Ma Vencel, Salamon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A révület bódító bája
- naplójegyzetek -
Bódis Gábor
„A horgosi határátkelőnél letartóztatták és ismeretlen helyre hurcolták Erdélyi János Sándor csókai lakost, aki tíz hónapi magyarországi tartózkodás után érvényes útlevéllel próbált meg visszatérni Magyarországról az egykori Jugoszláviába. Erdélyi János Sándor tavaly szeptemberben távozott, de előzőleg nem kapott értesítést vagy behívót a katonai szervektől.”
Július 28., kedd
Ennyi az MTI híre. Menekültkörökben megindultak a találgatások. És ismét a félelem. Ezen még az sem enyhített, hogy később a fiatalembernek sikerült „hazatérnie”.
Július 29., szerda
Kedvenc sankomnál ülök, a szocreál: Marximban. Bárszéki szomszédom felismer (vannak még ilyenek), és emlékeztet arra, hogy valamikor a Tanyaszínház egyik bemutatóján találkoztunk. Szóba elegyedünk. Hamarosan rátér arra, ami valószínűleg nyomja a lelkét. Ő úgy látja, hogy megoszlott a vajdasági magyarság vezető rétege, mármint az értelmiség. Van ugyanis a VMDK, a Magyar Szó és a Napló. És bizony nem a legteljesebb az egyetértés közöttük, állítja beszélgetőtársam. Megpróbálom magyarázni a bizonyítványom, elég haloványan. Körülbelül azt akarom elmondani neki, hogy csak egy amorf tömeg vagy egy elhülyített nép lehet homogén, és nem baj az, ha az értelmiség nem mindenben ért egyet. Igen ám – replikáz a bíráló -, de ezt a „nép” nem így fogja fel. Az „értelmetlen” vitáktól megzavarodik, elveszti az irányzékot. Pedig így is tele van súlyos gondokkal. Érzem, hogy alulmaradok a vitában. Nem is bánom.
Később megemlíti a Naplót is; kitűnőnek, nagyon jónak tartja, megvan neki minden száma... De hiányolja a külső munkatársakat, akikből azelőtt több volt. Követendő példaként említi elhunyt barátunk, S. Stanojević írásait. Így van ez, kérem. Két vajdasági magyar, egy harmadik által felállított sanknál, egy szerbet dicsér. Legyen átkozott, aki megszüntette a Vajdaságot!
Július 30., csütörtök
Már tegnap délután megtudtam, hogy a világutazó jugoszláv miniszterelnök kiruccan Budapestre is, és kérésére fogadja őt a magyar kormányfő. Reggel jelenti a külügy, hogy Panić úr a Hyatt Szállóban délben sajtóértekezletet tart. Az újdonsült bolygó hollandiról mindig a híres-hírhedt Minimaks egyik bemondása jut eszembe. Ez abból az időből származik, amikor a sajátságos humorú belgrádi műsorvezető még nem bonyolódott bele a nemzeti kérdés bódító feszegetésébe. A néhai, de akkor még „valós” Tito elnök egyik külföldi útja végén mondta Minimaks: „Josip Broz Tito köztársasági elnök több napos hivatalos és baráti látogatásra megérkezett Jugoszláviába”. Nos, ez nem történhet meg Milán Panićtyal. Neki nincs ideje Belgrádban ücsörögni.
A Hyatthoz érve meleg érzés lebegi körül elfacsarodott szívemet. Már rég nem láttam ilyen tagbaszakadt, fülhallgatós legényeket, akiknek pisztolytól duzzad a mellük. Utoljára talán Madridban, amikor Shultz amerikai külügyminiszter közelébe fészkeltük be magunkat operatőr kollégámmal. Ez már nem akármilyen kezdet. Az alagsorban lévő teremben igen csinos, angolul beszélő hölgyek irányítanak bennünket manökenmosollyal, és Panić tevékenységét ecsetelő újságcikkek halmazával. Néhány perces késés után befut a csapat, elöl a kapitány, utána két minisztere, Várady és Jovanović. Az új jugoszláv kormány igazságügyminisztere a kevésbé beavatott tudósítók meglepetésére magyarul köszönti az egybegyűlteket, majd átadja a szót a már feszengő kormányfőnek, akinek már az első mondata arról tanúskodik, hogy a szerénység Amerikában bűn. Panić úr kerek perec kimondja: azért jött Budapestre, hogy új fejezetet nyisson a magyar-jugoszláv kapcsolatokban. Se többért, se kevesebbért. Utána a diplomáciai érzékét csillogtatja: „Jugoszlávia jobb szomszédot nem is választhatott volna Magyarországnál”. Antall Józsefről is csak jókat tud mondani, és valószínűleg értékrendszerének csúcsával koronázza meg, amikor többször is kitűnő üzletembernek nevezi. Az pedig már pszichoanalitikai képzettségre utal, hogy Panić úr felragyogni látta a magyar miniszterelnök szemét, amint bejelentette neki, hogy Európában először kisebbségügyi minisztériumot alapit Belgrád kellős közepén. Nem hiszem azonban, hogy azt is ecsetelte volna, hogy a kisebbségek Szerbiában ugyanolyan jól érzik majd magukat, mint például a mexikóiak az USA-ban. Én személy szerint csak akkor nevettem harsányan, amikor azt állította M. P.: olyan légkört teremt Kosovóban, hogy az albánok boldogan ragaszkodnak majd Szerbiához. Első szarajevói békéltető kísérlete – szavai szerint – azért nem járt teljes sikerrel (a kudarc szó hiányzik a miniszterelnök szótárából), mert az általa szerzett tankot nem volt, aki átvegye. Most azonban megfenyegette a szarajevóiakat: elmegy hozzájuk, és addig ül a nyakukon, amíg abba nem hagyják a háborúskodást. Ha a bosnyákokból még nem ölték ki a humorérzéküket, akkor ettől bizonyára megrettennek.
A sajtóértekezlet számomra legizgalmasabb része az volt, amikor Panić úr a menekültkérdés kapcsán elkezdte agyba-főbe dicsérni a németeket, és üdvözlő táviratot akart küldeni Kohl kancellárnak hallatlan nagylelkűségéért. Ugyanakkor elmarasztalta az angolokat, amiért igen szerényen járulnak hozzá a menekültkérdés megoldásához. A németeket magasztaló történelmi szavak elhangzásakor tekintetem akaratlanul (?!) Jovanović külügyminiszter mindaddig szenvtelen arcára tévedt. Volt mit regisztrálnom: az izomcsoportok kitépték magukat a tudat vasellenőrzése alól, és keserű vigyornak nevezhető táncba kezdtek, míg a szemgolyók a plafonon zajló körforgalmat kísérték rendületlen kitartással.
Július 31., péntek
Hallom a magyar külügyminiszter nyilatkozatát, mely szerint az optimista Panić és a fegyelmezett Jovanović békeküldetésben járt Budapesten. Majdnem hogy fogták egymás kezét!
Augusztus 1., szombat
Már harmadik napja tartanak a heves összecsapások Szarajevóban. Panić úr szavai sejtenek fel bennem: „Békeküldetésem eredményeként enyhült a feszültség Szarajevóban”. Ennyi.
Augusztus 2., vasárnap
Panić úr balkáni körúton. Bukarestben büszkén bejelentik, hogy a román főváros hamarosan egy újabb Jugoszlávia-konferencia házigazdája lesz. Soha jobb helyszín.
Szarajevóban egy árva gyermekeket szállító autóbuszra lőttek. Két gyermek életét vesztette. Az Adrián egyre több a hadihajó.
Augusztus 3., hétfő
Tuđman fölényesen megnyerte a horvátországi választásokat. Én sem érzem valami jól magam.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Értelmiségi „lakoma” Óbecsén
Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >
Az elfüggönyözött valóság
Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >
A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >
„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)
Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >