Ma Viktor, Lőrinc, Ofélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Köd előttem, köd utánam
Londonban járt a nyárutó meg az összes jugoszláv futó
Bódis Gábor
Lassan kezd fény derülni arra az összetűzésre, amely a szerbiai végkifejlet két főszereplője, Milan Panić és Slobodan Milošević között játszódott le. A belgrádi hírközlő szervek, legalábbis azok, amelyek még mindig a nemzeti bolsevik vezetés szolgálatában állnak, az ügyet igyekeztek agyonhallgatni. Tekintettel a szövetségi miniszterelnök szókimondására ez igen nagy erőfeszítésükbe telhetett. No, de nem először leplezték a leplezetlen igazságot.
Az igazság viszont ismét csak képlékenynek mutatkozott, és az Önök krónikása is kezd rugalmasabban viszonyulni a Panić-jelenséghez. Ehhez azonban kellett egy bizonyos „történelmi distancia”, meg az, hogy az örökmozgó amerikai középcsatár maga is elhatárolódjon „munkaadói”-tól. Itt elsősorban Miloševićre, de eszmei atyjára, Ćosićra is gondolok. Többek füle hallatára a szövetségi miniszterelnök a szerb államfő menesztését helyezte kilátásba Londonban, és mit sem változtat ezen a tényen, hogy hazatértekor ezen a szentencián egy kicsit enyhített.
A szerb elnök mi mást tehetett volna, mint hogy otthagyja a „jugoszláv” küldöttséget, és korábban hazautazik. Annál is inkább, mert Panić leintette a londoni konferencián Miloševićet. A jól értesült angol sajtó azonnal meg is írta, hogy a leintett (és vérig sértett) szerb nemzetvezér nem állta ki, hogy ne tegyen megjegyzést arra, amit a szövetségi miniszterelnök mondott Kosovóról („Nagyobb önállóságot adok Kosovónak, mint amennyit a nemzetközi közösség követel.”). Milosević állítólag a következőket mondta eme szentségtörő szavak hallatán: „Te hülye, ülj vissza azonnal”.
Belpolitikai téren is mélyütés érte az állítólag pekingi nagykövetnek készülő szerb főnököt. Háta mögött és a tudta nélkül (ki más, mint) Panić leváltotta egyik legközelebbi munkatársát, Mihalj Kertest, aki a szövetségi belügyminiszter-helyettes szerepében tetszelgett az utóbbi időben. A joghurtforradalom egyik legkomikusabb bábjára nem kellene egyetlen mássalhangzót sem elfecsérelni és, hogy mégis ezt teszem, ez csak azért van, mert egy össznemzeti patológia kirívó jelenségével állunk szemben. Nincs tárgyi bizonyítékom annak alátámasztására, hogy Kertes Horvátország, Bosznia, Crna Gora területén hol és milyen embereket látott el fegyverekkel – remélem, ezzel egy, a közeljövőben megtartandó nürnbergi per foglalkozik majd –, de azt végképpen ízléstelennek tartom, hogy Mihalj magyar mivoltára hivatkozik. Egyszer már megtette, és emiatt mi, magyarok 1988-ban nagyon szégyelltük magunkat. Most azzal vádolja leváltóit, hogy egy „magyar”-t akarnak bűnbaknak kinevezni a háború összes bűneiért! Ezek után egyet le lehet szögezni: a pofátlanságnak nincs határa. Legalábbis a Milošević-csapatban nincs.
Az említett modortalanság tekintetében még a felsoroltakon is túltett a szarajevói romboló, Karadžić. Miután taknyos gyerekként kitessékelték a londoni konferenciateremből, és a számára méltatlan kisebbségi helyiségbe utasították – minden idejét az újságíróknak szentelte. Aranyköpései sorozatát azzal koronázta, hogy nagylelkűen felajánlotta a csapatai által meghódított területek 20 százalékát Az általam egykor vén kurvának nevezett Európa erre meg se mukkant, és még szerencse, hogy Eagleburger ügyvezető, amerikai külügyminiszter odaszólt nem a 20 százalékot hanem az egészet vissza kell adni. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy a világ végül is nem fogja lenyelni a szerb hódítások tényét. Ha már ugyanis leült tárgyalni azzal a Miloševićtyel, akinek állítólag előkészíti a helyét a háborús bűnösök szamárpadjában.
Addig is, amíg a per meg nem kezdődik, szorongva figyeljük, hogy mit akarnak még tenni velünk, kisebbségekkel ezeken a vidékeken. Kétségtelen sikerként könyvelhettük el, hogy a VMDK képviselője is ott lehetett Londonban, de ugyanakkor elképedve fogadtuk azokat a híreket, amelyek szerint a szerb kormány megparancsolja a főleg magyarok lakta községeknek: ennyi és ennyi ezer szerb menekültnek adjon ideiglenes öröklakást. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a VMDK vezetősége az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatásáról beszél. És sürgeti a különböző szintű és tartalmú autonómiák megvalósítását Amíg nem lesz késő.
Én ebben az indokolt sietségben látom annak az okát, hogy a VMDK nemcsak Vajdaság területi autonómiájában véli megtalálni az itteni magyarság védelmének garanciáját. Ha jól értelmezem, a magyar érdekszervezet vezetőségi tagjainak néhány nyilatkozatát akkor kiviláglik: a VMDK-nak semmi kifogása sincs Vajdaság autonómiája ellen – és most következik számomra a kulcsfontosságú mondat – amennyiben a vajdasági szerbek is valójában akarják azt. Akarják-e? A joghurtforradalom óta számtalanszor felvetett kérdés ez. És azóta is megválaszolatlan. Van-e idő arra, hogy a szerb nemzet józanabb része Észak-Szerbiában belássa: Vajdaság bekebelezésével nem egy nagy nemzeti álom kezdett valóra válni, hanem egy velejéig romlott rezsim haláltánca a hullák körül. Akik között szerbek is vannak. Jócskán.
Vagy megismétlődik a már annyiszor lejátszott forgatókönyv: a kosovói szerbek megjelennek a szövetségi képviselőház előtt, és követelik Milán Panić lemondását, mert alapvető emberi jogokat ígért az albánoknak. Milošević előveszi a kosovói ütőkártyáját; reméljük, most már rajtaveszt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
AKI A VMSZ-RE SZAVAZ, ERRE IS SZAVAZ
Most Pásztor Bálintnak és Gyivánovity Dánielnek válaszolnia kell: Elfogadhatónak tartják-e, hogy Szabadkát egy jogerősen elítélt polgármester vezesse? Követelik-e >
A támogatás, amelyből árok lett
Őszintén el kellene mondani az anyaországi társadalomnak, miért fontos Magyarországnak, hogy a határain kívül élő magyar >
A délvidéki magyarság Vajdaságban (még) létező része már régóta a nemzet(i kisebbségi)halál előszobájában toporog!
Nem merem azt írni, hogy tisztelt, mert fogalmam sincs kihez (és miért pont őhozzá?) érkezik majd >
Hova lett a vajdasági magyarok pénze?
Ezért számomra a Prosperitati történetének legnagyobb kérdése nem az, hogy mennyi pénzt osztottak szét. Hanem az, >
Háborúban és békében
El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja >
Hova lett a vajdasági magyarok pénze? 2.0
A Prosperitati Alapítvány tíz éve azért működik, hogy gazdaságilag megerősítse a vajdasági magyar közösséget. A saját >
A magyar irodalom nagy korszakától búcsúzunk
Esterházy Péter halálakor azt írtam, hogy elveszett egy fiatal írónemzedék kompasza, Nádas Péter halála pedig számomra >
A VMDK válasza Robert Yugovich bejegyzésére
És igen, együttműködésre szükség van. De együttműködés nem egyenlő önfelszámolással. Végül pedig: mi nem egy „erősebb >
Miért hallgattatok?
A kérdés az, hogyan lehetne lelket önteni az elvándorló, válságba kerülő vajdasági közösségbe? Hogyan lehetne megerősíteni >
Szakmailag hiányos és megalapozatlan a nyelvi stratégia tervezete
„A magyar nyelv használatának és jelenlétének erősítését” inkább a nyelv- és íráshasználatra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának vizsgálata >
Délvidéki magyarok lehetnek a „modern” abo-abo nemzedék
Remélem, „kispásztor” beszámolt a nagykövetnek az ausztráliai és a vajdasági magyar történelem közötti hasonlatosságokról, habár nálunk >
Az egyetem a listákon
A valódi kérdés az, hogyan lehet a Belgrádi Egyetem egyáltalán a világ 600 legjobb egyeteme között. >