Ma Bernadett, Simon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A révület bódító bája
- naplójegyzetek -
„A horgosi határátkelőnél letartóztatták és ismeretlen helyre hurcolták Erdélyi János Sándor csókai lakost, aki tíz hónapi magyarországi tartózkodás után érvényes útlevéllel próbált meg visszatérni Magyarországról az egykori Jugoszláviába. Erdélyi János Sándor tavaly szeptemberben távozott, de előzőleg nem kapott értesítést vagy behívót a katonai szervektől.”
Július 28., kedd
Ennyi az MTI híre. Menekültkörökben megindultak a találgatások. És ismét a félelem. Ezen még az sem enyhített, hogy később a fiatalembernek sikerült „hazatérnie”.
Július 29., szerda
Kedvenc sankomnál ülök, a szocreál: Marximban. Bárszéki szomszédom felismer (vannak még ilyenek), és emlékeztet arra, hogy valamikor a Tanyaszínház egyik bemutatóján találkoztunk. Szóba elegyedünk. Hamarosan rátér arra, ami valószínűleg nyomja a lelkét. Ő úgy látja, hogy megoszlott a vajdasági magyarság vezető rétege, mármint az értelmiség. Van ugyanis a VMDK, a Magyar Szó és a Napló. És bizony nem a legteljesebb az egyetértés közöttük, állítja beszélgetőtársam. Megpróbálom magyarázni a bizonyítványom, elég haloványan. Körülbelül azt akarom elmondani neki, hogy csak egy amorf tömeg vagy egy elhülyített nép lehet homogén, és nem baj az, ha az értelmiség nem mindenben ért egyet. Igen ám – replikáz a bíráló -, de ezt a „nép” nem így fogja fel. Az „értelmetlen” vitáktól megzavarodik, elveszti az irányzékot. Pedig így is tele van súlyos gondokkal. Érzem, hogy alulmaradok a vitában. Nem is bánom.
Később megemlíti a Naplót is; kitűnőnek, nagyon jónak tartja, megvan neki minden száma... De hiányolja a külső munkatársakat, akikből azelőtt több volt. Követendő példaként említi elhunyt barátunk, S. Stanojević írásait. Így van ez, kérem. Két vajdasági magyar, egy harmadik által felállított sanknál, egy szerbet dicsér. Legyen átkozott, aki megszüntette a Vajdaságot!
Július 30., csütörtök
Már tegnap délután megtudtam, hogy a világutazó jugoszláv miniszterelnök kiruccan Budapestre is, és kérésére fogadja őt a magyar kormányfő. Reggel jelenti a külügy, hogy Panić úr a Hyatt Szállóban délben sajtóértekezletet tart. Az újdonsült bolygó hollandiról mindig a híres-hírhedt Minimaks egyik bemondása jut eszembe. Ez abból az időből származik, amikor a sajátságos humorú belgrádi műsorvezető még nem bonyolódott bele a nemzeti kérdés bódító feszegetésébe. A néhai, de akkor még „valós” Tito elnök egyik külföldi útja végén mondta Minimaks: „Josip Broz Tito köztársasági elnök több napos hivatalos és baráti látogatásra megérkezett Jugoszláviába”. Nos, ez nem történhet meg Milán Panićtyal. Neki nincs ideje Belgrádban ücsörögni.
A Hyatthoz érve meleg érzés lebegi körül elfacsarodott szívemet. Már rég nem láttam ilyen tagbaszakadt, fülhallgatós legényeket, akiknek pisztolytól duzzad a mellük. Utoljára talán Madridban, amikor Shultz amerikai külügyminiszter közelébe fészkeltük be magunkat operatőr kollégámmal. Ez már nem akármilyen kezdet. Az alagsorban lévő teremben igen csinos, angolul beszélő hölgyek irányítanak bennünket manökenmosollyal, és Panić tevékenységét ecsetelő újságcikkek halmazával. Néhány perces késés után befut a csapat, elöl a kapitány, utána két minisztere, Várady és Jovanović. Az új jugoszláv kormány igazságügyminisztere a kevésbé beavatott tudósítók meglepetésére magyarul köszönti az egybegyűlteket, majd átadja a szót a már feszengő kormányfőnek, akinek már az első mondata arról tanúskodik, hogy a szerénység Amerikában bűn. Panić úr kerek perec kimondja: azért jött Budapestre, hogy új fejezetet nyisson a magyar-jugoszláv kapcsolatokban. Se többért, se kevesebbért. Utána a diplomáciai érzékét csillogtatja: „Jugoszlávia jobb szomszédot nem is választhatott volna Magyarországnál”. Antall Józsefről is csak jókat tud mondani, és valószínűleg értékrendszerének csúcsával koronázza meg, amikor többször is kitűnő üzletembernek nevezi. Az pedig már pszichoanalitikai képzettségre utal, hogy Panić úr felragyogni látta a magyar miniszterelnök szemét, amint bejelentette neki, hogy Európában először kisebbségügyi minisztériumot alapit Belgrád kellős közepén. Nem hiszem azonban, hogy azt is ecsetelte volna, hogy a kisebbségek Szerbiában ugyanolyan jól érzik majd magukat, mint például a mexikóiak az USA-ban. Én személy szerint csak akkor nevettem harsányan, amikor azt állította M. P.: olyan légkört teremt Kosovóban, hogy az albánok boldogan ragaszkodnak majd Szerbiához. Első szarajevói békéltető kísérlete – szavai szerint – azért nem járt teljes sikerrel (a kudarc szó hiányzik a miniszterelnök szótárából), mert az általa szerzett tankot nem volt, aki átvegye. Most azonban megfenyegette a szarajevóiakat: elmegy hozzájuk, és addig ül a nyakukon, amíg abba nem hagyják a háborúskodást. Ha a bosnyákokból még nem ölték ki a humorérzéküket, akkor ettől bizonyára megrettennek.
A sajtóértekezlet számomra legizgalmasabb része az volt, amikor Panić úr a menekültkérdés kapcsán elkezdte agyba-főbe dicsérni a németeket, és üdvözlő táviratot akart küldeni Kohl kancellárnak hallatlan nagylelkűségéért. Ugyanakkor elmarasztalta az angolokat, amiért igen szerényen járulnak hozzá a menekültkérdés megoldásához. A németeket magasztaló történelmi szavak elhangzásakor tekintetem akaratlanul (?!) Jovanović külügyminiszter mindaddig szenvtelen arcára tévedt. Volt mit regisztrálnom: az izomcsoportok kitépték magukat a tudat vasellenőrzése alól, és keserű vigyornak nevezhető táncba kezdtek, míg a szemgolyók a plafonon zajló körforgalmat kísérték rendületlen kitartással.
Július 31., péntek
Hallom a magyar külügyminiszter nyilatkozatát, mely szerint az optimista Panić és a fegyelmezett Jovanović békeküldetésben járt Budapesten. Majdnem hogy fogták egymás kezét!
Augusztus 1., szombat
Már harmadik napja tartanak a heves összecsapások Szarajevóban. Panić úr szavai sejtenek fel bennem: „Békeküldetésem eredményeként enyhült a feszültség Szarajevóban”. Ennyi.
Augusztus 2., vasárnap
Panić úr balkáni körúton. Bukarestben büszkén bejelentik, hogy a román főváros hamarosan egy újabb Jugoszlávia-konferencia házigazdája lesz. Soha jobb helyszín.
Szarajevóban egy árva gyermekeket szállító autóbuszra lőttek. Két gyermek életét vesztette. Az Adrián egyre több a hadihajó.
Augusztus 3., hétfő
Tuđman fölényesen megnyerte a horvátországi választásokat. Én sem érzem valami jól magam.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„VAJDASÁG SZERBIA RÉSZE”
Vučić most még a tartomány jelenlegi (kvázi) autonómiáját is meg akarja szüntetni! Újabb uszításokkal feszültséget akar >
Szerbiában „a forradalom már javában zajlik!”
A polgárok bizalma nélkül pedig egyetlen hatalom sem működhet! Szerbiában hatalomváltásra van szükség. A jelenlegi teljesen >
Ők nem a „buborék hercegei”
Emlékszem az Otpor tagjai elfogadták nyilvános fellépést a hivatalos rendezvényen, de nem hívták meg őket erre. >
Támadááás!
Zentán például, ötvenöt évvel ezelőtt, az asztalitenisz szentélyben: nem is tudom hány asztal egymás mellett, mint >
A VMSZ korifeusa
Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >
Szerbia – mi lesz ennek a vége?
Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >
A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt
A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >
VMSZ-es „normalitás”
A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >
I šta će sada biti sa nama?
Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >
A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása
Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >
Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet
A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >
Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál
Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >