Ma Zsolt, Ezekiel névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Baj van, pajtás
Gerold László
„Ha van történelem, akkor ez a történelem, amely az emberről szól.” Gerold László (Vajdaság Ma):
Száz évvel ezelőtt vette kezdetét a huszadik század egyik legnagyobb emberi katasztrófája: az első világháború néven ismert, elhíresült hatalmi őrület. Feltéve, ha igaz, hogy ma hősként tisztelt, de gyilkos tettének elkövetésekor meglehetősen tétova, megszeppent suhanc: az osztrák trónörökös-párra pisztolyát elsütő Gavrilo Princip tette indította el a minden addiginál nagyobb méretű, több emberáldozatot követelő háborút. Azért feltéve, mert megítélése igencsak ellentmondásos. (…)
Olyan dokumentumok kerülnek elő, melyekről eddig a tisztelt szakma nem tudott. Mintha egy varázsláda fedele nyílt volna fel, melyben mindenki kedvére kutakodhat és találhat is olyan új adatot, nyomot, amely alapján megalkothatja saját magánbejáratú hóttbiztos elméletét. Kétségtelen, hogy az ily módon összehordott anyagból sok igazságra is fény derül, de ugyanúgy kétségtelen, hogy a legfontosabbról, az emberről, sőt, az ún. kisemberről alig esik szó. A téma a történelem, s nem ennek állandó elszenvedője – az ember.
Épp ezért jutott eszembe egy régebbi olvasmányom egyik epizódja, amely pont arról szól, hogy mit érzett, gondolt az a bizonyos kisember, amikor tudomást szerzett a szarajevói merényletről.
Hunyadi Sándor, a kiváló magyar novellista ír erről Családi album című önéletrajzában, melyben többek között felelevenítette a bácskai nábob. a Gyókóként ismert Dungyerszky Györgynél töltött napjait. Miután megismerteti olvasóit a bácskai világgal, s ezen belül a Dungyerszky-dinasztia életével, következőképpen fejezi naplója néhány oldalas, de számunkra dokumentumként is igen értékes epizódját:
„1914 nyarán egyedül voltam Kölpényben (Kulpin). Gyókó kiruccant valahová a környékre vagy Pesten volt, nem emlékszem már. Magános vasárnap estefelé, egyedül ültem a kastély teraszán és valami lótenyésztési könyvet olvastam, amikor átjött a jegyző.
Törekvő, sváb fiatalember volt a jegyző. Szőke, Vilmos császár-bajusza majdnem fehér.
– Baj van, pajtás. Ki tudja, mi lesz belőle? Sürgöny jött, hogy meggyilkolták a trónörökös-párt!... – És elmondta a szerajevói (!) tragédiát, már annyit belőle, amennyit egy szűkszavú, hivatalos távirat nyomán tudni lehetett.
Zavartan néztünk egymásra. Nem voltunk politikusok, mégis tisztán éreztük a dolog jelentőségét, lent a Bácska csücskének e kicsiny falucskájában. Magyar cigaretta füstölt a számban, a zsebemben magyar gyufa volt, a kezemben magyar könyv, a terasz párkányán a szombat délutáni pesti újságok. Mégis valami nyugtalanító fogott el. Mintha a hátam mögött, a búzakoszorús, szláv szentkép mögött egy egész tenger mozdult volna meg.
A magas kastélyteraszról keresztül lehetett látni a piacon. Láttam a pópát, amint végigmegy az utcasoron, aztán viaszpiros szájával, szakállasan megáll a községháza előtt, a tér túlsó oldalán. Jött a másik pap is. Hozzácsatlakozott. Beszélgetni kezdtek. Ez furcsa volt. Tudtam, hogy normális körülmények között nincsenek egymással jóban. A jegyző követte a szemem irányát. Különös mosollyal mondta szőke bajusza alatt, odamutatva a madártávlatban diskuráló emberpárra:
– Biztosan arról beszélnek. Már tudják..”
Mindössze ennyi, de benne van mindaz a félelem, bizonytalanság, amit a merénylet kiváltott. És amit, sajnos, a világháború csak fokozott.
Ha valamiről szólt és szólhat a nagy háború s a róla folyó szakmai vita, akkor az az emberi reakció, amit a kölpényi sváb jegyző foglalt össze tömören („Baj van, pajtás!”) a bácskai szerb földesúrnál vendégeskedő pesti magyar írónak, miközben mindketten a két, különben rossz viszonyban levő pópa közötti beszélgetést regisztrálták egy poros bácskai faluban.
Igen, igaza volt a jegyzőnek. Lett is, s azóta is van – baj.
Ha van történelem, akkor ez a történelem, amely az emberről szól.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Húsvétvasárnap Szerbiában
Mintha papagájokat hallanánk, amelyek még arra sem veszik a fáradságot, hogy csavart vigyenek a történetbe. Úgy >
Szerbia: rendőri brutalitás, kémkedés, nyomásgyakorlás
A rendőri brutalitás mellett külön problémaként emelik ki azt is, hogy a hírszerző szolgálatok állítólag különféle >
Aki röviden nem tudja kifejteni a gondolatait, az nagyobb gazemberségre is képes!
Pásztor Bálint az esetleges előrehozott választásokról azt mondta: álláspontja szerint ez „nem megfelelő az időpont”, mivel >
VMP: Vučić, aki farkast kiált
A populista rendszerek a hangulatkeltés nagy mesterei! Ez közismert igazság! Meg az is, hogy madarat tolláról, >
Politikai beavatkozás a magyarországi választásokba
Az SNS felhívása világosan jelzi: nem a nemzeti kisebbségi jogok védelme a tét, hanem egy hatalmi >
Lesz-e vezetője a megosztott nemzet belső megbékélését szolgáló eszmének
Szerintem az élesen megosztott szerbiai társadalom konfliktusait nem pártpolitikus, hanem olyan államférfi tudná feloldani, aki egyaránt >
SURÁNYI ZOLTÁN: A VMSZ kézrátétellel gyógyít!
Pásztor Bálintnak az még nem jutott eszébe, hogy azért fordulnak hozzájuk az emberek egészségügyi problémákkal, mert >
VMP: Vér, verejték és könnyek!
A VMSZ (vagy nevezzük csak BMC-nek, vagy vajdasági magyar szégyenpártnak – így, végig kisbetűvel) a két >
VMDK: A polgárok nem tartoznak hálával a politikusoknak azért, amit saját maguk finanszíroztak
Különösen aggasztó, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség és koalíciós partnerei megpróbálják a közpénzből finanszírozott beruházásokat saját >
A szófogadó kúlai magyarok
A kúlai választások megmutatták, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség végleg a szerb nacionalista hatalom oldalára állt, >
VMDK: A VMSZ nyilatkozzon, hogy támogatja-e az ilyen tartalmakat
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a leghatározottabban elítéli Szabadka polgármesterének, Stevan Bakićnak a Facebook-profilján közzétett bejegyzését, >
VMDK: A szavazás nem a háláról, hanem a közösségi megmaradásról szól
A magyar állampolgárság kiterjesztése óta eltelt tizenhat év elegendő idő volt ahhoz, hogy világossá váljon, a >