd beszélgettek el róla. Az egyik, Csík Mónika alkotása a szűkszavú beszámoló szerint mélyszegénységben élők közt, faluban, kocsmában játszódik, mindenki iszik és agresszív (eddig ez Székely Csaba Bánya-darabjaira hajaz), a végén az idősb feleség megöli az idősb férjét, mert már elege van, és szappant főz belőle. Állítólag nem rossz szöveg, humoros is, tragikus is.

Na, ezek után felállít az Imre – így mesélik -, és leteremtette az ifjú szerzőt, hogy szerethetné jobban a hazáját (egy határon túli magyarnak az meg ugyan hogy s mi?), a magyarságot, és jegyezze meg, magyar emberből nem főzünk szappant.

Halkan kérdezzük – miért, másból igen? Lehet, szabad? Volt arra már példa, Imre. Arra célzol?

Jó, Imrét hagyjuk, szegény, bolond, ahogy falun mondják, már nem felelős tetteiért, mondataiért. Az ottani közönség, a színháziak egy része elhűlve hallgatta a bolondot, megrémülve is, de azóta is röhögnek rajta.

De az újvidéki/szabadkai Magyar Szó c. napilap – amit részben szintén a magyar adófizetők pénzéből tartanak fenn (via Bethlen Gábor Alap), amúgy már rég bedőlt volna– azonban erről nem írt, hanem ezt idézte Imrétől (ami szintén merő agyrém, csak nem annyira, mint a fentiek, s pont a fordított irányból):

Ismét megerősödhettem abban, hogy Szabadka egy fontos kulturális hely, nem csupán Kosztolányi és Csáth, valamint nem csak a kortárs délvidéki írók miatt. A szabadkai elkötelezett, nagy tradíciójú, nagyon igaz kulturális magyar hagyományának gyönyörű folytatása volt a mai nap. Engem elsősorban az fegyverezett le, hogy a két mű írója hű szülőföldjéhez. Nagyon szép az, ha nem tudunk elszakadni a hazánktól, mert a hazánkat mindig visszük magunkkal. Gyönyörű, hogy Vajdaságban létrejött két ilyen tökéletesen beszélőképes színdarab. Ez a magyar kultúra elpusztíthatatlanságát, szépségét, decentralizált voltát jelenti. Egyben felelősséget ad a művelődési élet képviselőinek, hogy mindezt ne hagyják veszni.

Aha. De szép is ez – elpusztíthatatlan magyarság, kultúra (épp csak a most megtartott Magyar Nemzeti Tanács-választásokra ment ki 30 százalékkal kevesebb magyar, mint négy éve, hát igen, mert fogynak és mert emigrálnak). Meg hogy egy színdarab attól jó, mert a szerző a szülőföldjén, a seggén marad. Már kommentelni sem érdemes.

De hogy Imre valójában mit mondott, azt az ott lévőktől suttyomban kell megtudni.

Hisz a Magyar Szó szintén úgy hazudik, vagyis nem mondja el az igazságot, mint a magyar közmédia. Elhűlve olvastam ugyanis, hogyan (nem) foglalkoztak az internetadó elleni tüntetésekkel. Íme, számukra mi volt a fontosabb a magyar politikából – hogy a helyzet paradoxabb legyen, ezt nem Magyarországon élők írják zömmel nem Magyarországon élőknek (a neten a hírek java ráadásul nincs is fenn, az olyan izé újdonság, hogy fenn legyenek):

tehát szerdán nekik nem volt hír a kedd esti tüntetés(ek), de az igen, hogy:

Peking hídfőt lát Magyarországban;

a külügyi államtitkár szerint Magyarországot nem veszélyezteti elszigetelődés;

Basescu szerint Magyarország nem is Európa-ellenes;

(az-a-rohadt) Brüsszel bírálja az internetadót.

Aztán csütörtökön sem írtak semmit a tüntetésekről, igaz, úgy igen, hogy:

Deutsch Tamás szerint a demokrácia bizonyítéka, hogy azok vannak.

Ám megtudtuk, hogy:

Magyarországon csökkent a munkanélküliség;

a Tárki szerint a kormánypártok népszerűsége nőtt (mármint a magyarországiaké);

a NAV vezetői visszautasítják a korrupciós vádakat;

a magyarországi külügyesek nem szólnak bele az erdélyi magyar politikába (hát igen, eddig mást se csináltak ott).

És ilyenkor kinyílik az ember zsebében a bicska, mert ugyan én is határon túli (származású) vagyok (e cikket is a Vajdaságban írom), de ez egyfelől szégyen, másfelől nem azért adózom a NAV felé, hogy hazugsággyár működjön Szabadkán és Újvidéken. Vagy bárhol másutt. (Közben a horvát állami tévét nézem, ott minden híradóban hír, hogy internetadót akart Orbán, de a tüntetések miatt visszavonta. Hiába, ilyen exkluzív hülyeség rég történt a világban, szerkesztő ki nem hagyná.)

Azaz sehol sem vagyunk még. Ott tartunk, hogy egy olyan típusú portálon kell efféle dolgokról beszélni, mint a Librarius – pedig de szeretnék magam is alanyi költő lenni, a szívfájdalmakról énekelni.

De nem azért, mert a politikával direktebben foglalkozó honlapokon ilyesmiről nem lehet, nem tudnék írni. Nem, hanem azért, mert minden politika, minden kultúra, minden összefügg. A szappanadó is ide tartozik, Imre ámokfutása is, és éppen szellemünk tisztasága megőrzése érdekében kell a szájunkat járatni. Még ha a fogkrém is drágulni fog.

2014. november 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább