2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

INA-ba szállt a bátorsága?

A horvát kormány esete nemcsak a Mollal

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Elfáradt és mindinkább egy roggyant ökölvívóra emlékeztet. Mi tagadás, sok ütés érte.

A labdarugó világbajnokság után kezdődhet a turista özön Horvátországban, legalábbis ebben reménykednek az Adria partján.  Eddig ugyanis inkább a horvát csapat Brazíliától való igazságtalan „megveretése” volt a téma Dalmáciában is, majd a Kamerun elleni „diadal”, utóbb pedig a dolgavégezetlen hazautazás. Igazi fürdőző nemzet lévén a horvát focisták azzal szórakoztatták Brazíliából az otthonrekedteket, hogy meztelenül mártóztak meg ottani szálláshelyük medencéjében. Emlékül ennyi maradt a vébéből.

Viszont a szociáldemokrata Milanović vezette balliberális kormány regnálásának utolsó harmadára, úgy tűnik, elfáradt és mindinkább egy roggyant ökölvívóra emlékeztet. Mi tagadás, sok ütés érte. Az EP választásokon először induló horvát pártok közül májusban a balliberális koalíció csak kevesebb mint 30%-ot szerzett (4 mandátum a 11-ből), az ellenzéki jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) pedig több mint 40%-al 6 mandátumot. Ezek az arányok csak alátámasztották a közvélemény kutatások eredményeit.

Ezt követően a miniszterelnök azzal próbálta fokozni a kabinet dinamizmusát, hogy leváltotta egyik legbizalmasabb pártbéli munkatársát, aki egyben a pénzügyminisztere is volt (Slavko Linić). Linić nem tűrte mindezt szótlanul, amire a miniszterelnök a pártból (Socijaldemokratska partija, SDP) is eltávolította. De csak nagy nehezen, mert a szociáldemokraták vezető testületében alig szavazták meg Zoran Milanović javaslatát. Ines Šaškor politikai elemző szerint a kormányfőnek nem voltak igazán meggyőző érvei, miért is akar megszabadulni az eredményes politikus hírnévnek örvendő pénzügyminiszterétől. Néhány nappal később még két miniszternek kellett távoznia. A miniszterelnök vergődésére utal, hogy a menteni a menthetőt elv alapján a Nemzeti bank elnökét hívta meg a kormányába, aki azonban ezt visszautasította. Elemzők: komoly szakember már nem fog részt venni a horvát kabinet munkájában.

Hasonlóképpen kudarchoz vezetett egy fontos önkormányzati választás is. A délszláv háborúban lerombolt Vukováron tartottak időközi megmérettetést és itt eddig (egyébként Szabó vagy horvátul: Sabo vezetéknevű) szociáldemokrata politikus volt a polgármester. Az ellenzéki Horvát demokrata közösség által támogatott jelölt kevesebb mint 200 szavazattal, de megelőzte Sabot. A jobboldal egyetlen témával vert rá a népszerű polgármesterre: a horvát nacionalizmus egyik legkedveltebb megnyilvánulási formájával, a szerbellenességgel. Ezúttal a cirill írásmód (szerb) hivatalos használata ellen szítottak tiltakozást és nem is nehéz a különböző horvát háborús veterán egyesületekben cirkuszt ígérni, kenyér helyett. A még mindig agresszornak titulált szerbség (ebbe beletartoznak a horvátországi, őshonosnak számítóak is), a horvát nacionalisták őszinte sajnálatára, Vukováron a lakosság 33%-t teszi ki. A törvény viszont kimondja (arról nem beszélve, hogy ezt a törvényt egy jobboldali kormány fogadtatta el), hogy ebben az esetben mindkét írásmód, tehát a kisebbségié is, hivatalos. Szűnni nem akaró tiltakozások következtek, ahol a veteránok és jobboldaliak védték a nemzet bástyáját a „tyirilica” (ćirilica) támadása ellen. Majdnem népszavazásig fajult az ügy, de megérte, mert a cirill helyett a jobboldal vette be Vukovár várát.

Nem növelte a kormány önbizalmát az sem, hogy keserédesre sikerült az EU tagság első évfordulója is. Ivo Josipović, a zenészből lett államfő (baloldali) rózsaszínűnek és feketének is látja a CRO-EU viszonyt. Sötétnek főleg azért, mert „Horvátországnak nincs stratégiája 2020-ig“. Zágráb 4 milliárd kunát (535 millió eurót) fizet be Brüsszelnek, viszont a lehívások, nemcsak az ellenzék szerint, igen gyatrán haladnak. A kormány viszont azt állítja, hogy szerény, 18 millió eurós pluszban van az ország a tavalyi mérleg szerint. Tehát a befizetésénél ennyivel többet kapott az EU-tól.

Hitelveszítéssel magyarázzák azt is, hogy a kormány a sikereket sem tudja már politikai tőkévé varázsolni. Például: általános megitélés szerint határozottan, gyorsan és hatékonyan reagált a szlavóniai katasztrofális árvízek idején. Vagy: egyetlen gazdasági mutató, az export hónapról hónapra növekszik, viszont export stratégiát már nem épített erre a tendenciára a kabinet.

A Milanović kormány kezd kisértetiesen hasonló (de korántsem azonos) helyzetbe kerülni, mint a Jadranka Kosor vezette HDZ kabinet 2010-ben. Akkor annak a kormánynak is szabadesésbe fogott a népszerűsége és minden gazdasági mutató hanyatlóban volt. Ráadásul, Ivo Sanader  egykori kormányfő pártbeli puccsot kísérelt meg és a börtönben végezte. Jóval ezelőtt azonban még találkozott egy zágrábi étteremben Hernádi Zsolttal, a Mol vezérével. Onnan datálódik az Ina-Mol szága.

Mindezek miatt nem kizárt, hogy a néhány hónap múlva esedékes elnökválasztások idejére kiírják az előrehozott parlament választásokat is. A kormány jelöltje a mostani államfő, a jobboldalé pedig Kolinda Grabar Kitarović, a jelenleg a NATO főtitkárának a helyettese. A kampány már elkezdődött, méghozzá egy szupertitkos irat rejtélyes megjelenésével a jelenlegi köztársasági elnök „postaládájában”. A dokumentum címe: A Barbie akcióterv. Kormány és ellenzék egymásra mutogat mint az okmány szerzőjére. A Barbie részletesen leírja, hogyan kellene lejáratni Grabar Kitarović asszonyt, kiaknázni a szerelmi és egyéb állítólagos kalandjaiban rejlő lehetőségeket. De a legfontosabb lejárató részlet az lenne, hogy Kolinda apukája kommunista partizán volt. Ez a jobboldali szavazók számára a vörös posztónál is vörösebb. Függetlenül attól, hogy a mai Horvátország „atyja” Franjo Tuđman Tito kommunista tábornoka volt és a párt focicsapatának, a Partizánnak az elnöke. Csakhogy később megtért.

És akkor az INA: egy hónap lefolyása alatt egy magas rangú amerikai küldöttség járt energetikai ügyekben Zágrábban, majd a napokban az orosz Gazprom vezetősége. Részletek nem szivárogtak ki, egy földgáz lelőhelyek feltárására vonatkozó egyezményt írtak alá. De szó volt a Déli áramlatról és az INA részvényekről is.

A helyzet még júniusban az volt, hogy a horvát legfelsőbb bíróság jogerős döntést hozott: háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés bűntette miatt nyolc és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt a Hypo Bank- és az INA-Mol-ügyek egyesített perében. Ez utóbbi érdekesebb, természetesen, magyar szempontból, hiszen horvát részről véglegesnek tűnik a verdikt: „Ivo Sanader a Moltól 10 millió euró kenőpénzt kapott, hogy ennek fejében a magyar olajipari társaság irányítói jogokat szerezzen az INA horvát olajipari cég felett - a veszteséges gázüzletág kivételével”. A Mol  alatt a horvát közvélemény Hernádi Zsoltot érti és követeli a kihallgatásának/bíróság elé állításának lehetővé tételét. Időközben Budapesten is lezajlott egy per, amelyet Hernádi megnyert és védői azzal próbálnak érvelni, hogy ebben az ügyben többé már nem állítható bíróság elé az unióban. Tehát Horvátországban sem. A horvátokat azonban ez nem nagyon tántorítja el az ügy lebonyolításától. Részletesen idézték annak idején azt a lengyel újságot (Wprost), amely csemegézett a magyar ügyekre is kitérő lehallgatási anyagból. A Jutarnji list megfogalmazása: Hernádi pert szervezett maga ellen, hogy megússza a bíróság elé állítást Horvátországban.

Időközben a zágrábi kormány pénzzavarba is került: kiderült, hogy szerződést kötött egy amerikai ügyvédi irodával (Patton Boggs), amely az INA-t képviseli különböző nemzetközi bíróságokon a Mollal szemben. Ez havonta 80 ezer euró fix fizetéssel (plusz egyéb költségek) terheli a horvát költségvetés tartalékait, amelyek kezdenek kimerülni. Az idei költségvetés meghozatalakor még nem sejtették, hogy a két olajvállalat költséges nemzetközi pereket kezdeményez egymás ellen.

Jogi megoldásokkal is próbálkozik a horvát kormány. Felvetődött egy olyan törvényjavaslat gondolata, amely előírná, hogy amennyiben a horvát állam nem tudná megvenni a Molnál levő INA részvényeket (49,1%), akkor sem adhatná el őket a Mol az EU-n kívüli partnernek. Tehát sem az oroszoknak, sem az amerikaiaknak. Akik a napokban jártak Zágrábban…

(A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg)

 

 

2014. július 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább